„Szörnyek vagyunk mindannyian, de élünk. És ez a lényeg.”
Villon’s Wife egy megható dráma a híres japán író, Osamu Dazai (1909-1948) tollából, és az immár külföldön is ismert Kichitaro Negishi rendezésében készült filmes adaptáció. A viharos sorsú, ironikus, borongós, öngyilkosság körül forgó műveiről ismert Osamu Dazai, 1947-ben írta meg a Villon’s Wife című novelláját, melyet 2009-ben adaptáltak filmre Japánban.
A történet egy tékozló életet élő japán író, Jouji Outani körül forog, az 1940-es évek amerikai megszállásának idején. A 30 éves férfi szakmájában töretlen sikernek és népszerűségnek örvend, de magánéletét sehogy sem tudja rendbe tenni. Míg nőkkel, és alkohollal mulattja az időt, addig gyönyörű, fiatal felesége, Sachi otthon neveli két éves kisfiukat. Outani a részegség és önsajnálat mámorában, állandóan a halálról beszél, óriási adósságokba keveredik. Egy nap meglopja az egyik étterem tulajdonost, ahol rendszeresen megfordul. A tulajdonos és felesége felkeresik otthonában, de csak az ártatlan Sachit találják otthon. A lány meggyőzi őket, hogy amíg a férje visszafizeti adósságát, addig hadd dolgozzon náluk. Ám Sachi a munkával nemcsak férje bűnét próbálja orvosolni. Végre megtalálja azt az örömet, melyet egy egyszerű munka nyújthat számára, az emberek szeretik, és értékelik szépségét. Míg Sachi egyre tündöklőbb, gyönyörűbb lesz, Outanit a féltékenység ördöge szállja meg. A részegségbe egyre mélyebbre süllyedő férj, így végül szeretőjével követ el kettős öngyilkosságot, mellyel az ártatlan Sachit is magával rántja a sötétségbe.
Családi drámába bújtatott filozófia (spoiler veszély)
Sachi és Outani figurája nemcsak egyszerűen a férj-feleség kapcsolatát, és tradicionális viszonyát, a családi harmónia hiányát jeleníti meg. Mindketten a szeretetre és megértésre vágynak a másik féltől, és míg Sachi a tökéletes feleség: mindig férje kívánságait lesi, de igazi érzelmeiről, gondolatairól mit sem tud. Még Outani könyveit sem olvasta még soha. De Outanival is ugyanez a helyzet. Míg Sachiban keresi a megváltást, a fiatal lány ártatlanságában, és őszinteségében, addig ő maga egyre mélyebbre süllyed az önutálatban, és öngyilkosságra gondol állandóan. A két fél karaktere a történet végén találkozik igazán, mikor rájönnek egymás hibáira, valódi érzelmeire, és végre megértik, hogy mit is jelent igazán élni. De ehhez mindkettejüknek nagy árat kell fizetni, és békés életüket ironikus módon pont a szerelem lesz az, ami szétzilálja. Sachinál két férfi, egykori szerelme, Tsuji, és egy fiatal fiú kelt bonyodalmakat, és Outaninál egy Aki nevű titokzatos lány.
Mindkét karakter érzéseit a hihetetlenül jó színészi játék teszi megindítóvá. Az elfojtott érzelmek, a harag, bánat, megbocsátás mind-mind kifejezésre kerülnek Takako Matsu (Sachi) és Tadanobu Asano (Outani) játékának köszönhetően. Nem is véletlen, hogy a főszerepet alakító Takako Matsu megnyerte a legjobb színésznőnek járó kitüntetést hazájában a Hochi Film, és a Japán Akadémiai Díjátadón, itt még a rendező, Kichitaro Negishi is megkapta a legjobb rendezői díjat. Az idén hatvan éves rendező olyan remekművekkel írta be magát korábban a filmes szakma elismert tagjai közé, mint a Detective Story (1983); Distant Thunder (1981); Love Affair Equation (1978); Orion’s Intent to Kill). A 2000-es években sem pihent a rendező, olyan nyugaton is ismert alkotásokat kreált, mint a Dog in a Sidecar (2007); What the Snow Brings (2005); Translucent Tree (2004).
Előzetes / Trailer
Fantasztikus színészek
A már említett Takako Matsu 1997-ben debütált a sínészi pályán, számtalan tv-drámában (Love Generation, Long Vacation), filmben, és mozifilmben szerepelt. Ismertebb filmjei: Confessions (2010); K-20: Legend of the mask (2008); Hero (2007); The Hidden Blade (2004). Tadanobu Asano már nemcsak Japánban, hanem a környező ázsiai országokban is ismertebb filmsztárnak számít, hiszen a felejthetetlen Last life in the Universe (2003) című thai film egyik főszereplője volt, de láthattuk 1990. óta rengeteg moziban pl.: Ichi the Killer, Taboo, Vital, Mongol, The Taste of Tea, The Buried Forest, Sad Vacation. Érdekesség, hogy Outani szeretőjét a nemzetközileg is ismert Ryoko Hirosue (Wasabi, mar mint a mustár; Goemon) játszotta.
Vizualitás és vélemény
A látványvilág kifejezetten szép volt. Nem volt az a tipikusan élénk színekkel játszó film, de a kimonók színére nagy hangsúlyt fektettek, melyeket ha jobban megfigyelünk, jelképes jelentéseket fedezhetünk fel bennük. A képek szépen komponáltak, a kamera mozgás se lassul be zavaróan, inkább követi a történet lágy hullámzását, és a feszültségek fokozódását. A zene nagyon kellemes, a komoly zenei repertoár még inkább fokozza a drámai attitűdöt. Egy szó mint száz, megint meghatódtam (az elmúlt egy hétben már sokadjára XD) e filmen, amit Japán rajongóknak, irodalomkedvelőknek, vagy csak kicsit könnyezni, merengeni vágyó nézőknek bátran merek ajánlani.
Pillanatképek / Screenshots
[nggallery id=19]
Adatok
- Angol cím: Villon’s Wife
- Japán cím: Viyon no tsuma / ヴィヨンの妻
- Rendező: Kichitaro Negishi
- Írta: Osamu Dazai
- Műfaj: dráma
- Terjedelem: 114 perc
- Bemutató dátuma: 2009. október
- Eredeti nyelv: japán
- Ország: Japán
- Linkek: Wikipedia (eng); IMDb.com (eng); Osamu Dazai (eng); Asian Media Wiki (eng);
