In Memoriam Satoshi Kon 0. – A művész munkássága és a kezdetek

In Memoriam Satoshi Kon 0. – A művész munkássága és a kezdetek

Örök példa: Satoshi Kon

2010. a legszomorúbb éve lett az anime-manga rajongó társadalomnak. Egy kiváló rendező személye tűnt el örökre, akinek olyan, Magyarországon is megjelent animéket köszönhetünk, mint a Perfect Blue, vagy a Paprika. Ő Satoshi Kon, aki a legtehetségesebb anime rendezők egyik volt, műveiben zseniálisan ötvözte a drámát, a thrillert és a történelmi motívumokat.

Satoshi Kon 1963-ban született Kushiróban (Hokkaidó). A művész már középiskolás korában elhatározta, hogy animátor lesz, és miután tanulmányait elkezdte (1982. Grafikus Dizájn szak, a Musashino Művészeti Egyetemen), 1984-től már aktívan dolgozott, mint animáció készítő. Ráadásul egyedi rajzstílusa már ekkor kialakult, melyben Yasutaka Tsutsui mangaka munkái inspirálták leginkább.

Az egyetemi évek alatt debütált mint mangaka, mégpedig egy rövid mangával, a Torikóval (1984). A képregénnyel jó eredményt ért el a Young Magazine (Kodansha) 10. évi Tetsuya Chiba Díjátadón. Ezután Katsuhiro Otomo aszisztense lett. Miután lediplomázott 1987-ben, kiadta 1 kötetes horror mangáját, a Kaikisent (1990), és megírta Katsuhiro Otomo live-action filmjének, a World Apartment Horror-nak a forgatókönyvét. 1991-ben animátorként dolgozott a Roujin Z című anime filmen, majd részt vett Mamoru Oshii Patlabor 2 című mozijának a munkálataiban, mint külcsín tervező. Ezután Mamoru Oshii egyik befejezetlen mangáját vette szárnyai alá, a Seraphim: 266,613,336 Wings (melyet idén, 2010-ben újra nyomtatnak a művész halálának alkalmából) személyében. Satoshi ekkoriban forgatókönyvíróként, animátorként, és layout artistként tevékenykedett. Első meghatározó animés munkája, Katsuhiro Otomo trilógiájában (Memories; 1995), a Magnetic Rose-ban látható, itt a forgatókönyvet ő írta, valamint animációs rendező is volt.

Ettől kezdve gyors lépésben jöttek a nagyobb megbízások a számára: először a JoJo’ Bizarre Adventure OVA 5. epizódját írta 1993-ban, majd neki látott a Perfect Blue-nak, ami nemcsak karrierje első lépcsőfoka volt, hanem a Madhouse Studioval ez volt az első közös munkája. Ekkor került terítékre Yasutaka Tsutsui regényének, a Paprikának is a anime film ötlete, de anyagi okok miatt még nem sikerült elkezdenie a munkálatokat. Így 2002-ben jött Satoshi újabb filmje, a Millennium Actress, mely egy nyugdíjba vonult színésznő hányattatásait, és szerelem utáni hajszáját követi nyomon, fantázia és valóság között ugrálva. Itt már Satoshi maga írta a történetet, az ő ötletei alapján készült a karakter dizájn, és természetesen ő is rendezte. Következő saját műve, a Tokyo Godfathers lett 2003-ban, mely korábbi műveitől eltér, hiszen egy sokkal hétköznapibb, mégis érzelmes alkotás kerekedett belőle,  aranyos vígjáték elemekkel dúsítva, amelynek főhősei ezúttal a hajléktalanok. 2004-ben indult az első saját TV-sorozata, Paranoia Agent címen, amelyet végül a Paprika követett ténylegesen, 2006-ban.

A Paprika után, Kon Mamoru Oshiival (Ghost in the Shell, The Skycrawlers) és Makoto Shinkaival (Voices of a distant star) vágott közös munkába, az NHK közszolgálati tv gondozásában készítették el az Ani*Kuri15 című vegyes, zenés anime blokkot, melyből az Ohayó című fejezetet kreálta Satoshi. Ezután ő volt az, aki megalapította, és tagja is volt a JAniCa-nak, azaz a Japan Animation Creators Associationnak.

Satoshi utolsó, egyenlőre befejezetlen műve, a The Dream Machine, melynek munkálatait váratlan halála törte meg. 2010. augusztus 24-én, hasnyálmirigy rákban elhunyt, alig 46 évesen. Halála előtt közzé tett személyes blogján egy üzenetet a rajongóinak, melyben örök búcsút vett munkáinak követőitől. Utolsó művét az animációs stúdió (Madhouse) munkatársai, és az elhunyt alkotó barátai közös erővel fogják befejezni 2010-ben. Az anime 2011-ben fog megjelenni, mint posztumusz alkotás. És persze a live-action adaptációk is folynak gőzerővel, a Paprika már 100%, hogy hollywoodi filmesek prédája lesz, de erről majd a következő cikkekben szót ejtek, emellett a Perfect Blue-ról is rebesgették az amerikai feldolgozás lehetőségét.

Na de, miért is írok róla ilyen részletesen? Kon munkássága mindig is nagyon közel állt hozzám, és  a halál híre egyenesen letaglózott. Egy nagyszerű elme volt ő, kiváló művészi, rendezői inspirációval és érzékkel. Ezért döntöttem így, hogy érdemes a munkásságának egy nagyobb hangvételű írást szentelni. E cikkemmel szeretném elindítani, az In Memoriam Satoshi Kon című sorozatomat, melybe minden héten egy újabb Kon művet fogok bonc asztalra tenni, ezt a cikk-sorozatot az AnimeBlod.hu oldalán is olvashatják az érdeklődők. (A most hirtelen megjelent három cikk egy két hete keletkezett, csak most volt időm frissíteni, és rendszerezni őket, azért kerültek ki így ömlesztve.)

Utószóként, még annyit, hogy Satoshi Kon egy kiváló rendező volt, hihetetlen tehetséggel, és éleslátással alkotta meg műveit. A borzongós animékre vágyók igazi kedvence lett, mind műveinek mondanivalóját, és kivitelezését tekintve. Korai halálával, egy ragyogó művészi tehetséget vesztett az anime-manga világa, de művei örökké élni fognak a képernyőkön, és még számtalan rajongó, érdeklődő fogja felfedezni egyedi, különös hangulatú alkotásait.

(Visited 71 times, 1 visits today)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..