Ga-rei Zero (TV-sorozat; 2008)
Nos, az október 5-én indult sorozat, a Ge-Rei -Zero– első részét lehet egyenlőre elérni, és mikor megnéztem ezt az epizódot, egyszerűen csak ennyit bírtam mondani: „Húha…ez aztán valami…”. Lenyűgöző látványvilág, gyönyörű zene, és teljesen megdöbbentő történetvezetés, cselekmény. Minden volt benne, amit az ember egy kiváló élőszereplős filmtől elvárna. Töménytelen akció, és egy teljesen megrázó befejezés, ami akaratlanul is felébreszti az emberben a vágyat, hogy minél hamarabb megszerezze a folytatást. Az anime így szerintem az ősz legjobbjai közé sorolható egyenlőre, a folytatásban nagyon bízom, hogy ugyanilyen maradandó élményt fog nyújtani, mert be kell vallanom, ritka az, hogy egy sorozat az első részében ennyi mindent elmondjon, és ennyire nagy hatást gyakoroljon az emberre, sőt még sablonos elemeket se nagyon lehet benne felfedezni. A hangulatát tekintve a Ghost in the Shell: Stand Alone Complex című sorozathoz hasonlítanám, de persze itt nem a sci-fi, cyberpunk műfaj miatt, hanem a komolyság, a keménység, és az élet-halál harc ennyire érzékelhető megjelenítése miatt.
Már az első rész sem éppen a megszokott módon indul. Nincs opening, sőt még az endingben is akár egy mozifilm végén, felsorolják a stáblistát, és megnyújtván az utolsó jelenetek okozta sokkot, továbbra is halljuk a szövegrészek alatt a környezet hanghatásait. Egyszerűen lenyűgöző. Tulajdonképpen egy visszaemlékezéssel indul a történet, melyben kiemelt szereplőnk, egy Toru nevű katona, visszaemlékezik talán szerelmének, de ez nem biztos, az azonban igen, hogy egy számára nagyon fontos, szeretett lány a halálára. Épp a lány sírja előtt teszi tiszteletét, mikor emlék voszlányaiban feltűnik egy kaján vigyorú kisfiú, és ezzel meg tudjuk hősünk fő célját: végezni akar ezzel a sráccal, aki egyben kedvesének a halálához vezetett (érdekesség, hogy a fiú körül, mindig kék pillangók repkednek).
Gondolatait egy másik fiatal lány, szintén katona, Natsuki-chan érkezése zavarja meg, aki küldetésre hívja. Ők ketten egy különleges osztag tagjai, melynek fő feladata hogy a természetfeletti lényeket, démonokat likvidálják. Ezek a lények normális emberek számára nem láthatóak, de fizikailag érzékelhetőleg, és mérhetetlen pusztítást képesek véghez vinni. A szervezet tagja a világ minden részéről lettek össze verbuválva, de csak a különleges egységbe tartozó Toru és Natsuki képes ezeket a lényeket szabad szemmel is látni, a többi katona egy kütyü használnak. A szörnyeket pedig több kategoriába sorolják. A C szintűek kicsit emberszerű, sötét alakok, akiket gépfegyverrel elintéznek a normál katonák könnyűszerrel.
Ám feltűnik egy B szintű is, egy úgy nevezett Casshern, aminek a mérete is már jócskán meghalad két trolibuszt is együtt véve, és akár egy sárkány, tüzes leheletével képes újabb C szintű kis társakat teremteni, arról nem is beszélve, hogy szegény katonákat is megpörköli, és a fél egység odavész a csatába. Ekkor nagy menőn végre megérkezik egy motoron száguldozva Natsuki, a háta mögött pedig Toru áll, aki mesteri pontossággal találja el a Casshernt, majd megérkezik egységük többi tagja is, két férfi személyében (Masaki és Kudo), akik egy repülőről öntenek „Spirit Water” (Lélek vizet?) a szörnyekre, úgy néz ki, ez úgy hat rájuk, mint a vámpírokra a szentelt víz. No, a 4 tagú csapat szépen likvidálja a démonokat, ami egy fél hadseregnek nem sikerült, majd megérlezik a főnökük, meg a kommunikátoruk Mamic-han (aki tisztára olyan szerepkört tölt be, mint Ichikawa a GITS-ben). Ám mielőtt elmerülnének a nagy takarításban, hirtelen kapják az újabb riadót, hogy a belvárosban is megjelent egy Casshern és a civil lakosságot fenyegeti.
