Egy cosplayes szakdolgozattal kezdődött minden. Megismertem szegedi cosplayeseket és egy tótkomlósi fotós lányt az interjúk, a terepkutatás, a résztvevői megfigyelés során (tudományosan hangzik, ugye?). Pár hónappal kutatómunkám és szakdolgozatom sikerese védése után jött a váratlan meghívás, immár név szerint Bunda Gabriellától, hogy fotókiállítása lesz Szegeden, a Zero Art Caféban. A ténynek is örültem, hogy meghívott, ám leginkább az lepett meg, amikor a kiállítás megnyitóját követő kerekasztal beszélgetés egyik résztvevőjének kért fel. Boldogan mondtam igent. Végül úgy alakult, hogy a szakdolgozói tudásom mellett újságírói vénámat is be kell vetnem. Megírtam a kiállítás szövegét, majd a beszélgetésen a moderáló és az interjúztató személy szerepébe csöppentem. Igazi kihívás volt, de egyúttal felejthetetlen élmény is!
Egy cosplayes fotókiállítás majdnem „belsős″ szemmel
Körülbelül egy héttel a kiállítás előtt ültünk össze megbeszélni a részleteket. Szerencsémre, Gabit (16) már ismertem, de a fotós énjében és alkotásaiban újra el kellett mélyednem (hiába láttam egykor munka közben), ami rendkívül szórakoztató volt, hiszen mind természetképei (személyes kedvenceim a makrófelvételei), mind portréfotói káprázatosak voltak!
Gabi 6 éve kezdett el fotózni, mindent, amit tud, édesapjától tanulta. Igazi családi fotóműhely az övék, hiszen apa-lánya együtt jár megörökíteni a szép pillanatokat. Míg az apát a természet vonzza jobban, Gabit addig a portrék kezdték el egyre inkább izgatni. Így keveredett végül a cosplay bűvkörébe is, mégpedig körülbelül fél éve. A mai (szeptember 7-i) kiállításának megnyitóján pedig a kezdetektől, egyfajta művészi evolúció keretében tekinthettük végig cosplay fotós pályafutását (aki lemaradt a megnyitóról, az a képeket egészen október 5-ig nézheti meg.)
A kerekasztal beszélgetés további résztvevői Gabi cosplayes modellei és egyben barátnői voltak: Gémes Noémi (16) a bishi hercegeket crossplayelő lány, Evelyn Nightingale (17) a sweet lolita stílusirányzat szerelmese és Oz B. Trancy (16) a cosplayes ruháit saját maga készítő lány. Ebből az üde és fiatalos felhozatalból a vagány Mimi és az elsőre csendesnek tűnő, de rendkívül nőies Oz, már régi ismerősök voltak, hiszen szakdolgozatomhoz rendkívül sok segítséget adtak.
A bájos Evelynt ellenben nem ismertem. Bár rövid időnk volt beszélgetni a megnyitó előtt, mégis sikerült annyira feloldódnunk, hogy zökkenőmentesen cseveghessünk.
A kiállítás előtti estén még nagy erővel törtem a fejem a kérdéseken, a témákon, mikor mit mondjak, hogy mutassam be röviden, 5-10 percben a cosplayt, mivel laikusokra is számítani kellett a közönség soraiban (a lányok szülei lelkesen kísérték el csemetéiket e fiatalos megmozdulásra). Pár óra töprengés és a kiállítás szövegének megírását követően videó vadászatba fogtam az interneten, mivel szerettem volna a cosplayhez szorosan kapcsolódó friss irányzatról, a Cosplay Videographers-ről is mutatni példát. Másfél napig tartó válogatás után, a szakdolgozatomban is felhasznált videó mellett döntöttem, ami szerintem a leginkább átadja a cosplayes életérzést. Íme:
A kiállítás napján a már megszokott, vizsgadrukkhoz hasonlatos érzelmek kerítettek hatalmukba. Idegesség, kapkodás, „jaj itthon ne felejtsek valamit, jaj ki ne hagyjak a mondandómból fontos infókat″ – ezek jártak végig a fejemben. Az izgalom 11-13 óra között hágott a tetőfokára, majd váratlanul megnyugodtam. A kezdeti beszédem rövid átfutása után fél 4-re a helyszínen voltam, ahol Gabival és kedves családjával beszélgettem, míg erősítésképpen barátnőm meg nem érkezett. És ekkor jött a lényeg!
Az ünnepélyes megnyitó után átadták nekem a szót. Gyomorgörcs, száj kiszáradás, láb remegés. Kusza mondatkezdések egymás hegyén-hátán. Csapongó gondolatok száguldoztak fejemben mindeközben: „hogy mondják? mikor? kitől? elég hangosan beszélek? jaj, nem ezt akartam mondani!”. Mély levegő. A lábremegés nem is annyira vészes, talán nem veszik észre.
