Aquarion Evol / アクエリオンEVOL (TV-sorozat; 26 epizód; 2012) – 01-09. epizód

Aquarion Evol / アクエリオンEVOL (TV-sorozat; 26 epizód; 2012)

Az utóbbi időben megritkultak a bejegyzéseim, ennek több oka is van. Ezek közül egy, hogy nem mindenről van időm és kapacitásom írni, amit olvastam/láttam (januárban és februárban volt talán 20-30 manga, amit felfaltam, animék terén is akadtak régebbi, ’80-90-es évekbeli mozifilmek, sorozatok). Ugyanakkor az is igaz, hogy az animés leírásokkal még mindig kevésbé vagyok lemaradva, mint a mangák terén, így lehet, hogy a közeljövőben inkább az animációs részlegre fekszem rá megint (persze, ha akad olyan manga, ami nagyon-nagy élvezetet okoz, akkor azt is megosztom veletek).

E kis helyzetjelentés után rá is kanyarodnék egyik friss kedvencemre, ami 2012 januárjában kezdte ontani a libidó bizsergető bombáit. Ez az Aquarion Evol a maga teljes mechás, kicsit perverz, de minden szempontból szemet gyönyörködtető fanservice kavalkádjával, ami lányoknak/fiúknak is tartogat függőséget kiváltó gyönyöröket.

Kéjes egyesülés harci helyzetben

Talán nem feltűnő, de szeretem a mechás animék miliőjét, sok harccal, aprólékosan kidolgozott, ugyanakkor pörgős csatajelenettel, amit ha még furcsa szerelmi háromszög, esetleg mítosz, humor, dráma, kis katonáskodás is kiegészít, akkor már nyert ügye van nálam. Az első ilyen animém, mint sokaknál szerintem, a Full Metal Panic! volt, utána jött az NGE, a Code Geass, RahXephon, Escaflowne, Appleseed, Eureka Seven, hogy csak a kedvenceimet említsem (jogos, hogy ezek többségéről még anno nem írtam semmit, de hát, nem mindig éltem ilyen nagy blogolási hévvel). Ugyanakkor még mindig vannak hiányosságaim, az idő hiány és a folyton más iránt csapongó figyelmem miatt (például a Macross és a Gundam univerzumot nem hódítottam meg, de tervbe van véve). Az Aquarion Evolra is a fentiek miatt kattantam rá, na meg kíváncsi voltam rodanime rövid, de velősen inspiráló észrevételei miatt is a szériára. Úgyhogy múlt hét csütörtökön neki ültem, és abba se tudtam hagyni. A per pillanat 9. részénél tartó érzéki robbanásokkal teli dömpinget teljesen bekajáltam, már AMV-ét is gyártottam hozzá (majd felteszem természetesen ide is).

Az Aquarion Evol sztorija elsőre klisésen indul, hiszen ott van a nagyon helyes, de magányos főhős srác, Sora Amata (Kaji Yuuki), aki a high-tech környezetű, Vega nevezetű planétán él. Az ő és embertársai életét azonban inváziós támadások fenyegetik egy Altair nevű bolygóról. A háború oka elsősorban a fajfenntartás, mivel az Altairon minden nő elpusztult egy titokzatos kór miatt, egyedül a férfiak maradtak életben. Az Altair célja így egyértelmű: nőket kell becserkészni erőszakkal, és utódokat nemzeni. Azért Vega sem marad magára, egy Neo-Deava nevű szervezet felállított egy különleges, mechás harci osztagot, ahova csak szuperképességekkel rendelkező fiúkat és lányokat választanak be (kicsit X-menes mutáns feelingem támadt itt, a természetfeletti erők tárháza is kimeríthetetlen, van aki repülni tud, más láthatatlanná képes válni). Őket nevezik Elementseknek, akik egy speciális sziget akadémiáján kerülnek kiképzésre, és ami a legfontosabb, a különböző nemű katonák nem érintkezhetnek egymással (ötletes irónia, hogy a „Berlini fal” választja el territóriumaikat).

A hős megmentő, és leendő szívtipró színre lép!

