Aoi Bungaku / 青い文学シリーズ / (TV-sorozat; 2009; 12 epizód)
Újabb különlegesség érkezett a 2009-es őszi anime season-ból. A Madhouse korábbi nagy sikerű animék után (pl.: X; Devil May Cry; Death Note; Beck: Mongolian Chop squad; Aquarian Age – Sign for Evolution; Black Lagoon; Boogiepop Phantom; Chaos Head; Nana; Kurozuka; Casshern Sins; stb.) drukkolt elő egy újabb ígéretes alkotással. Az Aoi Bungaku (Blue Literature), 4 híres japán író novelláját adaptálja animációs filmre, 12 részen keresztül. Olyan szerzők kerülnek terítékre, mint pl.: Osamu Dazai; Natsume Souseki; Ryunosuke Akutagawa; Ango Sakaguchi.
Novellák: „No Longer Human” (Ningen Shikaku), „Run, Melos” (Hashire, Melos) Osamu Dazaitól. „Kokoro” ~ Natsume Sousekitől. „Hell Screen” (Jigoku Hen), „The Spider’s Thread” (Kumi no Ito) Ryunosuke Akutagawától. „In the Forest, Under Cherries in Full Bloom” (Sakura no Mori no Mankai Shita) Ango Sakaguchitól.
Az első epizód tehát Osamu Dazaitól (1909-1948), a „No Longer Human” novella adaptációja. Tőle egyébként magyar nyelven is jelent meg kötet, pl.: „Hanyatló nap” című regénye. Sajátos stílusa volt, ironikus borongós hangvétele keveredett brilliáns fantáziájával, és különösen gyakran írt öngyilkossági jeleneteket. Hősei szemszögéből írta történeteit, egy kis önéletrajzi jelleggel, gyakran napló, tanulmány, esszé, levél, monológ, újságírói cikk formájában. A No Longer Human-t, 1948-ban írta, és utolsó befejezett művének tekinthető.
Az adaptációt, gyönyörű animációval, lágy árnyékolással, realisztikus ábrázolásmóddal tették lélegzet ellálítóvá, a kicsit elvont, bizarr jelenetekről nem is beszélve, melyek egy-egy lelkiállapotot, a megtört emberi pszichét szimbolizálják. A történet egy kudarcok sorát átélt fiatalemberről szól, aki édesapja akarata ellenére művésznek készül. Ám a tehetséggel alig bíró fiú, egy kormány ellenes mozgalomnál köt ki (anti-social movement), és egy rendőri rajtaütés során, menekülésre kényszerül. Ekkor ismerkedik meg a gyönyörű fiatalasszonnyal, Tsunekoval, akivel szenvedélyes viszonyba fognak, mely kettős öngyilkossági kísérlethez vezet.
Nagyon hangulatos darab, az 1930-40-es évek hanglatát idézi (ez az első rész), kellemes zenei aláfestéssel, és etűdszerű vezetéssel. Igazi csemege lehet egy igényes anime rajongónak, hiszen nemcsak a japán irodalom nagyjaival ismerkedhet meg, de egyrészt emberi sorsok drámáját is bemutatja a sorozat, amelyet kultúrától függetlenül bárki magáénak érezhet.
Linkek: ANN, AniDB, AnimeNfo, Hivatalos honlap (japán).
Az előző bejegyzésben az első történetet, a „No longer Humant” mutattam be, melyet eredetileg Osamu Dazai (1909-1948) írt. A 4 epizódot felölelő történet erős pszichológiai dráma volt, mely a főhős fiú depresszív, önpusztító életét boncolgatta.