Pár szóban végül csak összefoglaltam a cosplay kifejezés és jelenség eredetét, majd Gabit faggattam munkásságáról és áttértünk a modellekre. Volt szó a cosplay megítéléséről, a crossplayről, anime rendezvényekről, fotós praktikákról, Gabi kedvenc témáiról, a cosplayesek ruháiról, a lolita divatirányzat öltözködésbeli és viselkedésszabályairól. Mindannyiuk személyes történetét, szenvedélyét próbáltam a közönség elé tárni kérdéseimmel.
A beszélgetés rendkívül jó hangulatban telt. A lányok nevettek, egymást ugratták, olykor bonyolultan megfogalmazott Pázmányos körmondataimra, amiket kérdésnek szántam persze, gyors és egyenes választ adtak. A közönség sokszor felkacagott, az 1 órás beszélgetés zárásaként még kérdezni is mertek – kis bártortalan csendet követően.
A kiállításon látható képek és Gabi egyéb munkái megtekinthetők a Facebook oldalán (Buga Photography). Köszönet Zeronak, Editnek, amiért részese lehettem e mókás, felemelő és jó hangulatú beszélgetésnek, és Gabinak is a csodás képeiért, valamint a cosplayes modelleknek, akik szépek és tehetségesek. Csak így tovább! Nem cosplayesként is öröm volt mellettetek ülni, és olyan szemszögből látni a cosplayt, amire csak Ti vagytok képesek.
A kiállításhoz pedig a következő szöveget írtam előzetesen, amit elvileg majd kiragasztanak a kiállított képek mellé:
Sokaknak idegenül csenghet a szó, hogy cosplay. Mások számára már ismerős asszociációkat hívhat elő, amik az anime-manga rajongók köréhez köthetők. A cosplay mindettől függetlenül is létező jelenség, amelybe beleolvad a szerepjáték, a divat, a színészkedés, a rajongás és a modelkedés tevékenysége. E komplex jelenségre számtalan tévhit telepedett az évek alatt, amit egy elhivatott fiatal tehetség, Bunda Gabriella fotói is feloldanak. Hogy miként?
A pillanat, amit érdemes megragani, s amit egy életen át jó őrizni
A hobbifotós lány tevékenysége a cosplay világához eredendően kapcsolódik. Amatőr fotósok, kik élénk fogékonysággal viseltetnek a szépség és valami új iránt, megörökítendő téma után kutatva bukkanhatnak rá a cosplayre. A „costum” (kosztüm) és „play” (játék) angol szavak összetételéből született kifejezés mögött olyan rajongók állnak, akik szenvedélyüket egy sorozat, képregény karaktere iránt fejezik ki úgy, hogy a nyilvánosság előtt felvállalva öltik magukra kedvenceik jelmezét és egyben jellemét, személyiségét.
Így lehet jelen a cosplay az animések, a fantasy és sci-fi rajongók körében éppúgy, mint a steampunkok vagy az amerikai képregényfanok között. Ez egy olyan művészeti szintekre is emelhető rajongói tevékenység, ahol a nagyfokú önkifejezés és kreativitás is játékba kerül. A játék szó, pedig nem véletlenül szerepel itt. A cosplay célja a szórakozás, a móka, a barátokkal való együtt tevékenykedés, a közösségi élmény.
Gabi képeivel ezeket a pillanatokat ragadta meg. Olyan pillanatokat, amikor a cosplayes a választott karakterré alakul át, és azokat, amikor barátokkal, társakkal együtt élvezi e boldog momentumokat.
„Nevetés, szomorúság, szenvedély és apátia. Mind-mind ott lapul Gabi valamelyik pillanatképén.”
Emellett Gabi, finoman ragadja meg azt a felemelő érzést, amit egy cosplayes megélhet az akár önmaga készítette ruhába bújva. Azt, hogy szeretik, elismerik tevékenységét. Értékelik azt, ami Ő, és azt, amit szeret.
Ki a skatulyából, mutasd a valódi éned
A cosplay mellett a lolita is megjelenik Gabi művein. Erről nekem az arisztokrata kislányok, viktoriánus kort idéző ruhákba bújtatott, csipkés ruhakölteményei jutnak eszembe. Gabi fotói ellenben rávilágítanak arra, hogy a lolita, mint divatirányzat, elkülönülve a cosplaytől, sokkal többrétegű, szigorú szabályrendszerrel működik, ami búcsút mond a Vladimir Nabokov regényében alkotott, szexualitást középpontba helyező karaktertípusnak. A lolita lehet vad, extravagáns, ártatlan, ennivalóan édes és véresen vagány. Csak a ruha viselőjén múlik, hogy minek mutatja magát.
Garai Tímea
újságíró, blogger
*A fotók Bunda Gabriella engedélyével kerültek felhasználásra e posztban.
