Mondo con – HungExpo – Budapest (2011. május 14. / szombat)

Mondo con – HungExpo – Budapest (2011. május 14. / szombat)

Mizu?, ingyen ölelések, lolita hadjárat és drum and bass hangulat egy kis rockkal. Nem egy ízlésficammal megáldott exhibicionista egyvelegről van szó, hanem csupán arról, hogy újra bizonyított a hazai anime-manga rajongó táborunk. Ha kicsik is vagyunk, nagyon különbözőek, két dolog mégis közös bennünk: a japán kéregények, animációs filmek szeretete. A lelkes tiniktől a kósza idősebb korosztályt képviselőkig mindenki megtalálhatta a tegnapi Mondo conon mi kedvére való volt. A happening 2011. május 14-én vette kezdetét a HungExpóban, és még ma is bombázza a kíváncsi, avagy céltudatosan arra tévedő látogatókat, hiszen színes programokkal és különleges hangulattal csalogatja Nyuf-kun* őket gigantikus barlangjába. (* Mondo magazin kabalája)

Indultunk, megérkeztünk, vásároltunk

Hajnalban vonatoztunk fel Budapestre innen Szegedről (tévedésből elsőosztályra szálltunk fel, de becsapósak ám ezek a magyar vonatok, mert már 2-es volt a kocsin – ugye másodosztály jelzés, csak éppen még tovább tartott pár fülkéig a kiváltságosok drága helye, úgyhogy a kalauz kedves mosollyal ultimátumot adott nekünk, hogy vagy fizetünk, vagy tovább állunk. Egyértelmű, hogy az olcsóbb változat mellett döntöttünk). Bíztunk abban, hogy Mondo conon a helyben vásárolt jegyek pultjánál kevesebben lesznek a korábbi tapasztalatokhoz híven, de mintha sejtették volna, hogy idén először nem vettünk előre jegyet, így a mi sorunk volt megint a leghosszabb, míg az online jegyeseknél alig álltak. Elkönyveltük ezt a megszokott menetrendnek, legalább felmelegedtünk a betonon, a várakozásnál pedig nincs jobb, főleg, hogy tízóraizhattam, miközben csodáltuk a különböző cosplayeseket. A lolita lányoktól elájultam, az én kis hétköznapokon is helytálló szerelésem nem túl sok vizet zavart mellettük (nem is volt cél). Barátnőmmel másfél órás talp torna után végre fellélegeztünk 11 órakor (fél 10 körül értünk oda kb, és 11-kor jutottunk be), ráadásul az úton felgyűlt szemét halmaztól is megszabadultunk az első utunkba kerülő kukánál, hogy végül megkönnyebbült csomaggal induljunk el a vásárra – ezután a könnyű érzés nem is tartott sokáig. 

Mivel rengeteg manga akció volt, végül csak magyar nyelvű képregényből spájzoltam be (el is ment az összes ösztöndíjam), pedig voltak angol, japán nyelvű darabok, sőt, az Artbookok is nagyon tetszettek pl.: Watase Yuu-tól egy régi álmom venni egyet, de egyelőre inkább veszek 7 mangát, mint egy Artbookot, majd ha több pénzem lesz azért beruházok egyszer egy ilyen zsírosabb darabra is. Képregények mellett persze voltak anime dvd-ék, rengeteg kitűző (barátnőm vásárolt is egy rakattal a kedvenc japán/koreai együtteseit ábrázolókból pl.: Gackt és a Dong Bang Shin Ki), ruha, számítógépes játék, japán édesség, dísztárgy, lolita szerelés/kiegészítő, plüss, bögre, anime/manga mini figurák, stb.

Én maradtam csak a képregények bezsebelésénél, bár barátnőm japán édességet is vett. Mivel a Hetaliáról már rengeteg jót hallottam/olvastam, gondoltam bepótolom hiányosságaimat, és megismerkedem már én is vele, úgyhogy beruháztam az első három, magyar nyelvű kötetére (most olvasom az elsőt, és nagyon bejön), a D, a vámpírvadász 4. kötetét már tűkön ülve vártam, A vízisten menyasszonya eddig magyarul megjelent 7 kötetéből, a 6. nem volt meg, úgyhogy ezt is kiegészítettem, no meg ha már ott voltam, akkor az Árnybíró utolsó, ráadás példánya is a szatyromban landolt. Utólag jutott eszembe, hogy a Princess Ai-nak is hiányzik a 3. kötete, de akkor már nem volt több pénzem. (My bad) Az utolsó centemet pedig Scott McCloud A képregény mestersége című könyvére költöttem, mivel a szakdolgozatom írása közben nagyon megtetszett egy másik műve, A képregény felfedezése (meg is vettem régebben), amiben nagyon jól összefoglalja, hogy a manga miben különbözik a nyugati képregényektől, ugyanakkor egy átfogó képregény evolúciót is felvonultat, szinte az egész világ képregényes nagyjainak bemutatásával, és az egészben a legjobb, hogy mindezt képregény formában teszi. (Aki teheti, annak must read, mivel még viccesen is tálalja mindezt a fazon.)

