Mingmei Yip: A Barackvirág Pavilon titka / Peach Blossom Pavilion (könyv; 2008)

Mingmei Yip: A Barackvirág Pavilon titka (könyv; 2008)

A Barackvirág Pavilon titka (könyv; 2008)
A Barackvirág Pavilon titka (könyv; 2008)

Örömlányok, gyönyörű selyem ruhák, érzelemmentes de virág nyelven körül írt szexuális aktusok, és egy viszontagsággal teli életút elevenedik meg egy kínai köntösű regényben. A Trivium Kiadó újabb könyvvel célozza meg a távol-keleti romantikára szomjas olvasókat, és kitartóan próbálja elandalítani a női közönség szívét és lelkét. De sikerül/ sikerült -e neki?

A felhők és az eső tánca

Illatos Nővérek és mulatságra vágyó férfiak világába kalauzolja el az olvasót Mingmei Yip 2008-ban megírt regényében, mely magyar fordításban idén, 2010-ben látott napvilágot. A Barakcvirág Pavilon titka című könyv a régi idők Kínájából repül el hozzánk, ahol egykor a művészetek és a testi szerelem élte virágkorát, és egy nő értékét nemcsak a világra hozott fiú utódok száma adta meg, hanem a klasszikus irodalomban, zenében és énekben való jártassága is. Legalábbis ami az örömlányok  egyik zárt, érzéki és elit világát illeti. A könyvet Arthur Goldentől az Egy gésa emlékirataihoz hasonlították, sőt Lisa See költőien megfogalmazott, női sorsokat bemutató sorozatával is párhuzamot vontak Mingmei Yip művével, így meggyőztek engem, hogy érdemes lesz ezt a könyvet is kézbe venni. De végül beváltotta-e a regény a hozzá fűzött reményeimet? Igen és nem is. Mielőtt a regény (számomra) hibáira kitérnék, nézzük miről is szól a csábító történet:

A gyönyörű Xiang Xiang egy kegyetlen hadúr önkényes igazságosztása miatt elveszíti édesapját. Az elszegényedett család, így Xiang Xiang és édesanyja az éhhalál szélére kerül. Hogy megmeneküljenek az utcai koldus élettől, Xiang Xiang édesanyja kolostorba vonul apácának, míg alig serdülő lányát távoli rokonaira bízza. A kedves rokonokról azonban kiderül, hogy prostitúcióval foglalkoznak, és a sanghaji vörös lámpás negyed egyik előkelő kuplerájának, a Barackvirág Pavilonnak a tulajdonosai. Xiang Xiangot pedig nem éppen az önzetlenség vezérlete mellett fogadták „örökbe”, hanem szépsége, és műveltsége miatt kiváló prostituáltat akarnak belőle faragni. Így sok szenvedés, és pompa közepette születik meg Sanghaj egyik legelbűvölőbb, férfi szíveket meghódító szépsége, immár művésznevén Aranyorchidea, aki a tekintélyes ming mij címet is elnyeri, amely a legtekintélyesebb kurtizánokat illeti. Ám örömlányként töltött éveit a szerelem utáni hajsza,  a bosszú és a szabadulási vágy szövi át. A szegénység porából emelkedik fel egy gyönyörű nő, aki nemcsak testével de elméjével is meghódítja a kínai férfiakat, míg lelke mélyén az elvesztett ártatlansága, eltűnt szerettei után zokog.

