Van egy pont, amin túl már nem vagy képes felfogni semmit. Annyi csábító információ küzd az érzékszerveiddel való röpke randevúért, hogy már nem bírod tovább a gyönyört. Kész. Elég volt, itt a vég. Nézel, de nem látsz többé, hallasz, de nem érdekel, hogy mit.
Tipikusan vizsgaidőszakban érzi ezt az ember, de maradjunk egy kellemesebb példánál, a gumicukornál. A gumicukor jó. Eteti magát. Én együltömben megeszem egy csomaggal, ha megkívánom. Nincs megállás az utolsó szemig, még akkor sem, amikor a gyomrom kétségbeesetten küldi a jelzéseket, hogy „hahó, túl sok ez már a kocsonyás ambróziából!„
De mi van, ha nem a gumicukor akar minket romlásba taszítani, hanem egy japán popkulturális rendezvény?
Ezt kísérelte meg velem az Európa legnagyobb animeconjaként is emlegetett Japan Expo.
És jelentem, annyira sikerült engem katatón állapotba juttatnia, hogy két napig igyekeztem összekaparni magamat egy ingerektől mentes és csendes szobába zárva.
Mégis milyen ez a Japan Expo röviden?
A Japan Expo maga az anyagi csődbe rántó, soha nem látott újdonságaival sokkoló gyorsvonat, ami magával ránt, tömegekkel nyom agyon. Programkínálatában nem tűnik többnek egy cosplay-jel, japán kulturális programokkal, versenyekkel, vásárral és távol-keleti gasztronómiával szolgáló mezei animeconnál, ami az otakuk ünnepszerű felszabadítására tesz kísérletet.
Ám a Japan Expo tömény, harsány, exkluzív japán popkultúra dózis, egy lovat is mennyországba juttató endorfin lövet, aminek a végén már csak ezt suttogod görcsösen: „Ha még egy fantasztikus cosplayest látok, akkor sikítok.”
Ezt éltem át július 2-6-ig, Franciaországban, azon belül Párizs külvárosában.
A négynapos rendezvény csütörtöktől vasárnapig (a szerda a nulladik nap volt), több mint hat csarnokban dübörgött megállíthatatlanul. Egy csarnok egy hungexpónyi méretű volt és a két legnagyobban 50-100 ezer ember mozgott. Nem merek belegondolni mennyi emberrel játszottam ott szardínia csendéletet.
Miután túléltem ezt a mini mennyországot, úgy döntöttem, hogy összegyűjtöm azt a kilenc életmentő tippet, amik birtokában mi (én és a párom) is bölcsebben indultunk volna neki e forgatagnak. Íme:
1. Gondold meg kétszer, hogy mit veszel!
A Japan Expo elsősorban vásár. Két vásárcsarnokot betöltő bazár. Olyan, mintha 100 Animeland és SakuraZaka stand állna egymás hegyén-hátán. Mindegyikben ugyanazok a figurák, kiegészítők, pólók, párnák, „bögyös” egérpadok, plüssök, táskák stb. várnak rád. Érdemes minden standot végignézni, mielőtt pénzköltésre adjuk a fejünket, mert van, hogy például ugyanaz a figura feleannyiba se kerül egy másik árusnál. Másik tipp, vezessük a napi költekezéseinket, nehogy elszaladjon velünk a ló és elszórjuk 10 perc alatt a pénzünket. Mert Franciaország drága. Nagyon drága.
Én 30 euróért (9 ezer HUF kb.) vettem egy Madoka figurát, ami máshol 40 volt, egy harmadik standnál pedig 55. A szemle során érdemes felírni a pultok kódszámát, mert a rendezvény térképével később vissza is találhatunk a legolcsóbb helyre. Persze, mehetünk egyenest a nagy brandekhez is, mint a Good Smile Company, ahol már az első nap elkapkodják az értékes készlet felét.
A fanartok, a poszterek, a festmények és a rajongói/amatőr képregények hol olcsóbbak, hol drágábbak. Angol nyelvű és japán kiadványt ne is keressünk, mert itt minden franciául van (kivételek az egyetlen helyen árult japán magazinok, amik borsos árral bírnak). Ellenben a legfrissebb fejezetei olyan ismert, vagy kevésbé ismert mangasorozatoknak, mint a Tokyo Ghoul, a King’s Game, a Shingeki no kyojin és a Sun-ken Rock roskadozva állnak francia nyelven a polcokon! (Breaking, a franciák az összes klasszikus irodalmi művet kiadták kemény kötéses, retro-josei mangában, mint a Rómeó és Júlia vagy Alexandra Dumas regényei).
