Mi a jó a képregényekben? Színes vagy éppen fekete-fehér lapjaikon mesélhetnek változatos történeteket, olyan grafikai ábrázolással, amiben a szépségtől kezdve a groteszk humor is jól megfér egymás mellett. Én ezért szeretem a képregényeket. (A cikk eredetileg a KULTer.hu-ra készült, ami a képregényfesztivált megelőző héten jelent meg.)
10. Budapesti Nemzetközi Képregényfesztivál
Ha a magyar képregényes piacon „járok”, pontosabban könyvesboltokban, vagy újságárusoknál, főleg az amerikai comics és a japán manga képviselőit találom meg, a hazai kézből kikerült művekből viszont látványosan kevesebb fordul elő. Ilyenkor mindig az egyik belga kirándulásom jut eszembe, amikor Brugge-be utazva két és fél órát töltöttem egy ott tipikusnak – itt mesébe illőnek – tűnő képregényboltban, ahelyett hogy a romantikus táj szépségében gyönyörködtem volna. Kicsit fura? Az. De ebben a kétszintes, kilenc szobás Paradicsomban francia, holland, amerikai, sőt még japán képregényeket is kínáltak. A polcok roskadoztak a keményfedeles, A4-es méretű, minőségi kiadványoktól és a bőség zavarában egyik ámulatból a másikba estem. Hasonló üzletre Budapesten azóta se találni sajnos példát, így jogosan merülhet fel a kérdés, hogy hol vannak akkor a magyar alkotások?
A fesztiválon debütál Lakatos István és Pál Dániel underground műve, Az Úr Nyolcadik Kerülete. Erről előadást is tartanak majd.
A válasz az internetes keresés után az, hogy léteznek, csak nem tudunk róluk. A képregény nem egy biztos megélhetést nyújtó műfaj ma itthon. Pedig számtalan tehetséges alkotót lehet találni online, akik munkájuk gyümölcsét szívesen megosztják a nagyvilággal. Bizonyára a kényelmes és lényegében ingyenes hozzáférés is hozzájárul a kézbe vehető magyar képregények mennyiségi csökkenéséhez. De ezt orvosolandó, az immár évente megrendezett Budapesti Nemzetközi képregényfesztivál pont arra nyújt lehetőséget – sőt még sokkal többre is –, hogy kedvenceinket kézbe vehessük, valamint a szerzőkkel is találkozhassunk.
Mitől nemzetközi a képregényfesztivál?
Mitől nemzetközi a képregényfesztivál? Az idén tizedik évébe lépő Budapesti Nemzetközi Képregényfesztivál egy kötetlen és informatív jelleggel szervezett kulturális program. Célja, hogy megismertesse a közönséggel – kicsikkel és nagyokkal – a képregények sokszínűségét. Persze, a több éve aktív képregényfanoknak is szól a program, akik számára friss megjelenésekkel készülnek az alkotók és a kiadók. Emellett olyan szerzőket és címeket hoznak el nekünk, akikkel magyar kereskedelmi forgalmazásban nem találkoznánk, jöjjön az Franciaországból, Olaszországból vagy éppen itthonról.
A fesztivál plakátja, amit a tavaly Alfabéta-díjat kapó Csordás Dániel rajzolt.
A magyar képregény kedvelői így május 18-án találkozhatnak számtalan magyar rajzolóval, akiknek limitált, csak a rendezvényre megjelent műveikkel is megismerkedhetnek. Ez jó lehetőség mindkét fél számára: a rajongónak, mert valami újat és ismeretlent fedezhet fel, az alkotónak pedig azért, mert megmutathatja magát, miközben visszacsatolásokat is kap a műveiről.
Az idei fesztivál középpontjába egyébként Franciaország került. A budapesti Francia Intézet támogatásával két francia animációs filmet vetítenek majd le és egy képregényalkotót és -bloggert, Bouletet is elhívták a szervezők, aki hazájában a comic stripek keresztapjának számít. Róla és a további külföldi vendégekről Bayer Antalt kérdeztem meg, aki a vendégek műveinek exkluzív magyar megjelenésein dolgozik.
