Chihayafuru (TV-sorozat; 2011) ~ 01. epizód / 2011. október 04.
Ez egy vér frissítő, romantikus josei történet barátsággal, küzdőszellemmel, csalódással és egy kevésbé népszerű (anime téren) kártyajátékkal a középpontban. A Chihayafuru első pillanattól kezdve megfogott magának. A Yuki Suetsugu mangája alapján készült MADHOUSE anime 25 résszel fogja elvarázsolni a női nézőket (remélem a fiúkat is).
Végre egy jó manga adaptáció?
Az eddig 14 kötettel bíró díjnyertes manga 2007-ben indult, és elég alapanyag gyűlt össze belőle, hogy az Ao no Exorsits végzetét elkerülve animében is sikert arathasson (éppen futó népszerű mangát nehéz adaptálni, főleg ha a készítők kénytelenek egy alternatív és silány véget rendezni az anime adaptációnak, mint az Ao no Exorsits-nál is megesett). A Chiyafuru ebbe a gödörbe remélem nem fog beleesni, hiszen a karakterek jelleme, a közöttük feszülő érzelmi viszonyok, és egy Karuta nevű tradicionális japán kártyajáték tartja majd fogva a nézők figyelmet, és szerintem a Kimi ni Todoke-hez hasonlóan hangulatos, manga hű feldolgozást fogunk tőle kapni. (A manga futása egyébként sokáig szünetelt az alkotó betegsége miatt, de szerencsére túl van rajta, így újult erővel vetette bele magát története folytatásába.)
Mindenkinek van egy álma, az enyém…
A történet főszereplője a kicsit fiús, de igazán gyönyörű Chihaya Ayase (Asami Seto), aki éppen új diákéveit kezdi meg a középiskolában. A topmodell nővérének árnyékában élő, kissé verekedős és tipikusan elvarázsolt lány egyetlen szenvedélye a Karuta nevű játék. Új iskolájában a bálványra vágyó fiúk nagy meglepetésére a vonzó külseje mellé, egy fura, vérbeli „tomboy” természettel megáldott leányzót kapnak, aki így messze kiesik az iskolai idolok sztereotípiájából. Ráadásul a lány már első nap klubbot akar alapítani, ahol karuta játékot űzhet társaival, versenyekre járhat, barátokat szerezhet. Ám lelkesedését lehűti a játék iránti érdektelenség, magyarul senki sem akar sem barátkozni vele, sem a klubjához csatlakozni. A lány nagy meglepetésére azonban kiderül, hogy gyerekkori legjobb barátjával került egy suliba, ő Taichi Mashima (Mamoru Miyano). A fiú láthatólag mindig is szerelmes volt a lányba, de Chihayát csak a játék érdekli, így még a srác hirtelen vallomása, hogy új barátnője van, nem igazán hatja meg a lányt – legalábbis nem úgy, ahogy a fiú elvárná. Sőt, rögtön Taichi számára egy kellemetlen riválist kezd el emlegetni Chihaya: Arata Watayát (Yoshimasa Hosoya).
Visszaugrunk az időben, és újra látjuk Chihayát, még hatodikos kislányként, amint egyetlen álma nővére sikere, és teljesen átlagos virgonc leányzó. Egy nap új osztálytárs érkezik vidékről hozzájuk, ő Arata Wataya. A fiú csendes, komor, nem barátságos, így rögtön ízetlen tréfák és kiközösítések áldozata lesz. A magával túl sokat nem törődő, ami a szívén, az a száján karakterű Chihaya azonban felfedez valami érdekeset a szomorkás fiúban. Arata nemcsak újság kihordással keresi a kenyerét, de szenvedélye a Karuta, és egy parti erejéig meg is mutatja a lánynak tudását, amin Chihaya teljesen belelkesül: a játék lényege nemcsak tömérdek vers megjegyzése, hanem fontos a kiváló hallás, a gyorsaság és a koncentráció. Arata felfigyel a lány tehetségére, és ettől kezdve együtt játszanak, sőt még Taichi is csatlakozik hozzájuk. A játékon keresztül félre tudják tenni személyes érzéseiket, problémáikat, és igazi izgalmat, szenvedélyt tapasztalnak meg egy tökéletes barátság keretében. Ez az együtt töltött boldog idő azonban hamar véget ér. A fiatalok különböző iskolákban folytatják tanulmányaikat, a kapcsolat is megszakad közöttük. A három jó barát azonban most újra találkozhat. A még mindig reménytelenül szerelmes Taichi, az azóta Karuta megszállott lett Chihaya új kihívást találnak: Aratát kell visszahozniuk a játék varázsába, aki feladta gyerekkori álmát, azt hogy Japán első számú karuta bajnoka legyen.
