Első benyomások – 2011 nyári animék gyűjteménye by Fullmoon

Első benyomások – 2011 nyári animék gyűjteménye by Fullmoon

Kicsit újdonságként rákapok én is az első epizódok first impressionös bemutatására. Ezektől a rövid írásoktól ne várjatok kritika mentes beszámolókat, ajánlókat, azok majd jönnek később, ha előrébb haladtam a sorozatokkal. Emellett minden animére nem térek ki, ami ebben az évadban indul, csak azokra, amik valami miatt megtetszettek elsőre. Másrészt magamnak is csinálom a dolgot, kíváncsi vagyok hogy egy-egy anime megítélése hogyan változik nálam az első résztől az utolsóig, amúgy is úgy szeretek ismertetőket írni, hogy ha végig láttam, vagy legalább a feléig az adott alkotást. Úgyhogy jöjjenek a nyers véleményeim az idei, 2011-es nyári season új alkotásairól megjelenési sorrendben, folyamatosan frissülve.

Áldozatok sorrendben (13 db): Blood-C (TV); Blade (TV); Kamisama no Memo-chou (TV); Sacred Seven (TV); Uta no Prince-sama: Maji Love 1000% (TV); Ikoku Meiro no Croisee The Animation (TV); Kamisama Dolls (TV); Mawaru Penguin Drum (TV); Mayo Chiki! (TV); Usagi Drop (TV); NO.6 (TV); Itsuka Tenma no Kurousagi (TV); Dantalian no Shoka (TV)

Ui: Amiket tuti nézek, azok kinn vannak itten bélyegképben, a többit majd ha több rész lesz akkor gyűröm be egyben, a 14 kicsit sok lenne egyszerre, egyelőre 8-cal is beérem. ^^

---

Blood-C (TV-sorozat; 2011) – 01. epizód ~ Ama Tsukase / 2011.július 01.

Blood-C (TV-sorozat; 2011)

Röviden-tömören: gyenge kezdés volt. A CLAMP és Production I.G neves csapatának újabb Blood alkotását felvillanyozva vártam. De az első rész kissé csalódottá tett. A korábbi Blood+, vagy a Blood: The Last Vampire animék sokkal inkább bejövősek voltak elsőre. Eleve Saya karakterét megszoktam már hogy komoly, elgondolkodó, hol vérengzős, ugyanakkor érzelgős. Nos, a Clamp Sayája (Nana Mizuki) kicsit Kobato mix egy gyilkológéppel. Aranyos, ügyetlen, sokszor hasra esik, és imádja az édesapját (Kisaragi Tadayoshi – Keiji Fujiwara).

A lány pap édesapjával él egyébként, iskolába jár, rendszerint elkésik, ha éppen egy kutyát, vagy öreg nénit ment meg a szükségből. Elsőre tipikus airhead karakternek tűnik. Aztán hazaér, az „apja’ a kezébe nyom egy katanát, majd egy sáskaszerű lénnyel végez egy tóban. Ezen kívül egy-két sejtelmes jelenet, de más semmi. Többet, jobbat vártam, bár lehet hogy azért, mert korábbi élményeim a Blood szériákkal sokkal pörgősebbek voltak. (Főleg az a Disney éneklés Sayától volt fura. Mehetünk énekelve e suliba, de ne egy leendő vámpírként. XD)

Egy jó pont volt az első epizódban: az a szívdöglesztő szótlan fiú Saya osztályából, aki olyan hideg szemekkel néz a lányra. Emellett az opening nice, jó kis animáció, bár a Blood+ op-it nem überelte. Az ending egyszerű állóképekkel telített míg Nana Mizuki „Junketsu Paradox” című dala szól. Az op egész dallamos muzsika, ez a „Spiral” a DUSTZ-tól (ezt imádtam, animációval egyetemben). Az alkotóktól majd jön egy mozifilm is ugyanezzel a karakter dizájnnal, ami hmmm. Szeretem a Clamp alkotásait, de valahogy most nem tetszenek a nyúlánk figuráik. Másrészt egy véres, vámpíros sztorinál az első perctől kell hogy follyon valami, ha nem vér, akkor a komor könnyek hada, vagy valami érzelgős halandzsa. De ebből nem volt semmi. Mindenesetre vámpírfan lévén mindenféleképpen folytatom az animét, hátha pozitívan csalódok benne (remélem). + Infók: a manga sorozat 2011 májusában indult, a mozifilm 2012-ben jön belőle. A rendező Tsutomu Mizushima (Genshiken, XxxHOLiC: Kei), a sztorit teljesen a Clamp írja, a mozifilmes, de nagyon hangulatos háttérdalok Naoki Satótól (Eureka Seven, X, Sword of the Stranger) származnak. Értékelés: 5/2

Műfaj: horror, természetfeletti, kaland, akció, fantasy, vámpírok / Production I.G. & Clamp
Linkek: ANN (eng); MyAnimelist (eng); Wipikedia (eng); AniDB (eng) [nggallery id=172]

---

Blade (TV-sorozat; 2011) – 01. epizód / 2011.július 01.

Blade (TV-sorozat; 2011)

Na így kell kezdeni egy vámpíros animét! A Blood-C kissé vérszegényen indult, na ez nem. Bosszú, vér, sok-sok akció, porladó vámpírok és a középpontban Penge/Eric Brooks (Ootsuka Akio) a félvámpír vadász. A sztori úgy tűnik Yokohamából indul (megint Japán a fő helyszín), és Penge az édesanyját megölő gonosz fővámpírt üldözi – aki miatt egyben ő maga is félvámpír lett (akik nem ismerik a körítést: Penge terhes édesanyját ez a gonosz vámpír harapta meg). Szóval míg a gonosz vámpírt üldözi, szexi-táncos klubokon keresztül (tipikus Pengés kezdés), mellé szegődik majd egy vámpírvadász csini csajszi is, ő Makoto, akinek figyelem! Maaya Sakamoto a szinkronhangja! Már ő miatta is muszáj lesz ezt nézni. Emellett egy Existence nevű vámpír szervezetet is meg akar állítani Penge, akik az ázsiai térséget akarják meghódítani. Ennek a szervezetnek a vezetője gonosz vámpírunk is. Az animáció állati, tökéletes, a Madhouse megint odatette magát. A dögös táncos csajos jeleneteket sztem AMV-ékhez el fogom raktározni. Ritka az ilyen komoly szexi diszkó feeling az átlag animékben.

Ez az újabb Marvel képregény adaptáció reméljük hozni fogja az X-Menes anime színvonalát, az nagyon bejött. Úgyhogy az elkövetkezendő 11 epizódot kardos csoki barátunkkal 100%, hogy nézni fogom. A női karakterek is levettek a lábamról, maga Penge szerintem érzelgősebb lett, bár csak a hollywoodi filmes adaptációkhoz tudok viszonyítani. Másrészt Wesley Snipes így elsőre sokkal dögösebb volt, bár ez csak az én lányos hepem, tiniként Penge filmek nagy rajongója voltam, persze bátyám miatt, aki folyton ezzel sokkolta cseppet sem ártatlan lelkemet. ^^ Mivel felirat nélkül néztem, így annyira nem vettem észre, hogy Penge morbid humora megmaradt-e, de majd meglátjuk, mert a filmekben elég jól tudott fapofával beszólogatni. Most az első ep-ben inkább tombolt, meg vagányan nyirbálta a vámpírokat. Így kell ezt. Az animét Mitsuyuki Masuhara rendezi, aki a Kobatot rendezte például, míg a sztorit Kenta Fukasaku írja, Kinji Fukasaku rendező fia, korábbi művei közé tartozik a Battle Royale live-actionök fogatókönyvezése. Értékelés elsőre: 5/5 (Sőt, csillagos 5-ös.)

Műfaj: horror, természetfeletti, kaland, akció, fantasy, vámpírok / Madhouse
Linkek: ANN (eng); MyAnimelist (eng); Wipikedia (eng); AniDB (eng) [nggallery id=173]

---

Kamisama no Memo-chou (TV-sorozat; 2011) – 01. epizód / 2011. július 02.