Ám az 5-6. rész egy újabb, és kicsit más hangvételű történetet dolgozott fel. Az „In the Forest, Under Cherries in Full Bloom” (Sakura no Mori no Mankai Shita) Ango Sakaguchi (1906-1955) műve. Ango Sakaguchi ismert japán regény/novella/esszé író. Eredeti neve Heigo Sakaguchi. Ő is egyike azoknak a japán íróknak, akik a II. világháború után törtek be a japán irodalomba. Ango-sanra nagy hatással volt az indiai filozófia, a bushidó. Már 16 éves korában író szeretett volna lenni, és végül 1946-ban tett szert igazi hírnévre, amikor is megszületett az „On Decadence„-t, legismertebb esszéje, mely a háború alatti bushidó szemléletmódot bontotta ki. Az anime által feldolgozott rövid története 1947-ben jelent meg egy gyűjteményes kötetben. Sajnos tőle nem találtam magyarul megjelent műveket.
A történet hangulata érdekes, és sok műfaj eleme keveredik benne: az abszurd humor, a groteszk erőszak, és a hátborzongató horror. Bár nem is annyira félelmetes, inkább az ironikus jelző illene rá a leginkább. A történet röviden: egy erdei bandita, a nagydarab Shirimaru, egyik szokásos kis rabló portyája során egy gyönyörű nőbe, Akikóba botlik. A lány mintha hipnotizálná a tekintetével, és Shirimaru első látásra beleszeret. El is határozza hogy magához veszi, mint új feleséget. Talán egy szép romantikus történet is kerekedhetne az egészből, de a kényes, városi életmódhoz szokott Akikót titokzatos légkör lengi körül. Először is, könyűszerrel ráveszi újdonsült férjét, hogy exfeleségeit (van egy pár), ölje meg mind, mivel nem hajlandó együtt élni egy ilyen „mocskos” bandával. De Akiko ennyivel nem elégszik meg… A következő lépésként már a városban találjuk újdonsült párocskánkat, ahol Akiko parancsára Shirimaru sorba szedi áldozatait. Szíve hölgye ugyanis nemcsak az ékszereket, de az emberi fejeket is előszeretettel gyűjti, melyekkel csodás színpadi előadásokat rendez… Ám Shirimaru nemsokáig bírja ép ésszel ezt az életvitelt. Ráadásul a tisztaságot, és igazságot szimbolizáló cseresznyevirágok minden pillanatát megkeserítik a férfinak…
7-8. epizód: A következő 2 epizód, Natsume Sousekitől (1867-1916) a „Kokoro” című novella adaptációja. A legismertebb írója a Meiji korszaknak (1868-1912), híres művei: Kokoro, Botchan, I Am a Cat és egyik befejezetlen regénye, a Light and Darkness. Írt ezen kívül haikukat, kínai stílusú költeményeket, tündér meséket. 1901-1903 között ismerkedett meg közelebbről az angol irodalommal, mivel ösztöndíjjal kint tanulhatott a cambridge-i egyetemen. Megbecsültségét jelzi a japán társadalomban, hogy 1984-től egészen 2004-ig, az ő portréja szerepelt az 1000 yenen. Magyarul megjelent műveu: „A kölyök” (Boccsan); „A kapu” (Man); „Macska vagyok” (Wagahai wa neko de aru/I Am a Cat).
A „Kokoro” című novelláját 1914-ben írta meg a szerző. Az anime korábbi történeteihez képest, sokkal letisztultabb, egyszerűbb, hétkönapi drámát dolgoz fel. Két jó barát, „K” és a jóképű bishounen „Sensei” (nem tanár a fiú, csak a történet női főszereplője hívja így), elhatározza hogy összeköltözik. A két fiú személyisége teljesen eltérő. A szépfiú, finom testalkatú, okos, gazdag családból származik, jól öltözött. „K” szegény, hatalmas, torz figura, aki a tanuláson kívül semmilyen más értéket nem lát az életben. K-nak „Sensei”-n kívül nincs más barátja, ezzel szemben barátja mindenkivel jól kijön. Ám barátságukat váratlan dolog töri ketté: mindketten beleszeretnek a főbérlőjük leányába, melynek eredményeként „K” öngyilkos lesz, „Sensei” pedig feleségül veszi a szépséget. A történet első fele az eredeti regény alapján készült, és itt a szépfiú szemszögéből látjuk a történteket („K” megrémíti a lányt, aki főhősünkhöz menekül), a második részt az alkotók kreálták, ami az eredeti novellában már nem szerepelt. Itt „K” szemével látjuk az eseményeket, hogy hogy csábította el a lány, és hogy akartak elszökni egymással. A végkifejlett mindkettőben megegyezik, csak a szereplők benyomási, intuíciói mások.
