Akane-Iro ni Somaru Saka (TV-sorozat; 2008)
2008. október 2-án indult az Akane-Iro ni Somaru Saka című sorozat. Az anime egy h-game feldolgozása alapján született meg, gondolom 12-14 részes lesz. Az azonban biztos, hogy egy újabb hárem-seinen-romantikus-vígjáték és talán dráma műfajba tartozó „tucat alkotás” ez. Már az első részben is a megszokott sablonokkal találkozhatunk, úgyhogy ettől az animétől nem is várok többet, bár általában nem is szeretem az ilyen jellegű sorozatokat. (Valahogy az egy fiú és sok-sok lány felállás nem az én világom, lehet hogy kicsit maradi vagyok e téren, de a hagyományos maximum szerelmi háromszögeket jobban kedvelem).
Történet: (mi történt az első epizódban?) Főhősünk, Jun’ichi Nagase, egy átlagosnak tűnő srác, egyetlen szépség hibával. A „Geno-killer” becenév miatt, mindenki retteg tőle, és jó messze elkerüli. Ennek oka, hogy középiskolás évei kezdetén eléggé lázadó volt, hűvösen cool, de persze a környékbeli ijesztgetős legendává nőtte ki magát szerény személye. A mostani Jun-kun azonban teljesen átlagos, de azért nem tart ez az állapot sem sokáig nála, ugyanis a képbe jön egy rettentően kawaii leányzó, Yuhhi Katagiri-chan. Katagiri-chant éppen magukat nagy menőnek képzelő alakok zaklatják, mikor Jun megjelenik és megmenti.
A lány rettentően hálás neki, de mielőtt megismerhetné, a srác angolosan lelép. Jun folytatja megszokott minden napjait, otthon a húga, Minato-chan várja, és okítja a playstation játékok káros hatásáról, na meg persze próbálja a tanulásra ösztökélni éjjeli bagoly bratyóját. Nem túl sok sikkerrel. Egy unalmas este után, unalmas reggeli iskolakezdés. A testvérpár biciklin száguldik a suliba, ott Jun kidől a fáradtságtól, megismerjük a haverjait, no meg az iskola idolját, aki a diák tanács elnöke. Persze nem lenne mindez érdekes, ha mindannyian nem csinos lánykák lennének. Na jó, azért van egy világos kék hajú fiú is, a nevét már elfelejtettem, de túl sok szerep a szivatáson kívül úgy sem jutott neki. Ezt követik az első órán a bishounen tanár úr ferde célzásai Jun-kun felé, majd egy új cserediák megjelenése, aki csodák csodájára a tegnap megmentett lányka, Katagiri-chan. A lány és a fiú szokásos látványos „ahá-élménye” során, az „Áhh téged ismerlek!” felkiáltással üdvözli egymást. Katagiri-chan végül a magát fontosnak, bölcsnek tartó Karen Ayanokouji mellé csücsül, és ezzel veszi kezdetét cseppet sem békés iskolai napja.
Egy félre értés miatt ugyanis Karen-chan megvádolja Katagiri-chant, hogy lám, már rögtön az első nap rámozdult egy fiúra, milyen erkölcstelen lány az ilyen. Katagiri mindenki előtt megkéri Junt, hogy tisztázza a helyzetet, erre a fiú a legszokatlanabb reakciót produkálja: megcsókolja a lányt. Pihi-puhi, Katagiri-chan dühbe gurul, és Jun-kunt egy jól irányzott rugással, fájdalmas sérülést okoz „ékességén”, amit tetéz egy fejbe kólintással is. Amit egy kihagyhatatlan kiáltás kísér: „Elloptad az első csókom, te ****!!!”
Jun otthon sírja ki bánatát hugicájának, aki jól leszidja, majd elhatározza, hogy maga kér bocsánatot a megszégyenített Katagiri-chantól. Ám a hegyi szent beszédet megzavarja a csengő. Csomagokkal megpakolva Katagiri-chan áll az ajtóban: „Ezentúl itt fogok élni, mint Jun’ichi Nagase jegyese…” Hatalmas sokk, síri csönd és döbbent tekintetek. A Nagase testvérek leesett álla talán még Kínáig is elér.
Megjelenítés: Nem mondom, a karakterek aranyosak, főleg Katagiri-chan, és Minamo-chan édes nagyon. A többi lány vagy cuki, vagy túl nagy a haja, ami már annyira nem jött be nekem. Jun-kun egész helyes, főleg mikor menőn lép fel, a perverz tanár úr, meg egyszerűen szívdöglesztő. A hátterek és fények szépek, 2008-as színvonalat hozzák, de azért nem az a végletekig realista. Ami igazán tetszett az a hirtelen éles kontrasztokra való váltás, mikor átváltunk Jun-kun szürreális saját kis világába. Egyébként az animáció 10/7-es lenne nálam.