Csábító külső, romlott belső

A regény nagyon megkapóan indult, az olvasót szinte az első pár oldal rabul ejtette Xiang Xiang 13 éves korához illő ártatlanságával és a bordélyházi kalandjaival. De aki az Egy gésa emlékirataihoz hasonlóan megható drámára vágyik, az bizony csalódni fog. (Az most mellékes, hogy a gésáknak semmi hasonlósága nincs a kínai föld azon kurtizánjaihoz, akik nemcsak az ágy, hanem a tudományok és művészetek kincseiben is jártasok voltak. (Arthur Golden regényét most egy fiktív, de nagyon szép szerelmi történet szemszögéből szemlélem, és nem mint egy hiteles dokumentumot a gésák valódi életéről. A kettő ugyanis nagyon távol áll egymástól.) Mingmei Yip regényének vannak jó és kissé félre siklott oldalai. Ha egyszerű ponyvaregényként nézzük, akkor megállja a helyét, de ha már olyan művészibb könyvekhez hasonlították, mint Lisa See alkotásai, akkor érdemes megnézni, hogy miért nem lehet igaz az egyenlőség a kettő között.

Az első indok az, hogy a regény egy kínai kurtizán memoárjaként van feltüntetve, amit még el is hinnék, ha a könyv nyelvezete nem tenné hiteltelenné a leírtakat. A visszaemlékezésekben ugyanis olvashatunk gyönyörű metaforákat, hasonlatokat, mivel a kínai nyelv sajátja volt, hogy költői körülírásokat használtak a konkrét megnevezések helyett (nem tudom, hogy ez él-e ma is), pl.: a szex = felhők és eső tánca (erre számtalan meghatározás szerepel még). Ezek a részek nagyon szépek, de erre néha megtöri e virág nyelvet az értelmetlenül odavetett trágár szavak halmaza. Sőt, ahogy egy idős hölgy visszaemlékezéseit olvassuk, néha ő maga is (E/1.-ben adja elő a sorsát) mai szlenget használ, ami szintén furcsa. Lisa See regényei ehhez képest sokkal kifinomultabbak, nyelvileg egységesebbek. A rengeteg elgépelési és nyomtatási hibát már meg sem említem (ami egyébként nem szokott szemet szúrni, de ebben a regényben rengeteg van belőle).

A második indok. A gyönyörű borító, és izgalmas fül szöveg ellenére, történetileg nem azt kaptam, amit vártam. (Lehet, hogy túl sok Murakamit olvastam?) A regényben ugyanis elmaradnak a nagy fordulatok, olyan banálisan oldódnak meg a helyzetek (de a mentségére szóljon, hogy letehetetlen könyv, csak bennem olyan semmilyen utóízt hagyott). A főhősnő karaktere pedig egyre kevésbé lesz szimpatikus. Hiába okos, művelt, szinte önállóan nem is csinál semmit, és talán foglalkozásköri ártalom lehet, de elég gyakran összejön más férfiakkal, nőkkel is, annak ellenére, hogy nem táplál irántuk érzelmeket.

A harmadik ok: a könyv végén elmarad a nagy katarzis, vagy lemondó szomorúság. Nem kaptam annyi érzelmet, mint az Egy gésa emlékirataiban, ha már hozzá hasonlítottuk. A történet kezdetben próbált erre gyúrni, és sikerült is neki, de később egyre inkább csökkent ez az érzelmi töltet. Emellett a nagy fordulatoknak szánt lelepleződések nem voltak elég ütősek, legalábbis nem hökkentettek meg, mivel túl egyszerűen jött a megoldás.

Ajánlom, nem ajánlom?

Ajánlom, mert azért kellemes, és letehetetlen könyv a maga nemében, minden hibája ellenére 4-5 nap alatt kiolvastam. Szórakoztató volt, de inkább egy fiktív romantikus történetet látok benne, semmint a történelmi valóságot. Egy egzotikus, múltba merengő utazásnak jó volt, egy ideig még maradandó élmény is lesz. De aki sokkal finomabb, és valósághűbb regényre kíváncsi, az inkább Lisa See, Pearl S. Buck vagy Lin Yutang regényeit válassza. A csalódásom ellenére azért kíváncsian várom Mingmei Yip következő regényének a magyar megjelenését, mely a Szirmok az égből címet viseli, és egy apácának készülő lány szerelmi „megtéréséről” szól.

Adatok
(Visited 277 times, 1 visits today)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .