Kedvenc: Persona 4 the ANIMATION (TV-sorozat; 2011) ~ 01. epizód / 2011. okt. 06.

Persona 4 the ANIMATION (TV-sorozat; 2011) ~ 01. epizód / 2011. okt. 06.

Az őszi szezon beharangozott címe a Persona 4 the animation volt, amit az AIC ASTA stúdió hoz el nekünk 25 részes formában. Az anime egy nagy sikerszériát bejárt playstation / PC-és szerepjáték egyik fő játékszálát dolgozza fel. 1996-ban jelent meg először Shin Megami Tensei: Persona név alatt az Atlus gyártotta játék első szériája a Revelations: Persona. A játékot alternatív folytatások követték, a mai napig 6 játék jelent meg hozzá. Ezek közül az ötödik a Shin Megami Tensei: Persona 4 (2008). Ez szolgál alapul a mostani animének, amiben elvileg az eredeti játékot hűen fogják adaptálni. A Persona világában azonban nem ez az első anime adaptáció. 2008-ban a Persona: Trinity Soul című anime egy spin-off feldolgozása volt a game egyik szálának. A játék rajongói lelkesedéssel várták az újabb animét, míg mi nem játékosok elmerülhetünk egy eddig ismeretlen, akcióval teli világban.

Amikor lelked sötét részével kell szembenézned

A Persona világa viszonylag ismeretlen volt eddig a számomra, a 2008-as Persona: Trinity Soul animét ugyan elkezdtem nézni, de végül abbahagytam a sorozat (akkoriban még a shoujo fan korszakomat éltem, így maradtam a romantikus szériáknál). A Persona 4 szerencsére közvetlenül nem kapcsolódik az előző történetszálhoz, így tiszta lappal vethetem bele magamat. A Persona 4 anime előtt már mangát is kapott 2008-ban a franchise, amiből 4 kötet jött ki eddig (ezt el is olvastam gyorsan az anime első részének megtekintése után). Az anime és a manga között nem tudom mennyi különbség lesz a jövőben, de remélem nem sok, mert képregény formában megnyert magának a sztori, az anime első része azonban nem okozott olyan nagy lehidalást, mint amire számítottam (persze a folytatást ettől függetlenül lelkesen várom).

A történet megint egy „transfer student”-tel indul, név szerint Narukami Yuuval (Daisuke Namikawa). (A mangában Seta Souji a neve, nem tudom miért változtatták meg.) Narukami szülei külföldi munkája miatt egy kis vidéki városkába kényszerül átköltözni anyai nagybátyjához, a detektívként dolgozó Ryōtarō Dōjimához (Unshou Ishizuka). A srác nagybátyja mellett annak kislányával, Nanakóval (Akemi Kanda) költözik össze. Yuu azonban a sok költözés miatt nagyon hallgatag, zárkózott, eléggé befelé forduló figura. Új osztálytársai közül pár túlzottan is közvetlen figura, mint az állandóan viccelődő, kicsit lökött Yōsuke Hanamura (Showtaro Morikubo) és a verekedős, hangosan szemtelen Chie Satonaka (Yui Horie) rögtön ráakaszkodik, és bevonják baráti körükbe, ami kiegészül Chie gyerekkori csendes barátnőjével, Yukiko Amagival (Ami Koshimizu). Azonban a városban furcsa gyilkosságok történnek, amik mellett főhősünk sem tud szótlanul elmenni. Például egy híres enka énekes ex-férjének szeretőjét egy tetőantennán találják holtan.

A furcsa eset mellett Chie egy hátborzongató pletykát is megoszt a fiúkkal. Ha szakad az eső, és éjfélkor belenéznek a kikapcsolt televízió képernyőjébe, akkor megláthatják lelki társukat. A fiúk persze nem hisznek neki, azért mindketten kipróbálják a dolgot. Narukamit egyenesen majdnem beszippantja a televízió miután egy lány szenvedését látja (mint a Kör horror filmben). Később a fiatalok poénból kipróbálják egy plazma tv-én is a dolgot, immár közösen, és egy furcsa, ködös világba jutnak át. Itt egy Kuma (Kappei Yamaguchi) nevű panda alakú kis robot ijeszt rájuk, majd sötét Árnyékok támadják meg őket. Azonban Narukami furcsa erőre tesz szert ebben a kietlen világban. Egy Persona nevű lényt előhívva harcol a félelmetes árnyakkal, majd barátaival együtt épségben hazatér. Az eset után úgy dönt, hogy új erejének birtokában neki indul felkutatni a gyilkosságok elkövetőjét, és kideríteni az Igazságot mind a TV-én túli világról, mind a gyilkos személyének kilétéről. Ebben új barátai is segítségére lesznek. Sőt még csatlakozik hozzájuk még 3 fő minimum: Tatsumi Kanji (Tomokazu Seki), Kujikawa Rise (Rie Kugimiya) és Shirogane Naoto (Romi Park).

A manga nélkül kicsit zavaros elsőre az anime

Na, az anime eddig nem jutott el teljesen, csak Narukami erejének demonstrálásáig gördült az első epizód. Ezért kell egy kis manga + pszichológiai előismeret ahhoz, hogy a történettel teljesen tisztába jöjjünk (legalábbis nekem kellett nagyon). A lényeg, hogy a Persona világa Carl Gustav Jung (1875-1961) pszichológiájára épül, akitől a kollektív tudattalan archetípusait emelték át az animébe. A latin persona görög eredetű kifejezés, és eredetileg maszkot jelent, amelyet szerepek eljátszásának kedvéért öltenek magukra a színészek. Mi emberek, több ilyen maszkkal rendelkezünk. Másképpen viselkedünk, vagy más valakik vagyunk otthon gyerekként, az iskolában tanulóként, vagy a barátaink között. A persona tehát olyan szerepszemélyiséget jelent, ami alapján az emberi ego személyiségrészeket alakít ki magának, és ezek segítségével tud másokkal érintkezni különböző  szituációkban. Ennek vannak tudatos, tudattalan részei is.