Kamisama no Memo-chou (TV-sorozat; 2011)

Kedvencem lesz ez, így elsőre. Jó sztori, egy kis nyomozás, NEET-ek, komoly dolgok (halálesetek, bűntények), és egy csapat fiatal akik meg akarják menteni a „világot”. A Hidan no Aria után végre a J.C.Staff valami jó kis darabbal rukkolt elő. (Olyan majdnem, mint a Yakumo volt az előző őszi évadban.)

A történet annyi, hogy egy új diák érkezik Tokióba, ő a 16 éves Narumi Fujishima (Yoshitsugu Matsuoka), aki mindig váltogatja a sulikat, így nincsenek barátai. Ennek oka édesapja munkája, akit mindemellett évente ha kétszer látnak nővérével. A srác mikor Tokióba tévelyeg egy furcsa „bűnténynek” lesz a szemtanúja. Egy lány éppen egy Love Hotel erkélyéről ugrik le, előtte egy vénember akart vele játszadozni, majd a lány, név szerint Miu „barátja” – Satoshi – hirtelen a szobába ront. A beijedt öreg azonban leütötte a srácot. A csetepatét három fura alak orvosolja: Major (Kouki Miyata) a fegyver őrült, Tetsu (Masaya Matsukaze) a szerencsejáték függő és Hiro (Takahiro Sakurai) a giggolo. Őket egy Alice nevű Neet detektív lány irányítja, akihez problémás ügyekkel lehet fordulni. A lány a számítógépek segítségével bármilyen információt megszerez (akár hackel is érte) kliensei védelme érdekében. Most Miu eltűnt barátnőjét, Shoukót kell megtalálniuk, aki miatt Miu is prostituáltnak adta ki magát. Narumi nem is sejti, hogy ebbe a fura bagázsba belekeveredik, akik mind lököttek, de egy igazi triád áll a hátuk mögött, és bármilyen bűntényt kiderítenek. Mikor főhősünk azt hinné az iskolában biztonságban van, hát nagyot téved. Ugyanis Ayaka Shinozaki (Ai Kayano), a kertész klub tagja, nemcsak egyedülálló klubjának második tagjává teszi, hanem Alicék csapatába is bevezeti a fiút, hiszen egy étteremben (Hanamaru) dolgozik, ahol Alice és barátai élnek.

Hoho, hangulatilag, történetileg nagyon bejön így az első részek után, a nyomozós dolgokat amúgy is komálom, főleg ha a főhős loli egy gépfan is mindemellett, ráadásul elég csavarosan oldották meg az első ügyüket, nem is gondoltam hogy ilyen lesz a végkifejlet. Kicsit Gosick utóíze van, csak modern városban, meg Alice inkább kislányos, komoly leányzó, nem annyira pukkancs mint Victorique. A plüss játék környezet különösen tetszik, pont volt egy hasonló rajzos elképzelésem még anno képregényben. Hát megint lelőtték az ötletemet. Narumi eléggé szűkszavú, és pökhendi kicsit fiú létére, meg lenézi a NEET bagázst, akiknek tényleg ez a foglalkozásuk (Not in Employment and Education), még névjegykártyájuk is van, csak egyedül Alice a szobában ülős típus, bár mikor összeáll előtte a kép, akkor kimegy a bűnöshöz leleplezni annak tettét.

Tetszett, nagyon tetszett ez az első rész. Az op animáció bejön nagyon, bár fura volt a laptopon zongorázunk effekt, az ending aranyos szám, de semmi extra animációval. Az anime alatt, mikor Alice rájött Shouko ügyére, egy gyönyörű dal csendült fel angol nyelven.

Hajrá J.C.Staff, megint jót alkotsz, remélem nem is csalódok benned. A széria light novelként jelent meg először 2007-ben (kíváncsi lennék rá nagyon, 10. lett a japán eladási listákon), a manga sorozat 2010-ben indult, de egyenlőre egy kötet van belőle. A TV-sorozat talán 12 részes lesz (ez elég valószínű). Az animét Katsushi Sakurabi rendezi, míg a karakter dizájner Keiichi Sano. Az animáció egyébként nagyon nice, csak még kisebb felbontásban sikerült megnéznem. A lányok cukik, a pasik dögösek, főleg Hiro *_*. Értékelés: 5/5

Műfaj: rejtély, seinen, shounen, tragédia (haláleset már az első részben volt) / J.C. Staff
Linkek: ANN (eng); MyAnimelist (eng); Wipikedia (eng); AniDB (eng) [nggallery id=174]

---

Sacred Seven (TV-sorozat; 2011) – 01. epizód / 2011. július 03.

Sacred Seven (TV-sorozat; 2011)

Star Driver után újabb iskolai battle anime indult, ami az első rész után igazán kedvemre való. Jó kezdés volt a főbb szereplők bemutatásával, és egy egész maid hadsereggel az élen. A Sunrise legújabb projectjében úgy tűnik a lehetséges szerelmi sokszögek mellett jó kis akcióknak nézhetünk elébe, szép animáció, és kiváló zenék mellett. Ha a FictionJunction énekli az openinget Kajiura Yuki szerzésében, akkor a dolog rossz már nem lehet. A karakter dizájn is eléggé eye-catching: a dögös, morci főhős jó bishounen, a narancssárga hajú kisasszony pedig igazán kawaii. Na de kik is ők?

A 17 éves Aruma Nidoushi /Alma Nidoushi (Takuma Terashima) – néhol Almának írják, vicces – eléggé zárkózott srác, ráadásul mindenki retteg tőle egy múltbéli verekedős esete miatt. A fiúnak ugyanis természetfeletti ereje van, ami miatt ha kihozzák a sodrából akkor eléggé berserk módon ütlegeli szét környezetét. Ez a furcsa ereje egyre inkább fel akar ébredni, ráadásul egy furcsa lány – Ruri Aiba (Megumi Nakajima) – is felkeresi az inasával (Kuroshitsujis nagyon a csávó), hogy a segítségét kérje. Ám ekkor a Kantou régiót, ahol élnek egy furcsa medúza szörny támadja meg (olyan mint egy szobor), és elkezdi pusztítani a várost, valamint egy furcsa sárga követ akar minden áron megszerezni. Ruriék azonnal otthagyják Arumát és loholnak a szörny megfékezésére. A helyes Buttler-san egy mecha géppel indul harcba, majd Aruma is úgy gondolja hogy beszáll a dologba, mivel kedves iskolatársa elinvitálta egy találkozóra pont oda ahol a szörnyecske randalírozik. Aruma mikor odaér, és meglátja hogy osztálytársa megsérült, vörösen felizzik, és egy kristály szerű átváltozáson megy át, majd berserk módon elveszti a fejét, elkezd mindent pusztítani maga körül. Az utolsó pillanatban Ruri álltja meg, aki saját kék, szív alakú kristályával kontrollálja az erejét, sőt még új szerkót is kap Aruma a segítségével. Mivel öntudatánál marad a srác, így sikeresen legyőzi a szörnyet. Csak másnap egy cseppet sem kellemes találkozója lesz a suliban. Új osztálytársa ugyanis Ruri lesz, aki szeretné ha a fiú csatlakozna kis csapatához, és küzdjön az oldalán a korábbihoz hasonló szörnyek ellen. Az erő ami pedig összeköti őket a Sacred Seven.

(Aruma mikor Berserk módba vált, kicsit Deadman Wonderlandes szegénykém, akár Shiro is lehetne elvetemült formájában. + Ruri személyes maid hadserege eszméletlen, csini bombázok szobalány ruhában, fegyverekkel, sztem minden pasi ölni tudna értük. Azért fura hogy mindenütt komolyan veszik őket, mintha ők lennének a rendőrség, vagy mi a szösz. Ja Rurinak van egy beszélő köve, ő Onigawa (Ookawa, Tooru), a természetfeletti erőket érzékeli, meg furcsa módon fejezi ki az érzelmeit pl.: elporladó felkiáltó jelek.)