Cosplay helyett Korea, Furryk és Free Hugs

Az előző két conon láttunk elég cosplay versenyt, úgyhogy ezt most kihagytuk, inkább körbejártuk a HungExpót, hogy éppen hol mi van, befotóztam pár helyre, aztán egymást fotóztuk :D, végül pár cosplayest is elkaptam. Sok volt a lolita, sőt szerintem sokkal többen voltak mint tavaly, és főleg a gothic loliták domináltak – nagyon klassz ruhákat láttam, rajtuk kívül voltak steampunkok, j-rockerek, a klasszikus cosplayesek (Mars és Szaturnusz tündért megjegyeztem – nagyon csinik voltak, valamint sok Vocaloidos csajszi volt, ami millió piros pont, mert én is imádom a kis kék copfos hölgyeményt). Másik kedvencem egy Bake Nekos cosplay volt, hihetetlen jó színekkel, eredetiséggel megáldva, remélem nyert valamit a leányzó. 🙂

Számomra két új dologgal találkoztam: a yaoi fanos ernyőkön már nem nézek nagyot, meg a táblákon se, de nem láttam még ezt a Free Hugs-os mozgalmat, aminek a lényege, hogy fiúkat-lányokat ilyen feliratú táblákkal bárki megölelhetett ingyen. Megkérdeztem az egyik srácot, hogy ez honnan jön, van-e a puszta jelentésén kívül valami többlet jelentése, de végül csak annyit tudtam meg, hogy ezt a fiatalok indították maguktól, és elvileg volt egy ilyen jellegú Flash mobhoz hasonló felvonulás is már a közelmúltban. (Utána néztem neten: 2004-ben egy ausztrál férfi indította el a Free Hugs mozgalmat, és 2006 óta lett egyre népszerűbb a világon a You Tube-nak köszönhetően. A mozgalom célja a szociális, lelki segítség nyújtásra való felhívás, a lényege, hogy ingyen adnak ölelést idegeneknek ezek a táblás emberek. A szeretet hiány pótlására, lelki békénk megteremtésére irányuló dolog lehet, mivel a férfi – Juan Mann mikor elkezdte, sok magánéleti nehézség miatt lehangolt, összetört volt. Forrás: Wikipedia) Számtalan kicsi szubkultúra képviseltette magát mindemellett – tiszta populáris olvasztótégely egy ilyen rendezvény. Ami még nekem újdonság volt: a Furry nevezetű szubkultúrával való találkozás. Eddig nem tudtam, hogy mikor cicalányokat, nyuszikat, vagy róka, pedomacis jelmezes figurákat látok, akkor ők Furryk. A Furry fandom ugyanis olyan online szubkultúra, amelyben a tagok antropomorf állatok bőrébe bújnak, vagyis olyan animéknek, számítógépes játékoknak (és mi egymásnak) állat figuráinak öltöznek be, akik emberszerűek de nagy fülük, farkuk van, vagy egy teljes róka jelmez takarja testüket. Forrás: Wikipedia.

A vizuális tereptanulmányok után megnéztük a Karaokertermet és a Kávézót, az egyikben go játékot tanítottak, a másikban a magyar nyelvű anime openingekről beszélgettek éppen. (Mivel magyarul nem nézek animét, ez annyira nem fogott meg.) Átnéztünk még a Fogadóba, ott a playstation sarok elég meggyőző volt, eszméletlen volt ahogy nyomták a fiúk a különböző játékokat, ezekből a Devil may cryt, meg a The Sims-et ismertem fel egyedül (konzol, playstation játékok voltak, a nagy képernyős lap tévék nagyon tetszettek, ha nagyobb cuccal mentem volna, eldugtam volna egyet :D), majd átmentünk a Kultúr-Kornerbe gyönyörködni a rajzosok kiállított munkáin – kicsit nehezen találtuk meg az odavezető utat, cselesek voltak azok a paravánok. De a rajzok megérték, most már nem bánom hogy nem rajzolok, mivel ilyen színvonalú alkotásokat max 10 év múlva tudnék produkálni. Láttam Pilót is, imádom a rajzait, bár beszélgetni nem volt időm, azért míg tartott az Aquarelle workshop (11:00-13:00) fotózgattam a művészeket munka közben.

