Fractale /フラクタル/ Furakutaru (TV-sorozat; 2011; 11 epizód)
Sokan ajánlották, a Random Curiosityn is tök jól mutattak a pillanatképek a Fractale animéből, így már a vége felé járva úgy gondoltam én is neki állok (11 részes, és 1 ep volt belőle hátra). Hasonlították Miyazaki Hayao animéihez, amivel én nem találtam túl sok egyezést, esetleg karakter dizájnilag, ruhák, a képzeletbeli figurák terén egy picit igaz ez, de inkább a Last Exile, illetve az Eureka Seven világára hajaz jobban (történetileg, karakter sémákat tekintve), azzal a kivétellel, hogy itt a virtuális valóság teremt egy jó kis sci-fi környezetet az alapjában véve egy alternatív világban játszódó történetnek.
Az agymosó endorfin dózis
A Fractale-ben megvalósul a tökéletes utópia az emberek számára, lényegében semmit sem kell csinálnunk, a munkát, az ételt, védelmünket virtuális lények látják el, ők a droppelek. Az egész világot egy Fractale nevezetű rendszer irányítja, amely a droppelekkel szórakoztatja az embereket. Családok szakadnak szét, mindenki önállóan, a saját kis 3D világában bolyongva éldegél szeretet, emberi kontaktus nélkül. Egy ilyen ember a sok közül a tinédzser Clain (Yu Kobayashi) is, aki a többi megszállottan virtuális fan társával ellentétben nagyon vonzódik az antik cuccok iránt, mint például a diavetítő. A magányos fiú azonban egy nap egy gyönyörű lányt ment meg üldözői elől (tipikus). A lány Phryne-ként (Minami Tsuda) mutatkozik be, és öltözékéből ítélve a Fractale rendszer egyik papnője. (A Fractalet irányító szervezet mindennapos templomi szertartások, imádságok keretében rendszerezi az adatokat, ám valójában agymosó droggal törlik ki az emberek rendszert megkérdőjelező gondolatait.) Phryne egy gyors „egy éjszakás kaland” után eltűnik Clain szobájából, bár a fiú elég erősen belezúgott a lányzóba első látásra. Emlékül csak egy furcsa chippet hagy a fiúra, aki miután aktiválja egy furcsa droppellel találja magát szembe. Ő a kis csíntalan, 10 éves kislány – Nessa (Kana Hanazawa), aki állandó virgoncságával forgatja fel a fiú életét, ráadásul a többi droppellel ellentétben meg lehet érinteni, és teljesen olyan, mint egy normális ember. Ezután felpörögnek az események, és kis bagázsunk egy Lost Millenium nevű Fractale ellenes terroristák fogjaiként találják magukat, akik a rendszer kulcsát keresik, amellyel újraindítani ám egyúttal el is lehet pusztítani az egészet. Ez a kulcs pedig két elem együttese: Phryne és Nessa.
Szerelem, világmegmentés, mert érzelmek kellenek
Olvastam olyan panaszokat az animére, hogy néha üresjáratokkal teli, belassul a cselekménye. Mivel én egyben néztem meg az egészet, ilyet nem éreztem. Végig történt valami, teljesen korrekt, és kerek történetet kapott, a grafika gyönyörű, van benne jellemfejlődés, szerelem, bajtársiasság és mi egymás. Kellemes arányban változott a humor, az akció és a romantikus jelenetek halmaza, bár azt már a kor kártékony divat szellemének vélem, hogy Nils Holgersonszerű főhősünket mindig perverzkedéssel vádolták, ennek fejében kellő fanservice jutott bele a romantikus egymásra esésektől, a hopsz megláttam a meztelen testedet effektekig (pár ruhakötélen száradó fehérnemű zavarba ejtő látványáról nem is beszélve).
A látványvilág tényleg érdekes keveréke a század elő világának és a modern virtuális valóságnak, főleg a droppelek aranyos dizájnja vett le a lábamról (robotszerűek, de mégsem), na meg Nessa, a kis csíntalan vigyorával (favourite little girl). A zenei aláfestés nagyon jó. A kellemes openingben (Hitomi Azuma: ″Harinezumi″) egy elég absztrakt animációt láthatunk, bár mire nagy nehezen sikerült erre a szóra rákeresnem, hogy Fractale (mindent az animére, mangára vezetett vissza), kiderült egyrészt, hogy a divatban női nadrágokra is használják a szót, a Fractal -e nélkül, pedig egy különleges geometriai alakzatot is jelent (fraktál magyarul), amire az opening is utal, mert ilyen egymásba ágyazódó, folyamatosan változó absztrakt képsorok, színek követik egymást.
