Linebarrels of Iron (TV-sorozat; 2008)
Úgy gondolná az ember, hogy ha már igényes alkotók ültek össze, hogy létrehozzanak egy animét, ami történetesen 2008. október 3-án debütált, akkor egy izgalmas, nem túl sablonos alkotást fog kapni. A Gonzo anime stúdiót nem nagyon kell bemutatni már az embernek, hiszen rengeteg kiváló sorozat kapcsolódik a nevéhez, és azt hittem, hogy az őszi nagyon beharangozott új szériájuk, a Linebarrels of Iron is ilyen lesz. Ugyan az első rész alapján nem lehet teljes egészében elítélni a sorozatot, de nem is biztatja a rutinos nézőt, hogy tovább bajlódjon vele.
A Gonzo mostanság nagyon ráállt a mecha, sci-fi hangulatú alkotások termelésére, és ez alól az aktuális mű sem kivétel. Pedig már az a tudat, hogy a magy-nagy kedvencem, az Ali Project (Rozen Maiden, Noir, Code Geass, .hack) és Maaya Sakamoto (Escaflowne, Wolf’s Rain, Macross Frontier, Arjuna, Tsubasa Chronicles) készítették a zenéket, tovább imponált nekem, mivel ők kiváló minőségű dallamokat komponálnak, és általában hasnoló színvonnalú animékhez. Erre a Linebarrel of Iron első része kisebb csalódást okozott. Azt nem akarom mondani, hogy bukásnak ígérkezik a széria, de sajnos semmi pozitívat nem tudtam kihámozni belőle.
A sablonos történet?: Adott egy fiú, Koichi Hayase, aki gyenge, nem tudja magát megvédeni, ezért a barátai húzzák ki mindig a szorult helyzetekből. Ez azonban rettentően idegesíti, nem akar másokra támaszkodni, és saját kis álomvilágában magát egy igazi hősnek képzeli el, aki az igazságbajnoka. Nos, bajnokunkat éppen megint csak 3 rossz fiú arra kényszeríti az iskolában, hogy egy oltári messzi helyről hozzon nekik méreg drága kaját, és Koichi mosolyogva teljesíti is kérésüket. Ám két barája hiába próbálja megvédeni, nem kér a segítségükből. Szépen biciklire pattan, és egy erdőm át próbálja lerövidíteni útját, mikor valami óriás gépezet pottyan egyenesen rá. Csodák csodájára tűl éli a becsapódást, de hirtelen egy meztelen lány testét fedezi fel maga mellett. Irulás-pirulás közepette felöltözteti szakadt zakójába az eszméletlen leányzót, majd haza cipeli, hogy ellása sérüléseit. Az bezzeg meg senkinek se tűnik fel, hogy Koichi ruhája csupa vér, de a lányon egy karcolás sincs, akkor mégis honnan származik?…
Útközben a lány magához is tér, megköszöni, hogy megmentette, majd romantikusan átöleli a fiút és haza kerekeznek. Ám a lány nem emlékszik semmire, még arra sem, hogy honnan jött. Kis idilli kettesüket hatalmas mechák zavarják meg, akik milyen véletlen, de pont azt a lezuhant gépezetet keresik, ami Koichi fejére pottyant. Mint kiderül a gép egy harci mecha, a neve Linebarrel. Mivel a mechák, terroristakánt elkezdik irtani a lakosságot, na meg rombolni a várost, Koichi és a lány menekülni kényszerülnek. Útközben minden előjel nélkül eszébe jut a lánynak, hogy Emi Kizakinak hívják, és neki ezek a mechák az ellenfelei. Hirtelen a mellére vonja Koichi kezét, és az akarsz-e velem harcolni szöveg mellé, nagy fényesség támad, és bummmm hirtelen megjelenik Linebarrel, a hatalmas mecha. Koichi pedig észreveszi, hogy emberfeletti erőre tett szert, úgyhogy önelégült sátáni kacajjal beleveti magát a Linebarrel pilótafülkéjébe Emivel együtt természetesen, majd lezúzza az ellenfelet. Na, de ekkor jön a nagy nagy bökkenő (az első az egész epizódban), hogy Koichi már halott! És tulajdonképpen a Linebarrel tartja életben.
Folytatás? Jön a hadsereg, a jó fiúk, gondolom majd beszervezik Koichit a csapatba, és az ő kezében lesz a világ megmentése, vagy valami hasonló. Jönnek majd még új barátok, a régiek a feledésbe merülnek, és talán még egy gyenge románc is szövődik Koichi és Emi között.
Animáció: vááá jobbat vártam picivel. A karakter desing jó cuki néha, de egyáltalán nem az a megszokott könnyeden szép Gonzos. A hátterekben semmi extra, egyedül a mechákon látszik, hogy CGI-vel vannak, és tök szépek. A karakterek néha torzítottak, olyan mintha nagy nevekkel akarták volna megfogatni a nézőket, de közben az alacsony költségvetés, vagy nem tudom, nem akarták volna igényesebben megcsinálni.
Zene: Szerintem kifogástalan. Bár hiányoltam az openingból azt a tipikus Ali Projectes hangzást, de a zene így is szép volt, az ending meg alapjáraton nagyon tetszett, még az animációja is. Miért az endingben tettek be ilyen szép képeket? Komolyan, az endingben látható igényes, festői képeket animálhatták volna, és akkor talán már amiatt is végig nézném. Így meg szerintem a feledés homályába merül nálam, vagy legalábbis belenézek még egy pár részbe, és félreteszem későbbre, ha már kiadják Blue-Rayen.
Adatok
- Cím: Linebarrels of Iron
- Japán cím:Kurogane no Linebarrels
- Rendezte: Masamitsu Hidaka
- Original Creator: Eiichi Shimizu
- Music: Conish
- Megjelenés éve: 2008
- Típus: TV-sorozat
- Terjedelem: 24 epizód
- Műfaj: mecha, akció, dráma, romantikus, sci-fi
- Stúdió: Gonzo
- Opening: „Kitei no Tsurugi” ~ Ali Project
- Ending: „Ame ga furu” ~ Maaya Sakamoto
- Honlapok: ANN, Hivatalos Honlap
