Kazuo Ishiguro: Ne engedj el / Never Let Me Go (könyv; 2005 és film; 2010)
Kazuo Ishiguro japán származása ellenére öt éves kora óta Angliában él, és jelenleg az angol kortárs irodalom jeles képviselője. Hazánkban a Napok romjai című, 1989-ben megjelent regényével vált ismerté, amelyből Anthony Hopkins főszereplésével Oscar díjas film született 1997-ben. A zseniális író, forgatókönyvíró nevéhez fűződik még a A fehér grófnő (2005), vagy a The Saddest Music in the World (2003) filmek megírása is. Legújabb regénye, a Ne engedj el (Never let me go) idén újra kiadásra került a Cartaphilus kiadónak köszönhetően, amelynek aktualitását a 2010-es film adaptáció is adta. Először a könyvet olvastam el félig, majd annyira megtetszett az egész hangulata, hogy lecsaptam a filmre is.
Időzített szervdonorok
Kathy (Carey Mulligan), Tommy (Andrew Garfield) és Ruth (Keira Knightley) egy magániskolában nőttek fel. Az intézmény neve Hailsham, Anglia egyik eldugott csücskében található. A gondviselőként dolgozó Kathy e helyen töltött emlékeit idézi fel, a számára két legfontosabb ember főszereplésével: a mindig nagyot mondó, legjobb barátnőjével Ruth-szal, és a félénk gyerekkori szerelmével Tommy-val. Kathy egészen kicsi koráig visszamenőleg indítja szomorú történetét. Ahogy cseperednek a fiatalok, egyre sötétebb és szomorúbb titkok derülnek ki saját eredetükről és a társadalomban elfoglalt helyükről. A fiatalokat ugyanis különlegesnek tekintik. A külvilággal nem érintkezhetnek egészen felnőtt korukig, egészségüket maximálisan meg kell őrizniük. Kreativitásuk fejlesztésére számtalan művészeti órán vesznek részt, és a legjobb alkotásokat egy titokzatos Madame viszi magával az úgynevezett Galériában. Míg a gyerekek sejtenek valamit a teljes igazságból, nem merik kimondani és tudomásul venni azt. Egészen addig, míg egyik felügyelőjük, Miss Lucy (Sally Hawkins) nem közli velük szemtől szemben: ezek a gyerekek klónok, akiknek sosem lehet gyerekük, sosem öregedhetnek meg. Létezésük egyetlen célt szolgál: az adományozást. Az adományozás pedig szerv átültetést jelent, ami felnőtté válásuk után bármikor bekövetkezhet. Valaki már az első adományozáskor bevégzi életét, van aki 4-5 után hal meg. Kathy a halálra váró donorok gondviselője lesz 10 évig, látja ahogy barátnője Ruth, majd szerelme Tommy is örökre elmegy. A történet azonban nem merül ki ennyiben. A három fiatal drámája szerelmen, féltékenységen keresztül bontakozik ki. Annak ellenére hogy nem emberként tekintenek rájuk, bizony igazi, erős emberi érzéseik vannak. Ugyanúgy félnek a haláltól, és ugyanúgy vágynak az életre, mint bárki más. De aki egyszer Hailshamból kikerül, onnantól kezdve a végzete előre meg van írva.
Film adaptáció és a könyv
A könyv ugyan lassan, de nagyon részletesen mutatja be a fiatalok felcseperedését, és a közöttük meghúzódó érzelmi viszonyokat. Mégis a film sokkal, de sokkal drámaibb lett. A film végét végig bőgtem szó szerint, a könyv inkább olyan nyugodt, beletörődő hangulatú volt. A film elsősorban a Kathy-Ruth-Tommy szerelmi háromszögre fókuszált, a könyvből ez sokáig nem derült ki. Ugyanakkor a mozi verziónak is meg voltak a hátrányai. Azok a pillanatok, amik nagyon fontosak és a későbbiekben meghatározóak voltak a főszereplők életében – kimaradtak. Kathy gyerekkorát elintézték 10 percben, holott a könyv egy teljes fejezetet szentelt neki vagy 100-200 oldallal.
A könyv bámulatosan részletes, és nem tűnik olyan abszurdnak mint a film. A filmben ugyanis (1978-ban járunk) egyszerűen nem értettem, hogy a jövendő szervdonorok miért nem próbáltak meg elszökni a végzetük elől. Oké, volt egy karperecük, amivel mindig lecsipogtatták őket, de simán leléphettek volna. Na a könyv itt adja meg a magyarázatot. Ugyanis gyerekkoruktól kezdve erre nevelték őket: engedelmesség, ne tudjanak semmit a külvilágról, önállótlanok legyenek bizonyos értelemben és teljesen alárendeljék magukat az adományozás jelentette magasabb rendűség érzetének.
Az egész film/könyv eleve úgy kezdődött, hogy 1950-re az emberiség legyőzte a rákot, a halálos betegségeket, és az átlag életkor 100 lett emiatt a donor program miatt, amiben lényegében embereket „tenyésztettek” különféle személyekről mintázva. A könyv egyszerre mutatja be a donorokkal szembeni rideg, embertelen távolságtartást, és a fiatalok gyermeki ártatlanságát, hiszen a világtól elzárva, csak egymásra támaszkodva nőttek fel, miközben különféle illúziókkal tömték a fejüket. Igaz, ez a szervdonoros, klónozásos történet nem új már a mai világban, ott a Sziget című film, amiben ezt tök jól megcsinálták egy akció-sci-fi keretében. De ennek a változatnak a vonzerejét szerintem pont az adja meg, hogy a múltba helyezi az egészet, és egyúttal kivetíti jelenükre a dolgokat (1994-ben ér véget a történet).
Másrészről igaz, hogy a filmben Keira Knightly mellett nem mehetünk el szó nélkül, megint óriásit alakított, imádom őt, de az egész történet varázserejét a főhősnő Kathy adta meg. Ő a mesélőnk, a szenvedő alanyunk, aki visszahúzódó, félénk, és még rejtett érzelmeit sem képes kimutatni az iránt a fiú iránt, akibe évek óta szerelmes volt. A szőke lány egyszerre tűnik egy Murakami Haruki karakternek, ugyanakkor nagyon is két lábbal áll a földön, és ő az, aki mindenkin átlát, csak a saját érzéseivel nincs tisztában. Elmélkedő típus, hibáira mindig későn ébred rá.
Összegezve nagyon jó (103 perces) filmes, könyves élmény volt, és még az is – a könyvből még hátra van úgy 100 oldal-, de már alig várom, hogy minden apró részletre fény derüljön a kis hármas végzetéről. Én az Alexandrában vettem meg a könyvet, ugyanazzal a borítóval, amit a bejegyzéshez is mellékeltem, ez szerintem szebb, mint a régebbi kiadás (pláne, hogy a film dvd borítóját dolgozták át). Szóval megható, könnyfakasztó dráma, ami egyszerre indítja el bennem a miértek sorozatát, ugyanakkor annyira drámai és szívszorító, hogy már én is beletörődtem a szereplők sorsába. És valahogy a vége felé kezdem megérteni, hogy hogy tudtak ennyire önzetlenül azonosulni egy ennyire embertelen céllal. Végezetül még annyit, hogy szerintem a könyv ismerete nélkül a film kicsit értelmetlen, összekutyult lehet elsőre, hirtelen dobják be a szerző alkotta jelenségeket, és nem egyértelmű elsőre, hogy mi micsoda.
Linkek: IMdb.com (eng); Wikipedia (eng); Libri.hu (hun); Sajtosroloblog (hun); Alexandra.hu (hun)
