Életem egyik legbizarrabb és leghátborzongatóbb animációs film élménye volt a The King of Pigs (Dwaejiui Wang / 돼지의 왕) című dél-koreai alkotás, amelyben az iskolai erőszak és annak következményei elevenednek meg három fiú történetén keresztül. A film rendkívül erőszakos, így érettebb nézőknek ajánlott, akik bírják a vért, az érzelmek heves kitörését – az elmeháborodástól kezdve egészen a gyilkos indulatig. Ráadásként a rendező és egyben forgatókönyvíró, Yeun Sang-Ho, saját iskolai élményeit ültette bele történetébe, amelynek középpontjában a koreai társadalom azon sötét arca rajzolódik ki, amelyben a pénz, a társadalmi pozíció birtokosainak kegyetlenkedései elevenednek meg. A művet a William Golding írta A Legyek Urához is hasonlítják a kritikusok.
Pénzes fogaskerékhez láncolt indulatok
A 30 éves Jong-Suk (Yang Ik-June) élete romokban hever. Íróként próbál érvényesülni, de csupán szellemíróként sikerül mások nevében kiadnia tehetségtelen alkotásait. Feleségével is rémesen összeveszik, amikor egy váratlan telefonhívás zavarja meg. Gyerekkori barátja, Kyung-Min (Oh Jung-Se) van a vonalban, akit 15 éve nem látott. A mindig is gyáva Kyung-Min irigylésre méltó családi háttérrel bír, ám váratlanul megöli a feleségét és egyetlen vágya, hogy egykori barátjával borzalmas középiskolai éveiket elevenítsék fel, ehhez kapcsolódóan pedig elsősorban egy közös barátjukról, Chul-Yivról (Kim Hye-Na) akar beszélgetni.
Élőszereplős filmként szerintem még nagyobbat ütött volna ez az alkotás, mert a forgatókönyv és a zenei kivitelezés miatt is, egy teljesen korrekt és hátborzongató, még hitelesebben átérezhető film születhetett volna belőle. Animációs filmként is sikerült ez neki részben, de az öngyilkosság, a macskakínzás és a folyamatos testi fenyítések miatt hihetetlenül nehéz volt végignéznem mindezt „rajzfilm” formátumban. Az animáción másrészt meglátszik, hogy kevés büdzséből tudtak dolgozni a készítők, a színek szépek voltak, a kompozíciók is ötletesek, egyedül a mozgások lettek darabosak, nyersek és rettenetesen torzak. A történetben megfogalmazott társadalomkritika miatt ez még talán illett volna a hangulathoz, de a sötét mondanivaló ellenére nem igazán élveztem a látványvilágot. A sztorihoz egyébként több érdekesség is kapcsolódik, többek között az, hogy az Ázsiában nagy gondot jelentő iskolai zaklatások, bántalmazások a maguk valójukban nyilvánultak meg, a kiközösítéstől kezdve, a szexuális zaklatásig, és egészen a verekedésig. Ebbe a kegyetlen gyerekvilágba a felnőttek nem avatkoznak bele, sőt, a szenvedéseket átélő gyerekek felnőttként maguk fogják erőszakkal levezetni indulataikat másokon ugyanúgy, ahogy velük bántak egykor, mindamellett, hogy társadalmi helyzetük nem változik: a középiskolában lúzerként végeztek, így később is azok maradnak. Azért a nagykutyák élete se fenékig tejfel, a ranglétrán felfelé haladva mindig van valaki, aki terrorizálva van egy nála magasabb pozícióban lévőnek hála.
