Ano Natsu de Matteru / Waiting in the Summer (TV-sorozat; 2012)
Az Ano Hi Mita Hana no Namae wo Bokutachi wa Mada Shiranai (röviden AnoHana) és az Onegai Teacher-franchise sikerét próbálta meg 2012 telén meglovagolni az Ano Natsu de Matteru című anime. Az Onegai Teacher írója, az AnoHana rendezőjével karöltve ült neki az újabb J.C. Staff anime (Toradora!, Railgun, Nodame Cantabile) kivitelezésének, ami szerelmi háromszögekkel teli, romantikus-vígjátékában nélkülözte a hárem elemeket, de a kliséket sajnos nem – mind karakterek, mind jelenetek terén. A kiszámítható forgatókönyv pedig végül egy igen közepes, de kellemes szórakozást nyújtó alkotást eredményezett, amit talán a több sci-fi elem magasabb szintekre is emelhetett volna. A kritikai szemrevételezés során, az animét a gyönyörű animáció, a kimagaslóan jó opening és ending menti meg a süllyesztőtől, valamint az aranyossága, ami elsősorban a történet főszereplői között feszülő barátság során nyilvánul meg.
Egy nyár, ami mindent megváltoztatott
A 12 részes történet igen tipikusan indul. Főszereplőnk, az árvaként nővérével élő Kirishima Kaito (Shimazaki Nobunaga), aki kamerázással tölti a szabadidejét és nagy álma, hogy a nyári szünetben egy maradandó filmet alkosson barátaival. Éppen éjszaka hódol eme szenvedélyének, amikor egy különleges, életébe kerülő becsapódásnak lesz szemtanúja. Erre másnap nem emlékezvén indul iskolába, ahol legjobb barátai várják: a macsó Ishigaki Tetsurō (Ogihara Hideki), a mindig morcos Tanigawa Kanna (Ishihara Kaori), valamint a félénk és visszahúzódó Kitahara Mio (Asumi Kana). Azonban Kaito hirtelen felfigyel egy gyönyörű cserediákra, Takatsuki Ichikára (Tomatsu Haruka), akibe mondhatni első látásra beleszeret. Lelkesedését látva, haverja, Tetsurō, a tettek mezejére lép, és rögtön meghívja az új hölgyeményt a készülendő filmjükbe színésznek. A meglepetés akkor robban, amikor a lány igent mond, ráadásul furcsa barátnőjét, a gyerekes külsővel, de ördögi természettel megáldott Yamano Remont (Tamura Yukari) is magával hozza, aki önmagát egyből a forgatókönyvíró és a rendező szerepébe lépteti elő. Az eddig romantikus-vígjátékot és egy kis misztikus sejtelmességet sejtető sztori a filmforgatás kezdetével indítja be az érzelmi lavinát, ami a fiatalok közötti barátságot ingatja meg, az eddig eltitkolt gyengéd érzelmeik felszínre kerülésével. Mindezt Remon-senpai kerítőnői fortélyai egészítik ki, aki egy szemfüles karmester ügyességével bolygatja meg a szereplők lelkiállapotát.
Hogy jön ide a sci-fi és az űrlények? Akik látták az Onegai Teachert (bevallom, frissítettem e 2002-es animét, és megnéztem újra az első pár részét) azoknak nem okoz meglepetést, hogy a váratlanul felbukkanó szépség valójában egy földönkívüli lény, és bimbózó szerelmi kapcsolatát ez igen megfogja nehezíteni. Az animét egyébként Nagai Tatsuyuki (anohana, A Certain Scientific Railgun, Honey and Clover II) rendezte, a forgatókönyvet Kuroda Yousuke (Onegai Teacher, S-CRY-ed, Mobile Suit Gundam 00) írta, míg az eredeti karakterdizájn Uon Taraku (Kamichu!, Onegai Teacher, Read or Die) munkája. A zenei aláfestések igazán megkapóak lettek, amelyeket I’ve (Tsuyokiss, BECK, Toaru Majutsu no Index II) és Iuchi Maiko szerzett (Sky Girls, Dog Days, Toaru Majutsu no Index II). Az anime megjelenése idején közvetlenül indult a mangadaptációja is a sztorinak, amelyet Pepako Dokuta illusztrált a shōnen célközönségű Dengeki Daioh magazinjában (kiadó: ASCII Media Works). Most pedig jöjjön egy kis pro-kontra az anime ellen, majd mellett:
Negatívumok: Klisés jelenetek a tengerpari, fesztiváli kiruccanástól kezdve, amelyek úgy tűnik, ugyanúgy alapját képezik mára bármely animének, mint a hollywoodi romantikus filmekben a vízparti mártózás, vagy a klubjelenetek (persze, ha nyár van, mást nem igen tudnak csinálni). A fanservice, ami ugyan visszafogott a buja idomok kavalkádjában, de a sejtetések mindenütt ott vannak: a yuritól kezdve a háremig (ha ténylegesen nem is lesz az, bár például a csókjelenetek kissé érzékire sikeredtek). Tipikus karakterek tűnnek fel: a tsunderétől, a hűvösen perverz lányig van itt minden, például a kis Remon-senpai mintha a Toradora!, vagy a Railgun animéből csöppent volna ide (a karakterdizájn is nagyon hasonló). A barátság a fontosabb a történetben, ami megható, példamutató és aranyos, de a valóságtól teljesen elrugaszkodott fordulatokat szült néhol (ilyen szempontból egyedül Kanna volt hiteles karakter számomra), a többiek túl könnyen túltették magukat a szerelmi csalódásokon, és túl hamar léptek az önfeláldozás lépcsőjére. Banális ötlet volt az egyik karaktert nudistává tenni, aki e miatt szégyenkezett – most komoly? Ennél nagyobb komplexus ne érjen senkit a mai modern világban. Hatalmas baki volt, és a későbbiekben a megható momentumok élét vette el az, hogy a csalódott elutasításoknak pont mindig szemtanúja volt az adott szerelmi háromszög harmadik fele, és mindig jött a vigasztalás, az ölelés, a támogatás e harmadik fél részéről az éppen padlón lévő számára. Végeredményben egyik „fordulat” sem ért váratlanul (például Kanna kifakadása Ichikára is előrelátható volt, valamint annak következményei is). Igazán az utolsó három részt élveztem a legjobban, amikor a sci-fi elem kimagaslóan megjelent és felpörögtek az események.
