In Memoriam Satoshi Kon I./b – Perfect Blue, az anime (mozifilm; 1998)
– tömény, meghökkentő, ami mellett nem mehetünk el szótlanul
(A cikk közvetlen előzménye itt olvasható)
Saotshi Kon egy zseniális thrillerrel írta be magát az anime történelembe. Első, teljesen önálló rendezése a Perfect Blue, mely egyedi történetvezetéssel, ötletes vágásokkal tör lelki békénk megrengetésére. Az anime a legjobb horrorokat is lepipálja váratlan fordulataival és az emberi psziché mélységeit boncolgató történetével.
Satoshi Kon (1963-2010) későbbi rendezéseinek – Paprika, Tokyo Godfathers, Paranoia Agent, Millennium Actress – elődje, és egyben különleges, bizarr stílusának előfutára volt a Perfect Blue. A történetet ugyan egy regényből adaptálta, pontosan Yoshikazu Takeuchi tollából, melytől extrém módon rugaszkodott el a rendező. A film forgatókönyvét Sadayuki Muraijal (Gilgamesh (TV); Bubblegum Crisis: Tokyo 2040 (TV); Kino’s Journey (TV); Steamboy (movie) készítette közösen a művész.
A Perfect Blue anime szexi, véres, félelmetes, és igen összetett (az élőszereplős átdolgozásban ezek teljesen elsikkadnak, csak a dvd borító sejtet valami vadabb koncepciót – vigyázat, ez a tökéletes félrevezetés módszere). Az anime főhősnőnk Mima Kirigoe, aki a live-action Aichanjához hasonlóan belekerül a show biznisz sötét hálójába, csak Mima jelleme sokkal komplexebb, legalábbis Saotshi Kon sokkal szélesebb palettán ábrázolja a lány kudarcait, döntéseit.
Pop idol, vagy színésznő?
A már említett főhősnő, Mima Kirigoe élete ugródeszkája előtt áll: felhagy nem éppen gyümölcsöző énekesi karrierjével, hogy színésznő lehessen. Régi csapatát, a Cham-ot így ott hagyja, ám már utolsó nyilvános fellépésén elkezdődnek a bajok. A lány pozitívan veti bele magát új munkájába, de sorra halmozza a kudarcokat. A pop idolokat a színészi szakma nem sokra becsüli, így kevés szerepet kap, minimális szöveggel, és még az imázsát is sértő meztelenkedő jelenetekkel. Mima azonban mindent magába folyt, a kitűzött célért a legalantasabb feladatokat is elvállalja. Azonban nem feszítheti sokáig saját határait. Önvívódásai közben egykori csapata lassan befut, míg ő maga bemocskolódik a filmek világában, egykori társai pedig ártatlanul csillognak tovább, és egyre erősebben. Mentálisan lassan kezd kikészülni a lány, és erre csak rá tesznek egy lapáttal a körülötte történő furcsa halálesetek, a névtelen telefonhívások. Mimát ugyanis egy furcsa alak követi, és a nevében vezet róla egy személyes naplót az interneten, ahol Mima minden személyes érzéseit ország-világ elé tárja. Vajon ki ez a titokzatos alak? És ki gyilkol a színfalak mögött? Satoshi Kon lebilincselő, és cseppet sem nyugodt hangvételű animéjéből kiderül.
Anime vs live-action – különbségek és hasonlóságok
A remake és az anime története mellett a végkicsengése is különböző: Satoshi Kon lehangoló, keserédes happy enddel zárta hősnőjének megalázó pályafutását a színészettől a pornóig, majd az elmeosztály, és a gyilkos kukkoló fordulatos vérfürdőjén át, egy Freudot is megmozgató lélekelemzést tár elénk, a média sötét bugyraival, és a sztárok világának minden züllöttségével. A film ezzel szemben bágyadtan leragad olyan hétköznapi dolgoknál, mint az emberi szeretet, egy lány csillogó sztárrá válása, miközben egy férfiből nő lesz, mást pedig a szerelem féltés tesz tönkre.
Ez nem is véletlen, hiszen a live-actiont Toshiki Sato (Umikaze ni fukarete (2008); Sumo Hot Pot (2006); Tokyo Booty Nights (2004); Shojo sôshitsu (2002)) rendezte, aki inkább pornó filmjeiről ismertebb, így nem várhatunk el tőle egy mély pszichológiai drámát. Az élőszereplős filmet thrillernek szánták, de nagyon nem lett az. A fakó jelenetek, és a hangeffektek nem voltak elegek ahhoz a kétségbeejtő, és rémisztő hangulathoz, melyet a Madhouse (Death Note, Aoi Bungaku) látványvilág terén generált az animációs változatban. Az animében hirtelen vágások, a fordulatot jelentő pillanatokban durvább torzítások, oda-vissza játszások figyelhetőek meg. Gyakran Mima szerepei összeolvadnak mindennapi életével, így néha nem tudjuk, hogy hol húzódik a fikció, és Mima valósága.