Persona nélkül tehát nem tudnánk társas kapcsolatot létesíteni. A Persona szoros kapcsolatban áll az Árnyékkal, ami egy független részszemélyiség, avagy a személyiség alsóbbrendű része. A Personával ellentétes dolgok tárháza az Árnyék, tehát itt telepszenek meg félelmeink, „sötét gondolataink”. Az Árnyék álmokban jelenik meg, és ilyenkor az Árnyék azonos nemű az álmodóval. Az Árnyék azonban nemcsak negatív tükörképe lehet személyiségünk egy részének, pl.: a bűnöző árnyéka „fehér”, avagy jó. Az árnyékot, ha elfojtjuk, akkor az egyre erőszakosabb lesz (rémálmok). A personával (tehát egy személyiségrészünkkel) pedig ha teljesen azonosulunk, az kibillenti lelkünket az egyensúlyából, pl.: ha valaki sikeres színész, és csak a karrierjének él, akkor ha váratlanul, rajta kívül álló okok miatt abba kell hagynia, akkor depressziós lehet. (Forrás: Wikipedia és Atkinson & Hilgard: Pszichológia – Osiris kiadó,2005.)

Az anime/manga alaptörténete teljesen ezen alapul. Ugyanis a TV-be rántott világban az emberek, az álmodók Árnyékai élnek, és ezek a sokszor „gonosz” árnyékok meg akarják ölni eredetijüket (öngyilkosság magyarán). Azonban ebbe a világba valami miatt valaki rendszeresen belelöki a végül tetőantennán kikötött áldozatainkat. Lényegében a TV-be került személyeket öngyilkosságra kényszeríti valaki azzal, hogy szembesíti őket sötét „énjükkel”, akit ha nem tudnak legyőzni, akkor a fenti elmélet alapján a depresszió után az Árnyék megöli a gazdáját. A sztori főhőseinek is meg kell küzdeniük saját Árnyékaikkal, hogy egy stabil, pozitív Persona segítségével harcolhassanak a sötétséggel szemben. (Mindegyik karakternek vannak elfojtásai, pl.: gyűlölet valaki iránt, önámítás, mások lenézése, stb.) A harcos Personákat azonban egy alku keretén belül kapják meg a fiatalok. Egy Igor nevű nem e világi fazon tarot kártyák segítségével ad lehetőséget arra, hogy főszereplőink előhívják a lelkiállapotuk alapján stabil Personájukat harcolni.

A lélek analízis után egy kis üdítő váltás

Az anime ez után a kis tanulmányozás után sokkal érdekesebbnek ígérkezik, kicsit a Ghost Hound jut róla eszembe ezzel a tudat, tudatalatti elfojtásokkal való játéka miatt. Na de, az első epizódhoz visszatérve. Kicsit összecsapottnak éreztem a cselekményt. Narukami a mangabeli énjéhez képest még kevesebb reakciót produkál a külvilág felé, inkább félénk és visszahúzódó figura, aki a semmiből egyszer csak egy bazi erős szörnyet hív elő és harcol, mintha mindent tudna. A mangában azért ez kellően elő volt készítve, sőt az első fejezetekben rögtön nem került sor harcra – mintha az akció jelleggel akarnák a készítők rögtön fellobbantani az érdeklődést a játékot nem ismerők körében. Az animáció szép, érdekes. A színezések nagyon tetszenek, de néha a karakter dizájn torzul egy picit, nem olyan szép, mint a szóróanyagokon látható képeken, persze nincs vele baj, de valahogy mást vártam kicsit. Openingből a zene nagyon tetszik, ez a „Pursuing My True Self” volt az első ep-ben Shihoko Hiratától, a másik favorit dal a „Beauty of Destiny”. Még op/ed animációból nem kaptunk ki semmit, de gondolom az anime közben látott ötletes effektek miatt tuti jól fognak kinézni (esős/napos időt jelző ikonok, amiknek nagyon fontos szerepe lesz majd). A vicces részeken azért borultam nagyon, Yōsuke Hanamura igazán bolond figura. A kezdő epizódot én kicsit gyengének éreztem, de ettől függetlenül kíváncsian várom a folytatást, úgyhogy 5/4 elsőre.

Az animét Seiji Kishi rendezi (pl.: Angel Beats!, Kamisama Dolls, Seto no Hanayome), az epizódokat Yuuko Kakihara állítja össze (Stitch!, Sora no Otoshimono), a zenét Shoji Meguro készíti (Persona játékok zeneszerzője ő + Persona -trinity soul-é). Az eredeti karakter dizájn Shigenori Soejima műve, a munkája alapján Kazuaki Morita animálta a figurákat, korábbi karakter dizájn munkái: Nyan Koi!, Kamisama Dolls, Oreimo.

Műfaj: akció, rejtély, pszichológiai, dráma, vígjáték, kaland, iskolai élet, seinen
Linkek: AniDB (eng), ANN Encyclopedia (eng), MyAnimeList (eng), syoboi (jap), Wikipedia (jap), Baka-Updates (eng), TenManga (eng), Wikipedia (eng) [nggallery id=222]