Osamu Dazai: Hanyatló nap / 斜陽 / Shayō / The Setting Sun (könyv; 1947)

Osamu Dazai: Hanyatló nap / 斜陽 / Shayō  / The Setting Sun (könyv; 1947)

Kígyók és baljós árnyak

Japán regényeket olvasni jó – nemcsak azért, mert viszonylag rövidek, persze ez se hátrány, főleg a sok agytágító információ, és kreatív munka után kellemesen kikapcsolódik rajta az ember -, és mellesleg egy különös világba kalauzolják el az olvasókat. Így következő olvasmányom, a zseniális Osamu Dazai Hanyatló nap című regénye lett. Sajnos, az írótól egész kevés mű lelhető fel magyarul, legalábbis a mi kis szegedi könyvtárunkban nincs sok novellája, pedig a No Longer Humant szívesen elolvasnám még tőle.

A Hanyatló nap, azért is érdekes olvasmány, mert szinte az író utolsó novellái között található, és irodalmárok találgatják, hogy talán magának Osamu családjának hanyatlását örökítette meg e műben. Az alkotásbanugyanis egy arisztokrata família eleganciájának elvesztése, vagyonának szétmorzsolódása elevenedik meg. Egy 30 év körüli lány, Kadzuko,  érzelmes, mégis, kicsit távolságtartó beszámolóját olvashatjuk arról, hogy egy babonás félelem, hogyan válik rideg valósággá. Egy tragikus haláleset után, a családfő halálával veszi kezdetét a balsors Kadzuko életében. Ettől kezdve lassú lépésekben fonja körül a halál hálója az életben maradottakat. Egy kígyó képében lopózik be a családba a szenvedés, elszegényedés, betegség, alkohol- és drogfüggőség. A szerelem, ambivalens kapcsolatok hada dúlja végső csatáját egy fiatal nő lelkében, aki fokozatosan marad egyedül, a pozícióktól és pénztől függő világban. Áltatás és becsapás, kihasználás és odaadás története mindez, összefonva Osamu Dazai kritikájával az arisztokraták letűnt koráról, és a feltörekvő parasztok léha életéről. Olyan embereket ismerünk meg e műben, akik céltalanul élik életüket, a halál után vágyakoznak. Írók, költők, és asszonyok. Mi más is taszíthatná romlásba a férfiakat?

Érdekes kisregény volt, a főhősnő karaktere teljesen hiteles, szinte vele együtt éljük át a csalódásokat, és veszteségeket. A szimbólumokkal, és virág nyelvvel operáló Osamu nem mond ki semmit nyíltan, csak utalásokat hagy maga után, és az olvasóra bízza, hogy tovább gondolja regénye hőseinek sorsát.