John Williams: Starfish Hotel / スターフィッシュホテル (japán film; 2006)
Egy japán film, melynek nem japán az alkotója? John Williams angol rendező már 18 éve él a szigetországban, és különös nyugati szemléletmódját vegyíti az egzotikus Japán jellegzetességeivel. Fejet hajtva a japán irodalom és művészet nagyjai előtt, így vegyítve Murakami Haruki különös férfi hőseit a japán horror filmek eszközeivel, míg megszületik egy tipikusan európai mese átiratából egy igazi művészfilm. Ez a Starfish Hotel, a szexuális túlfűtöttségben tobzódó krimi, amely mind Japánban, mind Európában ellentétes visszhangok sorát váltotta ki.
A nyuszi után csömörből gödörbe
Lewis Caroll (1832 – 1898) Angila nagy mesélője talán furcsállva tekintene legfőbb művének, az Alice csodaországbannak színes értelmezési lehetőségeire. A kreatív John Williams ugyanis nem elégedett meg a felszínen meghúzódó bájos fantasy-kaland történettel. Saját művébe, a Starfish Hotelbe emelte be az Alicet „elcsábító” nyuszit egy groteszk szörnyeteggé téve, amelynek megjelenése az ambivalens viselkedések, és bizarr gyilkosságok szimbólumává vált, és a gödör, ahova elcsalogatja ezúttal férfi főhősünket, bizony nem egy gyönyörű csodaország, hanem a szex, az őrület és féltékenység brutális vegyülete. Főhősünk neve pedig újabb utalás a klasszikus meseregényre, mivel Arisu Yuichi (Koichi Sato) nevében ott cseng Alice ártatlansága. Ám míg Alice a gyermeki önzetlenség, szeretet világából kerül ki, addig japán hősünk elidegenedett, és kiüresedett házasságából csöppen bele egy álom világba, ahol Murakami gazdag fantáziája és a noir filmek kavalkádja keveredik egy sötét bűnügyi álcával.
Arisu Yuichi egy nap arra ér haza, hogy feleségének nyoma veszett. Míg tanácstalanul áll kedvese eltűnése előtt, különös álmok és látomások fogságába kerül. Egy nyuszi kosztümös őrült öreg (Akira Emoto), furcsa útmutatásokkal és utalásokkal látja el aggódó hősünket. Felesége ruhái között kutatva pedig egy magánnyomozó iroda számára bukkan, ahol kiderül, hogy felesége megfigyeltette őt. De nem alaptalanul. Ugyanis a férj két évvel ezelőtt szenvedélyes viszonyba bonyolódott egy nála jóval fiatalabb nővel. Romantikus találkáik színhelye a Starfish Hotel volt, ahol a titkos vágyak találkoztak két idegen magányával. A megcsalt feleség bosszúból, vagy éppen férje visszaszerzése miatt, egy Csodaország nevű, elit szexbár prostituáltja lett. Arisu, a jelen eseményeivel párhuzamosan idézi fel félrelépését, a két nőt, akik két különálló világot képviselnek: a hitvesi önfeláldozást, és a szerető tüzes szenvedélyét.
Ízes elemek karneválja
Az ugráló cselekményben sokszor nem tudjuk eldönteni, hogy hol húzódik a határ álom és a valóság között, mi az ami tényleg megtörtént, és mi az ami nem. A feleség eltűnése a Kurbli madár krónikái, és a különös hotel, mint szerelmi légyottok színhelye, egyértelműen a Tánc, Tánc, Tánc című Murakami Haruki kötetből származik, sőt, a szeretőt alakító színésznőt Kiki néven szerepeltetik a stáblistán, mely szintén egy Murakami hősnő neve, mégpedig a Birkakergető nagy kaland callgirl-jét hívták így. Az erős misztikus szál, az ember-állat transzformálódások, mint Murakaminál a Birkaember tűnik fel, itt csak nyusziember képében látunk egy bizarr teremtményt. Sokan a nyuszi figuráját a Donnie Darko filmből „kölcsönvett” elemnek vélik, de a John Williams-szel készített interjú ezt megcáfolja, a 40-es éveiben járó rendező nem is látta még ezt a különleges pszichológiai-sci-fit (csak a forgatás után nézte meg). A kedvenc írójának, Murakami Harukinak a hatását elismeri, a Lewis Carollos utalás is egyértelmű. De mi ösztönözhette még, hogy egy ilyen misztikus, meditatív filmet alkosson?
A film sok elemmel játszik, lehet hogy ezt túlzásba is veszi. Ugyanis a nyuszi visszatérő szimbóluma mellett, egy krimi író (talán újabb Murakami utalás?) is feltűnik, Jo Kuroda személyében, aki a történet elején mutatja be legújabb könyvét, a Darkland-et. Az ő írásainak nagy rajongója főhősünk, Arisu is, sőt, ő maga is író szeretett volna lenni, de képzelet szegénysége megakadályozta ebben. Ezért egy átlagos vállalat, átlagos alkalmazottja, képzeletét csak a könyvek olvasása mozgatja meg. Író és rendező, álom és beteljesületlen vágyak találkoznak így a silány hétköznapok során, míg az ismétlődő frázis csendül fel a háttérből: „Minden igazi rejtély, a nő eltűnésével kezdődik.” Vajon Arisu életét írja az író? Vagy az író is Arisu képzeletének figurája?