Nos angol felirat nélkül ennyit sikerült leszűrnöm, de alapjáraton nagyon tetszett az egész, a hab a tortán az lett volna ha ezt a Sacred Sevenes dolgot értem is. Animációra nincs panaszom, akció van benne dögivel, szerintem romantika is lesz. Az opening nagyon jó, imádom a FictionJunctiont, ráadásul az op animáció kicsit olyan Star Driveres lett, ami egyben sejtet egy kis intim szálat Aruma és Ruri között. Kíváncsi vagyok mit hoznak ki belőle. Szerintem 12 epizódnál hosszabb lesz, vagy kellene hogy legyen, de egyenlőre ennyiről van infó. A sztorit eredetileg Hajime Yatate kreálta, olyan nagy címek eredeti alkotója, mint a Cowboy Bebop, vagy a Mobile Suit Gundam. Csak megéri ezek után nézni. A rendező Yoshimitsu Ohashi, aki a Galaxy Angel és a Witchblade rendezője volt korábban, a gyönyörű endinget Yuuka Nanri énekli. Értékelés: 5/4

Műfaj: akció, mecha, romantikus, dráma, sci-fi / Sunrise
Linkek: ANN (eng); MyAnimelist (eng); Wipikedia (eng); AniDB (eng) [nggallery id=175]

---

Uta no Prince-sama: Maji Love 1000% (TV-sorozat; 2011) – 01. epizód / 2011. július 03.

Hát erről az animéről nem hittem volna, hogy ilyen szórakoztató lesz! A shoujo-hárem animékből azt hittem már rég kinőttem, de ezen annyit nevettem, hogy csak na. Kezdve a bishounen srácok énekelte op-vel, amiben riszálva táncoltak, és kissé melegen bájologtak, hát azt végig kacagtam. A zene is kicsit csilli-villi, nyálas alatta nekem, de az ending nagyon jó rock muzsika ám. A másik dolog ami miatt tetszik, az a témája. Ugyanis egy zenész képző akadémián indul a történet, ahol hősnőnk nemcsak élete példaképével (szerelmével – a befutott énekes Hayato-samával) találkozik, hanem további fura srácokkal (pontosan 5-tel).

Van itt csíntalan kisfiú, jószívű vöröske, nagy csábító, és a komoly jégherceg. A kakukktojás maga az a srác (a neveket még nem vágom, majd később), aki imádja a kawaii dolgokat, és azonnal rájuk ugrik, ha lát egyet. Hát ezt próbálta tenni hősnőnkkel is. ^^ Szerencsére megmentik tőle még időben. Az A-1 Pictures Inc.-nek hála az animáció egyébként gyönyörű, a hátterek, a hősnő is tök édes, a fiúk pedig egyenesen szívdöglesztőek, bár már első ránézésre is Hayato-sama a No1 nálam. A neveket nehezen sikerült megjegyeznem, mert annyi fiú, lány tűnt fel. Egyedül a főhősnő kisminkelt barátnője, Shibuya (Yuka Imai) maradt meg (azt hiszem ezt még az én gyenge elmém is képes felfogni így a vizsgák után). A sztori úgy indul, hogy Nanami Haruka (Miyuki Sawashiro) minden álma, hogy egy híres-neves idol-zenész-producer képző suliba bekerüljön. (Gyerekkora óta zongorázik, a zeneszeretete nagymamájától ragadt rá. Egyébként egy vidéki kis faluból érkezik az elit akadémiára, ahova először nem akarják beengedni.) A lány zenei producer szeretne lenni, és keményen kell tanulnia, hogy a Saotome Akadémián megállja a helyét. Ahogy bekerül a suliba rögtön megismerkedik 5 tehetséges fiúval + eggyel, aki kiköpött Hayato hasonmás, akik között megy a rivalizálás, klikkesedés. (Fent már jellemeztem őket.)

Az első részben meg volt a karakterek bemutatása, hát a legviccesebb 2 pillanat volt számomra: 1) mikor az iskola igazgató leugrott a suli toronyról (európai stílusú kastély ad helyet az iskolának) és elkezdett táncikálni, miközben üdvözölte a diákokat, 2) mikor Harukát az egyik srác egy édes kiskutyához hasonlította, és ezért akarta megölelni. Persze hősnőnk folyamatosan bajba kerül, hol elesik, hol a biztonsági őrök kellemetlenkednek vele – nyilvánvaló ilyenkor valamelyik jóképű dalia menti meg. A lényeghez visszatérve. Mivel producer akar lenni a lány, ezért majd kijelölnek a számára egy partnert, akit a suli végéig kell úgymond pesztrálnia, de majd a korábban megismert 5 fiút is beszervezi egy csapattá szerintem, legalábbis a humoros opening erre enged következtetni.

Ezt már tuti hogy nézni fogom. Ha másért nem is, hát a nevetés kedvéért. Rég láttam ennyire csajos, vicces animét. A dalok is szépek benne, még ha néha túl nyálasak is. A cucc Broccoli PSP játékát adaptálja, az eredeti történetet Kanon Kunozuki alkotta meg, a dögös karakter dizájnt pedig Chinatsu Kurahana (Aquarion Evol) gyártja. A rendező Yuu Kou (Chrono Crusade, Loveless, Monochrome Factor), az anime karakter dizájnját Mitsue Mori (Black Butler) készítette, míg a zenét az Elements Garden produkálja. Igényes animáció (az ilyen típusú animékkel az szokott a bajom lenni, hogy igénytelenek az animációk), kicsit nyálas, de humoros (ugyan sablonos) történet egy kis drámával. Úgyhogy unatkozni mellette biztos nem fogok, meg tinis nosztalgiának is megteszi. Értékelés: 5/3

Műfaj: romantikus, hárem, shoujo, zene, dráma / A-1 Pictures Inc.
Linkek: ANN (eng); MyAnimelist (eng); Wipikedia (eng); AniDB (eng) [nggallery id=176]

---

Ikoku Meiro no Croisee The Animation (TV; 2011) – 01. epizód / 2011. július 04.

Ikoku Meiro no Croisee The Animation (TV-sorozat; 2011)

Párizs utcáin furcsa ruhákba öltözött, babaszerű fiatal lány suhan végig. Minden kirakatot, minden bazárt kíváncsi szemmel kémlel, szeme hol egy gyönyörű ékszer, baba láttán csillan fel, hol a párizsi emberek szokatlan szokásain. A lány Japánból jött, szülőföldjét elhagyva gyönyörű kimonójában vonja magára a franciák figyelmét.

Rettentetően kawaii! Ez volt az első reakcióm erre az animére. A Satelight anime stúdió gyönyörű animációval, ugyanakkor egyszerű történettel bűvölt el e franciaországi történetével a 19. század végén. Az Ikoku Meiro no Croisee (La croisée dans un labyrinthe étranger) nagyon aranyos, bár kevésbé mozgalmas anime a nyárra. A sztori megint egy európai környezetbe kalauzol el bennünket, még pedig a romantikus Párizsba (Franciaországba). A 12 részesnek ígérkező sorozat hősnője a baba szépségű Yune (Nao Tōyama), aki egy kovácsmester kíséretében érkezik a számára teljesen idegen országba. Nagy baba szemeivel minden kis apróságra rácsodálkozik. A mester, aki magával hozta, egy öregapó, Oscar (Hideyuki Tanaka). A nagyapó unokája házába, a fiatal de szemtelen Claude (Takashi Kondo) mellé szemelte ki a leányzót, mint szobalányt (bár a kislány fiatal kora miatt ezt furcsának tartom – gyermek munka? – lényeg, hogy ennivalóan édes, így a mogorva Claude se tud sokáig ellenállni a kis ártatlan tüneménynek.)

