Hiroya Oku: Me-Teru no Kimochi / め～てるの気持ち (manga; 2006)

Hiroya Oku: Me-Teru no Kimochi / め～てるの気持ち (manga; 2006)

Egy hikikomori és új mostohája (18+)

Eleged van az emberekből? Félsz kilépni az utcára, és két méteren kívül tudni szeretett számítógépedet? Állandóan mangákat olvasol, nem mozdultál ki már évek óta, és nem veszed ki részed a kapitalista termelés gyönyörűségéből? Akkor bizony te is hikikomori vagy, avagy olyan személy, aki teljesen izolálja magát kis bunker szobájában az emberiségtől. Környezeteden élősködöl, bankszámlád egyenlege közelít a nullához, de mindebből semmi sem érdekel téged.

A felejthetetlen túlélő manga, a Gantz szerzőjének, Hiroya Okunak, 2006-2007-ig futó képregénye pont egy ilyen főhősről szól, név szerint Koizumi Shintarouról. A mangakától megszokott véres akció és sci-fi téma mellett jelent meg egy könnyed levezetésként e 3 kötetes szösszenet, mely frappáns rövidségével, váratlan csattanóval rázta fel az olvasóközönséget. A manga megoszlatja a rajongókat, van aki imádja életszerűsége, és drámaisága miatt, van aki kiátkozza idétlenül beteges főhőse sületlenségéért. De egyben mindenki egyetért, Hiroya Oku már a Gantz-ban megmutatta, hogy mestere a nagyon szexi, vonzóan ártatlan lányok megrajzolásának, és ez most sincs másképp. Ugyanis a Me-teru no Kimochi főhősnője nemcsak dögös, de lükesége mellett hikikomori főszereplőnket is kimozdítja önkéntes száműzetéséből finom bájaival.

A 30 éves szűz

Bizony ez nem egy B kategóriás, amerikai romantikus-vígjáték. Ez a kőkemény valóság, bár az megkérdőjelezhető, hogy a 3D-és valóságban megtörténne-e a következő:

Adott egy 15 éve szobájában élő férfi, aki egy percet sem dolgozott eddigi életében, internet és shounen manga függő. Ő Koizumi Shintarou, akiről 50 éves édesapja gondoskodik. Ám egy nap a nagy öreg megnősül, mégpedig egy szexi, 22 éves leányzó lesz a felesége. De nemsokára a kedves öreg rákban meghal, így Shintarou egyedül marad újdonsült mostohájával. A kényszer együttélés örömeit és buktatóit ízleli meg két főszereplőnk, ahol a leányzó, név szerint Haruka-chan, mindent meg tesz, hogy a tékozló fiú végre megtérjen, és normális felnőtté váljon, ami ironikus élcét adja meg a mangának, ugyanis egy 22 éves, frissen diplomázott lánynak kell megtanítania az életre egy gyermeklelkű férfit. Megmosolyogtató pillanatok, férfi hormonok ébredése, és egy különös anya-fia kapcsolat bontakozik ki előttünk, amiben Haruka végig kisfiúnak tekinti a nagyon nagy melák Shintarout, míg a férfi inkább kanos, de félénk kamaszként közelít a hölgyeményhez.

Welcome to the REAL WORLD!

A szituáció nem ismeretlen a mangás körökben, hiszen a ma már alap műnek számító 2004-es Welcome To The N.H.K. megalapozta a hikikomori jelenség melegágyát. A 8 kötetes manga Ooiwa Kenji rajzaival, és Takimoto Tatsuhiko történetvezetésével hatalmas sikernek bizonyult, olyannyira, hogy 2006-ban anime adaptáció is készült belőle 24 epizóddal. A fergeteges vígjáték tetszetős karakter dizájnnal és animációval jutott el a rajongókhoz, a tősgyökeres siker anime gyáros, a Gonzo jóvoltából.

Hiroya Oku 2006-os Me-teru no Kimochi című mangája követi az NHK vonalát, bár a fekete humor inkább elriasztó társadalom kritikaként érvényesül benne. A képregény egyébként a Shueisha kiadónál, a Young Jump című magazin lapjain futott. Aki kicsit hasonlóan elborult, bezárkózni vágyó főhősökről akar mangát olvasni, vagy animét nézni, annak ajánlom még a Chaos Head-et, vagy a  Sayonara Zetsubou-Sensei szériákat.

Hiroya Okuról még pár szóban érdemes megemlékezni, nemcsak azért, mert az egyik legfelkapottabb, jelenleg is futó, pszichológiai brutális aprításokkal teli Gantz-nak a megalkotója. A mangaka Kuon Yahiro álnév alatt második helyezést ért el a 19. Youth Manga Awarsd-on még 1988-ban. Munkái a szélsőséges erőszaktól és a szexualitástól sem mentesek, és valahogy minden női főszereplője óriási kebel méretekkel van megáldva. Korai művei közé tartozik a Hen széria, mely 1991-ben indult, majd ismertebb még tőle a Zero One (1999) és az Oku Hiroya Tanpenshuu (1999) című képregények. Rövid ideig még Naoki Yamamoto asszisztenseként is dolgozott, aki a seinen manga ásza, olyan mangák kapcsolódnak a nevéhez, mint a Belivers, 197X, Blue, Fragments, Happa 64, Young & Fine.

Hiroya Oku igazi hírnevét a 2000-ben indult Gantz hozta meg, melyben az űrlényes, a túlélésért gyilkolós koncepciót csavarta meg egy fergeteges horrorral, akcióval és drámával teli eposszá kötve. Az anime adaptáció sem késett, 2004-ben, a Gonzo jóvoltából 26 epizód készült el (az animéről írtam még tavaly egy jó terjedelmes ismertetőt, de sajnos a tárhelyem költözése közben elveszett :(). A jövő év még izgalmasabb lesz a Gantz szempontjából, hiszen 2011-ben jön a live-action feldolgozás Shinsuke Sato rendezésében!

A mangaka rajzstílusa egyébként nagyon letisztult, pár anatómiai félrelépés észlelhető a művein, de ez nem von le az esztétikai élményből. A vonalvezetése egyszerű, legalábbis a Me-teru no Kimochi című mangájában alig használ sötét tónusú jeleneteket, ami a könnyed téma miatt nem is baj. Figurái elég felnőttesek, reálisabb megjelenítés a gyakori,  a hátterek minimalista részletességgel vannak kidolgozva. A jelenetek logikusan követik egymást, nincsenek váratlan ugrálások. A mozifilmesekhez hasonlóan több képkivágással dolgozik, például egy egyszerű haza érkezést legalább 3 képkockában mesél el, Shintarou több oldalas lelki vívódásairól nem is beszélve. Összegezve nagyon kellemes manga volt, inkább jellemfejlődés központú történet, mely hétköznapiságával, drámaiságával ragadja meg az olvasót. Életre felkészülni, és szüzet olts!

Képregény adatai

• Cím: Me-Teru no Kimochi /め～てるの気持ち
• Egyéb címek: Me-teru’s Feelings /Maternal Feelings/ Love Laughs / Locksmiths
• Megjelenés éve: 2006-2007
• Műfaj: romantikus-dráma, hétköznapi történet, erotikus
• Kiadó: Shueisha
• Magazin: Young Jump
• Kötetek: 3 kötet
• Demográfia / Célcsoport: Seinen
• Online fejezetek: MangaFox (angolul)
• További linkek: Baka-Updates Manga (manga adatok); Wikipedia (manga adatok); My Animelist (manga adatok)