Ano Hi Mita Hana no Namae wo Bokutachi wa Mada Shiranai (2011)
A 2011-es tavaszi season egyik legerősebb és egyben legdrámaibb darabja volt a röviden csak AnoHanaként emlegetett széria. Hat fiatal közös gyerekkori múltja elevenedik fel benne, keserű megbánással, apróbb önző bűnökkel és szövevényes szerelmi szálakkal. A noitaminA blokkban futott széria június 24-én ért véget 11 epizódjával, amelyben egy fergeteges könnyzáporral tetőzte be főszereplőinek sorsát, adva egy kerek, lezárt és megható történetet.
Kísértet a múltból
Jinta Yadomi (Miyu Irino) egy iskola kerülő, kissé gyáva alak, legalábbis első látásra egy klasszikus hikikomori karakternek tűnik, egészen addig, míg meg nem ismerjük a gyermekkorát meghatározó tragédiák sorát. Édesanyja halála mellett, legjobb barátját és szerelmét – Menmát (Ai Kayano) – is elveszítette egy csodaszép nyári napon. Így a lelkileg megviselt, alapjáraton bátor fiúból egy magába forduló, komplexusokkal küzdő tinédzser lett. Ám egy nap furcsa vendég érkezik házába. A kislányként meghalt Menma szelleme kísérti a rég elfeledett boldogság, barátság és szerelem emlékével. A kislány immár 10 évvel idősebb kiadásban – Yadomi korához alkalmazkodva – akarja utolsó kívánságát teljesíteni, amely után nyugodt szívvel mehetne a mennybe. Ehhez pedig Yadomi segítségét kéri, a maga kis ártatlanul felforgató módján. De nemcsak Yadomi rég elfojtott érzelmei, emlékei törnek a felszínre a nem várt találkozás miatt, hanem egykori közös barátaik is a képbe kerülnek. A kisgyermekként elválaszthatatlan hatos fogatnak ugyanis újra össze kellene állnia, hogy Menma kívánságát teljesítsék. Ám azóta a fiatalok nemcsak elhidegültek egymástól, de harag, féltékenység, megvetés uralkodik közöttük. Vajon a kis szellem lány újra összehozza a baráti társaságot?
Könnyes drámai zsebkendő
Jól felépített történet volt, megfelelően adagolt drámai fordulatokkal és érzelmi fokozásokkal. A hat fiatal mind önálló egyéniség a maga hibáival, gyermekkori és jelenlegi vétkeikkel egyetemben. Menma és Yadomi mellett így a többiek is lassan kinyílnak a nézők előtt: a Jintába titkon szerelmes Anaru (Haruka Tomatsu), a Menmát még mindig megszállottan imádó Yukiatsu (Takahiro Sakurai), a csöndes ugyanakkor jégszívű Tsuruko (Saori Hayami) és a kissé butus, mindig lelkesedő Poppo (Takayuki Kondou). Három lány és három fiú, vagyis mínusz egy lány, akit csak Yadomi hall és lát – így nem véletlen, hogy kezdetben őrültnek tekinti a bagázs. A fiatalok újra egymásra találása, és múltbéli énjük feloldozása mellett (mindannyiukat megrázta Menma halála, és szinte megállt számukra az idő, hiszen ők voltak az utolsók, akik élve látták a kislányt, másrészt önmagukat hibáztatják a történtekért) egy kicsit a szülők oldalába is betekinthetünk, hiszen Menma édesanyja bizarr módon ragaszkodik elvesztett lányához, tovább lépés nélkül zárja szívét a múlt szomorúságába.
Nagyon jó jellemek kerültek a középpontba, gazdag érzelmi töltettel, bár egy-két karakter idegesített személy szerint pl.: Menma sokszor annyira felkavarta az amúgy addig elfojtott érzelmeket, hogy csoda hogy főszereplőink nem őrültek meg a bűntudattól, lelkiismeret furdalástól, amit megértek, teljesen normális reakció, hogy magát hibáztatja az ember, legalábbis ahol ennyire erős szálak fűzik egymáshoz a karaktereket. Egyébként szerettem Menma ártatlanságát, és a mosolygós, mindent jóvá tevő könnyeit.
Akit egyáltalán nem komáltam, az Yukiatsu volt. A karaktere ugyan kellett ahhoz, hogy Yadomi úgymond rátaláljon régi, mégis új énjére, és tovább lépjen Menmán, de ugyanakkor egy hideg, öngyűlölő, önző, már-már beteges hajlamokkal bíró alak. Ami ugyan nem nagy baj, de a beszólásai és a hirtelen kitörései, rejtett agressziói nagyon unszimpatikussá tették (nem értem, hogy Tsuruko hogy tudott annyi időt a társaságában tölteni). Szerettem még Poppot, aki mindig megnevettetett és Anarut. Nála éreztem a legjobban a drámát, hiszen csak egy olyan fiúba szerelmes, aki egy halott lányba van még mindig belezúgva. Persze Yukiatsu mellett mindannyian önzőek voltak, saját érdekeiket tartották szem előtt, hogy védjék magukat a fájdalomtól, a csalódástól. El lehetne még elemezgetni a szereplők jellemét, de inkább akik még nem látták, azok fedezzék fel maguknak (bár remélem nem nagyon spoilereztem le az egészet).
Alkotók és kivitelezés
Mind az op/ed animáció nagyon bejövős, a gyönyörű zenei aláfestésekkel egyetemben. Az op-ben a kicsit vidám, pörgős, kicsit merengős „Aoi Shiori” szól Galileo Galilei előadásában, míg az endingben a lányoktól a lírai, mégis felemelő „Secret Base – Kimi Gakure ta Mono (10 years after Ver.)” csendül fel, a három főhősnő szinkronjainak szájából. A grafikailag is gyönyörű animét az A-1 Pictures Inc. stúdiójában készítették, Tatsuyuki Nagai (Honey and Clover II (TV), My-HiME (TV), Toradora! (TV), Toaru Kagaku no Railgun (TV)) volt a rendező, Mari Okada a forgatókönyvíró, míg a karakter dizájner Masayoshi Tanaka volt. A zenei aláfestés REMEDIOS és Hiroaki Sano közös munkája. Összegzésképpen nagyon szép sorozat volt, gyönyörű, hétköznapi történettel, animációval, sok-sok drámával. Bár bevallom, én a Hanasuka Irohán sokkal többet bőgtem, mint ezen, az AnoHanából inkább az utolsó 2 epizód volt számomra olyan nagy sírást beindító.
Pillanatképek / Screenshots [nggallery id=169]
Anime adatok
- Japán cím: あの日見た花の名前を僕達はまだ知らない。
- Angol cím: We Still Don’t Know the Name of the Flower We Saw That Day.
- Rendezte: Tatsuyuki Nagai
- Forgatókönyv: Mari Okada
- Karakter dizájn: Masayoshi Tanaka
- Zene: REMEDIOS, Hiroaki Sano
- Megjelenés: 2011. tavasz
- Típus: tv-sorozat
- Terjedelem: 11 epizód
- Műfaj: dráma, romantikus, seinen, slice of life
- Stúdió: A-1 Pictures Inc.
- Hivatkozások: ANN (eng); AniDB.net (eng); My Animelist (eng); AnimeNfo (eng); Wikipedia(eng); MangaFox.com(eng); Baka-Updates Manga (eng); Hivatalos honlap (jp)
Hétvégén néztem végig maratonban és nagyon tetszett 🙂
🙂 az utolsó 5-6 részt én is most pótoltam be, eddig nem volt rá időm ^^