De, mindeközben kap a sztori egy kis politikai löketet is, hiszen e különleges egység vezetőjén számon kérik a sok ember áldozatot, és a Misztikus Hivatal (remélem jól fordítom, ha nem, elnézését érte) kis nyomást gyakorol, és háborog. Meg keletkezik egy kis vita, hogy most a hadsereget is be kellene-e vonni az akcióba, meg egyebek. Ráadásul feszült nagyon a helyzet, mert az utóbbi időben egyre több ilyen szörny jelenik meg a városban, az ok pedig rejtély.
Ekkor visszakanyarodunk hőseinkhez. A főnökük kiváló taktikával áll elő. Mivel egy rendkívül hatalmas Casshernnel lesz dolguk, Natsuki elcsalogatja kis ultraszuper motorjával a csatornába, ahol több liternyi lélek vízzel szépen lebénítják a szörnyet, és Toru feladata lenne, hogy egy jól irányzott lövéssel leterítse. Na igen, de közben a jellegzetes kék pillangó ismét megjelenik előtte (ami tulajdonképpen az egész történeten végig kísérti), és elhibázza a lövést, mely miatt Natsuki majdnem meghal. Szerencsére a repülős fiúk időben felszedik őket, majd egy csendes helyes megpihennek. Végre erőt vesz rajtuk a kimerültség, és a kielígétő tudat, hogy ismét sikerült megmenteniük az emberiséget, mikor hirtelen egy katanás (szamuráj kardos) lány sorban megöli mindannyiukat… sőt, az egész különleges egységet…
Toru élete utolsó gondolatai, amikor a pillangós fiú által démonná tette kedvesét ő maga lőtte le, a katanás lány felszólítására… Majd maga előtt látja ezt a titokzatos lányt, aki utolsó szavaival: „Mondtam, hogy ad fel, nem emlékszel?” – majd elvágja Toru torkát is, aki az utolsó pillanatig próbálta Natsukit is megmenteni… Majd síri csönd, és csak az eső zuhogása szól a háttérben az „ending” alatt.
Ezzel a befejezéssel nyerte el értelmét az első rész címe is, amit nagyon ügyesen e záró képsorok után tettek be: „Will you kill someone you love, because of love?” = Megölnéd azt akit szeretsz, pont azért mert szereted?
Nagyon ütős volt ez a cselekménysor, és Toru dillemmáját, bűntudatát, vezeklését, egy szóval mindent kifejez. Ez a végső akkord egyszerűen az akciójelenetek alatti izgalmat tovább fokozza, és egy rezdülést hagy maga után, de akkorát…
Alkotók: Érdekes, hogy e kiváló látványvilágú, és kifejezetten igényes animációjú, és cselekményű animét a AIC Spirits anime stúdió készítette, ami azért még nem rendelkezik olyan nagy múlttal, mint pl.: a Gonzo, a Production I.G., vagyis elég kevés olyan anime jelent meg eddig, melynek kivitelezéséért csak és kizárólag ők voltak a felelősek. De azért nagy sikerű alkotások köthetőek hozzájuk pl.: Girls Bravo, GunxSword, Noein, Ouran Koko Host Club, Special A, Soul Eater, Tokko, Tokyo Majin, xxxHolic: Kei, stb. A felsoroltakból is kitűnik, hogy nem nagyon készítettek eddig ilyen komoly, drámai hangvételű akciót, na jó, persze a Tokko szörnyes akciókkal teli parádéja, és a Noein már közelít hozzá, de azért mégis erősen elkülönül a stúdió eddig prezentált munkáitól (a kedvenceimről, a Ouran K.H.C.-ről és az S.A.-ról nem is beszélve.)
A rendező, Ei Aoki nem sok ismert műben dolgozott eddig, de ő rendezte a Girls Bravót szintén, a Kara no Kyoukai: Tha Garden of Sinners első epizódját, valamint a Blood+-ban is bevállalt pár epizódot. A Garden of Sinners az nagyjából ehhez hasonló hangulattal bírt, bár kissé nyugisabb cselekményű volt, de ott persze ragaszkodtak az eredeti novellához, de azért látszik hogy a rendező nagyon is jól elboldogul ezzel a témával, és kitűnő választás volt.
Az eredeti történet pedig Hajime Segawa munkája. Ő írta és rajzolta az anime alapjául szolgáló mangát, mely 2006. május 26-án debütált, és 6 kötetet ért meg. A manga címe: The Enchained Spiritual Beast Ga-Rei. A mangához nem volt még szerencsém, de amiket a rajzolt képei alapján láttam, nagyon szép, és részletes a rajzstílusa. Maga a koncepció és a történet pedig fenomális.