A rendező-forgatókönyvíró, Yeun Sang-Ho elmondása alapján két alkotás ihlette saját tapasztalatai mellett e film elkészítésére. Az egyik a Clint Eastwood írta és rendezte Mystic River 2003-ból, amelyben három barát eleveníti fel közös és sötét gyermekkoruk emlékeit. A másik a Himizu című manga volt, Furuya Minoru 4 kötetes, 2001-ben megjelent képregénye, amelyben a főhős saját képzelgései mellett lesz sorozatgyilkos (e mangából live-action adaptáció is született). Ez az őrült vonal ebben a dél-koreai „animében” is visszaköszönt, például a egyik drog miatt képzelgő srác szörnyű rémképek és tévképzetek fogságába kerül. Ráadásul a víziók a gyerekek félelmeire is reflektálnak. Mindemellett a címben megjelenő disznó kép (magyar fordítása a címnek: A disznók királya) többször is megjelenik, a disznók a társadalom legalján lévőket szimbolizálják, míg a velük szemben feltűnő vérebek a felső réteget. Az erőszak mellett szerencsére a dráma se pihen, például a három fiú élete igen tragikusan gabalyodik egymásba. Furcsa volt egyébként utólag olvasni, hogy a három főszereplőnk gyerekkori hangjait női színészek adták, amit egyáltalán nem vettem észre. A szinkronszínészi játék egyébként nagyon hiteles volt, ilyen hévvel sikongatni, ordítani ritkán lehet hallani rajzfilmfigurákat. Ez nem meglepő, mivel a hangokat vérbeli színészek produkálták, mint Yang Ik-June, Oh Jung-Se és Kim Hye-Na.
A dél-koreai animációs filmek Koreán kívül nem igen ismertek, például többnyire a sci-fi és gyönyörű Wonderful Days / Sky Blue (2003), vagy az aranyos fantasy, a Yobi, the Five Tailed Fox (2007) tett szert eddig nagyobb népszerűségre animés körökben is. A televíziós sorozatok már más tészták, rengeteg japán, de elsősorban amerikai alkotást gyártanak már le a dél-koreaiak, például ilyen a Hey Arnold, The Simpsons, Family Guy, The Legend of Korra, és a Justice League Unlimited. A The King of Pigshez ilyen okok miatt is nagy reményeket fűztek a koreaiak, ezért több nemzetközi filmfesztiválon is indították, például ez volt az első egész estés dél-koreai animációs film, amit levetítettek a 65. Cannesi Filmfesztiválon (nem tudom, hogy bírták gyomorral az európai nézők). A film nyert pár díjat is eddig, többek között a Dél-Koreában megrendezett 16. Busani Nemzetközi Filmfesztiválon, valamint a kanadai 16. Fantázia Filmfesztiválon, ahol a Satoshi Kon Award for Achievement in Animationt vitte el (Kon Satoshi-díj, amely kimagasló animációs teljesítményért jár). Brutalitását tekintve hasonlít is a hajdani Kon Satoshi (1963-2010) alkotásaira (Paprika, Perfect Blue), bár az említett japán művész munkái sokkal kiemelkedőbbek. Az ő műveiben az őrület mellett a látványvilág is lélegzetelállító. Az animáció a The King of Pigs esetében is egyedi volt, realista, és a belső érzelmeket is letaglózóan hűen jelenítette meg víziókkal kiegészítve, de a felnőtt karakterek testarányai elrajzoltak, a mozgások robotszerűek lettek végül, ami a vizuális élményt a maga megrázó és elborzasztó mivolta mellett nem igen tette kellemessé.
Pillanatképek / Screenshots [nggallery id=321]
Adatok
- Angol cím: The King of Pigs
- Koreai cím: Dwaejiui Wang / 돼지의 왕
- Rendező: Yeun Sang-Ho
- Forgatókönyvíró: Yeun Sang-Ho
- Premier: 2011. október
- DVD/BD-megjelenés: 2011. november 3.
- Terjedelem: 97 perc
- Műdaj: thiller, dráma, tragédia
- Nyelv: koreai
- Ország: Dél-Koreai
- Linkek: BakaBt, MAL, AniDB, Asian Media Wiki, Wikipedia
Ezeket honnan szeded? Figyeled az új BakaBT/MAL/tudomisénmi-kikerüléseket? Köszi, amúgy a figyelemfelhívást – bár kicsit többet vártam tőle. Nekem már bőven voltak bizarrabb és megrázóbb animációs élményeim.
Korrekt film volt (a leírásod is az). A karakterdizájn- és mozgásanimációbeli hiányosságait meg lehet bocsájtani, mivel a sztori szépen elmesélik, ahogy kell. Kicsit több pénzzel, kicsit több látvánnyal nagyon jó lehetett volna. Bár pl. a drogos-jelenet nem hiszem, hogy többe került, mégis nagyot dobott rajta. Nekem összesen annyi gondom volt vele, hogy én már sor hasonló történetet láttam, így nem volt újdonság (ergo nekem szubjektíve átlagos). A disznók-vérebek filozófiai fejtegetés tök jó volt. Reális egy film, na.
