Magányos Süsüként ábrándoztam arról, hogy milyen lehet egy tökéletes barát. Egymást támogatva vívnánk meg csatáinkat a harcosok útján, majd rám erőszakolná a kedvenc erotikus játékait és folyton pikáns célzásokkal kergetne az őrületbe, miközben ördögien morbid megaláztatásokkal gyötörne. Várjunk csak… Ez nem álom többé, hanem a tévútra terelődött valóság! (Megjelent a Mondo Magazin 2012 márciusi számában.)
Én vagyok a hírhedt rossz fiú
Hasegawa Kodaka talán a fentiek alapján képzelte el a tökéletes kebelbarát prototípusát (a perverz részeket leszámítva), egészen addig, míg nem találkozott a domina hajlamokkal megáldott Mikazuki Yozorával. Kodaka semmitmondó élete eddig se volt fenékig tejfel, link külseje miatt kemény fenegyereknek könyvelték el környezetében, kihez jobb nem szólni, ha még akarsz utódokat nemzeni. A nők megrontójaként aposztrofált magányos farkasunk azonban sorsfordító találkozások elé kerül. Először az arrogáns és komisz Yozora légből szőtt barátnőjének titkát leplezi le, a fekete jégkirálynő nem is hagyhatja futni ezután hősünket, ezért egy rögtönzött klubba kényszeríti a szerencsétlen flótást.
Ez a Szomszédok Klubja (nincs kapcsolata a híres magyar teleregénnyel, bár ki tudja), ahova Isten óvó tekintete mellett csatlakozhatnak a gyanútlan báránykák, hogy az iskolai élet örömeit együtt megízlelvén lépjenek az igaz barátság mezsgyéjére. A barátszerzés fortélyait komikusan, de nem éppen célravezető módon sajátítják el itt a cseppet sem százas tagok. A hardcore otakutól egészen a cross-dressingelő fiúig, mindenki évek óta küzd a magánnyal, ráadásként ezek az elborult humorú karakterek egy olyan eszement bohózatot löttyintenek maguk körül, hogy szem (és más testrészek) sem maradnak szárazon a Boku wa Tomodachi ga Sukunai című mangában (röviden csak Haganai)!
Másfél fiú + 5 lány = erotika felsőfokon
Egy hárem manga történetében a tipikus józan, néha bolond fiú mellé szexi domborulatokkal pózoló szépségek dukálnak, akik sorra lépnek be itt is a furcsa klub társaságába. Hirasaka Yomi ugyanis 2009-ben útjára indított light noveljében, amiből a képregény adaptáció is készült, számtalan tipikus, de egyedien perverz hölgyeménnyel rukkolt elő. A hűvös és lapos Yozora örök riválisa a Miss Tőgy becenévvel illetett Sena, kinek köszönhetően új értelmet nyert számomra az ahegao kifejezés (amikor félőrült tekintettel, nedves extázisban csorgatja a nyálát cuki kislányok láttán). Ő az a lány, akihez méltót még életemben nem láttam: mindenben kiváló, csak éppen eroge-függő, a barátság nála kimerül a „hogyan vigyük ágyba ezt a lányt” opcióban, Yozorával folytatott firkaszerű szócsatái és virtuális verekedései pedig a legszórakoztatóbb női párossá avanzsálják őket.
Kadoka rémületére besírja szárnyai alá magát egy lánynak kinéző fiú is, aki Yozora „jóindulatú” tanácsára maid ruhában próbálja megtanulni a férfiasság titkait. Az abnormális perverziók iránt vonzódó tudós lányt, Rikát, pedig a BL-en és a mecha szexen kívül csak Kadoka testi adottságai izgatják (nem veti meg azért a yurit sem), míg a klub tanácsadója, Maria, egy tízévesnek kinéző falánk apáca. Végül a bolondozásba Kadoka hugicája, a magát vámpírnak képzelő Kobato is beugrik látens varázserejével. A hősünk köré gyűjtött női felhozatal így színes (bombázótól a lolikig van minden), de Yozora jótékony terrorjának hála sosincs nyugalom: vagy Sena megy világgá sírva, amiért verbálisan megerőszakolta, vagy Maria szaladgál pucéran az udvaron. Azt említettem már, hogy obszcén módon a helyszín egy keresztény középiskola?
Otaku-szótár fricskákkal
Az eddig 8 kötettel gyarapodott mangát Itachi rajzai teszik esztétikussá, bár nem a részletgazdagság michelangelói kiteljesedésének színvonalán. Sok az elnagyolt képkocka, firkába olvadó veszekedés, a chibi alakba vedlett szereplők pedig csak ontják a tréfákat magukból, miközben az anime-manga és az egész japán populáris kultúrát parodizálják. Rika a legmerészebb Gundamos hentai narrációt löki le, míg Kodaka Gackt komikus énjét próbálja utánozni, a lökött bagázs még népmeséket sem rest erotikus verzióba átírni. Éppen ezért, a vizualitásban a gegekkel teli szöveg kerül előtérbe, ami gyakran vázlatszerű karakterdizájnt eredményez, persze, amikor pattogó mellekről van szó, a fanservice kedvéért kellően hangsúlyozásra kerülnek a cickók. A light novelben látott csinos rajzok Burikitól így nem köszönnek vissza hűen a mangában, de az élvezetes poénáradat kárpótlást nyújt cserébe. Az angolul I Don’t Have Many Friends címen is ismert manga utolsó pikantériája, hogy főhősei bármennyire is lököttek, élvezik egymás szívatását, és ártatlanul ugyan, de hamar túl a barátságon találják magukat.
A barátvadászat folytatódik!
