Chinatsu no Uta / 千夏のうた / Chinatsu’s Song (seinen manga; 2004)
Meglepetésemre a Perfect Twin mangakájától (októberben írtam róla), Kitagawa Shōtól, egy másik szívmelengető seinen alkotásra bukkantam tegnap. Meg kell hagyni, a mangaka a Perfect Twin 2001-es debütálása óta óriásit fejlődött grafikailag, hát még a történet terén mekkora melodrámát sikerült összehoznia egy hétköznapi sztori keretében, amelynek 10 éves gyerkőcök a főhősei.
Egy hamvas angyal éneke
Seinen manga ellenére a Chinatsu no Uta rendkívül bájos képregény, ami elsősorban egy pacsirta hangú kislány magányát és élni akarását bontja ki. A 10 éves Inaba Chinatsu nagynénjével érkezik egy kis vidéki faluba Tokióból, ahol végre szabadon szaladgálhat a mindenben csodát és gyönyörűséget látó, életvidám leányzó. Már első napján összeakad egy nála egy évvel fiatalabb kisfiúval, Fuyukival. A durcás és lusta Fuyukit magával ragadja Chinatsu ártatlan játékossága és végtelen kedvessége. A két gyerek között erős barátság szövődik, azonban Chinatsuban szeretetreméltó természete mellett van még valami különleges. A csodás hangja. A hangja, amellyel a természet szépségét élteti, amellyel elválni készülő szülőket békít ki, s amellyel melegséggel árasztja el a magányba süllyedt lelkeket. Egy kislány meséje ez, akinek édesanyja eltűnt, édesapját nem ismerte, mégis megingathatatlanul éli tovább életét saját dalain keresztül, azzal a céllal, hogy másokat boldoggá tegyen. Chinatsu és Fuyuki pedig egyre több és keserédes tapasztalatot gyűjtenek be a felnőttek világából: találkoznak halállal, betegséggel, gyűlölettel és csalódással. A megmosolyogtató, vagy éppen könnyfacsaró epizódok során pedig egyre nő bennünk a kérdés: vajon ki volt Chinatsu édesanyja, és milyen tragédiákat élhetett át a kislány?
Az igazi csoda az emberek szívében és a természetben lakozik
A manga a mindennapok egyszerűsége mellett tud hatásosan előadni olyan kisebb-nagyobb tragédiákat, amelyeket bárki átélhet élete során, legyen az egy szeretett személy elvesztése, vagy éppen a bűntudat. A szomorkás történetben minden egyes kis drámában ott van egy vigasztaló mosoly, a szeretet, összetartozás apró kis momentuma, amit a család, a barátok, vagy éppen idegenek nyújtanak a megsebzett szereplőknek. A történet látszatra folyamatos veszteségekről szól, de minden egyes fájdalom mögött ott van egy újabb lehetőség. Lehetőség a továbblépésre egy szebb jövő felé, átadva magunkat a természet szépségének, így keltve az olvasóban is pozitív hullámokat, mosolyt csalva az arcokra, miközben egy gyönyörű kislány szívből jövő éneke oldoz fel minket.
A képregény mindössze három kötetes, de olyan izgalmas érzelmi hullámvasútra tudja magával ragadni az embert, amit ritkán lehet átélni nemcsak mangákban, hanem animékben is. Levett a manga a lábamról az tény, rég volt már ennyire kellemes és mondhatni mélységekben gazdag élményem egy történet olvasása során. Azért nem hanyagolhatok el egy icipici negatív felhangot se ezzel az igényes munkával kapcsolatban: a harmadik kötet mintegy lezáratlanul és gyorsan tesz pontot a történet végére, ami bennem is hiányérzetet keltett. Ezt a „bakit” azonban nézhetjük más szemszögből is. Talán a mangaka (gazdasági és egyéb megfontolások helyett), szánt szándékkal akarta a mi képzeletünkre bízni, hogy mi lesz Chinatsu és Fuyuki sorsa, ugyanis a képregény Fuyuki 20 éves énjével indult, amint visszaemlékezik találkozására Chinatsuval. Itt már rögtön tudjuk, hogy valamikor a két fiatal elszakadt egymástól, Fuyuki elköltözött, ez egyértelmű.
Ezen tények után csupán találgathatunk, hogy mi is történhetett a két fiatal közös múltja és jelene közötti űrben. Az azonban biztos, hogy a visszaemlékezésnek egyfajta szomorkás hangvétele van, ami azt sejteti, hogy Chinatsu vagy eltűnt, mint az édesanyja, vagy esetleg meghalt (amibe bele se merek gondolni). Az utolsó kötet lett egyébként a legdrámaiabb Chinatsu szemszögéből nézve, amibe egy-két nem várt fordulat is belesült a klisé tengerbe, ami nekem nem volt rossz, de a korábbi egyedi hangvételhez képest meglepő volt.
A grafika, mint már említettem, nagyon, de nagyon bájos és kedvemre való volt. Chinatsu kis pofija édesen mosolygott ránk (komolyan, ilyen hugicát szeretnék), Fuyuki jóképű kis rosszcsont gyerkőc volt, a felnőttek pedig karakterisztikusak lettek. Az idősek ráncosak, a harmincas szülők kellemes, de megkülönböztethető és anatómiailag is jó felépítésű testalkattal megáldva. A manga minden oldaláról süt a grafikai érettség, kidolgozottság és a szépség. A mangaka személyes önvallomását elolvasva választ is kapok arra, hogy miért ilyenek a történetei, hiszen Kitagawa Shō (1967- ) magas és férfias külleme ellenére 1981-ben egy shōjo magazinban (Bessatsu Margaret) debütált, mint alkotó. Munkásságára is nagy hatással voltak a shōjo mangák, amiknek a stílusát 13 éves kora óta próbálja követni. Férfi létére az érzelmes történetek mestere lett ő maga is, így a Perfect Twin mellett a kicsit josei hangvételű Hotman (1997) című, 15 kötetes mangával is kellően felhívta magára a figyelmet (hasonlít az Usagi Dropra). Biztosra mondhatom, hogy a személyében új kedvenc mangakára leltem, és csak ajánlani tudom őt másoknak is!
Manga adatok
- Eredeti japán cím: Chinatsu no Uta / 千夏のうた
- Angol cím: Chinatsu’s Song / Chinatsu’s Voice
- Mangaka: Kitagawa Shō
- Magazin: Weekly Young Jump
- Kiadó: Shueisha
- Megjelenés éve: 2004
- Megjelent fejezetek: 3 kötet (befejezett)
- Linkek: Baka-Updates Manga (eng); MAL (eng); MangaFox (eng);AnyManga (eng); Manga-Go (eng)