Az anime másik nagy erőssége a vizualitás mellett az élőszereplős változattal szemben: a zene. Nagyon jó hangeffektek, aláfestő zenék szólalnak meg a jelenetek alatt, az elborult, változatos vágásokról, és mozgékony jelenetekről nem is beszélve. Vannak klasszikus zenék, Mima pop idol mivoltából adódóan lágyan csengő, gatya rázó dallamok, és kiváló kórusművek, melyek egyenesen hátborzongatóak. Egy 81 perces animéhez képest olyan gazdag a zenei betét, mint egy több órás nagy költségvetésű filmben. A zenét egyébként Masahiro Ikumi szerezte az animében, korábbi munkája például a Tokusou Kihei Dorvack (TV). Ezzel szemben a live-action túl statikus, egy helyben toporgó, nem adja vissza azt az őrült, viharos hangulatot, ami az anime sajátja. Ráadásul a zenei aláfestés is szegényes, a 2002-es movie fő dalocskáját vagy 8-szor játsszák újra a 103 perc alatt (ez a dal egyébként az anime egyik zenéjének az átdolgozása).
A Perfect Blue keletkezési körülményei
Érdekesség, hogy az eredeti regényt először eleve live-actionként akarták adaptálni, de ezt az 1995-ös kobei földrengés meghiúsította, amikor is a felállított filmstúdió tönkrement. Az eredeti koncepció szerint rövid élőszereplős sorozatot forgattak volna a regény alapján, erre jött Satoshi Kon, aki elvállalta utolsó mentsvárként egy anime adaptáció rendezését. Így, egy szerencsés véletlennek köszönhető, hogy nála kötött ki a mű, ami Satoshi Kon filmes pályafutását is meghatározta, és egyben megismertette tehetségét a világgal, hiszen a Perfect Blue anime 1997-ben megfordult a nagyobb filmfesztiválokon is világszerte*, és kitűnően is szerepelt ezeken. *(A montreali Fantasia Fesztiválon és a portugáliai Fantasporto Film Fesztiválon nyert díjakat az anime.)
Kon és Murai (Murai írta Satoshi Kon másik siker mozijának, a Millennium actress-nek is a forgatókönyvét) előre sejtették, hogy az eredeti regényből nem túl szerencsés kimenetelű adaptáció fog készülni (ezzel magarázható az élő változat kudarca is), ezért megegyeztek az eredeti alkotókkal, hogy csak a főbb motívumokat őrzik meg, az animét így feldúsították a fantáziájuk csapongó, és izgalmas látomásaival. Emiatt is olyan más a live-action, ami szinte teljesen ragaszkodik az eredeti regényhez, ebből a szempontból nézve, a film hitelesebb feldolgozása az irodalmi műnek. (A live-action forgatókönyvét Shinji Imaoka és Masahiro Kobayashi írta.)
Satoshi Kon Perfect Blue-ját a nyugati kritika lelkesen fogadta. Sokan a horror atyjának, Alfred Hitchcocknak (pl.: Madarak), a pszichológiai thrillerek mesterének munkáihoz hasonlították. Emellett az anime egyik szenzációs jelenetét, mikor Mima a fürdőkádban sikít a víz alatt, a híres drog ellenes filmben, A rekviem egy álomért-ban is felhasználták. (Darren Aronofsky rendezte.)
A Perfect Blue-ról még számtalan sort, oldalt lehetne regélni, hiszen minden pillanata rejt valami megfejteni valót. Egy olyan bizarr látomást vetít ki elénk, ahol nem tudni hol van a rémálom és a rideg valóság határa, hol kezdődik a boldogság, és mi volt az az első rossz lépés, ami egyenesen lesodorta hősnőnket azon a bizonyos lejtőn. Mindenkinek ajánlom felfedezni e kultikus művet, mely egyszerű eszközökkel rántja le a leplet a sztárság, és az őrület valódi arcáról.
Pillanatképek/ Screenshots [nggallery id=86]
Anime adatok
- Japán cím: パーフェクト・ブルー
- Angol cím: Perfect Blue
- Forgatókönyv: Sadayuki Murai
- Eredeti regény: Yoshikazu Takeuchi
- Rendezte: Satoshi Kon
- Zene: Masahiro Ikumi
- Karakter dizájn: Hideki Hamasu; Hisashi Eguchi; Satoshi Kon
- Megjelenés éve: 1998
- Típus: mozifilm
- Terjedelem: 81 perc
- Műfaj: dráma, pszichológiai, thriller, dráma
- Stúdió: Madhouse Studio
- Hivatkozások: ANN (eng), Wikipédia (eng), Anime Addicts (hun); Anime Nfo (eng); AniDB.net (eng); Aoi Anime (hun); IMDb (eng)
