Libba Bray: Az az édes, távoli harang 3. kötet (könyv; 2007 – magyar kiadás; 2011)

Libba Bray: Az az édes, távoli harang 3. kötet (ifjúsági regény; 2011)

„A Holtak Fája újra él.” Amikor a halál teremtményei összefognak a legsötétebb erőkkel, hogy átvegyék a hatalmat nemcsak a varázslatokkal teli Birodalmak felett, hanem a 18. századi Anglia felett is. Amikor a leírhatatlan erőkkel bíró főhősnő bizalma mindenkiben meginog, csalódik, illúziókkal gyötrik, és egyre csak az erejét követelő éhes teremtményekkel (kentaurokkal, koboldokkal, tündérekkel) kell megbirkoznia. Akkor Libba Bray írónő tudja, hogyan vezesse ki az elveszett hősnőt lelkének sötét bugyraiból, és mentse meg a világot a rá váró fenyegetéstől.

Ha ellened fordul mindenki

A Rettentő gyönyörűséggel indította útjára a zseniális Libba Bray Gemma Doyle trilógiáját, amelynek záró kötetét, Az az édes, távoli harangot (megjelent Az az édes, távoli dolog címen is) véletlenül hamarabb sikerült elolvasnom, mint a második kötetet (Lázadó angyalok – ennek most fogok neki ülni). A második kötet sok üres űrt hagyott maga után a cselekmény szempontjából, sok olyan dolog történt benne, amelyre utal a harmadik kötet, és amely hiányában bizonyos karakterek „lelepleződtek” előttem. Így igazi poén gyilkosként fogok hozzá az előző kötethez, de bízom benne, hogy az írónő lehengerlően vicces, misztikus mégis hátborzongató történetmesélésével tud majd sok újat mondani. Terjedelem szempontjából a harmadik kötet a leghosszabb mintegy 800 oldalas kövérségével (az első 300 oldalas volt, a második kötet 400). A szövevényes sztori, Gemma erejének feltérképezésével, egy órási csatával és áldozattal ér véget, mégis az írónő szerencsére nyitott befejezést adott a trilógia záró kötetének. Remélem lesz is egyszer folytatás.

Az események nayyon összegabalyodnak a harmadik kötetre. A birodalmakban egyre nagyobb lesz az elégedetlenség, az erdei népek, az érinthetetlenek mind követelik Gemmától a nekik ígért varázslatot. Ugyanakkor ott van a Rend, a női papnőkből álló évezredes múltra visszatekintő varázslók csapata, akik a szabályok, a hatalom ízével a szájukban követelik Gemmától az erőt, ebbe még a Raksana, a Birodalmakat védő férfi rend is belekotnyeleskedik. A halottnak hitt Kirké is visszatér, és Gemma saját bizonytalansága miatt újra bízni kezd a gonosz nőben. A jellemfejlődés szempontjából ebben a kötetben kerül sor a legtöbb drámára. Gemma féltékenységek, önzőség, a hatalom birtoklásának különlegessége között lebeg szívének vágyódásai közepette: a tiltott szerelme Kartik iránti vonzalma csak tovább nő, széthulló családjának összetartó illúzióját akarja megfagyasztani. Kételkedni kezd a barátaiban, a Határvidéken ragadt Pippában, aki egyre sötétebb erőkkel kezd el paktálni. A kétségbeesett lányt pedig egy gyönyörű, de őrült nő rángatja be az illúziók világába: ő Wilhelmina, a néma illuzionista, ex-rendtag, drogfüggő lány, aki egy vészesen közeledő katasztrófára, és egy szörnyű titokra akarja felhívni Gemma figyelmét. A titokzatos nő emellett a Télvidékre vezényli hősnőnket, ahol Gemmának furcsa találkozása lesz a halottnak hitt Eugenia Spence-szel.

Felicity és Ann is megküzd a maga ördögeivel. Míg Felicity és Pippa közötti viszony valódi mibenléte kiderül, addig a mindig is elnyomás alatt élő Ann végre kinyitja szárnyait, és a londoni színpadon próbál debütálni, mint a legújabb énekespacsirta Anglia lenézett mégis dicsőített társadalmában. A lányok Gemmához fűződő viszonya is megromlik, hiszen féltékenyen figyelik annak egyre növekvő hatalmát, és egyre inkább arra áhítoznak, hogy Pippa és a varázserő önző módon az ő életüket is megváltoztassa. Pedig egy nagyon fontos leckét kell (és sikerül is) megtanulniuk mindannyiuknak a trilógia végén: A varázslat nem minden. Lehetsz királynő, hatalmad alatt tarthatsz minden embert, illúziókat kelthetsz valódi képességeid és külsőd fölött, de ezzel csak önmagadat ringatod egy hazugságba. Egy olyan hazugságba, ami minden egyes perccel egyre mélyebben sérti fel lelkedet, egyre több könnyet, csalódást von maga után. Hisz nem önmagad erejéből, nem szíved tisztaságával érsz el dicsőséget, hanem csalással, mások becsapásával. Gemma, aki a szabad akarat híve, kénytelen belátni, hogy vannak olyan szabályok, amelyeket még ő sem írhat át, mert másoknak fájdalmat okoz. Az illúziók szépek, és a boldogság pillanatnyi örömét keltik, de az ébredés mindig keserű és könnyekkel teli.

A lányok minderre rájönnek, és lassan felnőtt nővé válnak a varázslat és könyörtelen harc közepén, amelybe belecsöppentek. Tökéletes lezárása ez egy elbűvölő történetnek, ahol a titkok mindig fájnak, és újabb ellenséget lepleznek le, és ahol a legfontosabb kulcs gondolat: Ismerd meg önmagad, hogy szembe szállhass a benned lakozó gonosszal, hogy boldog és legyőzhetetlen lehess, és akkor a kezedbe veheted a sorsod, hogy megvalósítsd legféltettebb álmaidat.

Izgalmas olvasmány volt, az utolsó pár száz oldalt csak úgy faltam. Libba Bray stílusa annyira tökéletes. Egy kicsit romantikázik, ahol kell drámázik, akciózik, míg ott van az angliai történelmi háttér: Viktória királynő trónra lépése, a szüfrazsett mozgalom, a munkás lázadások ideje, a szegények kizsákmányolása. Libba Bray történetén keresztül nemcsak a lányokra és az egyénre vetíti a figyelmet, hanem a sorok között a hatalomról, és az elnyomottak kizsákmányolásáról is ír, hiszen a varázslatos birodalmakban uralkodó káosz mintha mai világunk tükörképe lenne.

Link: Wikipedia – Libba Bray (eng); Libba Bray konyvei (libri.hu); Könymolyképző Kiadó Szeged (hun)