A Fogadóban maradtunk délután 3-ig, mivel itt volt az ami érdekelt minket. Délután 1-kor kezdődött ugyanis egy koreai előadás, bár végül részben lett az, amire számoltunk, de így is informatív élmény volt. A programfüzeten elvileg az szerepelt, hogy a koreai kultúra és a tv-sorozatok világa lesz bemutatva, hát a koreai kultúra meg volt, de az előadó leányzó meggondolta magát, és a koreai képregényekről mesélt, ami mondjuk nekem jobban esett, mert szeretem ahogy rajzolnak, de ugyanakkor nagyon keveset tudok arról, hogy milyen magazinok vannak ott, milyen árak (800-900 forint egy telefonkönyv méretű koreai shoujo magazin), művek. A koreai kultúra rész egyszerűen varázslatos volt, mondjuk nem volt nehéz azzá tenni olyan zseniális bemutató dvd-ékkel, amik szinte lejöttek a képről – nagyon jó koreai PR/imázs film volt, igazi turista csalogató (tanulmányaim ártalma, hogy eszembe jutott a kulturális antropológia míg néztük). Az előadó lány is koreai volt, ami még autentikusabbá tette az egészet (jól beszélt magyarul, de szerintem az élvezhetőségen picit rontott, hogy vagy zavarban volt, vagy máshogy gondolkodik mint mi, és néha nem értettük pontosan, hogy mit szeretne mondani, kicsit belegabalyodott a mondatokba. Mentségére szóljon, hogy fiatal is volt, bár vén fejjel nagyobb csoport előtt én is össze-vissza beszélek, plusz azért sok érdekes dologról mesélt pl.: koreai ételek, divat, házak, szokások, stb.), voltak koreai hagyományos ruhák, amiket fel lehetett próbálni, és rengeteg koreai képregény, persze koreaiul. 😀

Főleg shoujo magazinokról (pl.: Wink), manhwákról beszélt, ebből a Goongot, meg a magyarul megjelent műveket ismertem, de találtam három kifejezetten kedvemre való művet, csak elfelejtettem a címüket :(, majd megpróbálom levadászni őket. Ilyesmi sztorik voltak: egy kislányt nevel fel egy srác, a másikban meg egy angol srác bosszantja és hódítja meg a hősnőt, valamint a Kisasszonyok (Little Woman) manhwa fogott még meg. Rengeteg információt kaptam, és a koreai kultúra is tetszett, Japán helyett ide vágyom egyre inkább, a képregény kultúrájuk is nagyon feljött, legalábbis az előadás során ez jött le, kár hogy angol nyelvű oldalakon nem nagyon lehet róla többet olvasni – hátha a koreai leányzó magyarul készít ilyen blogot? Seoul (Korea  fővárosa) gyönyörű, az ételek pedig olyan íncsiklandóak voltak *_*. Egész családias volt a hangulat, viszonylag kevesen voltunk, pedig pár ezren voltak kinn conon, de úgy látszik a koreai vonal még keveseket mozgat meg.

AMV áradat Fluorral, a Pendulummal és jó kis magyar MEP-ekkel

Számomra a nap fénypontja az AMV verseny volt. A futam délután 3-kor kezdődött a Nagyszínpadon, a cím pontosan II. MondoCon Nemzetközi AMV-verseny. Ha jól láttam, főleg magyarok jutottak be a Top 20-ba, mint Yakumo (cool volt!), Taranisz, Seni-Bibi, Lionka (állati videót adott le, remélem kapott valamit), a Silver Rose Productionös lányok – kb rájuk emlékszem kapásból, kicsit sok volt már addig az infó az agyamba, így nem mindenre emlékszem.  15:00-től még nem a verseny ment le először, hanem az AMV Art-os MEP-ek (multi editor project – amikor többen dolgozunk egy videón) debütáltak, ezek közül a Telefonos MEP-et nem láttam con előtt végső formájában (az eredmény nagyon tetszett, csak a szemünk már elfáradt, mert a korábbi előadáson is filmet néztünk, így nem mindig tudtam figyelni), ebben két track tőlem is volt, de ezen kívül volt nagyon jó Pendulum MEP, SRP-től alkotás, és szerintem az egyik legnagyobb sikítással kísért AMV Fluor zenéjére a Mizu? volt, amin barátnőm lefordult a székről, mert szegény falra mászik már tőle, én már immunizálódtam a dalra, és nagyon ötletes, humoros volt, aki kitalálta, hogy erre vágjon, meg persze a közönség imádta, hisz mostanában nagyon népszerű. (Haza fele még én is énekelgettem. Ok: 1) fáradtság legyőzése, ébren maradás, 2) olyan cuki volt barátnőm feje, mikor meghallotta :D.)