Megjelenítés: Pazar a látványvilág. Jó persze, egy Makoto Shinkai műnek a nyomába azért nem ér el, de egyébként rendkívül részletes, szépen animált, árnyalt képsorokat kapunk. A karakter desing is roppant tetszetős, és igen minőségi, egyedi munkát tükröz. Nagyon sok az olyan jelenet, aholaz arca közelítenek rá, de persze vannak látványos totál képek is, főleg az akciójeleneteknél, melyeknél a gyors vágás, robbanások nagyszerű élményt garantálnak. A CGI technika használata igazán a Cassherneken érződik, meg néha észrevehető a hatalmas helikoptereknél, de azért nem estek túlzásba az alkotók. A szereplők arca egyszerűen él, annyira meggyőző az arc kifejezésük. A fények pedig… Mint mondtam, ez a gyengém, a gyönyörű fénypontok, a lángoló tüzes jelenetek… Na nekem felértek egy látvány orgiával ezek :). A karakter design elkövetője Osamu Horiushi volt, akit biztos sokan ismernek a jó öreg Full Metal Panic szériákból, a Last Exileből (itt jöttem rá, hogy mennyire emlékeztetnek ennek az animének a karaktereire az itteni szereplők, már ami a kivitelezésüket illeti), és végül másik kedvencemből, a Brust Angelből. Mindent összevetve, szerintem az animációra nem lehet panasz, egy 2008-as viszonylathoz képest, nagyon magasan teljesít.
Zene: Eddig nálam Yoko Kanno, az Ali Project és Kenji Kawai zene szerzeményei jelentették a legjobb élményt, erre Noriyasu Agematsu is bekerült az anime révén a kedvenceim közé. Teljesen ledöbbentem mikor az akciójelenetek alatt mozi élményt nyújtó dallamok csendültek fel, sőt voltak szépséges, misztikus számok is halkan a háttérben, melyekhez hasonlot a sokszor emlegetett GITS-ben hallottam korábban (na még egy pár/sok Yoko Kanno részvételével készült műben). A háttérzenére is, mint minden másra eddig, rendkívül nagy figyelmet szenteltek az alkotók, és a pörgőstől, a melínkólikus, mint említettem misztikus számokig minden volt benne, ami csak tovább fokozta az epizód élvezhetőségét. Noriyasu Agematsu komponálta még a Chrono Crusade (örök kedvencem), a Rosario to Vampire, a Venus Versus, a Kamichu!, stb. dallamait is.
Összegzés: Bennem nagyon pozitív benyomásokat hagyott az első rész, és alig várom a folytatást! Szerintem akik egy jó akcióra, drámára vágynak, és nem riadnak vissza a démonoktól és egyéb természetfeletti lényektől, valamint egy vizuálisan kimagasló, zenei aláfestés terin rendkívül szórakoztató műre vágynak, azok nyugodtan bele kezdhetnek, és remélem nem lesz csalódás a vége, és az első epizód sikerét (nálam), akár fel is múlják majd az elkövetkezendő részek.
02. epizód: Manifestation of Hatred
(2008.október 16.)
A második rész már szolgált bővebb magyarázatokkal, sőt sok-sok új szereplő jött a képbe, és fény derült a titokzatos katanás lány kilétére is, aki likvidálta csapatunkat.Ismét egy démonok elleni küzdelemmel kezdődik az epizód, hasonlóan az előzőhöz, de most egy másik különleges csapatot ismerünk meg. A tagok, úgymint Toru és kis csapata, szintén látják szabad szemmel a démonokat, sőt ők már különleges képességekkel is rendelkeznek. A tagok a következők: Kazuki, egy Deszperádós beütéssel megáldott figura, aki gitár tok helyett két nagy ládával lövöldöz, van egy vak emberünk, akinek az egyik karja fúrófejjé alakul át, egy ikerpárunk, akik szimplán csak lövöldöznek. Közülük két fontos szereplő lép lőtérbe még, a talán róka szellemeket megidéző Nori-chan (ő fiú egyébként), és egy katanás diáklány, Kagura. Ismét egy Casshernnel gyűlik meg a bajuk kis csapatunknak, de sikeresen elintézik, azaz Kagura lesz az, aki hihetetlen képességével egyenesen ketté szeli ellenfelét.