Ami érdekes, hogy a hentai kiadványok cenzúra nélkül minden pultnál megtalálhatók, még fel is lehet őket lapozni!
↑ Újabb meglepetés akkor ért bennünket, amikor magyarokat találtunk a kofák között! Összefutottunk a Holdfény Team csapatával és náluk shoppingoltunk először.
↑ Ezeket vettük meg: az All you need is kill francia kiadványát, egy Madoka figurát, Kill la Killes fancuccokat, mochit, tejes melon szódát, Hello Kitty-s plüsst, Gothik lolita magazint, curry-t, Kalafina CD-t stb. Pillanatkép a tárgyi szerzeményekről lásd fent.
2. Mindig legyen nálad tartalék fényképezőgép!
Az Expón nagyon sok a kiváló cosplay. Miért? Mert a Japan Expón rendezik meg az Európa krémjének helyt adó ECG-t (European Cosplay Gatheringet), ami egy professzionális cosplay show, Ördög Nóra férfi klónjának műsorvezetésével. Ez az egyetlen program, amin angol beszéd is hallható, mivel 11 ország legjobbjai mérettetik meg magukat a színpadon. Itt a performance egyet jelent a nagy cosplay-versennyel. A versenyzők elsősorban katartikus pillanatokat produkálnak újra a színpadon – például: amikor megölnek egy fontos karaktert, vagy éppen népszerű csata dúl. Fontos, hogy a jelmez mellett nagyméretű díszleteket is gyártanak!
A sima francia cosplay-versenyben is a dramatikus, színházas jelleggel előadott, túlgesztikulált és klasszikus zenével teli előadások fordultak elő. Például egy Angel Sanctuary jelenetnél az egész csarnok elámult, amikor a halott Alexiel szájából művér folyt ki váratlanul. (Vérkapszulát használt a versenyző!)
◀ Az expóra japán cosplay idolokat is meghívtak. Bár csak pár pillanatra, de elkaptam, amint a jóképű Kaname autogramot osztogatott és éppen fotózkodott a rajongóival.
m
↓ Érdekességek, amikre még felfigyeltem:
- A professzionalitás és az expo kiállítás/vásár jellege miatt összességében kevesebb a cosplayes a civilekhez képest, mint itthon bármelyik conon.
- Ha paparazziként fotózol egy cosplayest az expón és ő észreveszi ezt, akkor pózba vágja magát, és várja, amíg végzel. A gyanútlan nézelődők, akik rendes körülmények között besétálnának a képbe, amint észreveszik, hogy éppen kattintgatsz, rögtön megállnak.
- A cosplayek minősége ugyanolyan mint itthon. Sok az eszméletlenül jó és a látványos, de egyúttal számtalan a „hétköznapibb” is. (Pl.: vásárolt kosztüm.)
- A performance maga a nagy cosplay-verseny, de aki nem jelentkezik a versenyre, az is megmutathatja magát az egész napos cosplay-felvonuláson, aminek egy dedikált kisszínpad ad otthont a vásárcsarnokban.
Rossz döntések, amiket megbánhatsz: Ha nem hozod el a fényképezőgépedet, vagy nem töltöd fel jól másnapra – én mindkettő hibát elkövettem! Ezért jó, ha van egy tartalék kütyüd. Nekünk is jól jött, hogy páromnál volt okostelefon.
↑ Az ECG eredményhirdetésén az angolok taroltak egy Avengers és egy Moulin Rouge cosplay-jel. Nekem King Joffrey lett a kedvencem, aki egyéni kategóriában második helyen végzett. A győzteseket le is kaptam az eredményhirdetésnél (fejenként 400 eurót nyertek és egy egyhetes Japán utat).
3. Ügyelj az időre!
Az expón minden jó program, szinte egy időben van, vagy közvetlenül egymás után. Ez nem is lenne baj, hacsak nem telne plusz háromnegyed órába eljutnod az egyik helyszínről a másikra! Itt megállsz, ezt megnézed, azt lefotózod. És kész, már el is késtél!
De nem is az a nagyobb baj, hogy a kinézett programból már elment félóra, hanem hogy nem érsz oda a tömeg előtt. Például a vasárnap egyik legnagyobb eseménye a Kalafina koncert volt – a Garden of sinners, a Fate/Zero, a Madoka, a Black Butler zenéit énekelték ők. Volt, aki már délelőtt 10-kor sorba állt a produkciójukhoz, ami csak délután 2-kor kezdődött. Mi másfél órával előtte álltunk be a sorba, de már így is egy kisebb tömeg toporgott előttünk. Ellenben a koncert maga felejthetetlen volt! Kiváló hangzás és fénytechnika mellett énekelte el a három grácia a legújabb dala mellett az ismert kedvenceket (pl.: Magia, Lacrimosa, Sprinter stb.). Profizmus hatotta át a fellépésüket, a tömeg tombolt, akkora ujjongás, taps zúdult rájuk, hogy majd leszakadt a mennyezet, a csarnok pedig tömve volt, mozdulni sem lehetett. Még a lányok közül Keiko is könnyekig meghatódott ezen – elmondása szerint ez volt az álmuk, hogy Párizsba jöjjenek. Én is végig sírtam az előadásukat, annyira szívhez szóló, lenyűgözőek és meghatóak voltak a lányok reakciói a folyamatos üdvrivalgásra.
A Kalafina mellett koncertet adtak olyan idolcsapatok, mint a Berryz Kobo x °C-ute vagy az AKB48 riválisa, a Nogizaka46. A Berryz Kobo x °C-ute-ról utólag tudtuk meg, hogy rájuk külön jegyet kellett volna venni, így félórás sorban állás után jónak láttuk más program után nézni. A Nogizaka46 lányai ellenben sima jeggyel is rendelkezésünkre álltak. Ők nagyon cukik voltak, bár csak a „center” csaj pörgött igazán, de végig úgy éreztem magamat, mintha egy vérbeli idol animében lennék. Ment a fénycsöves csápolás és a kiáltozás a zenéjük alatt. A dalaik ugyan egy kaptafára épültek, de a Seifuku no Mannequin az emlékezetünkbe vésődött egy életre. Erre nem jöttek olyan sokan, mint a Kalafinára, de végül összegyűlt egy negyed csarnoknyi tömeg. Hozzájuk hasonló volt az Orange Port kis csapata, akik még kevesebb embert vonzottak, lévén, hogy ők Shizuoka városának helyi, 13 fős idolcsapata. Nem is a koncertes csarnokban léptek fel, hanem csak egy mini live-et adtak egy ehhez illő miniatűr színpadon.
Az időt amúgy azért is érdemes figyelni, mert ha korán odamegyünk, akkor pl. a nagyszínpadnál remek ülőhelyet foghattunk ki. Mi három koncertet ültünk végig így. Ebből kettő élvezetes és egy pedig katasztrofális volt. Nézzük őket sorban:
1. Aozora Ôendan: Amerikában pom-pom lányok szurkolnak a meccseken, hát Japánban fiatal srácok buzdítják a népet az élet minden területén! Miyagi városából jött egy ilyen fiú szurkolócsapat, akik iskolai egyenruhában, zászlóval és kamikazés kiáltással üvöltötték, hogy banzai, majd lelkesítő versikéket ismételgettek. Nekik hála, egy komplett yakuza/háborús film elevenedhetett meg a szemünk előtt. Egyszerre volt vicces, tradicionális és lelkesítő ez a performance. A végén a közönség soraiból is jelentkezhettek az emberek, és kérhettek személyre szabott buzdító nótákat. Mellettünk egy japán lány majd elrepült, annyira akarta, hogy őt válasszák.
2. JAPAN ANISON and VOCALO DJ×DANCE×MC SUPER: A diszkó zenéről és a break táncról soha nem asszociáltam az animére. Hát, egy őrült DJ és két táncos fiúcsapat ezt megváltoztatta! Közkedvelt anime zenékre pl.: Shingeki op, Sailor Moon op, Dragonball op stb. breakeltek, de olyan hangulatot teremtve, hogy mindenki köréjük gyűlt és lelkesen táncolt velük együtt. Fényekkel is bűvészkedtek, sőt, a Haruhi zenéjére az animében látható táncot kreálták újra a színpadon, ami egyszerre volt dögös és leírhatatlanul mókás! Azért képzeld el milyen lehet, amikor félmeztelenre vetkőzött vagány srácok rázzák a feneküket, mint az iskoláslányok!
3. Tsukiyoi: Többször gondoltam azt, hogy ami Japánból jön csak jó lehet. Tévedtem! Ezt a Tsukiyoi érthetetlenül agyonsztárolt duója bebizonyította. Elméletileg tradicionális japán és modern hangszereken teremtettek volna alternatív hangulatot. Az alternatív hangulat megvalósult, de annyira, hogy majdnem rosszul lettünk tőle. A szintetizátor tuc-tuc zenéjére szó szerint nyávogott a duó női tagja, két szám után patakokban folyt róla a víz, majdnem elájult, menni alig bírt. A végén lihegve tántorgott le a színpadról. Ha megkérdeznétek, hogy mi volt a Japan Expo legnagyobb baklövése, a válaszom az lenne, hogy a Tsukiyoi színpadra engedése.
Az említetteken kívül még számtalan más japán együttes volt kinn, itt a listájuk.
↑ A második legemlékezetesebb koncertet a Sailor Moon musical főszereplőit alakító színészek adták. Ezen is könnyeztem, mivel három musical dal után előadták a Moonlight Densetsut, az eredeti anime openingjét! Imádtam őket! Sose hittem volna, hogy ezeket a kedvenceimet egyszer élőben is láthatom.
4. Tudj meg az Expóra látogató sztárokról mindent!
Egyetlen bosszantó dolog van a Japan Expón. Számtalan programja közül a sztárvendégek pontos fellépései nincsenek sem online, sem a kiosztott programfüzetben feltüntetve. Hiába van a rendezvénynek még saját mobil alkalmazása is! A Kalafináról a negyedik napon tudtuk meg, hogy már első nap is kinn voltak, volt közönség találkozójuk, lehetett velük fotózkodni és szinte minden nap tartottak mini-livet a nagy koncertjük előtt! Sőt, autogramot is osztogattak és nem kellett volna a vasárnapra kiírt hivatalos autogtamosztásukra várnunk, amire így sem jutottunk be.
Hivatalos autogramosztás a Japan Expón: A belépőjegyed értékétől függően kérhetsz autogramot. Mi sima jeggyel mentünk be, így fejenként egy autogramot kérhettünk. A hivatalosan kiírt időpontra váltanod kellett autogramjegyet, amihez pár óra sorban állás kellett. Korlátozott számúak a jegyek, így akik legelsőnek álltak oda, azok kaptak biztosan. A Kalafina esetében volt még egy csavar. A kiosztott autogramjegyekkel bírók közül sorsolták ki azokat, akik tényleg kaphattak aláírást. Hiába álltad így végig a sort, megvolt rá az esély, hogy nem sorsolnak ki. Nos, nem álltunk be a sorba, mert szinte egy időben kezdődött a jegykiadás és maga a koncert.
Tanulság: Ha tudod, hogy valamelyik japán példaképed fellép az expón, ne elégedj meg azzal az információval, amit az expó oldalán találsz. A Kalafina esetében a Facebook oldalukon órára pontosan fenn volt minden megmozdulásuk. Másik hasznos tipp: a japán vendégeket japán cégek/szervezetek hozzák el, akiknek saját negyedük van az expón. A Kalafinát a Japan in Motion nevű kezdeményezés szponzorálta. Ennek volt egy külön színpada és pultjai, ahol szórólapokon osztogatták a napra és órára lebontott programtervüket. Érdemes a nap elején idejönni, hogy ne maradj le semmiről.
A Kalafina esete megismétlődött a kawaii negyedben is, ahol a kawaii divattól és a szubkultúrától kezdve mindent meg lehetett találni. Itt is adtak minikoncertet olyanok, mint mondjuk Yano Anna – ő egy feltörekvő énekesnő, aki a Stella Jogakuin Koutou-ka C³-bu openingjét énekelte fel.
↑ A híres Asō Natsuko (pl.: Baka to Test to Shōkanjū opening) pedig a Japan in Motionnál műsorvezetőként tevékenykedett egész nap. Például ő vezetett egy mini japán variety showt, amin a Kalafina és egy komikus fiú duó, a Jaru Jaru mérte össze a tudását. Ez alatt találóskérdésekre válaszoltak a sztárok, vagy a rajztudásukat csillogtatták meg. Nagyon szórakoztató volt!
