Árnybíró / Shin Angyou Onshi (manhwa; 2001-2007; 17 kötet)
Az első cikkem, mely megjelent a Kulter.hu oldalán. Nem ugyanez az írás szerepel kinn, hanem egy alternatív változat (bár vannak benne hasonló részek).
A hősök mindig ott születnek, ahol nem is gondolnánk, és a jó siker sorozatok általában Koreából is kirobbanhatnak, nem muszáj japánnak lenni, sőt, még japánul sem kell tudni hozzá. Ha már a manga/manhwa a hazai piacon is hódít, így az egyik idén véget ért képregényre érdemes odafigyelni.Ez az Árnybíró, amely minket, magyarokat már el is csábított.
Koreai legendák egy kalandtúra mixben
Yang Kyung-il (rajz) és Youn In-wan (történet) közös manhwája, azaz koreai képregénye, eredetileg 2001-ben kezdte el hódító útját Koreában és Japánban. A történet hamar nagy népszerűséget szerzett magának. Japánban a Shogakukan lapjain futott, a Monthly Sunday Gene-X magazinban. A kacifántos, de komoly hősi eposz miatt nehéz megállapítani, hogy shounen vagy seinen célközönségű, de a shounen felé hajlanék én, mivel akcióból kijut bőven, van itt bajtársiasság, küzdelem a jóért látástól vakulásig, és még szerelem is minden mennyiségben. Ám a fiú köret nem zárja ki a női olvasók millióit, hiszen a szép karakter dizájn, és érzelmes epizódok a gyengébbik nem képviselőit is megbabonázzák. Az Árnybíró, vagy japánul Shin Angyou Onshi tipikusan uniszex fogyasztású alkotás, mely bárkinek ajánlható, aki a Koreai kultúrára is, de egy izgalmas és letehetetlen sztorira is kíváncsi.
Hős születik
Az Árnybíró első kötete magyarul 2006-ban jelent meg. A manhwa a feudális Korea világába repít minket, mégpedig egy alternatív birodalomba: Dzsusinba. Mint akár a Gyűrűk urában, itt is a Gonosz ármánykodása dönti romba az ezeréves uralmat. A korrupciótól, éhezéstől, kizsákmányolástól sújtott országban azonban él még a remény. A remény a jobb életre, és boldogságra, amit a rég letűnt idők Árnybírái hozhatnak el a szenvedőknek. Míg Dzsusin tündökölt, az Árnybírák a hatalom vidéki őrszemei voltak. Ám Dzsusin pusztulása után e igazságosztók elvesztették hivatolnoki posztjukat, mégis akad közülük egy, aki nem éppen becsületes módszerekkel, de a régi idők szabályai szerint bünteti meg a rosszakat. Ő Munszu, történetünk tökéletes antihőse, aki a jó érdekében nem fél csalni, hazudni, ölni.
Munszu karaktere, mint meghatározó elem tűnik fel a képregényben. A látszólag kegyetlen, és sötét lelkű vándor, akár a western filmek hősei, fanyar vigyorral az arcán száll szembe az igazságtalansággal, miközben ironikus tréfákkal osztja az észt. Valójában saját bűntudata hajtja e hosszas küzdelemre, de súlyos betegsége megnehezíti küldetését. Így a túléléshez bizony szüksége van társakra is, akik nemcsak a harcokban támogatják, de még a humor faktort is növelik. Az első önkéntes áldozat, egy Csunhjang nevű lány, aki törékeny kinézete ellenére igazi vérbeli kardforgató, így kő kövön nem marad, ha ő fegyvert ragad. Két legyőzhetetlennek tűnő hősünk mellé kell végül egy X-faktor is, akiben egyesül a tökéletes balgaság a kétbalkezeséggel. Ő a törpe Bandzsa, a sötét varázslatok mestere, aki egy mini denevérrel bünteti a rossz fiúkat, nem túl nagy sikerrel.
A látszólag könnyed történet mögött azonban egy végtelen harc húzódik meg. Munszu ugyanis egy embert keres: Adzsisét, Dzsusin bukásának okozóját. Adzsite a tökéletes Jó képében járja a vidéket, megtéveszti az embereket, és mindenkiből kihozza a szörnyet. A természet törvényeivel szembeszálló férfi felülírja a halál mítoszát, és egy olyan álomvilágba ragadja be áldozatait, ahol örök egyenlőséget, boldogságot ígér nekik. Ártatlan kisfiú arca azonban egy igazi démont rejt, aki az emberiség és a világ pusztulását szomjazza, így természetfeletti lényekkel csábítja bűnbe az esendő embereket.