Az első részben őket hármójukat ismerhettük meg. Yune eleinte eltitkolja, hogy tud franciául, így Claude minden ellenszenvét vele szemben nyíltan adja ki (felesleges költség, meg a francia gyerek egyáltalán nem érti a japán kislány furcsa szokásait). Megint kultúrák ütközésének kereszttüzét látjuk. Claude éppen egy nagyon fontos galéria cégérén dolgozik (ő is kovács), miközben Yune megpróbál beilleszkedni a ház rendjébe, takarít, főz, mos. Szorgos munkájával már Claude rokonszenvét is sikerül elnyernie, amikor véletlenül összetöri ezt a nagyon fontos cégért, ami egyébként Claude meghalt édesapjának  utolsó befejezetlen munkája volt. A lány rettentően sajnálja a történteket, Claude természetesen kirohan és látni se akarja a lányt, egyenesen haza küldi vissza Japánba. Persze egy egész estés munka után rendbe hozza a kárt, de Yune bűnbánóan odaadja a fiúnak halott édesanyjától örökölt legdrágább kimonóját. A fiú erről mit sem tudva eladja a kimonót, majd hazafele vesz Yunének egy mesés könyvet, hogy tanulhassa a francia nyelvet. Mire úgy tűnne szent a béke és a harmónia közöttük, Oscar megdöbbenve meséli el a kimonó történetét Claude-nak, aki erre felrohan Yune-hez, és megint összevitatkoznak, aminek nagy békülés lesz a vége. Végre megértik egymást, és kötnek egy ígéretet: Claude mindenféleképpen visszavásárolja a drága kimonót, kerül, amibe kerül, cserébe Yune sosem válhat meg semmitől, ami fontos a számára.

Nem egy mozgalmas anime, de hangulatos darab, a francia szövegekkel, klasszikus muzsikákkal együtt. Az opening, ending egyszerű, de bájos. Nagyon aranyos anime, és az európai világ miatt érdemes lesz ezt szerintem nézni. Az eredeti alkotója Hinata Takeda, aki a Gosick karakter dizájnján is munkálkodott, ezért nem véletlen a hasonlóság a kettő animációja között. A rendező Kenji Yasuda, aki a Shugo Chara! rendezője volt korábban. Értékelés: 5/4

Műfaj: történelmi, seinen, slice of life, manga adaptáció / Statelight
Linkek: ANN (eng); MyAnimelist (eng); Wipikedia (eng); AniDB (eng) [nggallery id=177]

---

Kamisama Dolls (TV-sorozat; 2011) – 01. epizód / 2011. július 05.

Wow, ezt az animét vártam a legeslegjobban, és a neten fellelt előzetes csak még jobban felcsigázott vele kapcsolatban! Egy jó adag pszichológiai-horror, vérfürdő, titkos „Istenek”, olyan Narutaru, pici Higurashi és Bokurano keverék hangulatot sejtetett a trailer, és ez az első epizód minden reményeimet felülmúlta.

Az egész egy bazi jól eltalált, egészen hátborzongató jelenettel/emlékképpel indít, mikor gyerekek menekülnek egy pusztító „szörnyeteg” elől. Eléggé megrázó, nyers, brutális képsorok, a srác szenvedése, aki egy lányt cipel a hátán teljesen átadta azt a kétségbeesett érzést, amikor a szereplők élete tényleg csak egy hajszálon múlik. (Ezt előzi meg egy nagyon hátborzongató hangeffekttel tarkított monológ a kezdés előtt, elfojtott indulatokról, megszállottságról.) Ezután visszatérünk a jelenbe, ahol megismerünk egy Kuga Kyohei (Nobuhiko Okamoto) nevezetű egyetemista srácot, aki faluját elhagyva Tokióba költözött tanulni. De furcsa falujából kísérti sötét múltja.

Mikor éppen egy közös sörözésen vesz részt a szerény srác szaktársaival, az általa régóta csodált Hibino Shibával (Ai Kayano) akarják összehozni. Mivel bátortalan szerelmi vallomása egy félresiklott hányásnak köszönhetően befuccsol, kiütésig leissza magát. Mikor legközelebb magához tér, Hibino ölében találja magát, majd visszaindulnak a társasághoz. Csak éppen az előttük kinyílú liftajtó mögött véres holttestek halmaza hever. Míg Hibinot teljesen megrázzák a látottak, addig Kyohei szinte nyugodtan, ugyanakkor riadtan eszmél rá, hogy a falujából oly régóta elfelejtett „kísértete” újra üldözőbe vette. Ha ez nem lenne elég, akkor lakásán kishugicája, Utao (Misato Fukuen) várja. Mint kiderül Kyohei egy seki volt a falujában, de hátat fordított az ezzel járó kötelességeknek, és kiszállt a falu szentélye irányította titkos kísérletekből. Ugyanis a faluban ősidők óta egy sötét titkot őriznek. Mégpedig az úgynevezett Istenek, kakashik létezését. Ezek az istenek gépszerű szörnyek, amelyek kiválasztott emberekkel, a sekikkel lépnek kapcsolatba, és az adott ember irányítása alatt cselekednek. Mivel természetfeletti erővel bírnak, így akár igazi halálos fegyverek is lehetnek. Kyohei seki létét megtagadta, helyette húga vette át a szerepét, aki saját Istenével, Kukurival érkezik bátyja lakására. És nem véletlenül. A lányt a szentély küldte, hogy megállítsa és elfogja a kissé bekattant Akit (Ryohei Kimura), aki saját Istenével féktelen gyilkolászásba kezdett egykor a falujukban. Ám a srácot bebörtönözték, de miután megtudta, hogy Kyohei elhagyta a falut, kitört börtönéből, és most a fiút vette üldözőbe. Aki ugyanis megszállottan akar küzdelembe bocsátkozni Kyohei-jel.

Szerencsére az első részben ez csak részben sikerül neki, mert Utao megmenti a bátyját Kukurival. Csak éppen a srác lakása totál kár lesz, így egykori falusi szomszédja (minő egybesés), Hibino lakására költözik. A lány édesapja ugyanis a szentély tagja, és azt a parancsot kapta hogy vegye gondozásába Kyoheit, és Utaot. Utao így furcsa szrönyecskéjével költözik be Hibinóék házába, persze az eddig tudatlan Hibino előtt is felfedik a falu titkát és Kukurit. De közben a faluból küldött „begyűjtők” úgy tűnt, hogy elkapták Akit. Hát nem. A hidegvérű gyilkos bizony meglépett. Rettegj Tokió, mert az Istenek harca csak most kezdődik igazán.

Nagyon jó, állati jó kezdés volt! Végre egy komoly, pszichológiai boncolgatással, érzelmi kitörésekkel, bosszúval, gyermekkori traumákkal küzdő anime érkezett. Váh, már ki voltam éhezve egy ilyen alkotásra. Jó, az animáció lehetne szebb is, kifejezetten egyszerű lett a maga módján, de az op/ed animáció és zene szempontjából is teljesen kárpótolt mindenért! Az op teljesen egyedi a repkedő háromszögekkel és színváltásokkal, és az a dal még mindig nem megy ki a fejemből. Ez nem is véletlen, mivel a kedvenc dalos pacsirtám Chiaki Ishikawától (őt a Bokuranoban énekelt dalai pl.: Uninstall óta imádom) szól a „Fukanzen Nunshō”, míg az ed-ben a „Switch ga Ittara” csendül fel ugyanúgy tőle.

A sorozat eredetileg seinen mangaként indult 2007-ben (máig fut) a Monthly Sunday Gene-X magazinban (Shogakukan kiadó). 8 kötete jelent meg (ha tehetném, már most lecsapnék rájuk). Az animét Seiji Kishi rendezi (Angel Beats!, Ragnarok The Animation), a Brains Base készíti a kissé közepes animációt, a  forgatókönyvet Makoto Uezu (Tayutama -Kiss on my Deity, Utawarerumono) viszi. A zene természetesen Chiaki Ishikawa és Masara Nishida műve, míg a manga eredeti megalkotója Hajime Yamamura (mangái: Crossing Game, Embryon Road). Az anime karakter dizájnját Kazuaki Morita készíti. Így elsőre Narutaru feeling egy az egyben, amit szintén tavaly nyáron láttam ilyenkor. A bájos kislányos külső ne tévesszen meg senkit, ez kemény anime lesz.  Értékelés: 5/5 (Sőt, 10!)

Műfaj: seinen, pszichológiai, horror, természetfeletti, akció, dráma, manga adaptáció / Brains Base
Linkek: ANN (eng); MyAnimelist (eng); Wipikedia (eng); AniDB (eng) [nggallery id=178]

---

Mawaru Penguin Drum (TV-sorozat; 2011) – 01. epizód / 2011. július 08.