5. Ne legyenek elrugaszkodott elvárásaid, mert csalódhatsz!
A francia AMV-versenyről igen rózsaszín elképzeléseim voltak, hiszen az oroszok mellett ők a legprofibb vágók Európában. Ám amilyen profik, annyira kevés az érdeklődés irántuk. Az AMV-vetítések két kisméretű LCD TV-n mentek, tíz darab szék előtt, a zenéket alig lehetett hallani, mert a vásárcsarnok közepén volt. Az AMV Mortal Kombat is ilyen körülmények között zajlott le – ennek a lényege, hogy két versenyző közül a közönség bekiabálással juttatta tovább a jobbat.
A nagy AMV-verseny sem kapott nagyobb figyelmet. Bár végre egy kisebb tábla méretű vásznon mentek a művek, de a háttérzaj és a vándorló tömeg zsongása miatt az élmény nem volt tökéletes. A versenyre 76-an jelentkeztek, de végül 26-an jutottak a döntőbe, köztük én is. A vetítés alatt a földön ültünk, a versenyen ugyanúgy, mint itthon, kaptunk szavazólapokat, ahol az első három helyre sorolhattuk be a kedvenceinket. Végül egy közönség nyertes lett, az első hármat a zsűri választotta ki. A videók kiválóbbak voltak, mint egy nagy magyar versenyen – ez volt talán az egyetlen jó oldala az eseménynek.
Itt a Japan Expóra nevezett videóm:
Összességében, a magyar amv-verseny kivitelezés és lebonyolítás tekintetében messze veri azt, amit a franciáknál láttunk. (Igaz, mondták, hogy az Expo szervezői felülírták az amv-sek számításait.) Vigasztalt a tény, hogy a folyton mozgó tömeg az igazán jó amv-éknél, mint amilyen Gorz Fracture című alkotása, megállt. Ennél nagyobb dicsőség nincs is, amikor egy érdektelen tömegből lassan megállnak bámulni, hogy csak a te videódat nézzék.
6. Tervezz meg mindent előre!
Rangsorold előre, hogy milyen programok érdekelnek, mert a helyszínen nem lesz időd spontán kitérőket tenni. Bár néha jól is elsülhet a céltalan csatangolás, így találtuk meg mi is a modern gésatáncot (nihon buyô) bemutató színpadot, ahol egy szerelmes gésa története jazz balett és a tradicionális japán mozdulatok keverékében elevenedett meg. Könnyekig meghatott a főleg nőkből álló társulat tánca, ráadásul a fellépésük előtt ők osztogatták a szórólapokat és kérték az arra tévedőket, hogy nézzék meg őket. Csupa báj és kedvesség volt mindegyikük! Ehhez mérten az előadásuk is mesteri lett.
A gésás színpad közelében éltük át, amint vidám japánok szétcsattanó örömmel verték a dobokat igazi fesztivál hangulatban, láttunk japán kardot verő kovácsmestert, élő pankrációt, taiko dobosokat. Ezek az expo kulturális negyedében voltak, de kiruccantunk a kawaii negyedbe is, ahol pár percig ámultunk egy Ayanami Rei cosplayben feszítő, mérgezett egérként pattogó japán DJ partiján. Elképesztő volt a pasas és egyszerre bizarr! Ezután beültünk pár percre a Beelzebub mangakájának az előadására, ahol élőben rajzolt egy figurát.
Extra tanács: minden reggel tervezzük meg, hogy mit akarunk megnézni a Japan expón, de ajándékozzuk meg magunkat pár lézengős órával is, mert igazi kincsekre bukkanhatunk.
7. Spórolj az étkezéseken!
Ha spórolni szeretnél, ne félj autentikus japán kaját enni, mert a görög szakácsé se nem olcsóbb, se nem kisebb és még olajos is. A japán séf kezéből kikerülő étel laktató és a mennyisége nagy. Menüben érdemes étkezni, amihez egy főétel, egy üdítő és egy desszert dukál. Fejenként kb. 16 euróból ki lehet így jönni, mindenki döntse el maga, hogy belefér-e a keretébe, vagy inkább marad az otthoni szendvicsnél. Mi végül így oldottuk meg: ebédre kettőnknek vettünk egy japán menüt és vacsorára megint egyet. Így körülbelül 32 euróból ettünk kétszer meleg ételt, ami ráadásul finom is volt. (Helyben sütött francia pékáru is kapható, itt vannak szendvicsek is, de a japán curry laktatóbb és finomabb.)
Érdemes az árusokat is figyelni, mert pl. a melon szóda ára 1.80-ról lement 1.50-re egyik napról a másikra.
Ez szerintem a legrövidebb, de a legfontosabb tippünk, mert enni/inni jó és kell!
↑ Nem ennivaló ugyan, de egy életnagyságú Hatsune Miku szobor mellett nem lehet fotó nélkül elmenni.
8. Tanulj meg franciául!
A Japan Expón megtanultam valamit: a francia nyelv egyeduralkodó. Minden kiadvány és manga, blu-ray és DVD csak ezen a nyelven volt elérhető. A nyári animék premier vetítésein (pl.: SAO II, Black Butler, Space Dandy 2) francia felirat volt, a japán sztárvendégeket francia tolmács interjúvolta meg.
Angol nyelvű kiadványt sehol sem találtunk, maximum a fanok/amatőrök rajzolta képregényeknél volt egy-egy angol verzió a munkájukból. Japán nyelvűeket csak egy helyen lehetett kapni, de manga alig akadt köztük, inkább női magazinok, artbookok és albumok fordultak elő többször. A franciák között is két véglett akadt: vagy nagyon jól beszélt valaki angolul, vagy egyáltalán nem és ez az utóbbi volt a gyakoribb. Ellenben a japán árusok és a vendégek cukin törték a franciát és profin prezentálták az angol nyelvet.
Az árusok nemcsak értették az angolt, de hihetetlenül kedvesek is voltak. Például eredetileg egy másik Madoka figurát vettem, aminek el volt törve a lába és csak a szállóban vettük észre. Másnap kérdés nélkül kicserélték egy sértetlenre.
9. Mindig legyen nálad térkép!
A Japan Expo egy óriási labirintus, számtalan csarnokkal, ahol könnyű eltévedni. Ezért a kapun belépve mindig első dolgunk volt az aznapi térképet elvenni – minden napra új programfüzetet és térképet nyomtattak a szervezők. Emellett hatalmas táblákon lehetett több helyen is tájékozódni arról, hogy mi hol van.
Én ezek és párom galamb érzékű belső iránytűje nélkül teljesen eltévedtem volna.
↑ Ide is kapcsolódik egy utolsó sztori a Kalafina kapcsán. Négy napig kerestük azt a pultot, ahol a lányok CD-it meg lehetett venni, de amikor megkérdeztük, vagy senki se tudta mi az a Kalafina, vagy ötletük se volt, hogy hol lehet a CD-jüket megvenni. Szerencsénkre a koncert napján az egyik Kalafina rajongó megmutatta a térképen merre menjünk. Én mondom, a térkép életmentő a Japan Expón, főleg, hogy a Kalafina CD-t áruló stand előtt elmentünk vagy tízszer!
Utószó a Japan Expóról
Azért a gumicukornál sokkal jobbnak tűnik, nem?
Ebbe a kilenc pontba se fért bele teljesen annak a négy napnak a tapasztalata, amit végig izzadtam, álltam, de leginkább lelkendezve ugráltam.
Minden részletre nem tudtam kitérni, de a Japan Expót felfedezni vágyóknak melegen ajánlom az expo oldalát tanulmányozásra. (Van angol nyelvű oldaluk is, ha pedig kiutazni tervezel, akkor érdemes a rendezvény ajánlotta szállásokat átnézni, mivel bizonyos hotelekbe kedvezményeket is kínálnak.)
A Japan Expo felejthetetlen élmény volt, bár testileg és szellemileg nagyon lefárasztott. És ki gondolta volna, hogy 1485 km távolságot kell csak megtennem ahhoz, hogy japán zenészekkel, mangakákkal találkozzam, hogy animébe „lépjek” és igazi idolok koncertjén szórakozzak.
Japan Expo, megnyertél magadnak.
Wow! Ezúton is köszi ezt a minden részletre kiterjedő írást a rendezvényről. Régóta szerepel a bakancslistámon a Japan Expóra való kilátogatás, szal egyszer mindenképp megejtem én is… valamikor.
köszi hogy elolvastad! 🙂 Annyira hosszú lett, hogy féltem senki se fog belenézni ><. Angliában nem tudsz jó cont véletlenül? Tervezzük a következő utat :D.