A Boku wa Tomodachi ga Sukunai (Haganai) teljes fegyvertárát már a mangában felvillantotta, de Kodakának és háremének kalandjai újrapörögtek animében is. A mangabeli komikum kissé cenzúrázott formában szivárgott át ugyan az AIC Build stúdiójából, de így is a 2011-es őszi évad egyik legszórakoztatóbb animesorozata kerekedett belőle.
Jobb, mint a manga?
A sziporkázó szópárbajok és Buriki rajzai az animében teljesednek ki igazán a maguk pazar mivoltukban. Az attraktív karakterdizájn mellett nem lehet szó nélkül elmenni, ami ismerős lehet, hiszen szintén Buriki kreálta meg a 2011 tavaszán animét kapott Denpa Onna to Seishun Otoko szereplőinek kinézetét is. A szinkronhangok varázsának hála pedig testet öltött Sena és Yozora vitáinak igazi vehemenciája (nem mindennapi élmény, amint Yozora mély és sátáni hangon cukkolja Senát, míg szőkeségünk pirulós, ugyanakkor heves természetével fortyan fel a rókalelkű nőszemély inzultusaival szemben.)
Az igényes animáció mellett természetesen a dekoratív lányok minden mozdulata kellően esztétikus, valamint több, a mangából ismert jelenet sokkal kidolgozottabb, néha még humorosabb formában ölt alakot a képernyőn. Gondolok itt a számtalan játékra, legyen az PSP vagy randiszimuláció, amikor maguk a főszereplők a fantasy történetek résztvevőivé transzformálódnak, miközben óriási átéléssel szállnak szembe a gonosszal, vagy éppen hódítanak meg lányokat barátkozás címszó alatt.
Ugyanakkor a mangában sokkal több kult anime, japán irodalmi, kulturális utalás van, míg az animében inkább az intim poénok, alapvetően animés témákkal összefüggő szatírák elevenednek meg (például fuyoshi, trap karakter, szexuális utalások), mindemellett a romantikus vonulat is jobban érvényesül (ezt az animéhez készült előzetes OAD is kitűnően prezentálja, amely 2011 őszén már bemutatta Kodaka egyik zamatos vágyálmát). A szemfülesek pedig észrevehetik, hogy az AIC Build másik hasonszőrű animéjére is találhatóak benne rejtett utalások, mégpedig az otaku a húgom történetű Oreimóra (Ore no Imōto ga Konnani Kawaii Wake ga Nai). Ez a párhuzam kissé ironikus is bizonyos szempontból, hiszen vígjáték formában ugyan, de az animefanokra aggatott kényes jelzőt, az antiszociális ismertetőjegyet játssza ki mindkét széria.
Drámamentes mosoly körút
Érdekes felállás, hogy képregényben is, és animében is ugyanannak a regénynek a kivonatát láthatjuk, mégis a pillanatnyilag 9 kötetes light novelből készült feldolgozások mindegyike tud valami pluszt adni. (A többes szám határozottan érvényes, mivel már egy második manga feldolgozás is indult a franchise-hoz Boku wa tomodachi ga sukunai+ címen, valamint a visual novel rajongók sem maradnak újdonság nélkül, hiszen PSP-én is kiadták a sztorit 2012 februárjában.)
Az animénél maradva, szerencsére nem csapták össze, de nem is készítettek egy alternatív lezárást a 12. epizód végére, ami két okból is jó: 1) akik rákattantak a sorozatra, azok bízhatnak abban, hogy lesz második évad (és lett is azóta), 2) nem produkáltak egy erőltetett lezárást, ami alapján Kodaka drámai választás elé került volna a potenciális barátnőjelöltek között.
Az anime végéig uralkodó könnyed hangulatot még a mókás opening és ending dalok is továbbviszik, amiket a szinkronszínészek énekelnek kicsit K-On!-os utóérzéssel (főleg az endingnél érvényesül ez, amint Yozora és Sena kisebb koncertet ad). Ráadásként vidám és élénk színekkel játszadozva egy percre sem kell félni attól, hogy egy búskomor melodrámában találjuk magunkat.
Ezt a vidámságot kiegészíti a mangából már ismert szótárjelleg, amint a gamer és anime szubkultúrával kapcsolatos kifejezéseket magyarázzák a szereplők a maguk tréfás módján (ilyenkor személyes véleményüket sem rejtik véka alá). A lolik harsány csicsergése, az elvileg érett nagylányok rivalizálása egy pillanatig sem hagy alább, mindig van valami apropó, ami miatt ezek az örök ellenségek egymásnak esnek. E mókás viszonyoknak pedig tökéletes ellentéteként jelennek meg a normális diákok idilli momentumai, amiket egy-egy perpatvar, vagy naivan félreértelmezett szituáció ellenpólusaként villantanak be a készítők. Végezetül Yozora beszólásait idézve: ha kíváncsi vagy, hogyan lehet valaki egy pillantástól terhes, vagy milyen az, aki egy két lábon járó pornókép, akkor irány a Szomszédok klubja, ahol Kadoka és majdnem teljesen nőnemű kísérete bombáz príma poénokkal!
Pillanatképek / Screenshots [nggallery id=221]
Adatlap
Boku wa Tomodachi ga Sukunai
(manga, 2010-)
Írta: Hirasaka Yomi
Rajzolta: Itachi
Hossza: 4 kötet (még fut)
Boku wa Tomodachi ga Sukunai
(anime, 2011)
Eredeti történet: Hirasaka Yomi
Rendezte: Saitō Hisashi
Stúdió: AIC Build
Hossza: 12 x 24 perc