Nagyon érdekes, és drámai rész volt. Érdekes volt, hogy az első részben egyik fiú főhős se volt szimpatikus, mindkettejük lelkében volt egy sötét folt, ezzel szemben a második epizód teljesen szimpatikus és s
zánandó figurának tűntette fel „K”-t. Tanmese jellegű történetnek tekinthető (igaz barátság, féltékenység), mely teljesen időtálló, és egyben az életről szól, nekünk, embereknek. Sőt, a szépfiú főhős tetteit, és azok mozgatórugóit, egész mélyen lehetne elemezni.
Linkek: ANN, AniDB, AnimeNfo, Hivatalos honlap (japán).
9-10. epizód: Osamu Dazai-tól a „No Longer Human” után a „Run, Melos” is adaptálásra került a 9 és 10. részben. A „Run, Melos!” 1940-ben jelent meg a japán író tollából. A történet Friedrich Schiller balladájának, a „Die Bürgschaft”-nak az átdolgozása. A ballada Damon és Pythias barátságáról szól, ők eredetileg Moerus és Selinuntius néven szerepeltek egy római szerző Gaius Julius Hyginus által lejegyzett görög legndában. Osamu Dazai az eredeti görög legenda szereplőinek nevét használta fel művéhez. A történet két férfi megingadhatatlan barátságáról szól: Moerus összetűzésbe került a szomszédos tartomány zsarnok urával, aki elfogadta és halálra ítélte a fiút. Ám Moerus vissza akart menni falujába, hogy legalább a húga esküvőjén részt vehessen. Ennek érdekében alkut kötött a gonosz zsarnokkal: legjobb barátja, Selinuntius veszi át a helyét poros cellájában, és Moerusnak mánap hajnalra vissza kell érkeznie a kivégzésére, vagy barátja hal meg helyette.
Osamu Dazai átdolgozása is ragaszkodik ehhez az igaz barátságos témához, melyet egy színdarab író életén keresztül mutat be. A főszereplőnk csalódott egykori barátjában. E miatt érzett mérhetetlen fájdalma megkesírette minden egyes munkáját. Éppen az eredeti görög legenda történetét, a „Run, Melos„-t kell színpadra adaptálnia. Közben felszakadnak a régi sebek, visszaemlékezik kedves iskolai barátjára, aki színésznek készült. Közösen akartak Tokióba utazni, és együtt dolgozni, de a megbeszélt időben nem bukkant fel barátja. Moerus és Selinuntius drámáján keresztül ismerhetjük meg a két fiatal férfi drámáját is, így hol a színdarabot, hol a főszereplő emlékeit láthatjuk.