A magát haszontalannak érző főhős fiú, Amata is éppen búslakodik, hogy nem tehet semmit a hazájáért, egészen addig, míg meg nem ismer egy gyönyörű lányt, Suzushiro Mikonót (Kayano Ai). A kis szépség ugyanúgy magányos, úgyhogy a két fiatal gyorsan egymásra talál, csak éppen egy váratlan csata kellős közepébe csöppenek, ahol ráadásul Amata eddig féltve őrzött képessége is napvilágot lát. A srác gyerekkora óta tud repülni, de nem is akárhogyan! A sarkából gyönyörű szárnyak nőnek ki, akár a görög mitológia szárnyas csizmájú küldöncének, Hermésznek (egyébként sok a mitológiai párhuzam az egész szériában). De ez még nem minden! Ahogy meg szeretné védeni Mikonót, az érzelemi elszabadulnak, és a nagy izgalmi állapotának az lesz a vége, hogy az egyik Neo-Deava harci gépezet pilótafülkéjébe kerül, ahol erejével és Mikonóval az oldalán újraéleszti a több ezer éve szunnyadó titokzatos fegyvert: Aquariont.

A folytatás egyértelmű, Amata és Mikono bekerül a Neo-Deava katonái közé, sőt, a fiúkat-lányokat elválasztó falakat is sikerül lerombolniuk, azonban a szerelem továbbra is tabu marad a fiatalok hormonjaitól fűtött szigeten. Minden egyes részben hőseink újabb ellenséggel kénytelenek összecsapni, miközben egyre jobban összemelegednek (egymással és másokkal). Ugyanis az Aquarion működésbe hozásához három pilótának kell „egyesülnie”, ami érzelmileg és kicsit erotikusan is megmozgatja őket a csaták hevében. Éppen ezért a látványos akciók mellett, rengeteg meztelenül röpködő, kiabáló, vagy éppen eksztázisban tobzódó fiatal kerül elénk, amik számtalan humoros, romantikus szituációba képesek átcsapni egyik pillanatról a másikra.

Karakterek halmaza, avagy egy tökéletes szerelmi mix

Shōnen sztori révén nem kell várni nagy tragédiákat, bár tény, hogy egyre sötétebb és vészjóslóbb hangulat kezd felvillanni egy-egy rosszfiú kapcsán, de a könnyed vidámságot ez még nem szippantotta magába, reményeim szerint lesznek benne nem várt csavarok és drámák. A karakterek is eszementek, mivel mindenkinek van egy kedvesen lökött oldala. Míg Amata minden csinos nő bókjától és testétől az égbe repül, addig Mikono féltékenyen lesi a fiú afférjait, miközben szemérmesen pirulgat. Új barátaik közül pedig elsősorban a következő fura fazonok nyújtanak nagy szórakozást: az alul öltözött Zessica Wong (Hanazawa Kana – hallás alapján most nem jöttem rá, hogy ő szólaltatja meg), aki merészen le is támadja Amatát, és idegesíti Mikonót a nyomulós megjegyzéseivel. Ott van még Mikono végletekig cool és hűvös bátyja Cayenne (Suzumura Kenichi), aki BL ízű szócsatákat folytat az akadémia legerősebb bishijével, a szexi (szemüveges+szőke!) Shrade-del (Namikawa Daisuke) – már ez a páros megér egy vödör nyálcsorgatást. Amata legjobb haverja Andy W. Hole (Toriumi Kousuke) lesz, nos nála a lyukak halmozott poénáradatra adnak okot (a neve is Hole=Lyuk), ő a tipikus csaj mániás figura, aki az életét is odaadná egy meztelen nőért cserébe (a legviccesebb szereplő is ő egyben). Tökéletes ellentéte Andy-nek a vele folyton perlekedő bögyös Mix-chan (Fujimura Ayumi), aki a férfiakat is, és a lyukakat is utálja (a párosuk fenomenális, a 9. epizódban pont felpörög közöttük a love story). A brigádot a mindig láthatatlan Yunoha (Ogura Yui) és az indiai Bianca (Nakajima Megumi) egészíti ki (bár ők még túl sok szerephez nem jutottak a kötelező adalék elemen túl).