Persze, ha az ember szereti a szélsőségeket: meghökkentésben, őrültben, elvontban, líraiban, stb., akkor sosem árt, ha a dél-koreai cuccok (filmek, animációk) közt szétnéz. Nem kevésszer jobban is jár, mint a japánok között.
Igen, BakaBT-n volt fenn, meg asiatorrents.me-n is ott van valahol :). A sztori, szerintem is „átlagos” olyan értelemben ahogy írtad. Örülök, hogy megnézted azért ^^. Bizarrság: nem tudom, japán animációs cuccokban még a durva dolgok se készítettek ki ennyire eddig, pedig ott is néztem hasonlókat XD, lehet, hogy az animáció miatt ütött úgy szíven, de a macskakínzás az határozottan betett nekem, plusz, a karik, a hangok a groteszk kinézetük és amatőr mozgásuk ellenére is olyan „élszereplős” feelinget adtak az egésznek.
A macskás rész tényleg durva volt. (Nekem is halt már meg macska a kezeim között.. igaz nem én nyírtam ki, hanem végelgyengülésben ment el, több, mint 20 év „együttélés” után. Utána bőgtem egy éjszakát, meg néhány napig folyton a nyávogását hallottam…) De hát ott ilyennek kellett lennie. Ugye a Disznók, a Vérebek, meg a Szörny… Gyakorolni kell a gonoszságot is és akkor jól fog menni… Amúgy azért üt a cucc, mert tudod, hogy reális, tudod, hogy igaz. Asszem asiafilm.hu-n olvastam, hogy nekünk még szavunk sincs a bullying-ra. Dehogyisnem! Csak sokan szerencsére nem ezekben a körökben mozgunk és szerencsére nem tudjuk, hogy Magyarországon is mennyi minden megtörténik (tegyük fel Híradót, meg Kékfényt se nézünk vagy dokumentumfilmeket, riportműsorokat, nem olvasunk szociográfiákat stb.). Persze a keleti kultúra, közösségtudat, konfucianizmus stb. erre ott még rádob egy lapáttal („érdekes” iskolai emlékei mindenkinek vannak, gondolom – legalábbis nekem igen. De remélem, hogy nem tartunk ott mint a keletiek) Én mondjuk koromból adódóan „szívesebben” néztem volna a felnőttek történetéből többet. De akkor már nem ez a film lett volna. Meg a gyerekek + erőszak kombó mindig „jól működik”, sajnos. Jut eszembe vizualitásban még jó volt az is, amikor a sötétségbe tűntek el, jöttek elő, meg amikor meglengették néha a 3D-technikát.
Igen, határozottan. A felnőttek élete engem is vonzott volna (pl.: a szemcsis nyápic srác kitörése, hogy hogy jutott el idáig, meg a végén mi lett végül a harmadik túlélővel), de a vége azért szíven ütött így is (lehidaltam, amikor kiderült, hogy ki is volt végül a „bűnös”).
Iskolai erőszak: nálunk is voltak „hasonlók” általános iskolában (sajnos pl.: fiúk között teljesen megnyilvánult ez), középiskolától kezdve szerencsére már nem volt ilyenben részem, de nézni és elszenvedni is borzasztó, de remélem mi még tényleg nem tartunk itt, ennyire durva nem volt a helyzet nálunk sem anno.
Grafika: a 3D a svenkeknél – mikor hosszan „forgott” a kamera – tetszett, kár hogy kevés volt belőlük. Az elvontabb részek mint látomás meg az elején a halott nő is epic nálam kivitelezésben, meg talán a tetőtéri verekedés is. A macska meg még most is kísért XD. Mishima Yukio regényeiben olvastam korábban ehhez hasonló „állat gyilkolás, mint bekeményítés” dolgot (Véres naplemente című regénye), ebben végül a főhős srác tényleg gyilkolt. Megrázó, félelmetes ez a gyerekkori erőszak…tényleg kegyetlen „fűszer”. Ezek után bátrabban nézem meg Hitchcocktól a Psychót újra, az aktuális életrajzi filmje miatt. XD