K-20: Legend of the Mask (2008; japán mozifilm)
Mint egy féléves kihagyás után újra bele-bele nézegetek az ázsiai film paradicsomba. Kezdetnek a japán alkotásokat veszem számra, majd a kedvenc hong-kongi és dél-koreai művészeim újabb műveit veszem elő. Színészek közül a japán Ken Watanabe (Az utolsó szamuráj, Egy gésa emlékiratai), Koji Yakusho (Bábel, Selyem),Yusuke Iseya (Casshern), Jo Odagiri (Shinobi) a félig japán Takeshi Kaneshiro (Red Cliff, Confession of Pain), a kínai Andy Lau (Klánok háborúja, Szigorúan piszkos ügyek) és Tony Leung (Ellenséges vágyak, 2046, Szerelemre hangolva) újabb alakításaira vagyok kíváncsi.
Rendezők közül Kazuaki Kiriya (Casshern) Goemon című filmje kerül bemutatásra nem sokára, Kim Ki Duk (Time, Az íj, Lopakodó lelkek) pedig egy új pszichológiai drámát alkotott, a Dream-et.
Először a kedvenc japán, tajvani származású Takeshi Kaneshirom filmje 2008 decemberében került be a japán mozikba, a K-20: Legend of the Mask. Érdekesség, hogy a színész mind kínai, mind japán filmekben szokott szerepelni, és kiválóan is beszéli a mandarin nyelvet. Az ázsiai országokban talán ő az egyik legfelkapottabb színész, és hírneve mellé tehetséges is. Pár filmet már láttam a főszereplésével pl.: a Confession of Pain, Returner, Red Cliff, Repülő tőrök klánja, és 2009 elején került a mozikba a Red Cliff 2. része is, melyben mint elmaradthatatlan szereplőt láthatjuk újra.
Alkotók: A K-20: Legend of the Mask, So Kitamura regény sorozatának adaptációja és különleges egyvelege a kalandos elemekkel gazdagított akciónak és humornak. A filmen meglátszik, hogy nemzetközi mozivászonra szánták. A látványvilág egy hollywoodi produkció mellett is megállná a helyét, és a történet is könnyed, szórakoztazó. A zene, a színészek, mind olyan kimagaslóan teljesítettek benne, hogy talán az egyik legjobb japán filmnek tartom, amit az idén néztem. A japók csak tudnak jó kis szórakoztató filmet gyártani, kár hogy a legtöbb live-actiont nem így csinálják meg, mert ilyen színvonalú alkotások jobban megállnák a helyüket, mint némely hollywoodi kókálmány (pl.: Dragonball: Evolution). Persze a K-20 sikeréhez hozzájárul, hogy regény adaptáció, valamint Shimako Sato rendezte, akinek a nevéhez olyan színvonalas tv-sorozat és mozifilm kapcsolódik, mint az Unfair. (Az Unfair egy bűnyügyi-krimi-akció sorozat+1 mozifilm – egy nyomozónő főszereplésével, kb olyan mint a Drágán add az életed Bruce Willis-szel.)
Történet: A film bevezetője egy szép kis animációval kezdődik, itt felsorolják a főszereplőket és a főalkotókat. És a kalandos történet kezdetét is veszi:
1949-ben járunk, egy olyan világban, ahol nem volt 2. világháború, és a fejlődés megrekedt a 19. században. Japán jelentős részét az arisztokrácia fényűző kényelemben birtokolja, míg a szegények és ninccstelenek tengődnek az utcákon. Ám Tokiót egy titokzatos álarcos tolvaj, K-20 tartja rettegésben. A bűnöző, éppen most rabolt el egy fegyverként is használható új találmányt. Ezzel csöppen a képbe a kitünő artista, Heikichi Endo (Takeshi Kaneshiro), aki gondtalanul tölti mindennapjait otthonában, a cirkuszban. Ám egy nap különös idegen keresi fel, aki némi pénzadomány ellenében arra kéri a fiút, hogy lopózzon be a ceremóniára és fotózza le a rendőrfelügyelő, Kogoru Akechi és Yoko Hashiba hercegnő eljegyzési ceremóniáját…A fiú teljesíti ezt az ártatlan kérést, ami nem várt következményekkel jár…
Mihelyt Heikichi lenyomja a fényképezőgép gombját, hatalmas robbanások rázzák meg az épületet…Minden szem rászegeződik, és mindenki azt hiszi hogy ő K-20. Az ártatlan fiút letartóztatják… Szerencsére a cirkuszbeli társa, Genji kiszabadítja… Ekkor Heikichi nehéz döntés elé kerül…Ahhoz, hogy tisztára mossa a nevét, és alkapja K-20-t, tolvajjá kell válnia, és elkapnia az igazi elkövetőt.
A filmről: A film kalandokban gazdak, először Heikichi tolvajjá válása, majd a K-20-szal folytatott közel harcai miatt is. A kaland mellett a dráma és egy kis ártatlan szerelmi szál is feltűnik benne. És ami még jó, az a sok-sok apró humoros jelenet. Akár egy jól sikerült animéhez is lehetne hasonlítani, hiszen egy teljesen képzeletbeli világot, eseményeket, szereplőket vonultat fel. Olyan nagy egetrengető filozófiai igazságot nem akar mondani, és nem is kell neki. A maga nemében élvezetes, és nagyon jó kikapcsolódást nyújt. Annak ellenére hogy már hajnalban kezdtem el nézni szinte, végig fenntartotta a figyelmemet. A látványvilághoz visszatérve, nagyon steam punkos hangulata van, olyan mint pl.: a Last Exile, vagy a Steam Boy című animék. A Casshern látványvilágához is lehetne hasonlítani, egy picit a környezet, az eszközök miatt. Sőt, egy pár színész vissza köszönt a Casshernből, pl.: Yoko Hashiba édesapja.
Összegzés: jó kezdésnek indult ez a Blood: The last vampire után, ezt már merem ajánlani bárkinek, aki szereti az ázsiai filmeket, és egy kis változatosságra vágyik. Tulajdonképpen az egész olyan mint egy tündérmese (szegény fiú megindul szerencsét próbálni) gyúrva egy modern szuperhős mítoszává, és az egyveleg nagyon kellemesre sikeredett.
Adatok:
- Cím: K-20: Legend of the Mask (The Fiend with Twenty Faces)
- Japán cím: K-20: Kaijin niju menso den
- Írta: So Kitamura
- Rendezte: Shimako Sato
- Premier: 2008.12.20. (Japán)
- Műfaj: akció, kaland, dráma, vígjáték
- Terjedelem: 137 perc
- Ország:Japán
- Nyelv: japán
- Szereplők: Takeshi Kaneshiro (Heikichi Endo) /Takako Matsu (Yoko Hashiba) / Toru Nakamura (Kogoru Akechi) / Jun Kunimura (Genji)
- Linkek: Wikipedia (eng), Imdb.com (eng), Sci-fi Japan.com (eng), Asian Media Wiki (eng), Előzetes (angol felirattal) – YouTube