A Neo-Deava vezetői sem éppen átlagosak, a korát letagadó loli igazgatónő egyenesen észveszejtő, ahogy fapofával humorizál, bár rajta kívül mások kevésbé tartják poénosnak a beszólásait. Az ellenség oldalán is vannak érdekes alakok, közülük egy figurát emelnék ki: a szívdöglesztő farkas csávót, Kagurát (Uchiyama Kouki). A teste egy nagy falat élvezet torta, a tekintete keményen férfias (ha rám nézne elolvadnék tőle). Ő egyébként első szaglásra belezúg Mikonóba, úgyhogy szép kis Amata x Mikono x Kagura szituációk kerekednek még ebből. A sorozat előnye, bár lehet a hátránya is, hogy rengeteg karaktert vonultat fel (a fentieken kívül még van egy jó pár), a fontosabbak eddig kaptak mélyebb szálakat is (például valaki küzdhet szomorú gyerekkorral, gátlásokkal, problémákkal), de nem tudom, hogy később a többiek vajon ugyanígy ki lesznek-e bontva. Az biztos, hogy mindenki talál benne személyes kedvencet.

Látvány és végső számvetés az első 9 epizód után

A zenék határozottan kitűnőek, az opening mellett nálam az ending tarol ezerrel a kissé melodramatikus hangzásával (ez a „Gekkō Symphonia” című dal). A káprázatos zenei betéteken nem is kell csodálkozni, hiszen a zseniális Kanno Yōko neve is ott díszeleg a produkció mögött, sőt, a felejthetetlen angyali hangú Gabriela Robin is dalol benne! A harci jelenetek alatt is pörgős muzsikák szántanak a szélben, a robotok egyesülése emlékezetet a Power Rangersös franchise világra, no meg maga Aquarion is olyan, mintha a Transformers mozikból lépett volna ki (ezért is imádom annyira). A pilóták gépei pedig az egyesülés előtti állapotukban harci repülőgépekre emlékeztetnek (Macross Zeróban láttam ehhez hasonlókat), ez szintén eye-catching pillér nálam. A Satelight stúdió pedig hozza a várt színvonalat, a színek is élénkek, a robotok minden porcikája mozog, és csak úgy kapkodja a fejét az ember lánya a röpködő rakéták után.

A sztori megalkotója és rendezője is Kawamori Shōji (kiegészítve Yamamoto Yusukeval), aki a szériával szinte egy időben indította útjára a manga változatot is, plusz a Aquarion univerzumát egy újabb portékával bővítette, mivel 2005-ben egy sötétebb, apokaliptikusabb előzmény indult Genesis of Aquarion címmel (ezt követte egy OVA és egy mozifilm is a későbbiekben) – ezeket már mind beszereztem, úgyhogy a héten szándékomban áll megnézni őket, egyszerűen imádom az egész hangulatát *_*. Kawamori Shoji mester nevére pedig érdemes felkapnom a fejem ezek után, mivel egyik kedvencemet, az Escaflownet is ő kreálta meg teljes egészében, no meg rengeteg Macross sorozat, film, OVA szerepel még a lajstromán. A többi alkotóról most nem regélek, aki kedvet kapott hozzá, vagy szereti az ilyen történeteket, az nyugodtan csapjon le rá, ha még nem tette. (Én a függője lettem, úgyhogy várom a folytatást!)

Pillanatképek / Screenshots [nggallery id=250]

Anime adatok

• Japán cím: アクエリオンEVOL
• Angol cím: Aquarion Evol
• Rendezte: Kawamori Shōji, Yamamoto Yusuke
• Eredeti történet: Kawamori Shōji
• Eredeti karakterdizájn: Kurahana Chinatsu, Ishida Kana
• Karakterdizájn: Marufuji Hirotaka, Ishida Kana
• Zene: Otsuka Ayako, Kanno Yōko
• Megjelenés: 2012. január
• Típus: tv-sorozat
• Terjedelem: 26 epizód
• Műfaj: romantikus, shōnen, akció, fantasy, vígjáték, sci-fi
• Stúdió: Satelight, 8-bit
• Hivatkozások: ANN (eng); AniDB.net (eng);  MyAnimelist (eng); AnimeNfo (eng); Wikipedia (eng); Hivatalos honlap (jp)