Real Drive ( TV-sorozat; 2008)
Ahogy megláttam, hogy Masamune Shirow egy újabb művéből készül idén anime-sorozat, alig vártam, hogy láthassam. Masamunét ugyanis a Ghost in the Shell mozifilmjei, és sorozatai óta nagyon megkedveltem. Ráadásul a Production IG gondozásában került feldolgozásra a Real Drive című anime. Így a minőségi animáció előre garantált. Kíváncsiságtól hatjva ültem le nézni hát.
Az első két rész után még inkább érdekelni kezdett, és már alig vártam a folytatást… A sztri lassan indult be, eleinte semmi akció, semmi izgalom, csak a hétköznapok apró cseprő ügyei egy elképzelt jövőbeli világban, ahol az embereknek cyberagya van, mindent számítógépek irányítanak, és az emberek a virtuális valóság rabjai.
Jelenleg a 12. résznél tartok. Egyébként a részek teljesen epizódikus jellegűek (eddig), nincs két részen át húzódó történet. Még azért él bennem a halvány remény, hogy hátha kicsit lesz benne valami fordulat. Az animáció szerencsére a várt színvonalat hozta.
Az első részek egy kicsit Gits-es hangulatban indulnak. A világ készleteinek már elérte végső határait. A főszereplő Masamichi Haru búvárként dolgozik, és az úgynevezett Material Networkba, vagy egyszerűen Metalba végez merüléseket, jó barátja, a túdós professzor, Kushima irányításával. Ez egy olyan virtuális rendszer, ami a tenger mélyén működik. Ez a Metal látja el, helyesbítek, működteti a történet színhelyét képező szigetet. A lakosok pedig különféle programok segítségével juthatnak be a Metalba. Lehetőség van itt mindenre, saját avatart teremtenek maguknak, szituációkat, új lakóhelyet, új barátokat. Ám ennek is meg vannak a veszélyei. Van aki a függőjévé válik, és van aki a fogságába esik, és nem tud többé szabadulni belőle.
A Metal emellett olyan mesterséges intelligenciák gyűjtőhelye, melyek az emberek működését és emócióit akarják elsajátítani. Visszatérve Haru-szanhoz. Az egyik merülése alkalmából egy baleset történik, a Metal apró meghibásodása miatt majdnem meghal. Szerencséjére az élete megmarad, de fiatal teste drasztikus folyamaton megy keresztül: 50 év múlva öregemberként tér magához, egy jellegzetes sebhellyel a mellkasán. Haru-szan teljesen elkeseredik, hiszen mozgáskorlátozottá is válik, nem képes többé merüléseket végezni, 50 év elveszett az életéből. Egy magánklinikán tengeti napjait, személyes cyborgja, a gyönyörű és intelligens Holon-szan segítségével kutatja tovább a Metal rejtélyeit. Egészen az anime jelenéig tengeti így napjait, amikor is 2061-ben, egyszer csak egy fiatal leányzó toppan be életébe, mint új ápólója.
Ez a lány Minamo Aoi-chan. Vidám, lelkes, segítőkész, őszinte, és szinte ritkaság számba menően, neki nincs egyedül cyber agya. Mondhatni 100%-ig megőrizte emberi „alapanyagait”. Aoi-chan érdekes személyiség, és nagyon érzékeny a körülötte levő világra. A Metal egy nagyobb meghibásodása során, szinte az egész sziget elveszíti energia tartalékait, és megáll az élet. A magánklinikán lévő betegek emiatt drasztikus állapotba jutnak. Minamo-chan nem bírja nézni a szenvedésüket, és minden áron segíteni akar rajtuk. Ennek egyetlen módját látja: a sziget belsejében működő szélerőmű segítségével kell újra indítani a sziget rendszerét. Haru-szan is meglát valamit ebben az eltökélt leányzóban, és minden áron segíteni szeretne neki.
A tudatával sikerül bejutnia, merülnie a Metalba, és Minamónak irányt mutatva vezeti el a megoldáshoz, így együttes erővel mentik meg a szigetet. Ettől kezdve egy különleges kapcsolat szövődik közöttük, Minamo minden idjét Haruval tölti, és a férfi is sokat támaszkodik a lányra. Miután Haru-szannak sikerül visszaszereznie pozícióját, mint hivatásos merülő (Minamó kitartó ösztönzésének hála), egy közös vállalkozásba kezdenek.
Haru-szannak Minamo lesz úgy mond a lelki, tudati támasza, hogy minden helyzetből a lány szeretete révén kerül ki. A kis kettes munkáját segíti még a korábban említett Holon, illetve belép a képbe Minamo bátja, Sota is, aki egyébként Kushima bizalmi embere, talán titkárszerűsége lehet. A négy fős csapat, Kushimával közreműködve old meg innentől kezdve különös eseteket, melyek vagy a Metal meghibásodásából adódnak, vagy az emberek illegális tevékenységei, kalóz programjai követkeményéből.