Hát ez aztán egy furcsa, és sztem teljesen egyedi sorozat. Én még ilyennel nem találkoztam. A Brains Base ezzel a művével még a Kamisama Dollst is felülmúlja, legalábbis sablonmentes első epizódjával, és gyönyörűen színes animációjával. Mindemellett egy teljesen képtelen szituációba kerülnek bele főhőseink, és teljesen becsapós a pilot. Az első epizód első fele kőkemény dráma, sírás, rívás, majd a második fele átvált egy olyan shoujo-tiltott testvéri szerelem-supernatural-sci-fi vonulatra, amire nem is számítottam! Íme az első epizód története röviden:

Takakura Shouma (Ryohei Kimura / kék hajú), Kanba (Subaru Kimura /vörös) és Himari (Miho Arakawa) édestestvérek. A három fiatal szülei elvesztése után él együtt. Ám látszólag vidám életüket beárnyékolja egy szörnyű dolog. A nőcsábász Kanba és a középsulis, félénk (konyhatündér) Shouma hugocskája, Himari halálos beteg. Az orvosok szerint alig fél éve van hátra a lánynak. Miután a fiútestvérek teljesen kikészülnek ezen a híren, próbálnak visszatérni az élet normál kerékvágásába, és bízni a csodában, ugyanis Himari a fél év letelte után is életben van még, bár nagyon gyengécske. Azon a bizonyos napon, amit Himari saját napjának nevezett ki, ergo a tesóknak minden kívánságát lesniük kell, szörnyű tragédia történik. Éppen egy állatkertbe tesznek kirándulást, majd egy ottani szuvenír boltban vesz Shouma Himarinak egy furcsa pingvines fejfedőt. Alig pár pillanatig nem figyel oda a húgára, aki ekkor eltűnik. A közben nőügy miatt lelépett Kanba morcosan kéri számon Shoumán Himari hollétét, mikor a távolból kétségbeesett sikolyok hangzanak: egy lány elájult. Az ájult lány pedig Himari, akit ezután rögtön kórházba szállítanak, ahol azonban meghal…

A testvérekre szakadó gyászt ekkor egy váratlan csoda szakítja meg. Himari a furcsa pingvines fejfedőben felébredve közli a testvérekkel, hogy a fennmaradás érdekében a szolgálatába kell állniuk, és a huguk életét csak egy feltétellel hajlandó megmenteni. Ekkor azonban lecsúszik a kalap és Himari magához tér. A holtából feltámadt lány csodáján még az orvosok is elámulnak. Ám a testvérek féktelen (könnyes) öröme nem tart sokáig.

Himari egészsége kicsattanó, súlyos betegsége mintha sosem lett volna. Ám egy furcsa küldemény érkezik lakásukba, három fagyasztott pingvin személyében. Mielőtt Shouma különösebben szemügyre vehetné őket, elviharzik a suliba. Azonban haza fele menet furcsa dolgok történnek vele: elhagyja a metrójegyét, amit egy pingvin ad oda neki. A boltban elfogyott a vacsorára szánt kaja, de egy pingvin kisegíti. Otthon hagyta az esernyőjét, de egy pingvin odanyújtja neki a sajátját. Mi van??? Shouma kiakad, és a mellette elhaladó anya-gyermek párost is megkérdezi, hogy ők is látnak-e egy pingvint ernyővel, mire az anyuka gyorsan elcibálja csemetéjét az őrült fiútól. Ergo: a pingvineket csak ő látja. Hazaérve azonban még nagyobb sokk fogadja: mindegyik testvérének van saját pingvine, akik a házi munkák elvégzésében segédkeznek. Majd jön egy sci-fi-be illő váltás, míg a menő „ROCK OVER JAPAN” szól a Triple H-tól, és Himari megint az a fejfedős valaki lesz, mintha kettős személyisége lenne. Magical-girl formában átváltozik egy pingvinszerű ruhába, majd megint a fajfennmaradásról kezd el papolni. Shouma és Kanba bilincsben találják magukat, majd Shouma ellenkezése miatt szó szerint lehúzzák a rolón, míg Kanba szívét egyszerűen kitépi a csaj (gyönyörű animációval, szimbolikusan ábrázolva).

Majd a záró képsorok következnek: Shouma rémálmoktól fetreng az ágyában, és a Himarit irányító kalapról beszél, míg Kanba Himari szobájában van, és éppen megcsókolja a lányt… Majd közli, hogy ő nem hisz  a végzetben…

Hát emberek ez fergeteges volt! Egyszerre kiszámíthatatlan, abszurd, van benne shoujo-magical-girl elem, ugyanakkor olyan sci-fis, és a testvéri intimitás nálam csak hab a tortán. Az Angel Sanctuary óta szinte faltam az ilyen sztorikat, és meg kell hagyni, erről a három tesóról nem jön le karakter dizájn alapján, hogy testvérek. Az op/ed animáció nagyon de nagyon tetszik (az endingben fűzős ruhába öltöztetik fel Himarit), a zene is bejön. Az anmációról és karakter dizájnról nem is beszélve! Gyönyörű! Színes, élénk, hangulatos, és olyan fura, számomra eddig szokatlan elemeket használnak benne, mint pl.: a tömeget nem rajzolják meg rendesen, hanem csak körvonalas emberkék flangálnak, ilyen metróvonalszerűen jelennek meg az események, vannak flashbackek. És olyan egyedi, különc, mégis valahogy csemegézhetős hangulatú az egész.

A sorozat tervezett 24 részével engem már 1000%, hogy megfogott. A Barins Base alkotásai közül elsőre ez a legeslegjobb így a seasonból. A rendező Kunihiko Ikuhara (aki a Revolutionary Girl Utena, és a Sailor Moon SuperS rendezője volt korábban, ez szerintem már sejtet valami nagyon jót – számomra legalábbis), míg az eredeti karakter dizájnt -, ami nagyon édes, bishounenes, bishoujos – Lily Hoshino (az Otome Yōkai Zakuro alkotója!!! + a Watashi to Ōjisama mangakája, istenem ez csak jó lesz) készítette. Értékelés: csillagos 5/5 (10)

Műfaj: dráma, romantikus, shoujo, magical-girl, sci-fi, bishounen, bishoujo / Brains Base
Linkek: ANN (eng); MyAnimelist (eng); Wipikedia (eng); AniDB (eng) [nggallery id=179]

---

Mayo Chiki! (TV-sorozat; 2011) – 01. epizód / 2011. július 08.

Klisék halmazának hegye a Mayo Chiki! című anime, amely idén júliusban indulván igyekszik kielégíteni a hárem-ecchi-S&M-fanservice fanokat. A tipikusan pénztárcák kifosztására indult sorozat rettentően eladható karakter dizájnnal dolgozik: kawaii a köbön. A sorozat pikantériáját mégsem a főhős furcsa „betegsége” adja. A srác – Sakamachi Kinjirou (Satoshi Hino) – ugyanis átlagos lúzer tini, aki allergiás a női érintésre, így nemcsak a tipikus orr vérzéssel reagál a hölgyemények testi közeledésére, hanem egyenesen rosszul van tőlük. Ezért eddigi pályafutása során távol tartotta magát a gyengébbik nemtől. Emiatt nem csoda, hogy meleg pletykák kezdtek keringeni róla, de szemüveges, kék hajú srácunkat (olyan tipikus, kicsit agyonnyűtt kinézet, már majdnem minden hárem animében így néz ki a főhős srác) persze nem hagyják hidegen a nők. Erre tökéletes példa, mikor a suli női egyedei által bálványozott macsó inas – Subaru Konoe (Yuka Iguchi) és a dúsgazdag Kanade Suzutsuki (Eri Kitamura) kisasszony kicsi titkára rájön.