Éli könyve trailer: The war for the book (egyik TOP 20-as AMV HunShadowtól)

Mellette a másik nagy tetszés kinyilvánítással kísért darab a yaoi-bisohunen fandom kiszolgálására készült AMV volt, jó zenével, tényleg jól megválogatott fincsi pasikkal, úgyhogy le a kalappal. Döntően két szélsőséget vettem észre, vagy a dalszövegre vágtak többnyire (én ezt jobban is szeretem), vagy az effektek és a dallam párhuzama volt a meghatározó, ami tök jól néz ki, meg látható hogy baromi sokat tudnak kihozni egy programból, de azokból az AMV-ékből így utólag semmi nem maradt meg bennem képileg. Azt tudom, hogy volt egy kifejezetten kreatív Éli könyvének a magyar trailerére vágott darab (YouTube), meg Lionkáé volt a Macross Zeros mű, Trisától a Pandora Hearts-ös alkotást már korábban kiszemeltem magamnak, remélem ő is nyert valamit – bár ahogy így visszagondolok, a Top20-ból szinte mindenkinek adnék valami díjat. 😀 A végső eredmény hirdetést már nem tudtuk megvárni, mert ment a vonat, szerencse hogy negyedik voltam a vetítési sorrendben, így arra szegény barátnőmnek még volt ereje koncentrálni. Zenék közül egyébként nagyon jókat használtak, volt Lady Gaga: Born this way, Katy Perry: ET – ezt a dalt én is kiszemeltem már AMV-éhez, de ha már használták, akkor keresek majd mást), Pendulum (Watercolour, Wichcraft), megörültem a Sucker Punchos Sweet Dreams-nek is.

Ui.: az AMV Art-os első promó videón mikor megláttam az én nevemet is a Perfect Blues jelenetnél nagyon megörültem, arigató érte!

Amikre szerettem volna, de nem volt időm bemenni

Sajnos idő hiány, fáradtság miatt, plusz mert nem fejlesztettem ki a személyem sokszorosítását (még), így a következő jól hangzó előadásokon nem tudtam ott lenni, pl.: szombaton 16:30-19:00-ig zajlott egy előadás a „Kulturális minták és valóságábrázolás a japán rajfilmekben” (Grencsér Dóra) címen, utána egy Mitológiai elemző szakkör (Dobay Ádám) következett, vasárnap pedig 12:00-14:00 között volt előadás Klebercz Orolyától „Hősiesség az animékben” címen, valamint Szekeres András Márktól a „Keleti vámpírok”. Mindemellett még számtalan, változatos program volt, azért a Cosplay verseny győzteseit is megnéztem volna élőben.

Végső számvetés az idei Mondo connal

Barátnőm szerint ez volt eddig a legjobb con (4 conon voltunk eddig együtt) – ő kicsit külsős is, mert anime-mangából azt látta, olvasta eddig, amit vagy magától talált elvétve, vagy tőlem kapott kölcsön pl.: Árnybíró, Death Note, de a koreai sorozatok sokkal jobban vonzzák őt, meg maga Korea is. Részemről is kellemes volt megint csak, mondjuk korombeli fiatalokat kevesebbet láttam, mint tavaly (vagy csak vak voltam), a manga vásárlási akciók tetszettek, a helyszín is jó, mert bárhol le lehet kicsit pihenni egy kicsit, ha elfáradt az ember. Személy szerint semmilyen kellemetlenséggel nem találkoztam, ha csak az nem minősül annak, hogy jó programok ütköztek egymással. Úgyhogy szép munka volt benne, reméljük ősszel is ilyen sokan leszünk, és ilyen jó lesz. (Addig spórolok XD.)

Fotók a conról: 2011. május 14. (szombat) [nggallery id=153]