Összegezve, végig poén-gyilkosként lehet leírni a sztorit, és éppen e miatt nem tudott nagyot ütni, egyedül az utolsó epizód búcsújelenete volt a kiszámíthatósága ellenére is megható. Ami fájt még, hogy sok dolog a sci-fi kiegészítővel kapcsolatban minden alap nélkül lógott a levegőben és nem sok mindent magyaráztak meg az űrlények jelenlétéről, a rájuk vonatkozó galaktikus törvényekről. Azon kaptam magam, hogy a történetben való elmerülés helyett vágói szemmel néztem a sorozatot, és inkább a gyönyörű mozgásokat megjelenítő pillanatokra figyeltem fel, mintsem a cselekmény alakulására.
Pozitívumok: Az animáció, a karakterek egytől-egyig gyönyörűek és aranyosak. Az opening kimagaslóan jó animációval bír, ugyanez igaz a szereplők fejében játszódó képzelgésekre is. Szép gondolatokat fogalmaznak meg a szereplők a történet során, ami a szeretett személyek boldogságáért való harcot, az önfeláldozás fontosságát és a barátság mindenekfelett állását foglalja magába. Az emlékek megörökítése filmfogatás révén kézenfekvő és viszonylag újszerű ötlet. A 12. epizódban lévő búcsújelenet a legszebb pillanatok egyike a történetben (össze is kötik a nagy előddel, az Onegai Teacherrel az alkotók egy felvillanó emlék erejéig), plusz, ugyanilyen szép pillanat, amikor Kanna végleg feladja a Kaito szívéért való küzdelmét. Kedvenc karakterem a kicsit perverz MIB-tag, Remon-senpai lett, aki sátánian egyhangú nevetésével emlékezetes szerepet nyújtott. A sok Man in Black-es (Sötét zsaruk) utalás erőltetett, de vicces szituációk sokaságát szüli, így tetszettek ezek, még az anime utolsó jelenetei között a filmből ismert Sötét zsaru bázist is teljes egészében láthatjuk rekonstruálva. A sci-fi elemek ötletesek és látványosak, főleg az Ichikáért érkező humanoid gépek voltak tetszetősek. A zenei aláfestés pedig magas profizmussal készült, a lírai és mozgalmasabb dalok is kellemesek voltak. A vígjáték oldalán voltak komikus pillanatok, amik illettek a könnyed hangulathoz.
Végső értékelésem:10/6 – Az átlagosnál jobb anime ez, a műfajjal ismerkedőknek tökéletes kezdés is lehet, de veteránok kerüljék, hacsak nem pont az ilyen sorozatokat kedvelik elsősorban. Egy próbát megér ez a könnyed szerelmi-komédia, ami a romantikus történetekre szomjazóknak jó választás, főleg azoknak, akik a háremet nem szeretik, de a drámai szerelmi sokszögeket igen.
Pillanatképek / Screenshots [nggallery id=317]
Anime adatok
- Japán cím: Ano Natsu de Matteru / あの夏で待ってる
- Angol cím: Waiting in the Summer
- Rendezte: Nagai Tatsuyuki
- Forgatókönyv: Kuroda Yousuke
- Eredeti karakterdizájn: Uon Taraku
- Karakterdizájn: Tanaka Masayoshi
- Zene: I’ve, Iuchi Maiko
- Megjelenés: 2012
- Típus: tv-sorozat
- Terjedelem: 12 epizód
- Műfaj: vígjáték, romantikus, iskolai élet
- Stúdió: J.C. Staff
- Hivatkozások: ANN (eng); AniDB.net (eng); MyAnimelist (eng); Hivatalos honlap (jp); Wikipedia (eng); Anime Addicts (hun)