A suli lányainak szívét meghódító Subarut éppen a férfi illemhelyen éri tetten szerencsétlen hősünk. Először csak rózsaszínmintás bugyija tűnik furcsának a srácnak, majd mikor lassú felfogásával versenyezve Subaru ellene indított likvidálási hadműveletét próbálja kivédeni, kiderül hogy a tökéletes bishounennek (szép fiúnak) hitt butler-san bizony gyönyörű mellekkel is bír. Így Sakamachi a szépfiúnak, azaz most már mondhatjuk hogy lánynak, a legnagyobb és legféltettebb titkát leplezte le sikeresen. Mielőtt a lány a nemzedékek óta ráhagyományozott „agyon ütlek míg el nem felejted amit láttál (fogdostál)” fogással élne, gyönyörű és mimóza léleknek hitt űrnője, Kanade közbelép. Na de hogyan! Az úri kisasszony bilincsbe verve erotikázik a sráccal a nővér szobában, majd egyességet ajánl Sakamachinak, amire csak igent mondhat. A domina hajlamokkal megáldott kisasszony két feltételt szab: Subaru női kilétét titokban kell tartania a srácnak, ezért cserébe segít neki az úrnő kigyógyulnia lány fóbiájából. (Subaru családja évezredek óta Kanade gazdag familíáját szolgálja, és a trónörökösök személyes inasai mindig Subaru elődjei közül kerültek ki. Csakhogy ők eddig mindig férfiak voltak. A hagyományokat megszegve, az egyke Subaru úgy dönt, hogy fiú bőrbe bújva bizonyít Kanade édesapjának, aki elismeri a lányt, mint inast, ha a középsuli alatt senki se jön rá titkára, azaz arra hogy lány és nem fiú.) Persze ha Sakamachinak eljár a szája, akkor az igencsak erős verő legény génekkel megáldott Subaru a földbe döngöli. Az egyesség megszületik, sőt! Subaru még Sakamachi házába is költözik őrködni úrnője parancsára, hiszen sosem lehet tudni, hogy mikor jár el a szerencsétlen srác szája.

Sakamachi családi hátteréről még annyit, hogy édesanyja és húga is a világ legerősebb emberének pozíciójára tőrnek, az anyuka valahol a világ végén döntögeti a rekordokat és az izompacsirtákat, míg Sakamachi hugicája minden reggel bátyusán gyakorolja legújabb fogásait. Ezért olyan ellenálló a veréssel szemben a srác.

Összegezve semmi extra sztori, amit eddig nem láttunk volna már. Azért meg kell hagyni a Feel és a Studio Easter kitett magáért az animáció terén, de a sztori nem lesz egy eget rengető. A történéseket nagyjából előre lehet sejteni, sőt az opening kész poén gyilkos. Míg Subaru egyre inkább megnyílik, se veled-se nélküled kapcsolat alakul ki közte és Sakamachi között, néha verekszenek, néha elpirulnak, majd egymásba szeretnek. Persze lesz féltékenység, több szexi csajszi, akik majd főhősünkre másznak. A legjobb egyébként Kanade, a bárány bőrbe bújt szadomazó cica. Fanservice van benne ezerrel, és Kanade nem semmi mennyire rámozdult (igaz poénból) a főszereplőre, már majdnem a gatyájába is benyúlkált az első részben. Hát, ez inkább seinen vígjáték lesz, de végülis nézegetni fogom. Néha nem árt egy jót kacagni a nagy hőségben. Ui.: Amúgy kapásból látszik Subarun, hogy csaj, még ha fiúnak is van öltözve.  XD Értékelés: 5/3

Műfaj: ecchi, hárem, romantikus, vígjáték, iskolai élet / Feel, Studio Easter
Linkek: ANN (eng); MyAnimelist (eng); Wipikedia (eng); AniDB (eng) [nggallery id=180]

---

Usagi Drop (TV-sorozat; 2011) – 01. epizód / 2011. július 08.

Nagyon édes anime az Usagi Drop! Ráadásul a  noitaminA programban fut (Production I.G gyártja), a mangáról is már annyit hallottam, úgyhogy ez még a top 5-ben van nálam per pillanat. A történet megható, az első részt majdnem végig bőgtem, illetve mosolyogtam, olyan emberi, könnyed, hétköznapi mégis nagyon drámai. Szokás szerint 11 részes lesz, de szerintem garantált lesz a jó történet vezetés, az első rész legalábbis nagyon jól építkezett. Már bánom, hogy az eredeti manga változatot – amelyet Yumi Unita (azt hiszem érdemes lesz lecsekkolni a mangaka további műveit is) készített – nem olvastam. A manga egyébként 2005-2011 áprilisáig futott, 9 kötettel ért véget, és megható slice of life josei történet.

Az anime első részében megismerhettük az alapszituációt és a két főszereplőt. Kawachi Daikichi (Hiroshi Tsuchida) éppen nagyapja temetésére érkezik haza, amikor egy furcsa kislánnyal találkozik a gyászszertartás előtt. A kislány neve Rin (Ayu Matsuura), és állítólag a 79 éves korában elhunyt bácsi törvénytelen gyermeke. A kislány édesanyja lelépett, így a rokonság a gyász közepette nem is nagyon foglalkozik a szótlan, magának való kislánnyal. Eléggé lekezelően, fattyúként bánnak vele. Daikichi az  egyedüli kedves személy vele, bár a 30 évesen is még egyedülálló férfi nem éppen egy tökéletes pótapa jelölt. Mikor a rokonság azon vitatkozik, hogy ki vegye „nyakába” a kis árvát (inkább azon mentegetőznek, hogy ki nem bírja a sok teher miatt gondját viselni, már majdnem árvaház lesz a brain storming vége), a mogorva Daikichi  nem bírja tovább. Dönt. Rin ezentúl vele fog élni. De egy 30 éves, gyermeket csak messziről látott férfinak vajon hogy fog menni a gyereknevelés?

Rettentően aranyos anime és szívhez szóló, egyaránt szívet melengető. Rin ennivalóan édes. Én is ilyen kis tüneményt szeretnék itthonra magam mellé, Daikichi pedig a megtestesült humor forrás, aki ráadásul kiköpött nagyapja. Az animáció viszonylag egyszerű, de a történethez tökéletesen dukál. A rajzok, főleg a karakterek érzelmei nagyon könnyen átjönnek. Számomra Rin sírása volt a legmeghatóbb, amikor végső búcsút vett az „apukájától” (kicsit érzékenyen érintett amúgyis ez a jelenet, hiszen a héten temettem el a saját nagyimat is sajnos, ugyanilyen szépen megélt korral). Abból a szempontból is érdekes az anime, hogy általában a nagyszülőktől az unokák már nagyon elszakadnak. Ugyanez jellemző Daikichire is. 30 éves, önálló élete van, már évek óta nem járt odahaza, így nagyapó halála sem viselte meg annyira. Ezzel szemben ott van egy kis törékeny kislány, akit a veszteség nagyon is érint, hiszen mindennapjainak a részese volt az az idős ember, így a gyász nyilvánvalóan mélyebben érinti. Remélem Daikichi mellett megtalálja azt a boldogságot és szerető gondoskodást, ami eddig körülvette. Maximálisan ígéretes anime a nyárra, és főleg a hasonló cipőben járók szerintem még jobban átérezhetik a benne történteket, és talán enyhíti a fájdalmat. Természetesen mindenkinek ajánlom, aki egy megható sorozatra vágyik.

Az op/ed mind zeneileg és animációilag nagyon aranyos, kellemes, szívet melengető zenei betétek, óvodás rajzok teszik hangulatossá az egészet. Sokszor festményszerű, pasztelles, vagy akár rajzolt figurák jellemzik. Egyszerűségében és mondanivalójában van ott az a plusz, egyediség, amiért érdemes rá figyelni. A rendező Kanta Kamei (Tales of Vesperia ~The First Strike~), a karakter dizájner Tasuku Yamashita (az ed hasonlít kicsit a Kimi ni todoke-éra), a zene Suguru Matsutani műve, akit a Nodame Cantabile gyönyörű muzsikáról már jól ismerhetünk.  Értékelés: 5/5 (10)

Műfaj: josei, dráma, hétköznapi történet, slice of life / Production I.G., noitaminA
Linkek: ANN (eng); MyAnimelist (eng); Wipikedia (eng); AniDB (eng) [nggallery id=181]

---

No. 6 (TV-sorozat; 2011) – 01. epizód / 2011. július 08.

