Alan Brennert: Honolulu (könyv; 2012) – eredeti, amerikai megjelenés: 2009
Koreai, illetve elsősorban koreai kultúrával foglalkozó könyvről már régen volt olvasható bejegyzés az oldalon, mivel nem igen találkoztam új regényekkel eme országgal kapcsolatban az utóbbi időkben. 2012 decembere azonban fordulópontot hozott számomra is, mivel egyből két „koreai könyv” is felkeltette a figyelmemet. Ezek közül az első, az amerikai író-forgatókönyvíró és televíziós producer, Alan Brennert regénye, amely kevésbé tűnik a koreai kultúra autentikus közvetítőjének. Honolulu című könyvének története igazából nemcsak a gyönyörű borítóval nincs szoros kapcsolatban, de a koreai kultúra helyett inkább egy népi olvasztótégelynek és annak népeinek drámától, rasszizmustól kísért interakcióit olvashatjuk benne kalandokkal, háborúval, lázadásokkal tarkítva, amit egy kivándorló szemén követhetünk nyomon. Mindezeknek „szemtanúja” pedig egy koreai nő, aki az őt gúzsba kötő kultúrájából menekül Hawaiira (fővárosa: Honolulu).
Egy koreai nő életútja: 60 év szenvedés, majd siker története
Az amerikai álom megtestesülése egy koreai nő számára. Röviden így lehetne összefoglalni a Honolulu történetét. Amikor kezembe vettem e könyvet egy tipikus, romantikus nőregényre számítottam, amire a szépséges borító is ráerősített. Azonban, magának a férfi szerzőnek a jelenléte, aki ráadásul amerikai is, azt a sejtelmet ébresztette bennem, hogy az elnyomó, „ázsiai kultúrákból menekülő nők” megmentőjeként jelenik majd meg benne az USA (Hawaii az Amerikai Egyesült Államok 50. tagállama), azzal a tipikus ideológiai üzenettel kísérve, hogy Amerika a lehetőségek hazája, aki gyengéd ölelésébe fogadja a nincstelen menekülteket. Részben minden előzetes gyanúm beigazolódott a regény végére, mégis az a végső véleményem, hogy a Tercium kiadó, ha jól álcázva is, de egy kiváló regénnyel ajándékozott meg bennünket, ami többet adott előzetes sejtéseimnél és talán nemcsak női olvasóknak lehet érdekes. A meglepő kérdés, hogy miért? Elsősorban azért, mert a bennünk élő, hollywoodi moziipar által kondicionált paradicsomi Hawaii képével egy teljesen ellentétes világ rajzolódott ki a könyv lapjain, amiben a rasszizmus letaglózóan megható történetek mentén kelt életre. Koreai hősnőnk életútjába ugyanis több apróbb történet olvadt bele, amelynek hősei japánok, hawaiiak és amerikaiak lettek. Történetük pedig az 1800-as évektől egészen a második világháború utánig terjedő korszakban játszódik.