Maga a fraktál egy szabálytalan geometriai alakzatot jelent, amely a 17. században született fogalom. A Fraktált fel lehet úgy darabolni, hogy minden egyes kis részlete az eredeti egész kicsinyített másolatát adja ki. Ugyan ez egy matematikai fogalom, de ugyanúgy megtalálták ezt a „jelenséget” a természetben, így hasznosítják gyógyszerészetben, technikai analízisek során. Nos, a sorozat szempontjából, ha kicsit elvontan nézzük a dolgokat, akkor van értelme az elnevezésnek, mivel az egész rendszer, és maguk a papnők (Phyren, Nessa) is önmaguk sokszorosított másolata (spoiler), maga a rendszer is ez alapján működik. Úgyhogy elég összetettnek tűnik ebből a szempontból a történet (bár nagy dolgokat nem kell tőle várni).
Végső számvetés az animével
A téli season számomra egyik legerősebb darabja volt, egyszerre szórakoztatott, és ahogy elkezdtem nézni, nem bírtam abbahagyni, ami nálam elég ritka az utóbbi időben. Végig lekötött, ha kellett izgultam a hősökért, de igaz nem egy egyedi a története, sok hasonló sztori látott már napvilágot (pl.: Shangri-la, Bounen no X’amd), de a kis különlegessége miatt nosztalgikus is volt nézni, és alapvetően szeretem az ilyen kalandos-fantasy sztorikat, és nem is okozott olyan csalódást az utolsó részével, mint a Sacred Blacksmith 2009-ben. Nekem erősen folytatás gyanúsnak tűnik, majd meglátjuk mit hoz a jövő. A karakterek pedig tipikus sémára épülnek: van itt nagyzoló, jólelkű de kemény terrorista vezető (Sunda), kis cserfes, felvágott nyelvű, folyton ütlegelő szőkeség (Enri), öngyilkos merénylő jó-rossz fiú, stb.
Kellemesen keveredett benne a dráma, és a humor, nekem egyik kedvencem lett az évadból. Az animének már manga változata is indult korábban, ami egyrészt sokkal ecchisebbre vette a formát, másrészt grafikailag is sokkal cukibb lett, ami a gyönyörű háttér rovására ment. A mangát a Square Emix jelentette meg 2010 szeptemberében, és mivel teljesen ugyanannak tűnik a története, mint az anime változatnak, így a fordítói csapatok nem nagyon akaróznak angolr varázsolni az eddig megjelent 1 kötetet. A sztorit egy kész triád írja: Mandelbrot Engine gyűjtőnév alatt – Hiroki Azuma (bár ANN elsősorban hozzá köti), Mari Okada (Black Butler (TV), Kodomo no Jikan (TV), Vampire Knight (TV) epizód rendezője korábban); Yutaka Yamamoto (Kannagi: Crazy Shrine Maidens (TV) rendezője korábban). A mangát Mutsumi Akasaki illusztrálta, és a Gangan Online-ban jelenik meg seinen célközönségnek szánva. Az animét Yutaka Yamamoto rendezi, míg az eredeti társszerzők közül is mindenki kivette a részét a munkálatokból.
A karakter dizájn Masako Tashiro munkája, míg a zene Kano Souheinek köszönhetően lett olyan dallamos és hangulatos. – Az ending két verziót is kapott, az angol nyelvű ″Down By The Salley Gardens″ mellett mellett a ″Salley Garden″ is megszólalt két részben az opening énekesétől, Hitomi Azumától. Ráadásként a szotihoz 2011 februárban indult egy novella sorozat is, Fractale/Reloaded alcímmel, amelyet megint csak Hiroki Azuma ír, és a Media Factory jelentet meg a Da Vinci magazinjában.
Úgyhogy összegezve nagyon jó kis anime volt, kellemesen szórakoztatott, ugyan a végére nem lett olyan világmegváltó mondanivalójú, de legalább minden meg volt benne, ami egy kalandos műhöz kell. Akik szerették a Last Exilet (aminek 2011 júliusában jön egy alternatív folytatása), vagy az Eureka Sevent, és a Howl’s Moving Castlet, azoknak tetszeni fog ez az anime is.
Pillanatképek / Screenshost [nggallery id=151]
Anime adatok
- Japán cím: フラクタル/ Furakutaru
- Angol cím: Fractale
- Megjelenés éve: 2011
- Rendező: Yutaka Yamamoto
- Epizód rendező: Okada Mari
- Karakter dizájner: Tashiro Masako
- Eredeti történet: Mandelbrot Engine – Hiroki Azuma (+ Yutaka Yamamoto, Mari Okada)
- Eredeti karakter dizájn: Hidari
- Zene: Kano Souhei
- Típus: tv-sorozat
- Terjedelem: 11 epizód
- Műfaj: sci-fi, akció, kaland, romantikus
- Stúdió: A-1 Pictures Inc
- Hivatkozások: ANN (eng); AniDB.net (eng); My Animelist (eng); Anime-planet (eng); Wikipedia (eng); Baka-Updates Manga (eng); Allcinema (jp); AnimeNfo (eng); AnimeAddicts (hu); Aoi Anime (hu); Mangareader.net (eng); MangaFox (eng)
