Yamazaki Sayaka: Haruka 17 (manga; 2003)
Humoros, és felettébb szórakoztató seinen mangára bukkantam megint csak. Yamazaki Sayaka (1974-), nő létére a seinen, dráma, sci-fi, ecchi témákban alkotott eddig. Sajnos életrajzi, és megjelenési információkat nem találtam róla angol nyelven (egyelőre).
Ami tudható: elég sok mangája ismert, pl.: az általam is felfedezett Haruka 17, az egyik legnépszerűbb sorozata volt. A képregény 2003-ban indult, és 19 kötettel ért véget 2006-ban. A képregényt a Kodansha kiadó jelentette meg a Morning című magazinjában. Célközönségét tekintve a Haruka 17 a seinen-be tartozik, és több forrásban is így van feltüntetve, de pár helyen a josei jelzőt is ráillesztették, hiszen a témáját tekintve itt is megállja a helyét. A sorozat népszerűségét mutatja, hogy a TV Asahi élőszereplős sorozatot is készített belőle 2005-ben. A sorozat 10 részes volt, és a főszerepet Hiramaya Aya játszotta.
A Haruka 17 egy nagyon jó vígjátékkal teli, és abszurd történettel megáldott manga. Szürke kisegér főhősnőnk, Miyamae Haruka, éppen utolsó éves az főiskolán, és 22 évesen állás keresésre adta a fejét. Ám a mindig pedánsan stréber, osztályelső lány nem elégszik meg akármilyen állással! Ő igenis, olyan munkát szeretne, mely képességeinek, kreativitásának a leginkább megfelelő. Valljuk be, túl nagy elvárásokkal lát neki a vadászathoz, hiszen pályakezdőként biztos nem a legjobb pozícióba kerül be az ember (főleg, ha nincs is szakmai gyakorlata). Így sorra utasítják el pályázatait, minden meghallgatása kudarccal zárul.
Miután hősnőnk maradék önbecsülése is a semmibe foszlik, még erre rátesz egy lapáttal a szülői kényszer, ugyanis konzervatív, egyetemi prof ősei mindenáron ki akarják házasítani. Persze az öntudatos, feminista élharcos Haruka, hallani sem akar erről. Először önmagát szeretné megvalósítani a nagy betűs Életben. Ezért kicsit vissza vesz magas elvárásaiból, és egy koszos, eléggé lepukkant ügynökség álláshirdetésére jelentkezik. Az ügynökség ám a megdöbbenések sorozatát indítja el: az igazgató aloha ingben feszít, és a lány domborulatainak méretei iránt érdeklődik, és Harukának egy kamera előtt kell azt a mondatot elmondania, hogy”Szeretlek!”. Itt már azt hihetnénk, hogy valamilyen szexuális zaklatás, és játék kezdődik, de nem.
Harukát másnap hívják, hogy övé az állás! De most jön a fekete leves: ugyanis az ügynökség Harukát mint leendő sztár csemetét veszi fel, és a show biznisz új csillagát látják benne. Haruka először visszautasítja a lehetőséget, de az igazgató, Fukuhara lelkes rábeszélőkéjének hála, mégis el indul a sztárrá válás rögös útján. Karrierjét az ügynökség lökött tagjai teszik színessé és élvezetéssé.
Ott van a már említett igazgató, az alohás inges Fuku-chan, akit a vonaton mindig perverznek néznek, és emiatt rendszeresen elkésik minden megbeszélésről. Az irodában dolgozik Sachiko-chan, az 50-60-as éveiben járó vénkisasszony, aki kellő önkritikával, és frappáns megjegyzésekkel színesíti a mindennapokat. Mellettük Haruka személyes menedzsere lesz a fele egykorú, hőszserelmes Momohara-szan, aki zöldfülűként nagyon sok bakit követ el. E színes bagázst egészíti ki a meleg sminkes, Ogu-chan, a rendőrség és a férfiak réme, aki minden jóképű pasira ráveti magát.
De nemcsak ők, hanem Haruka is biztosítja a végtelen poén hadjáratok sorát. A helyzetkomikumokból, és a lány kemény elkötelezettségéből roppant szórakoztató helyzetek tűnnek ki, kezdve azzal, például a baba arcú, csöpp keblű hősnőnknek életkorát megtagadva 17 évesnek kell kiadnia magát. Intim fotózások, fúriákkal teli szereplő válogatások követik egymást, melyeket Haruka őszinte, mégis ügyetlen, de roppant aranyos kommentárjai, és arcjátékai tesznek színesebbé. Ám a könnyed humor mögött lehelet finoman ott húzódik a showbiznisz sötét oldala is, ami kellő helyet ad a drámának, és a hétköznapi, valós világ nehézségeinek.
A történethez mérten a rajzstílus nagyon tetszetős. A hölgyek rendkívül dekoratívak, és egészen realista az ábrázolásmód, a testarányokat, öltözködést, hajviseletet tekintve (pl.: lekerekített orr, kicsi szemek). A férfiak karakteresek lettek, ezzel is kiemelve mindegyik szerepét pl.: az igazgató bohókás figuráját. A hátterek részletesen kidolgozottak, és a férfi olvasók örömére a női domborulatok, „Kawaii” és „szexi” pózok ostroma burjánzik a lapok során. Ami még kiemelhető, az a pasztell, vízfesték színeivel való játék, ami a kötetek első pár oldalán látható pár színes képet eredményezi. Nagyon lágy, és letisztult vonalvezetés jellemzi az egész képregényt, és az alkotónő előszeretettel használ montázsokat is. A képi világa így összegezve hagyományosnak mondható, de ugyanakkor változatos is, sok a felül-alul nézeti képkocka. A panelek rendezetten követik egymást, nincs csapongás a jelenetek között, nagyon lineárisan, és érthetően vannak felépítve.
Aki tehát egy jó szórakozásra vágyik, és kíváncsi egy szemüveges, átlagos lány filmcsillaggá válására bátran megpróbálkozhat vele. Emellett ismertebb képregényei a mangakának, Yamasaki Sayakának: Frozen (1999); Minus (1996); Mother Lucy (1997); Telepathic Wanderers / Nanase (2001); Real Summer (2002); Shima Shima (2008); Toukyou Kazoku (2002).
Linkek: Baka-Updates (mangaka); Baka-Updates (Haruka 17); Manga Toshokan (online fejezetek angolul); ANN (mangaka); MangaFox.com (online fejezetek angolul); DramaWiki (live-action); Wikipedia (Haruka17); Manga Helpers.com (Haruka 17)
