Memories of Megumi Yokota (ONA; 2008)
Egy igazán megható és szívszorító történetnek lehetünk szem és fültanúi. Ez a mindössze 25 perces ONA, melyet ingyen le lehet tölteni a hivatalos weboldaláról (angol, japán, koreai, kínai nyelven), egy igaz történetet dolgoz fel.
1977. november 15-én eltűnt egy tizenéves lány, Megumi Yokota (Wikipédia) tűnt el rejtélyes körülmények között Japánban. Szerető családja volt, még két iker öccse is született, akiket nagyon szeretett. Az iskolában is rengeteg barátja volt. Eltűnése Japán egyik legnagyobb kutatását indította el. A szerencsétlen szülők több mint 20 évig keresték lányukat, és várták haza, míg ki nem derült, hogy 1977 novemberében egy észak-koreai hajó legénysége rabolta el a lányt, és 2002-ben hivatalosan is közölte az észak-koreai kormány, hogy 17 japán állampolgárt raboltak el az 1970 és 80-as években. Ebből csupán ötnek sikerült haza is térnie. A maradék 12 ügyében továbbra is nyomoz a japán kormány. Japán bár későn tette meg a politikai lépéseket az eltűntek felkutatásának ügyében, 2004-ben létrehoztak egy központot, mely az elrabolt japán emberek ügyében nyomoz továbbra is, és még most is követelik, hogy az észak-koreai kormány adja ki az eltűntek adatait, vagy ha lehetséges a maradványait.
Megumi Yokota is egyike volt tehát ennek a 17 eltűnt embernek. Az észak-koreai kormány által a szülőknek küldött adatok szerint, Megumi halálát 1993-ben erősítették meg, majd 1994-ben a kormány elküldte a lány maradványait a családnak, és néhány fényképet róla. Így többek között az is kiderült, hogy Meguminak született egy lánya kint Koreában. Azonban a maradványokon végzett DNS vizsgálatok egyértelművé tették, hogy a maradványok nem Megumi Yokotától származnak.
Családja még most sem adta fel a lányuk keresését, és továbbra is, ahogy erejük engedi, minden követ próbálnak megmozgatni, hogy lányukat viszont láthassák. (Ez derült ki az animéből is.)
Az anime megtekintése után, nekem rögtön a tiszaeszlári Solymosi Eszter (Wikipédia) története jutott eszembe. Bár Megumi és az ő esete között csak annyi a hasonlóság, hogy mindketten 14 évesen tűntek el, illetve a nemzeti diszkrimináció tekintetében is hasonlóság van abban, hogy nálunk a zsidókat tették felelőssé az esetért, és ekkor ébredt fel a legerősebben az antiszemitizmus hazánkban, ami Európaszerte nagy felháborodást keltett.
Japánban is hasonló volt a helyzet, bár ott bizonyított, hogy Észak-Korea felelős Megumi eltűnéséért. De a Japánban letelepedett koreaiak ugyanúgy megkülönböztetésben élnek, mint nálunk akkor, az 1880-as években (s gyakran még most is) a zsidóság. Nekem ez a párhuzam jutott eszembe míg végig néztem ezt az animét.
Az ONA történetétől ennyi elég is lenne. Nagyon szép megemlékezést készítettek Megumiról. Az animáció szép munka, nagyon élethűek a szereplők. A zene is szép. Igazán az eredeti japán szinkron a legjobb, bár megnéztem angollal is, hogy értsem mit is beszélnek, de meg kell hagyni az angol valami borzalmas (vagy csak én nem szoktam még meg eléggé az angolok intonációit, vagy egyszerűen japán szinkronnal tudok élvezni bármit is ami japán :D).
Szóval, japán sziknronos változat el tudta érni, hogy én is meghatódjak e szösszeneten, és elgondolkodtató is ez az eset egyben. Bár az biztos, ha történelmüket is nézzük ennek az országnak, hogy Észak-Koreával szemben Japán is követett el negatív dolgokat, sőt elég súlyosakat. Bár az tény, hogy az ellentétekre nem megoldás, ha ártatlan civileket is belevonnak.
Szó mi szó, Megumi története nagyon szomorú, és megdöbbentő, hogy történtek ilyen emberrablások, de azért még ne írjuk le szegény koreaiakat, mivel ők is elszenvedtek már pár csapást a Japánoktól. Remélem a közöttük lévő konfliktus megszűnik egyszer ténylegesen, vagy legalább az ártatlan lakosokat ne vonják bele.
Adatok
- Angol cím: Memories of Megumi Yokota
- Japán cím: めぐみ
- Írta/Történet: –
- Rendezte: Hisetoshi Oomori
- Zene: Paul Stookey
- Karakter design: –
- Megjelenés éve: 2008
- Típus: ONA
- Terjedelem: 25 perc
- Műfaj: dráma, megtörtént eset, történelmi
- Stúdió: Futabasha
- Ending theme:n”A song for Megumi” ~ Paul Stookey
- Linkek: ANN, Hivatalos honlap