A francia származású Boulet két performansszal készül. Hazájában kedvelt rajzfilmkészítő, író, művész és comic strip alkotó.
ÉN: Hogy sikerült éppen a francia Bouletet elcsábítani a rendezvényre?
BA: Egyszerűen. Boulet részt vett Lausanne-ban a BD-Fil képregényfesztiválon, ahová én is elmentem. Előtte írtam neki a blogján keresztül, válaszolt, találkoztunk, beszélgettünk, ráállt.
ÉN: Mire számíthatunk a külföldi vendégek részéről?
BA: Az egyik legfontosabb különlegesség, hogy úgy néz ki, valamennyi külföldi vendégalkotótól meg tudunk jelentetni egy-egy 20-40 oldalas képregényt, kifejezetten a fesztiválra, így alaposan meg lehet ismerni őket. Ezekhez természetesen beharangozót is készítettünk, így az érdeklődők előre láthatják, hogy kikre, mikre lesz érdemes figyelniük. Néhányan tartanak prezentációt is, bemutatják a munkáikat, munkamódszereiket. Boulet például egy nagy rajzot fog elkészíteni. Ezt úgy kell elképzelni, hogy fog egy nagy papírlapot, a közönség körbeveszi, ő pedig párbeszédet folytat velük, miközben elkezd rajzolni, és a beszélgetés menetének megfelelően alakítja a képet.
Itt egy női célközönségű képregény! A Nero Blanco Comix jóvoltából jelenik meg a svájci Hélène Becquelin képregénye, az Angry Mum, ami a negyvenes korosztály problémáiról szól. Az alkotó szintén eljön a fesztiválra.
Claudio Chiaverotti, olasz forgatókönyvíró a Dylan Dog képregényről, valamint a saját maga által kitalált Brandon nevű karakterről számol majd be, Hélène Becquelinnel pedig arról fogunk beszélgetni, hogyan talál ihletet a hétköznapokban, illetve mi indította arra, hogy megírja-megrajzolja a negyvenes korosztály dilemmáiról szóló Angry Mum-ot. A román Puiu Manu a szakma valódi doyennek számít, 86 évesen még aktív, vele és várhatóan Rusz Líviával is egy román hős, Dan Buzdugan kalandjairól fogunk beszélgetni, amiket mindketten megrajzoltak vagy 30 évvel ezelőtt. A két lengyel alkotó, Bartosz Sztybor író és Piotr Nowacki rajzoló közös prezentációt tart a munkáiból. Általában együtt dolgoznak, méghozzá különböző területeken, gyerekeknek szóló képregényeket ugyanúgy készítenek, mint kísérleti jellegűeket. Nicolas Grivel francia képregényügynök a francia-belga és amerikai piac helyzetéről beszél majd, és arról, hogy milyen lehetőségek mutatkozhatnak, ha valaki ezeken a területeken szeretne dolgozni. És persze mindenki dedikál, ismerkedik a hazai alkotókkal, valamint közös rajzolásokat is igyekszünk szervezni.
Magyar képregényrajzolók interaktív játéka
Igazi meglepetés, hogy a fesztivál sztárvendége Galla Miklós humorista, zenész lesz, aki a brit képregények tipikus angol humorral fűszerezett stílusát mutatja be. Az ő előadása mellett szó lesz a szuperhős-képregényekről, beszélgetéseket hallgathatunk – a legfőképp a Lencsilányról ismert – Lakatos Istvánnal, valamint átadják majd a magyar képregény-szcéna díjait, az Alfabétát és a Korcsmáros Pál-díjat.
ÉN: Melyik programért felelsz a képregényfesztiválon?
SZE: Én a magyar képregényalkotókkal kapcsolatos programokat szervezem. Lesz például egy közös rajzolás, a címe Művészsimogató. Ez abból áll, hogy megkerestünk egy csomó rajzolót, ők majd kapnak egy témát, amire készülhetnek, de akár improvizálhatnak is, és a helyszínen, közösen rajzolnak valamit. Az a lényeg, hogy a végtermék a rajzolók és a közönség közötti interakció során alakul majd ki. Az itt készülő munkákból rögtön egy kiállítást is rendezünk a fesztiválon.