Alkotók: A rendező, Keitaro Motonaga dolgozott korábban pl.:a Fushigi Yuugin, a Banner of the Starson, a tavalyi év nagy kedvelt produkcióján, a Shool Days-en, a Princess Princess-en, a Vampire Princess Miyun, a Lovedol – Lovely Idolon, és még sorolhatnám. Ahogy látom elég sok hárem animével volt dolga, úgyhogy nem csoda, hogy ő kapta meg ezt a friss produkciót is. Az animációért Madoka Hirayama felelt, ami azért jó hír, mert korábbi munkáit is a precízség, és az esztétikai törekvés jellemezte, mint pl.: a Plastic Littleben, vagy a Zone of the Enderben, de ugyanúgy dolgozott a Lovedolon, vagy a ToHearton, mint a rendező. A karakter design Kumi Horri feladata volt, aki szintén közre működött a felsorolt animékben, sőt még a nagy kedvencem, Hayao Miyazaki rendezte Porco Rossóban, és az Isao Takahata rendezte Pom Poko mozifilmben is. Úgyhogy ahhoz képest, hogy egy tipikus réteg animével van dolgunk, ami ugye PS2 játékot adaptál, ráadásul hentai játékot, egész profi alkotók munkájának eredménye.
Zene: Hát a zene cseppet sem kiemelkedő, legalábbis számomra. Egy átlagos, ilyen műfajú animéhez készült kicsit lányosan édes dallamok, és dalszövegek csendülnek fel. Az opening és az ending animációja sem kiemelkedően különleges. Az openingben az epizódokból kivágott jelenetek vannak többnyire, az andingben meg egy egyszerű dobozban jellenek meg képek az összes lányról, akik a sorozatban feltűnnek, és van olyan érzésem, hogy még lesznek egy páran. Az anime alatt, elsősorban az első részben, túl sok háttérzenére nem figyeltem fel, sőt, egyenlőre információ sincs arról, hogy ki komponálta őket. Az openinget Miyuki Hashimoto énekli, míg az endinget Rie Kugimiya előadásában hallhatjuk. Meg kell azért hagyni, hogy mindkét énekesnőnek nagyon szép hangja van, de sajnos az általuk előadott dalok egyike sem az én világom.
Kinek ajánlom? Teszem fel a nagy kérdést. Jó magam részéről nem ez lesz az ősz legjobb animéje, sőt, nem is boztos hogy folytatni fogom a dolgot, a történet sem, a karakterek sem radagtak meg. Ráadásul az első pár perc elég zagyván indult, valami katonai akciót mutattak, ahonnan helikopterrel menekült egy 007-es ügynöknek is beillő fazon. Hogy ez mit jelent? Rejtély. Talán kihoznak később belőle valami jót később. Ez majd kiderülhet még.
Valahogy előre sejthető, hogy mi fog történni: Jun és Katagiri-chan lassan egymásba szeret, bár együtt élésük nem éppen mentes a gondoktól és a félreértésektől. Így egymás iránti érzelmeiket vagy nem veszik észre, vagy titkolják. A képbe majd még bezavar a többi leányzó, megindul a versengés, hogy ki szerzi meg főhősünk szívét. Közbe beiktatnak pár mechát (az openingben ugrált egy pár), meg talán harcokat, biztos jön egy titkos szervezet, aki vagy a világ megmentéséért, vagy csak egyszerűen Japánért harcol. Ebbe belekeveredik vagy Jun, vagy Katagiri-chan miatt mindenki.Aki szereti az ilyen animéket, és egy újabb hárem alkotással akarja gazdagítani gyűjteményét, annak biztos tetszeni fog, de aki egy összetettebb, valami újat is tartalmozó sztorira vágyik, az szerintem kerülje el, de ha nagyon akar, belenézhet az első részébe, és döntse el maga, hogy folytatja-e. Nálam 10/4 értékelést kapna, így hirtelen az első rész alapján.
Adatok
- Cím: Akane-Iro ni Somaru Saka
- Japán cím: あかね色に染まる坂
- Rendezte: Keitato Motonaga
- Character design: Kumi Horii, Madoka Hirayama
- Megjelenés éve: 2008
- Típus: TV-sorozat
- Terjedelem: 12 epizód
- Műfaj:romantikus, vígjáték, hárem, seinen, dráma
- Stúdió: TNK
- Original Creator: feng
- Opening: „Hatsukoi Parachute” ~ Miyuki Hashimoto
- Ending: „Sweet Gift” ~ Rie Kugimiya
- Honlapok: ANN
