Murakami Haruki: Tánc, Tánc, Tánc / Danszu danszu danszu (könyv; 1988)
„Úgy járd a táncot, hogy mindenki irigyeljen!”
Újra elütött a Murakami Haruki láz, valamikor két-három hete megpillantottam új magyarul megjelent kötetét egy könyvesboltban. A Tánc, Tánc, Tánc (Danszu danszu danszu / ダンス・ダンス・ダンス) 1988-as regénye, mely a Birkakergető nagy kaland (link) közvetlen folytatása, így annak ismerete nélkül nem célszerű belekezdeni, mert lehetnek homályos pontok (még mindig sír a lelkem azért, mert a Kafka a tengerpartont és Kurblimadár krónikáját még nem sikerült elolvasnom tőle, sőt, láttam itthon más angol nyelvű köteteket is a szerzőtől).
No, ez a regénye 2010-ben, valamikor tavasszal jelent meg a magyar könyvesboltokban, úgyhogy viszonylag frissen sikerült lecsapnom rá. A regény szokásszerűen semmit mondóan indul, és úgy érzi az ember, hogy több száz oldalon nem történik semmi (lényegében a regény felénél indul be igazán a történet, ami kb 600 oldalas). Mégis, Murakami sajátos stílusa bekebelezi az olvasót, és szinte eggyé válunk névtelen főhősével, kinek lelkének minden rezdülését közvetíti felénk. A mindennapok rutinját annyira megszokjuk, hogy amikor váratlanul történik valami, maga az olvasó is megrezdül, akár egy álló tó vízébe pottyantott kő keltette hullámok, és ettől kezdve folyamatosan nő és nő a feszültség.
Igazán misztikus lett az egész, ugyanis névtelen, írogató főhősünk váratlanul látomásszerű üzeneteket kap régi kedvesétől, az egykori call girl Kikitől. Így az amúgy is önfeledt robot munkába temetkezett férfi, aki teljesen elzárkózott az érzelmi kapcsolatoktól (nincsenek barátai, csak dolgozik éjjel-nappal), visszatér a bűvös Delfin Hotelbe, ahol Birkaember figyelmeztetése várja.
Főhősünknek ugyanis vissza kell térnie az életbe, különben örökre bekebelezi a magány sötétsége. Ehhez a kulcs Kiki, egy különös művész család, egy jóképű filmszínész és egy félkarú költő. Barátságok, halál, és talán egy újabb szerelem lágy varázsa lengi körül a regényt, miközben elit körökben forgó prostituáltakat gyilkolnak meg. Nagyon Murakamis, nagyon letehetetlen, és magával ragadó. (Ráadásul a szerző alteregója is megjelenik benne.)
Murakaminak egyébként idén jelent meg legújabb regénye, az 1Q84 harmadik kötete, mely Japánban óriásit tarolt, több mint 2,44 milliós példányban kelt el már tavasszal. 2011-re várható a sorozat első két kötetének angol megjelenése, és talán lassan hozzánk is beszivárog.
Linkek: Wikipedia (a könyvről); Oriens.hu (Murakamis hírek); Libri.hu (könyv); Geopen (a magyar kiadó honlapja)
elolvastam,
teljesen véletlenül a birka kergető nagy kaland után (a birka kergető … nagyon-nagyon tetszett, mentem vettem egy újabb murakamit, épp a folytatást. misztikus:) )
nem tetszett
nekem nagyon szájbarágós lett, sokkal jobban hatott rám az előzmény könyv ki nem mondott szomorúsága.
Igaz, az első sokkal jobb volt, engem ennél a regénynél az fogott meg igazán, mikor „Kiki” megjelent Hawaii-on, és a főhős csapot-papot otthagyva kezdte el hajkurászni, és ezt vagy több oldalas semmittevés előzte meg, és hirtelen ez engem is felrázott. Meg az agyon dolgozott színésszel való kapcsolat is tetszett, mondjuk sejthető volt előre a végkifejlet, és hogy ő mit is tett :). Reméljük a következő magyarul megjelenő könyve jobb lesz, nálam még mindig a Határtól délre, a naptól nyugatra a best.
sztem nagyon jó könyv. remek leírások, csipetnyi fanyar humor, párhuzamos univerzumok, álom és ébrenlét határa. mi kell még? 🙂 nálam 5/5
következő a „csodaország” lesz a listámon…
Letehetetlen, és a leírásait én is szeretem. Én most az Underground és a Birthday Stories című köteteket akarom tőle elolvasni, sajnos csak angolul szerezhető be itthon. A „csodaország” nekem valahogy nehezen emészthető volt, lehet hogy még egyszer neki kellene veselkedni valamikor. Szívesen fogadom a visszajelzéseket, hogy pl szerinted jobb-e, vagy nem.
A kurblimadár krónikáját olvasom épp.. Nemsokára a 3. kötet végére érek, de én még ilyen jó könyvet az életemben nem olvastam, pedig sokat olvasok. Semmiképpen se hagyd ki! Eddig Murakamitól ez volt a legjobb mű, ami a kezembe került! Ehhez képest a Birkakergető nem is volt olyan érdekes, de mindenképp el fogom olvasni a folytatását, a Tánc, tánc, táncot, hátha úgy már több értelmet nyer a dolog. 🙂 Szóval hajrá! A Kurblimadár krónikáját nem hagyd ki!!
Üdv,
th
Olvastam már :), azt hiszem pont a Tánc, tánc, tánc után. Tényleg nagyooon jó könyv A krublimadár krónikája. Én is imádom. 🙂