Humoros alkotók és a Nők
Adzsite és Munszu párharcát megszakítják, és szervesen beépülnek a cselekménybe a klasszikus koreai irodalom mondái, legendái. Az képregény készítői zseniálisan ötvözik Korea történelmi múltjának karaktereit fiktív történetükkel. Különösen kitűnnek a női alakok hihetetlen lelkierejükkel. Az egyik legmegrázóbb ilyen történet egy koreai kurtizán bosszúja, aki családja és az igazság oltárán áldozta fel magát, csakhogy megölhesse kegyetlen földesurát. A másik jelentős sztori, egy tartomány urának lányának kálváriája, aki fiatalkori betegsége miatt saját képzelt világába és szerelmébe menekült.
A két alkotónak pont ez is volt a célja, egy kitalált cselekményen át közvetíteni fiatalok millióinak saját kultúrájukat, morális értékrendjüket, kezdve az idősek tiszteletétől a haza szeretetéig. Ezt segítik a rövid írói jegyzetek is, melyek a fejezetek végén beszámolnak egy-egy valós történelmi személyről, vagy irodalmi mű eredetéről. Az Árnybírót ezért is adatta ki rögtön Japánban a két fiatal, melynek izgalmas kálváriáját, és humoros történeteit a kötetek végén található comic stripben (pár paneles, humoros történet) mesélik el.
Mert ez olyan koreai
Az Árnybíró így még a manhwák között is különös helyet foglal el, hiszen nemcsak a történeten, hanem az erkölcsi mondanivalón is ott a hangsúly benne, mintegy tanmese jellegű üzeneteket hordoz a látványos harcok, és tragikus szerelmi történetek fátylán át. A gyönyörű grafika lengén öltözött hölgyeivel, és részletekbe menően aprólékosan ábrázolt, sokszor véres harci jeleneteivel nem megbontránkoztatni akarja az olvasót, hanem átadja azokat az örök passzusokat, mint a kitartás, az akarat, a bajtársiasság és a hit ereje, amely minden rosszat legyőz.
Az esztétikai élmény így garantált a látványvilág terén, a 17 kötet alatt látványosan fejlődik még Munszu fizimiskája is (a főhős meztelen feneke külön regényt érdemelne). A harci jelenetek pedig berántják az olvasót a csaták nyers valóságába, hiszen az ellenfél nem két perc alatt férzik el, áldozatok pedig mindkét oldalon esnek. Érdekesség, hogy a tipikus koreai kéregények sajátos ábrázolásmódja megfigyelhető itt is, és ez egyből el is különíti a mangák vizualitásától. Itt a karakterek ábrázolására gondolok: a szemek lágy vonala, a nőisen szép férfi karakterek, a háttér, környezet nagyon valósághű ábrázolása, a kultúrára jellemző ruhákkal és kiegészítőkkel mind egyértelművé teszik, hogy ez nem egy japán képregény. Persze a mangáktól sem idegen ez a vizualitás, de a két kultúra között ott az a halványan érzékelhető különbség, mely alapján első látásra tudjuk: ez bizony koreai munka.
A csillagos 10-es Árnybíró tehát véget ért, de nem kell szomorkodni, még várat magára egy ráadás extra kötet, a 18. különkiadás, melyben kedvenc karaktereink múltja elevenedik meg, mint Szandó szerelmi kalandja, vagy Vonszul gyerekkora. Úgyhogy pénztárcákat előkészíteni, vagy barátokat letámadni, hiszen az Árnybíró egy felejthetetlen sztori, izgalmas háttérrel és kivitelezéssel, talán a hazai magyar manga piac egyik legjobb sorozata. A képregény a MangaFan kiadónál futott, és a magyar fordításra nem lehet panasz. Nálam is ott sorakozik a polcon az összes kötete :).
Manhwa borítók [nggallery id=102]
Manhwa adatok
- Koreai cím: 신암행어사 – Sinamhaengeosa
- Japán cím: 新暗行御史 – Shin Angyō Onshi
- Angol cím: Blade of the Phantom Master
- Magyar cím: Árnybíró
- Rajz: Yang Kyung-il
- Történet: Youn In-wan
- Terjedelem: 17 kötet + 1 extra kötet
- Megjelenés éve: 2001-2007 (magyarul az első kötet 2006-ban jelent meg)
- Elérhető: koreai, japán, német, francia, magyar nyelven
- Műfaj: dráma, mature, akció, kaland, romantikus, fantasy
- Kiadó: Daiwon C.I. (Korea); Shogakukan (Japán); MangaFan (Magyarország)
- Magazin: Young Champ (Korea); Monthly Sunday Gene-X (Japán)
- Célcsoport: Seinen
- Link: Wikipédia (eng); Baka-Updates Manga (eng); Anime News Network (eng); Magyar rajongói oldal (hun); MangaFan (kiadó)