A Sajnos névre hallgató hősnőnk, egy koreai faluban látja meg a napvilágot 1897-ben. A konfuciusi hagyományok által gúzsba kötött lány egy olyan világban él, ahol az asszonyoknak nincs szavuk, életükről pedig a férfiak rendelkeznek. A teljes elnyomás mellett egy másik hatalom is megkeseríti a koreaiak életét a japánok révén. A japán hadsereg kegyetlen rendelkezésekkel próbálja meg kiirtani a koreai kultúra gyökereit és japánosítani az őslakosokat. Tetteik ellen több lázadáskísérlet is kudarcba fullad. Sajnos, aki később a Drágakő, azaz Csin nevet veszi fel, szabadulni akar ebből a fojtogató környezetből, ráadásul minden vágya, hogy írni-olvasni tanulhasson. Erre egyetlen megoldást lát: apja engedélye nélkül fénykép menyasszonyként jelentkezik egy Hawaiira tartó hajóra, mivel az Amerikai Egyesült Államok területén élő, korábban kivándorolt koreai férfiak így keresnek feleséget maguknak. Csin a Hawaiira tartó hajón örök barátságot köt három másik koreai lánnyal, akik hasonló sorsot választottak, mint ő. (Ez a barátság a későbbiekben nagyon meghatározó lesz.) A lányokba táplált szóbeszéd, miszerint Hawaiion mindenki gazdag, az utak pedig arannyal kikövezettek – csúnya átverésnek minősül. Csin az áhított szabadság helyett egy őt verő, erőszakos férj birtokába kerül, aki mellett még többet szenved, mint szülei házában. Csin végül megszökik az ültetvényi munkát végző férj, és annak gyakran az éhezés szélére sodródó körülményeiből, menedékre pedig a sziget piros lámpás negyedében lel. Itt indul el igazán a történet mozgalmasabb és lehengerlőbb része. Csin barátságot köt egy ledér amerikai nővel, majd elkezdi álmait megvalósítani (varrónő szeretett volna lenni egész életében), megtalálja a szerelmet, de mindenekelőtt saját kultúráját levetkőzve egyre inkább amerikaivá válik. Mindeközben a korábban általa is gyűlölt, ültetvényeken dolgozó nincstelen japánokkal is barátságba kerül (akiket a világháború miatt táborokba zárnak majd), valamint szemtanúja lesz hősnőnk annak, hogy Amerika nem éppen a szabadság és egyenlőség földje.
Ekkor érkezünk el a számomra legemlékezetesebb történetszálhoz a regényben, amelyben a fehérek és a hawaii bennszülöttek közötti évtizedes ideológiai harc elevenedik meg, ennek tetőpontjaként pedig egy tragédiába torkolló koncepciós pert ír le az író, amely igazságtalanságánál fogva igazán megrázó. (Egy húszéves hawaii fiú halálának világsajtót megmozgató története ez, akit egy amerikai nő megerőszakolásával vádoltak meg, majd ártatlanul ítéltek el.) A történelmi tényektől és fikciós elemektől hemzsegő regény ezáltal inkább Hawaii egykori sötét korszakába enged minket betekinteni, amikor is a bevándorlókat állatokként kezelték és a bőrszín alapján ítélték meg. A rasszizmus megnyilvánulásait, amelyet japánok, koreaiak, feketék, hawaiiak, Fülöp-szigetiek, amerikaiak, angolok és kínaiak között is megtapasztalhatunk a könyvben, olyan könnyed témák is kiegészítenek, mint a ma már világterméknek minősülő hawaii ing (aloha ing) születése (ki gondolta volna, hogy a japán kimonókból alakult ki kínai közvetítéssel?). Ez volt a regény jól megírtsága mellett a legjobb oldala: az egymás mellett élő kultúrák kölcsönhatásából, nemcsak egy pidzsin nyelv születését (az együtt élő kultúrák anyanyelvéből létrejött keveréknyelv), hanem Hawaii mai kultúrájának születését is elmeséli az író, ami bevallom, engem sokkal inkább érdekelt, mint Csin boldogulása ebben az új hazában, bár kitartó-szorgalmas munkája példamutató lehet sokak számára. Amíg Csin éhezésen, kirekesztésen megy át és az egyenjogúságáért harcol, megismerjük Hawaii sötét oldalát és véres történelmi múltját, ami az egzotikum után vágyóknak tartogat meglepetéseket és izgalmakat. Bennem alapvetően formálta át az eddig élő Hawaii-képet e könyv, az olvasottak alapján Sanghaj történetéhez tudnám hasonlítani.
Fontos adatok:
Honolulu
Szerző: Alan Brennert
Fordította: Páll Márta
Kiadó: Tercium Kiadó
Magyar kiadás éve: 2012
Terjedelem: 440 oldal
Megrendelhető innen.