11. epizód: Az utolsó két történet („The spider thread” és a „Hell Sreen„) Ryunosuke Akutagawa (1892-1927) munkái. A japán író a Taisho korszakban volt aktív, és úgy emlegetik, mint a japán rövid történetek atyja. Novellái, elbeszélései rendkívül extravagánsak, groteszkek, melyek az emberi természet sötét mélységeit fejtegetik, és az emberi borzalmak határait kutatják. Akutagawa 1914-ben főiskolai barátaival közösen indítottak egy fordításokat tartalmazó gyűjteményt, melyekben William Butler Yeats és Anatole France művei szerepeltek. Akutagawa első novellája 1915-ben jelent meg, a címe: „Rashomon” (A vihar kapujában). A „Teikoku Bungaku” című irodalmi folyóiratban jelent meg e műve, mely elsimerést és pozitív kritikát kapott a kortársaktól is. Ezzel indult be krarrierje, sőt, még egy másik ismert japán író, Natsume Soseki támogatását is élvezte. Élete során 150 novellát, rövid történetet írt, még a világhírű Akira Kurosawa is rendezett filmet az író művei alapján, Rashomon címen. Magyarul megjelent művei: A vihar kapujában (1914), Víz alatti emberek, Az éneklő borz, A hottoko álarc, Akutagawa noteszéből.
Akutagawa „The Spider’s Thread” című műve 1918-ban jelent meg egy gyerek magazinban, az Akai Tori-ban. Az anime adaptáció is mutatja, hogy mennyire színes, torz, fantázia világban játszódnak a szerző művei. A Madhouse szürreális színekkel, effektekkel adta visza Akutagawa stílusát. A történetben egy rabló-gyilkos, Kandata elevenedik meg, aki a látszólag békés, és gazdag város nyugalmát zavarja meg. Ám egy nap utoléri bűnei átka, és halállal bűnhődik egykori tetteiért. A pokolba jutva azonban, nemhogy megbánná korábbi tetteit, még súlyosbítja is őket. A gonosz ember sosem tanul a saját hibájából? Elképzelhető…
12. epizód: A „Hell Screen” az Aoi Bungaku című sorozat utolsó darabja. Mivel Akutagawa szerzőségét dicséri ez a mű is, így tekinthetjük az előző epizód folytatásának. A „Hell Screen” 1918-ban jelent meg Japánban, angolra először 1948-ban fordították le. A történet egy zseni festőről, Yoshihidéről szól, aki egy fenséges birodalom uralkodójának szolgálatában áll. Ez az ország azonban csak látszólag boldog és békés. Valójában az emberek rettegésben élneka fényűzés és pompa fényében, nap mint nap áldozatul esnek ezrek az uralkodó kegyetlenkedéseinek. Yoshihide nem bírja elviselni ezt az igazságtalanságot, így mikor az uralkodó leendő sírjának szánt temlom nagyságú kriptát kell kifestenie, a poklot ábrázolja a falakon, azt a szörnyű, kegyetlen poklot, melyben a birodalom lakói élnek. Mesterművéhez azonban egy égőáldozatra is szüksége van… És a könyörtelen uralkodó ki mást, mint Yoshihide szeretett lányát, Yuzukit küldi máglyára…
A „Hell Sreen„-t 1969-ben adaptálták először filmvászonra, melyet egy 1962-es televíziós adaptáció előzőtt meg.
- Angol cím: Blue Literatures
- Japán cím: Aoi Bungaku Series (青い文学シリーズ)
- Írta/Történet: Osamu Dazai; Natsume Souseki; Ryunosuke Akutagawa; Ango Sakaguchi
- Rendezte: Atsuko Ishizuka (eps 11-12), Morio Asaka (eps 1-4), Ryosuke Nakamura (eps 9-10), Shigeyuki Miya (eps 7-8), Tetsuro Araki (eps 5-6)
- Eredeti karakter design: Kubotite (eps 5-6, 11-12), Takeshi Konomi (eps 9-10), Takeshi Obata (eps 1-4, 7-8)
- Megjelenés éve: 2009
- Típus: TV-sorozat
- Terjedelem: 11 epizód
- Műfaj: horror, pszichológiai, dráma, öngyilkosság
- Stúdió: Madhouse
- Zene: Hideki Taniuchi (eps 1-8), Shusei Murai (eps 9-10)
- Ending: „We say Hello” ~ Manami
- Hivatkozások: ANN (eng), AniDB (eng), AnimeNFO (eng), Hivatalos honlap (jap)