A keleti és nyugati vonalon is kedveltek a gasztronómiai ihletésű képregények. Az 5Panels csapata igazi ínyenc képregény-válogatással készül a fesztiválra.
ÉN: Kik vesznek részt a Művészsimogatón?
SZE: Képregényes berkekben ismert rajzolók, s hozzájuk kapcsolódóan lesz például Napirajz-dedikálás is, ami nagyon ritka, így számítunk az érdeklődőkre. Emellett készülünk a magyar képregénykészítőktől, valamint a Marvel-szuperhősökről szóló beszélgetésekkel, előadásokkal, de lesz underground vonal is, amit én különösen várok. Ezen belül Lakatos István és Pál Dániel Levente közös művéről, Az Úr Nyolcadik Kerületéről beszélgetnek majd az alkotók.
ÉN: Milyen az érdeklődés szerinted a magyar képregények iránt itthon?
SZE: Itthon nagyon nehéz hozzáférni képregényekhez, mert a legtöbb alkotás többnyire csak képregényes rendezvényeken kapható. A mostani képregényfesztiválon is lesznek exkluzív, csak ott megjelenő kiadványok. Nagyon kevés az, ami ezen kívül kereskedelmi forgalomba is kerül. Bár van azért érdeklődés, jó pár sorozat fut is magyarul, ha a külföldi képregényeket nézzük, például Asterix és Lucky Luke, most lesz új Batman is, de az emberek nem is tudják, hogy milyen gazdag a kínálat. Most például, a fesztivál keretében indult egy ArtComix nevű pályázat, amire április 30-ig lehetett jelentkezni, a nyertes képregényt pedig a Libri fogja megjelentetni. Ez egy nagyon nagy lehetőség a magyar képregényalkotóknak, mivel több emberhez eljuthat majd a művük.
ÉN: Milyen korosztályra számítotok?
SZE: Mindenkire. Lesznek olyan programok, amik gyerekeket céloznak meg, de van olyan program is, ami az érettebb korosztálynak, vagy éppen a gyűjtőknek szól, akiknek mondjuk az összes PIF-szám megvan.
ÉN: A fesztiválon adják át az Alfabéta- a Korcsmáros Pál-díjat. Mit lehet ezekről tudni?
SZE: Az Alfabéta-díjra bárki jelölhet bármit, ami 2013-ban jelent meg, mindegy hogy online, vagy nyomtatásban jött ki. Két kategória létezik, a képregény és a képnovella. Volt egy ötfős zsűri – köztük voltam én is –, akik előszűrték a műveket, így maradt végül öt-öt jelölt. Az ő munkáik egy 15 fős – művészettörténészekből, grafikusokból és képregény-kritikusokból álló – zsűri elé kerülnek aztán. A díjazott jutalma az is, hogy ő rajzolhatja a következő fesztivál plakátját. A mostani, King Kongos Csordás Dániel, a tavaly nyertes műve. A Korcsmáros Pál-díjat a neves grafikus, könyvillusztrátor és képregényrajzoló emlékére alapították, s nem műalkotásnak ítélik oda, hanem egy alkotó kapja, aki nagyon sokat tett 2013-ban a képregényért. (Spoiler Alert! Már ki is derült, a díjat Tálosi András kapja, az EpicLine havi képregénymagazin elindításáért.)
ÉN: Te milyennek láttad az Alfabéta-díjra jelölt képregényeket?
SZ. E.: Nagyon változatosak voltak. Megdöbbentő, hogy mennyire sokszínű a felhozatal, mind a témáját – sci-fi, steampunk, alternatív múltban játszódó történetek –, mind pedig megvalósítás technikáját illetően.
ÉN: Mit üzensz a leendő látogatóknak?
SZ. E.: Bátran menjenek oda bárkihez. Akár még a külföldiekhez is, mert ez egy közvetlen fesztivál lesz. És persze, vegyenek sok képregényt!