Jellemfejlődés, dráma és romantika?
A karakterek mindegyike megragadó és mély érzelmi bázisokkal bír, pl.: Taichi a jóképű, tökéletes fiú álarca mögött kénytelen megfelelni édesanyja állandó maximalizmusának (emiatt él tanulónak, élsportolónak kell lennie mindig a fiúnak). Chihaya egy őszinte lány, aki szabad szájú, verekedős, de igazából saját álma nincs, csak mások álmait tudja követni (korábban nővére, most Arata szenvedélyét hajszolja). Aztán ott van a titokzatos Arata, aki anyagi támasz nélkül kénytelen boldogulni a világban. A fiatalok háttere miatt kiváló drámát kapunk majd ettől a szériától, nem beszélve a szerelmi háromszög sejtetéséről, és a karuta játék megismerésének izgalmáról. Az animáció ehhez hűen nagyon gyönyörű, Chihayát elképesztően szépen rajzolták meg (tipikus shoujo/josei ábrázolással ugyan). A történet jellege talán a Skip Beat!-hez és a Nodame Cantabile-hez hasonló.
Az animét Morio Asaka rendezi (Cardcaptor Sakura, Chobits, NANA), az epizódokat Naoya Takayama koordinálja (Supernatural: The Anime Series), a szép karakter dizájn pedig Kunihiko Hamada munkáját dicséri, aki a NANA-ban már megcsillantotta tudását. Az opening, ending nem éppen fülbemászó dalok, de a sorozat hangulatához passzolnak, az animációk pedig rettentően bájosak alattuk. Azt hiszem ez lesz a második kedvenc sorozatom a Fate/Zero után. A CG animációval egyébként semmi gond nincs benne, és a játék szerintem érdekesnek tűnik, főleg hogy a japán költészetbe is betekinthetünk általa. Érdekességét az irodalmi vonatkozásokban látom (japán klasszikus versek), mivel így intellektuális dolgot vegyítenek a szórakoztatóval, és ez tetszik. Kezdő pontozása: 5/5.
(Megjegyzés: A Karuta játékkal sok irodalmi példában találkoztam (japán filmben is). A kártyajátékot többféleképpen lehet játszani, amit én láttam, és amiről olvastam, az a változata volt, amikor a kiterített kártyalapokon egy-egy vers utolsó sorai olvashatóak. A játékosok által hallott első pár sor, szó alapján kell megtalálni a befejező részeket az előttük heverő lapokon. Ez az Uta Garuta. A játékhoz 100 waka verset (klasszikus japán vers) kell megtanulni. Ennek a játéknak egyéb változatait játszották pl.: Mishima Yukio Snowy Love Fall in Spring könyvének filmes adaptációjában, vagy Natsume Sōseki Kokoro című regényében, mint újévi játékot. Az animében főleg a kisgyerekeknek tanítják, de versenyszerűen is lehet űzni. Versek mellett képeket is ábrázolhatnak, hasonlít a mi memóriakártyáinkhoz.)
Műfaj: shoujo, josei, dráma, romantikus, verseny, játék
Linkek: AniDB (eng), ANN Encyclopedia (eng), MyAnimeList (eng), syoboi (jap), Wikipedia (jap); Wikipedia (eng); Bakap-Updates Manga (eng) [nggallery id=215]
Az első része nekem is nagyon tetszett, kíváncsi vagyok mit hoznak ki belőle.