Az alap sztori ennyi lenne. A szereplők múltjáról nem túl sok minden derül ki, sőt személyiségük is csak lassan bontakozik ki. Haruról azon kívül, hogy imádja a merülést, nem derül ki semmi más. Minamóról és jóképű bátjáról, Sotáról annyit tudtunk meg eddig, hogy édesanyjuk elutazott messzire egy expedícióra, és nagyon ritkán tér vissza. Minamó így születése után a nagymamájukkal élt, míg Sota az édesapjával maradt. A testvérek apja egyébként Kushima alatt dolgozik egy kutatócsoport élén, és a munkája megszállotja. Minamóval ellentétben Sota zárkózott, komoly, távolságtartó, bár a nagy fejes elnökasszonnyal folytatott intim viszonya elég megkérdőjelezhető, főleg hogy a hölgy láthatólag idősebb is nála. Sota ennek ellenére Minamót nagyon szereti, és vigyáz rá, gyakran mondja is, hogy ő a védelmezője. Mivel gyerekkora óta ő gondoskodik magáról és az apjáról, kiválóan főz, bár Minamo ezt a véleményt nem mindig osztja. Sokat civakodnak, melynek oka Minamo szertelensége, ráadásul Sota (ejtsd: Szóuta) kicsit féltékeny Haru-szanra, mert Minamo erősen ragaszkodik hozzá.
Mellettük a cyborg lányról, Holonról, momentán semmi nem derül ki. Annyi biztos, hogy emberfeletti erővel bír, és nem szívesen keverednék vele közelharcba, még egy szumó birkózót is egy kézzel leterítene. Ő és Sota kezdetben sokat is edzenek együtt, mert Sota büszkesége nehezen nyeli le, hogy egy női kyborg, aki/ami csak egy gép, ilyen egyszerűen legyőzze. Holon-szan mindig kedves, megértő, mindenre azonnal tudja a választ. Tökéletes titkárnő.
Kushimáról, a Metal megszállott kutatójáról, és mondhatni az egész szervezet főgurujáról a racionális gondolkodásán és visszafogott természetén kívül megtudjuk, hogy régebben hegedűművész volt, és a maga idejében a legtehetségesebb, de örökre abba hagyta. A legmekhökkentőbb az egészben, hogy ezt amiatt, mert nem valódi tehetség volt, amit egy bizonyos számsor igazolt.
A szereplők és az alap történet ennyi lenne. Minden epizódban, elsősorban Minamo főszereplésében, mindig más és más milyen rendellenességgel kerül szembe kis csapatunk. Az utóbbi részek pedig kifejezetten nyugodt hangvételűek voltak. Bár az izgalomnak, akciónak híján van eddig a sorozat, azért érdekes egy ilyen világot szemlélni, hogy hogyan élnek az emberek. Szinte már egyáltalán nincsenek könyvek, még az iskolában is (Minamo-chan középiskolás) gépekkel dolgoznak. A kréta, a szivacs már a múltté, mindenki virtuálisan oldja meg az órai és házi feladatokat.
Az utcákon robot rendőrök áldogálnak, egy-egy szemetes kuka illúziójaként, az emberek a vizen közlekednek szinte repülve. Az épületek, az élet minden része gépekkel szabályozott. Akár a Ghost in the Shellben, itt is a cyberagyak segítségével, minden szájmozgás nélkül kommunikálnak az emberek. Teljesen Gitses világban játszódik így hát a történet. Talán ezért is lehet vonzó, még mindig számomra.
A karakterdizájn és az animáció nagyon szép és igényes, a hátterek részletesen kidolgozottak, 3D-és CGI technikával készültek. A fények és a színek is hangulatosak, a tartalommal ellentétben az élénk, világos színek dominálnak. A karakterdizájnnál megjegyezném, hogy anime szereplőkhöz képest, a női karakterek igen húsosak, és vaskosak lettek, de ennek ellenére tetszetősek is. A zene az nagyon jó. Igazi pörgős J-rock számokat hallhatunk az openingben és az endingben (rengetegszer hallgattam már végig őket, és egyre jobban tetszenek).
Érdekesség, hogy az endingben felcsendülő nóta, a Last Alliance szerzeménye, akiket az Ohran Koko Host Clubban is hallhattunk. A rendező, Kazuhiro Furuhashi, eddigi igényes munkáinak sorát (a szintén 2008-as Amatsuki, a Rourouni Kenshin ovák, Le Chevalier D’Eon, Hunter x Hunter, Gunslinger Girl, Mononoke, Noein, hogy csak az általam ismerteket említsem) folytatja a Real Drive. A karakterdizájnghoz visszatérve, inkább realisztikus stílus jellemző jár, kicsit a Jigoku Shoujohoz hasonlítanám. Maga az anime világa, ahol játszódik az egész vonzó lehet, de ne számítson senki a gisthez hasonló nagy akciójelenetekre, üldözésekre, és filozofálgatásokra, inkább egy lehetséges jövő vízió tűnik fel benne, a hétköznapi élet bemutatásával.