Nagyon ígéretesnek tűnő sorozat a No.6! Az animáció csodaszép, vannak benne kissé misztikus, szimbolikus jelenetek. Sci-fi sztorihoz mérten látványos táj, és techno kütyü bázist láthatunk mindvégig. A zenei betétek csodás zongora szólók, igazán hangulatosak, az op-ről, ed-ről nem is beszélve. Nekem kicsit shounen ai gyanús az ed-ben látható képek alapján, de még ha az is lesz, az alapsztori legyűri ezzel szembeni ellenérzéseimet. Az opening nagyon jó pörgős számocska („Spell” by Lama), egész különleges animációval. Mivel josei történet, ezért sejtek bele többet egy lenygűgöző fiú-fiú barátságnál. Na de nézzük is hogyan indult a Bones stúdió idei siker reményese:

A történet főszereplője a 12. szülinapját ünneplő Shion (Yuuki Kaji), a rettentően magas intelligenciával megáldott zseni gyerek, aki egy újjáépített város komplexumban élvezi a kiváltságosok életét. A kék vérű értelmiséginek nevelt fiú élete gondtalan, a 6-os számú körzetben, ahol mindent gépek irányítanak. A 2013-ban játszódó történetben Shion ember társaihoz képest furcsán viselkedik. Egyfajta szabadságvágy, ártatlan, veszélyérzet nélküli kíváncsiság jellemzi, és valahogy a természet közelsége ragadja magával. Egy nap azonban egy váratlan látogató toppan be szobájába egy tájfun közepette. Ő Nezumi/Rat (Yoshimasa Hosoya), egy Shionnal egyidős szökött rab, aki egy másik kaszt (kísérleti alanyok?, számkivetettek?) tagjaként menekül. A fiút a várost irányító központ, Special Security Area üldözi fegyverekkel. A sérült fiú először Shionra támad, majd mikor látja, hogy főhősünk teljesen ártatlmatlan, és jószándékú, gyógyító kezei alá veti magát. Shion pillanatok alatt ellátja a fiú sebeit, nem is kérdez tőle semmit. Rat a tájfun elmúlásáig rejtőzködik Shion lakásában, de a beleépített biztonsági csipp miatt nem maradhat sokáig egy helyen. Ezért mire reggel lesz,  Shion már hűlt helyét találja. A gyanakvó, óvatos Rat ugyanis egy olyan körből menekül, ahol minden nap az életben maradásért kell küzdenie, ahol nem ismeri a kedvességet, a szeretet. Shionnal mégis valami olyasmit tapasztal meg, amit korábban sosem. A fiú ártatlansága, kíváncsisága, Rat fizikai ereje iránti érdeklődése, önzetlensége igazán meghatja. Egy furcsa barátság kezdete ez, ahol a két teljesen ellentétes világban élő fiú útja majd mindig keresztezni fogja egymásét.

És hogy mi húzódik meg a várost uraló különös rendszer mögött, és miért vannak kasztokra osztva az emberek? Reméljük valami izgalmas fordulatokkal teli válaszokat kapunk erre a történet előrehaladtával. Mindensetre mindkét karakter nagyon erős, főleg Rat tetszik így elsőre. Kíváncsi vagyok, hogy miért tartóztatták le. Kísérleteztek is rajta? És mi az a nagy gépszerű épület a városközpontban, ahonnan Rat is elmenekült, és ami néha ilyen bálnaszerű hangokat hallatt? A két fiú találkozásában érdekes volt az is, ahogy Ratnek sikerült elpirítania Shiont, miközben Rat halálra nevette magát. A shounen ai gyanú azért is felmerült bennem, mert Shion osztálytársa, a csinos Safu (Yasuno Kiyono) láthatólag szerelmes főhősünkbe, a szülinapjára nemcsak ajándékkal, de egy arcra puszival is készült. Ám ez valahogy nem hatotta meg a fiút, csak bambán nézett a csajra, hogy mit puszilgatja itten. (Leonardo da Vinciből kiindulva, aki szintén zseni volt, és feltehetőleg homoszexuális, el tudok képzelni majd egy ilyen szálat. Hát majd elválik a dolog.) Úgy tűnik 11 részes lesz majd, remélem jól fog elsülni. Értékelés: 5/5

Műfaj: josei, sci-fi, dráma, regény adaptáció / Bones
Linkek: ANN (eng); MyAnimelist (eng); Wipikedia (eng); AniDB (eng) [nggallery id=182]

---

Itsuka Tenma no Kurousagi (TV-sorozat; 2011) – 01. epizód / 2011. július 08.

Na ez aztán fura meglepetés volt így elsőre. Ugyan nincs benne semmi olyan ami egyedi lenne, de valamiért ez az első rész megfogott. Még nem tudom, hogy tetszik-e, vagy nem 100%-osan, de a szerelmi szálak bejönnek benne, meg  a giccses, színes animáció. A 11 eyes első részénél éreztem így egykor, ugyan annak is nagy csalódás lett a vége, valahogy a light/visual novel adaptációkat kicsit félre siklatják. Másrészt a szinkronhangok elég idegesítően sipákolnak, főleg a lányok, de a véres, kicsit vámpíros? részek olyan cukik voltak. Lehet, hogy majd egy Kore wa Zombie desuka? utánzat lesz belőle, illetve már az is, varázslattal, és egymással harcoló felekkel.

Szóval, az Itsuka Tenma no Kurousagi (A Dark Rabbit Has Seven lives) elsőre elég tetszetősnek tűnik. A tinédzser Taitónak (Shinnosuke Tachibana) furcsa, visszatérő álmai vannak gyermekkorából egy gyönyörű lánnyal, Himeával (Megumi Takamoto), aki szerelmet vall neki, majd mint egy vámpír egy különleges mérget jutat a szervezetébe a kisfiúnak. Lényegében valami szerződést kötnek, ami miatt Taitó halhatatlan lesz, de Himea varázsereje (mert az is van neki) eltűnt, és egy furcsa börtönben sínylődik. Ez az álom valójában megtörtént, csak 9 év távlatából nem emlékezik rá főhősünk. A dolgok akkor lépnek működésbe, mikor Taitó éppen egy kamion elől megment egy furcsa csajt (aki egyébként a suli diákelnökével lógott korábban). Taitót elüti a kamion, a feje elrepül (tiszta fejnélküli lovas), majd meglepő módon magához tér (ez elég hátborzongató, de ütős jelenet volt), és magától regenerálódik a szervezete. Eközben a „varázsvilágban” Himea kiszabadul, ugyanis Taitó halála kellett ahhoz, hogy az erejét újra visszanyerje. Himea így 9 évvel idősebb kiadásban újra feltűnik a fiú életében, még szebb mint korábban, a fiúnak is eszébe jut minden: az utolsó közös estéjükön a lányt megölte egy fiú. Az alku amit kötöttek, pedig azt tartalmazza, hogy akkor lehetnek együtt, ha mindketten élnek, vagy halottak. (Nekem ez jött le.) Mivel Taitó szerelme újrafelébredt, megy a nagy love, erre a lányba egy kardot döf  a diákelnök, Kurenai (Yuuichi Nakamura). Elég hatásosan ért véget így az első rész. Alig, hogy Himea és Taitó újra egymásra találtak, már megint szétválnának? És Kurenai is természetfeletti erőkkel bír, ráadásul az őt kisérő kis csajszi is  – Ando Mirai (Iori Nomizu) – aki a legidegesítőbb karakter egyébként – furcsa erőkkel bír. Hasonló a párosuk Taitó és Himea helyzetéhez, csak nem értem miért kell likvidálni Csipkerózsikát egyből? Mellesleg Taitó életében van egy másik lány is, ő Haruka (Mina), aki láthatólag szerelmes a fiúba.

