Ki hitte volna, hogy 2013 legjobb animemozifilmjének címére könnyűszerrel pályázhat egy shôjo mű? Pedig a Hal (Haru / ハル) esetében pont erről van szó! Nem elég, hogy a Production I.G gyermeke, a Wit stúdió biztosítja benne a csillámpónikat is megbénító animációt, de egy olyan zseniális mangaka adja hozzá a karakterdizájnt, mint a könnyesen megindító sztorikról és káprázatosan esztétikus figurákról ismert Sakisaka Io (rezümé check: Ao Haru Ride, Strobe Edge stb.). A félreértés elkerülése végett: nem a látvány viszi el a filmet, bár tény, hogy Shinkai Makoto Kotonoha no Niwája után az év legszebb víz animációját mutatja be ez a cuki movie. Ámde a sztori látszólagos egyszerűsége, hétköznapi tragédiája mögött egy olyan csavar húzódik meg, ami a Hollywoodból kibuggyant Viharsziget és az Én, a robot legjobb elemeinek egyesüléséből született magas fokú érzelmi katarzist és komplexitást eredményezett. Aki hát még nem tette volna meg, itt az alkalom arra, hogy lecsapjon a „romantikus shôjo animék Redline-jára„ – ahogy Mr. Kvakond jellemezte eme mozit.
Roborománcos gyógykezelés megtört szívre
A Hal című anime 2013 júniusában került be a japán mozikba, amiből egy mindössze 4 fejezetes manga adaptáció is készült már. A one-shotot Ayase Umi jegyzi. A történet mindennemű spoilertől mentesen egy androidokkal teli, alternatív világban játszódik, ahol eme mesterséges lények a mindennapi élet megszokott résztvevői. Egy vidéki városkában ismerjük meg a gyermeki ártatlanság és megismerés szintjén álló android „főhősünket”, akit idős gazdája váratlan feladattal lát el: meg kell mentenie annak unokáját, Kurumit. A lány ugyanis nemrég veszítette el a kedvesét, Halt, ám e tragédia óta vigasztalhatatlanul sülyedt a depresszióba és a mély gyászba. A kerületi egyészségi centrum az említett androidot rendeli ki a lány pszichés ápolására, a kegyetlen tőrdöfés azonban az, hogy androidunk Hal külsejével jelentkezik e feladatra. Miközben Kurumi darabjaira hullott élete újra összeáll a slice-of-life pillanatok során, az emlékek útvesztőjében bolyongva megismerjük az igazi Halt.
A történet letagadhatatlan érdemei (9/10)
A sztori látszólag könnyed drámaként vonja be a nézőt sajátos világába, ahol a természet és a kétkezi munkák, mint a kimonófestés, igazi japános hangulatot adnak a csúcstechnológia által uralt környezetnek. Az androidok, hightech okostelefonok és egyéb segédeszközök mellett furcsa és egyben tipikusan a Production I.G-re valló miliő fogadja a nézőt, amiben a robotika, a japán tradíciók és a természeti képek szimbiózísa andalíthat el (talán a Real Drive-ban láttam utoljára ilyet). Emellett a történet észrevétlenül kezd el bonyolódni, majd egy szinten a sok apró és rettentően aranyos és megható jelenet után jön a cliffhanger, amit tátott szájjal ül végig az ember és egyszerűen nem hiszi el, hogy tényleg egy ennyire zseniális megoldást, egy mindössze 50 perces animébe bele tudtak koherensen építeni. Mindezt kiváló feszültségkeltés előzte meg, plusz több olyan gondolatok is felmerülhetnek a film alatt, amik érdekes filozofálgatás előtt nyithatják meg az utat.
Bennem például a következők mozgolódtak: vajon egy android mennyire képes az emberi érzelmeket és természetet imitálni? A gyász folyamatát hogyan segíthetik ténylegesen a mesterséges intelligenciák? Mennyiben vetítheti ki az ember saját érzelmeit egy tárgyra és mennyiben lehet ez jó neki? Eközben lenyűgözött az a módszer, amivel hitelesen adták át magát a gyászt, a veszteséget, az elvesztett személy utáni sóvárgást, a ki nem mondott bocsánatkéréseket és a megbánást az elmulasztott momentumok miatt. A finom építkezés, amivel egyre többet tártak fel a főszereplők közös múltjáról. Az apró üzenetek, oda nem illő párbeszédek, nyomok, amik a sztori végén kaptak értelmet és hátborzongató módon tárták elénk a történet egészét. Megmozgató, elgondolkodtató és így pont olyan anime ez, ami aktív befogadásra késztet azzal, hogy a nézőnek kell végiggondolnia, összeraknia a kirakós darabkáit. Az pedig külön érdekesség, hogy egy magyar találmány is kiveszi a részét a feladványok megoldásában, mégpedig a Rubik-kocka.
Az anime hangulatát nemcsak a csodás természeti képek emelik, hanem Hikasa Yoko (Kurumi szinkronhangja) éneklésében a film keserédes főcímdala is továbberősíti a drámaiságot. A rendezői székben Makihara Ryoutarou foglal helyet, akinek rendezői debütálása volt ez az anime, de korábban dolgozott a Fractale, a Guilty Crown, a Kaiba és a Yojouhan Shinwa Taikei animéken is. A Hal fergetesen jó löketet adhat karrierjének, mivel sikerült szórakoztatóan, az arányok megfelelő belövésével felépítenie ezt a mozit, bár tény, hogy igen rövid alapanyagból kellett mindezt elérnie. Az animációs rendező Katou Hirotaka volt, aki az Eyeshield 21-en és a most januárban induló Hoozuki no Reitetsun is munkálkodott. Az animét főleg az ínyenceknek ajánlom, különösen a Kimi ni todoke rajongók figyelmébe, valamint a shōjo/josei műfaj szerelmesei semmi pénzért ne hagyják ki.
ADATOK
- Japán cím: Haru / ハル
- Angol cím: Hal
- Eredeti karakterdizájn: Sakisaka Io
- Rendező: Makihara Ryoutarou
- Zene: Oshima Michiru
- Terjedelem: 50 perc
- Karakterdizájn: Kitada Katsuhiko
- Bemutató 2013. június 8.
- Stúdió: Wit stúdió, Production IG
- Műfaj: sci-fi, romantikus, fantasy, dráma
- Linkek: ANN (en), MAL (en), Wikipedia (en), Hivatalos weboldal (jp), AniDB (en)
Megnéztem, köszi az ajánlót. A Rubik-kockás szövegeket nem feliratozták nálam. :/ Sokról lemaradtam?
Örülök, és tetszett? Remélem nem spoilereztem le semmit az ajánlóban. 🙂 A Rubik-kockákon a két főszereplő írt egymásnak üzeneteket, hogy mit csinálnának. Például az egyikre rá volt írva, hogy szeretne a lány egy zsiráfot, a másikra, hogy elmennek együtt fesztiválozni, plusz, mikor elesik a fiú az esőben, akkor egy „panasz” volt olvasható a lánytól (ezért döbbent le annyira Hal). Ezekre emlékszem. ha nem volt a hiányukban zavaros neked a sztori, akkor jó. 🙂
Tetszett, szép volt minden értelemben. Az ajánló nem volt spoileres, ne aggódj. 😀
Akkor jó. 🙂