Ningyo no Namida / A Mermaid’s Tears (shōjo manga; 1998)
Drága vizsgaidőszak! Tárt karokkal köszöntelek (persze), mikor éppen nem a jegyzetek súlya alatt terhelődik memóriám, – mindig a gép előtt találom magam. Egy kis YouTube videó (AMV inspirációhoz), Facebookos kukkolás, a szünetekben pedig manga olvasás. A tanulási hév gyakran megcsappan, három napos maraton után végre egy kötetes manga erejéig engedtem a csábításnak (less csak ide Jean Baudrillard, én is a hiperrealitás szent valótlanságát gyarapítottam). A Ningyo no Namida, avagy A Mermaid’s Tears bájos rajzaival és aranyos, de drámai szrotijával pihentette meggyötört agytekervényeimet.
A hableány, ki a síron túlról is szeret
Mitsuki egy egyetemista leányzó, akit szülei állandóan háttérbe szorítanak tökéletes és gyönyörű húga, Satomi mellett. A kistestvér azonban halálos kórral küzd, és mikor meghal, a megtört Mitsuki teljesíteni szeretné a lány meg nem valósult kívánságát: halhatatlan szerelméről biztosítani a pop ikon Ryuichit. Ehhez húga egyik el nem küldött levelét postázza a jóképű sztárnak, aki váratlanul találkozni akar a lánnyal. Ezzel indul Mitsuki egyszerű füllentésétől a szívfájdító szerelemig tartó utazása, egy kis hableány motívummal kiegészítve. – Bűbájos történet volt, abban a tipikusan légies, egyszerű shōjo mangák stílusában, amik a dramaturgiai elemek széles skáláján ugrálva használják fel a bánat, boldogság, tiltott kapcsolat, elvesztett szülők toposzait rövid terjedelemben. Az érzelmi hullámvölgy, a könnyek zápora garantáltan kifogyhatatlan eszköztára az ilyen történeteknek, a termékeny manga rajzoló, Kawachi Yukari hozta is a formáját. Engem a borító fogott meg, no meg a hableány motívum, kiskorom óta megrögzött hableány rajongó vagyok (visszagondolva, mindig ilyen lényeket rajzoltam tengeri környezetben). A mangához egyébként egy AMV-sorozat vezetett el a Mermaid Melody Pichi Pichi Pitch-ből (anime és manga videók). Úgyhogy meg volt a mai könnyed lazításom.
Linkek: Mangafox (eng); Baka-Updates Manga (eng); ANN (eng); MangaHere (eng)