Szerelmi háromszög szóval van benne, egy kis varázslattal, gyilkolászással. Az animáció olyan cuki, hogy valami elborult AMV-ét biztos csinálnék belőle. Mert adott benne a dráma, a romantika dögivel, ugyanakkor véres, valami jó kis alternatív sztorit ki lehetne belőle hozni egy nagyon jó zenével. A vígjáték részét nem nagyon értékelem, a sok pantsu-shotról, fanserviceről nem is beszélve. Emellett rengeteg kitakarás van benne, itt aztán működött a cenzúra, amiért meg érdemesebb lenne kivárni a cenzúrázatlan változatot. Az opening, endingből még nem kaptunk semmit, de egy gyönyörű dal szólt Taitó+Himea egymásra borulásánál, aminek teljesen Kalafinás hangzása volt, de erről nem találtam infót, hogy ők énekelnének benne.

A fantasy sztorinak titulált széria eredetileg light novelként indult 2008-ban, jelenleg a 7. köteténél tart. Eredetileg Takaya Kagami (ismertebb műve a The Legend of the Legendary Heroes – ez is megért egy tv-sorozatot + OVA-t) írta és Yuu Kamiya illusztrálta. Úgy látszik elég sikeres volt a közös projectjük, mert 2010-ben egy újabb szériát indítottak ebből a light novelből, ez egyenlőre három kötetnél tart. Mindkettő férfi célközönségnek szánt (nem is gondoltam volna :P). Ha valami jól eladható, abból persze lesz manga is, amit Shiori Asahina rajzol már shounen magazinban (vajon miket alakítottak át benne?), ez 2009-ben debütált. Most meg itten van az anime sorozat, ami 12 részesnek ígérkezik, meglátjuk hogy rontják el a végét, mert elég jó kezdést kapott. Az animációt a Zexcs csinálja, ami nagyon bejövős, a rendező pedig Takashi Yamamoto, aki a Jewelpet Tinkle (TV)-t és a Final Approach (TV)-t rendezte eddig, Shigeru Morita pedig az epizódokat viszi (Mobile Suit Gundam Seed (TV), Seikon no Qwaser).

Végeredményben jobb lett, mint amire számítottam. Tetszik a hangulat, a véres-varázslatos-romantikus jelenetek drámával. Kicsit túl szappanoperásnak érzem az érzelmi kinyilatkoztatásokat, de zeneileg, animáció terén korrekt. Kíváncsi vagyok mit hoznak ki belőle, még ha kicsit sablonos is, és már sokszor látott elemeket vegyítenek: halhatatlan hős (Kore wa Zombie desuka?), varázsló csaj (Shana), kardozás, másik dimenzió (11 eyes). Himea átváltozása olyan Sailor Chibi Moon-os volt kicsit (nosztalgia befigyel megint). A címe tetszik: A Fekete nyuszinak 7 élete van, hmm jól hangzik nem? Értékelés: 5/4

Műfaj: fantasy, romantikus, dráma, varázslat / Zexcs
Linkek: ANN (eng); MyAnimelist (eng); Wipikedia (eng); AniDB (eng) [nggallery id=183]

---

Dantalian no Shoka (TV-sorozat; 2011) – 01. epizód / 2011. július 16.

Egyik legjobban várt anime volt számomra a Dantalian no Shoka. A mangáról már áradoztam egy pár sort itt a blogon tavaly nyáron. Az animére rögtön lecsaptam a július 15-16-ai rawokra, aztán a feliratos változatokra. Hát mit mondjak, kicsit csalódtam. A manga gyönyörű rajzai nem érvényesültek úgy, mint vártam, pedig a Gainax viszi az animét, és az első epizód se lett elsőre olyan hűha élménnyel teli.

Az alap szituációt és a szereplőket persze megismertük. Ott van a fiatal nemes Hugh Anthony Disward (Daisuke Ono), aki a háborúból tér vissza nagyapja kastélyába, akit egy rablótámadás során meggyilkoltak. A mindig is különcnek tartott idős gróf megszállottan gyűjtötte a könyveket, és egy furcsa könyvtárat tartott fenn, amelynek Bibliotheca Mystica de Dantalian a neve, és az öreg elmondása szerint furcsa szörnyeket, démonokat rejtenek a benne őrzött könyvek. Az öreg mindezt a rejtélyes és hátborzongató gyűjteményt egyetlen leszármazottjára, Hugh-ra hagyományozza, aki elég cinikusan közelít a rejtélyes könyvekhez, egészen addig, míg nem találkozik nagyapja titkos könyvtárában egy furcsa lánnyal: Daliannal (Miyuki Sawashiro). A leányzó a könyvek között puffog, Hugh-ot, mint a könyvtár örökösét először nem ismeri el. Mivel a könyvtárból sok értékes, vagyis inkább szörnyeket életre keltő könyv kiszabadult, illetve elkeveredett még a világban, Dalian azt a küldetést szánná Hugh-nak hogy keresse fel mindezeket. Az első ilyen könyv (képeskönyv) pedig pont a szomszédos gróf karmai közé került, amely miatt Hugh nagyapját is megölte. A két főhősünk elindul a könyv nyomában, Hugh persze nem éppen lelkesedik a természetfeletti lények iránt, de nagyapja gyilkosát ő is meg akarja találni. Mikor a gonosz gróf kastélyába érnek, nagy mészárlás nyomait látják. Ugyanis az elrabolt színes képeskönyv szörny/állat figurái mind életre keltek, és elpuszítottak mindenkit a várban. Hugh bár jól bánik a pisztollyal, és kitűnő harcos, egy oroszlán és kígyó után már egy sárkánnyal nem tud megbírkózni. Ezért Dalian a segítségére siet. Egy különleges kulccsal ki lehet „nyitni” a lányon található lakatot, amely a Misztikus könyvtárba zárja el a szörnyeket. Dalian és Hugh közös útja így indul, a küldetés végére kölcsönösen bíznak egymásban, és megkezdődik a rossz kezekbe került misztikus könyvek begyűjtése, mert sosem lehet tudni, hogy milyen gyilkos alak pattan ki egy könyv lapjai közül.

Vélemény: Hát nem is tudom. A karakter dizájnban kicsit csalódtam a manga gyönyörű rajzai után. Nem ilyen, hmm túl két dimenziós látványra számítottam, vagy nem is tudom hogy mondjam. Nem tetszik és kész. A hátterekkel és a kidolgozottsággal egyébként semmit gond, gyönyörűek, a kastélyok, a tájak egytől-egyig. A történet: Az első rész túl bele a lecsóba volt és túl egyértelmű. Az a csilli-villi kezdés sem jött be a gyermek Hugh-gal és a furcsa hajú/ruhájú lánnyal. Valami komolyabbra, hátborzongatóbbra, misztikusabbra számítottam. Valamire ami rögtön beindít bennem valamit, úgy érzem hogy az előzményekhez képest (light novel 8 kötettel, manga 2 sorozattal) túl gyerekes lett ez az anime. Ez a véleményem még lehet hogy változni fog. Bízom benne, hogy a Gainax megtalálja majd azt a hangot, amivel engem itt meg foghat. Az openinghez még nem volt szerencsém az első epizódban, de az ending, na az tetszett az egészből a legjobban! Élőszereplős jellegű, bizarr, a zene is nagyon-nagyon misztikus, hátborzongató. Remélem a hangulatot is felhozzák ilyenre. Ez a „yes, prisoner” című dal a maRIONnetTe-től.

Ui.: Miyuki Sawashiro, mint szinkronhang nem illik Dalian karakteréhez, ő Mariaként (Arakawa under the Bridge), Canaanként, Cordeliaként (Gosick) tökéletesen csengett, eddig meg sem ismertem, hogy nekik ő adta a hangját. De a Cordeliás hangszínnel nagyon-de nagyon hasonlóan szólal meg Dalian, ami nem jó. Ő inkább kislány, nem egy érettebb nő.

Az animét egyébként Yutaka Uemura rendezi, aki eléggé újonc a szakmában, az anime karakter dizájnját Sumie Kinoshita  készíti, aki szintén elég kezdő… Értékelés az első epizód alapján: 5/2

Műfaj: fantasy, misztikus, akció, novella adaptáció / GAINAX
Linkek: ANN (eng); MyAnimelist (eng); Wipikedia (eng); AniDB (eng) [nggallery id=185]