Mindeközben, kormányhivatalnokok tartanak ülést, és éppen a felbecsülhetetlen katonai vereséget mérlegelik és pánikolnak, hogy a démonok egyre csak jönnek és jönnek, a normális haderejükkel szemben pedig sikereket csak az általuk nem jó szemmel nézett, Ministry of Defense Supernatural Disaster Countermeasure Division képes szembe szlállni. (Talán Természetfeletti katasztrófa Elhárító Minisztériumnak lehetne fordítani). A gyűlésen megjelenik ennek a minisztériumnak az elnöke, Jinguuji Ayame, kis felvágott nyelvű titkárával, Nikaidou Kirivel. Ketten együtt működésre szólítják fel a katonai erőket, mivel a démonokkal csak így van esélyük. Hogy kérelmüket nyomatékosítsák, bemutatnak egy térképet a kedves jelenlévőknek, melyen koncentrikus körökön jelölve találhatóak meg a démonok forrásai, és előfordulásinak földrajzi pontjai. A tanács persze azonnal észbe kap, és az ellentéteket félre téve, hajlandó az együtt működésre. Így ennek zálogául átszolgáltatják azt a videóanyagot, amely rögzítette Toru-kun és csapatának utolsó pillanatait. Ayame-san lélegzete eláll a videó láttán, hiszen egykori beosztottja, Isayama Yomi gyilkolta le embereit…
Visszatérve a csatatérre. Mikor már Kaguráék épp megnyugodnának, hogy végeztek ellenfelükkel, hirtelen az elesett katonák zombikként újra élednek, és támadásba lendülnek. Mindegyikk fején lila kis démon lelkek láthatóak, melyek testüket irányítják. Kagura, a katanás lány, nem bírja nézni, ahogy az emberek vérét ontják. És ekkor megjelenik Yomi-chan is, hatalmas erő demonstráció kíséretében… Yomi és Kagura nagyon közeli barátoknők voltak egykor, sőt ők testvérek, mint ahogy az epizód végén is kiderül… Ekkor jön a felsőbb utasítás, hogy Yomi A kategóriás démonnak minősül, és azonnal meg kell semmisíteni! A régóta eltűnt lány látványa Kagurát teljesen meghatja, és egyszerűen nem képes a számára annyira fontos személy ellen emelni fegyverét.
Közben Yomi megidéz egy hatalmas szőrmók szerű démont, amit mindenki Gai-rei Nue-nek nevez. (Áhá innen jön a cím és kezd összeállni a kép.) Természetesen Yomi célja ugyan az, mint az első részben volt, més sját „testvérét” is képes megölni, akivel közli még előtte, hogy szívből gyűlöli, mert mindig is jobb volt nála, de van egy gyenge pontja: a naivitása. Az már csak hab a tortán, hogy Nori-chan meg Yomi jegyese volt, de ő lesz az, akivel elsőre végez a lány… Yomi már nem ugyanaz a szemly, aki egykor volt… Sőt, kegyetlen és brutális… Kagura teljesen kétségbeesve ismételgeti egészen élete utolsó pillanatáig, hogy miét, miért történik mindez? Bár, hogy tényleg meghal-e, azt nem látjuk még, de majd a következő részből kiderül ez is. Jaj nekem, nagyon várom a folytatást! És remélem Kagura végül csak megmenekül! Meg persze az első részből is szívesen viszont látnék pár szereplőt… Kár hogy kiestek már akkor, perig nagyon érdekes jellemük volt!
És a legnagyobb pozitívum: endingként meghallgatjuk a Dark side of the light című nagyon jó kis j-rock számot. Az előadó hölygemény nevét egyenlőre nem sikerült kidereítenem, de nagyon kíváncsi vagyok rá, úgyhogy amint lehet felkutatom ezt az infót. Zárásképp: nagyon jól indul eddig az anime, tökéletesen oldották meg a szituációt, hogy minden rész végén nem oldják fel a feszültséget, és így a néző akaratlanul is várja a folytatást, hogy fényt derítsen erre az összetett történetre. Mindig fellebbentenek egy kicsit az alkotók az igazságból valamit, de ugyanakkor újabb rejtélyeket is adnak. Szerintem a folytatás sem lesz semmi! És talán az ősz legjobb sorozatává növi ki magát!
Adatok
- Cím: Ga-Rei -Zeo-
- Japán cím: 喰霊-零-
- Rendezte: Ei Aoki
- Character design: Osamu Horiuchi
- Megjelenés éve: 2008
- Típus: TV-sorozat
- Terjedelem: N/A
- Műfaj: természetfeletti, akció, dráma, misztikus, démonok
- Stúdió: AIC Spirits
- Original Creator: Hajime Segawa
- Zene: Noriyasu Agematsu
- Honlapok: ANN, Hivatalos Honlap