Előzetes / Trailer
Film noir és japán uniformizmus
A francia kritikus, Nino Frank, 1946-ban alkotta meg a film noir kifejezést, mely olyan kontrasztos amerikai filmek sajátja volt, amelyek a bűnügyi drámák, krimik ambivalens erkölcsi és szexuális motivációival játszottak. Ugyanez a stílus elevenedik meg a Starfish Hotel látványvilágában és fő történeti szálában. A gyönyörű vörös-fekete kontrasztok, az európai stílusú szobabelsők, mint az erotika és a vad álmok színhelyei, a romlott erkölcs és vágyak tárgyi megtestesülései. Ezek mind kontrasztban állnak a kezdeti, japán hétköznapok hideg szürkéskék árnyalatival, ahol a munkások tömegei menetelnek robotolni munkahelyükre. Az emberek egyre inkább elszigetelődnek, a fullasztó tömegnyomor szinte sziklaként nyomódik rá a légkörre, míg a zsúfolt metró kocsikban utazunk.
A nyomasztó hangulatot a zenei aláfestés még erőteljesebbé teszi, a hegedű és zongora játékok szinte egyre fokozzák a feszültséget, és a horror filmek bizarr akusztikai sikolyai, suttogásai hátborzongató hangulatot kölcsönöznek, az egyébként lassan kibontakozó filmnek. A szerető csábító mivoltát is erősítik a vörös és élénk színek, amelyeket az extrém szexuális jelenetek egészítenek ki. A szerető szőrös állattá változása, mintha a görög mítoszok egyik groteszk lényeinek sorából lépne ki. A vonzó külsőhöz borzongató suttogó hang párosul, mely sokáig nem hagyja nyugton a képzeletet. A szép kamerabeállások, és megvilágítások megint csak nem egy japán alkotó munkája, a hangulatos látványvilág Benito Strangiónak köszönhető.
Összegzés – Tetszik? Nem tetszik?
A tokiói fullasztó, és elidegenedett légkör a rendezőt is mélyen megérintette, mert előtte egy barátságosabb vidéki japán városkában élt. A Starfish Hotel alatt pedig kiváló színészekkel vette magát körül, a férjet alakító Koichi Sato (Pandemic, Sakiyuki Western Dango) mestereien formálja meg a feleségét, és önmagát kereső csalfa férjet, hol depresszív, hol kétségbeesetten őrjöng. A feleséget a gyönyörű j-drama sztár Tae Kimura alakítja, míg a szerető szerepében „Kiki” (Pandora Box) tűnik fel. A bolondos, pszichoszomatikus tüneteket produkáló nyuszit pedig a zseniális Akira Emoto alakítja, aki különc színészkedésével borzolja a kedélyeket, az utolsó pillanatban tanulja meg a szerepeit, és utána váratlan robbanásokat, kitöréseket csempész bele karakterei szájába.
A film végig fenntartotta bennem a feszültséget, főleg, hogy az ember nem tudhatta, hogy a következő 10 percben mi fog történni. Bár a kissé vontatott előre menetel, az ugráló narratíva, és a rengeteg kölcsönvett elem zavaró lehet, szerintem akik szeretik az egyedi, vagy Murakamis dolgokat, azoknak igazi csemege lesz ez a film. Az első jelenetek után bennem a 2046-ot és a Szerelemre hangolva című kínai filmeket idézte fel, melyek színvilága, és női-férfi viszonyai hasonlóan alakulnak. John Williamsnek nem ez az első nevesebb filmes munkája, a Firefly Dreams című, 2001-es munkájával robbant be mind a japán és külföldi mozikba. A Starfish Hotelben saját érzelmeit is belecsempészte, hiszen európaiként nehezen ismerik el japán filmes munkásságát Japánban, pedig már önálló stúdiót is alapított, ahol japán szakemberekkel dolgozik együtt (ez a 100 METER FILM). All in all, érdekes és bizarr film, kiváló színészekkel és elemekkel kombinálva, igazi hangulatos kis krimi-dráma egyveleg, mely kellemesen elringatja és egyben elgondolkodtatja a nézőt.
Pillanatképek / Screenshots [nggallery id=107]
Adatok
- Eredeti cím: スターフィッシュホテル
- Angol cím: Starfish Hotel
- Rendező: John Williams
- Forgatókönyv: John Williams
- Műfaj: dráma, rejtély, krimi, romantikus
- Terjedelem: 98 perc
- Bemutató dátuma: 2006
- Eredeti nyelv: japán
- Ország: Japán
- Linkek: Asian Media Wiki (eng); JapanVisitor.com (kritika angolul); Japan Times 1 (cikk a rendezőről angolul); Japan Times 2 (cikk a filmről angolul); Midnight Eye (kritika angolul); Yellow Cinema (angol nyelvű)
