Hideyuki Kikuchi: Darkside Blues (manga; 1988 és mozifilm; 1994)
Különleges grafikai világ, misztikusan egyedi történet egy poszt-apokaliptikus vízióban a jövőről. Akik ismerik Hideyuki Kikuchi (1949- ) lehengerlő stílusát, azoknak ismerős lehet e vegyes körítés. A Vampire Hunter D és Wicked City történeteiről elhíresült regényíró ő, akinek gótikus hangulatú sci-fi regényeiből manga és anime adaptációk is készültek. Ezek közül egy jellegzetes műve a Darkside Blues is.
Lelki traumák a pusztulás korában
A Darkside Blues eredetileg 1988-ban jelent meg mangaként az Akitaka Shoten shounen és shoujo célközönségre orientált kiadónál, mégpedig a Candle magazinban (Baka-Updates manga információi alapján), amelyet 2004-ben angolul is kiadott az ADV Manga (USA). A 2 két kötetes, shoujoként is aposztrofált történet kevés olyan jellegzetességgel bír, ami a lány mangák sajátja. Gyönyörűen szép karakter dizájnján kívül (tökéletes bishounenek és bishoujók parádéja), amelyet Yuuho Ashibe készített, nem találjuk meg a könnyed romantikát. Helyette egy nagyon sötét, erőszaktól túltengő történetet kapunk, amelyben a terrorizmus, az emberek megalázása és a nemi erőszak sem parlagon heverő téma. A hangulatos sci-fi helyszíne a távoli jövőbeli, lerobbant Kabukichó negyed, a Darkside of Tokyo-ként emlegetett terület, amelyet eddig nem sikerült birtokba vennie a Persona Century Corporation nevű szervezetnek. Az agresszív kínzásairól ismert, és emberek millióit lemészárló csoport ellen rengeteg ellenállás szerveződik, köztük egy terrorista szervezet is, amely az AP nevet viseli. Kabukichóban pedig lázadó fiatalok küzdenek a világot meghódító Persona ellen, aminek vezetői az űrből irányítva kényszerítik engedelmességre a földön életben maradottakat. Ám egy nap, egy titokzatos idegen érkezik lovaskocsival, középkori nemesi álcában a törvényen kívüliek városába. Ő Darkside (Natsuki Sakan), egy doktor, aki a Persona hatalmát, és a terrorban megsérült áldozatok lelkét hivatott megmenteni. A jóképű idegen egy helyi siheder bandának is segítőkezet nyújt a túlélésben, amelynek a csinos Seila (Maya Okamoto) a vezetője.
A korához képest közepes anime adaptáció, és összekutyult történet
A gyönyörű grafikájú mangát 1994-ben követte az anime mozifilm, amit a szakdolgozatomhoz végzett kutatások során támadt retro anime hangulatom miatt vettem elő. A Darkside Blues-t ugyan először láttam Hideyuki Kikuchitól, de egyértelműen felismerhetőek benne a Vampire Hunter D-re jellemző karakter dizájnbeli, dramaturgiai vonások. Ugyan ezen a művön nem Yoshitaka Amanoval dolgoztak együtt, de azért a kellemes poszt-apokaliptikus körítés, a jellegzetesen gyönyörűen hűvös gonosz hősnőkkel egyetemben letagadhatatlan eleme a művész film/manga tárának. Az egyetlen gyenge pont, ami elég meghatározóan lehúzza a filmet, az a kuszasága. Először nagyon össze-vissza ugrálva indul a történet, vannak olyan szereplők, akiket csak pár percig látunk, pedig elvileg meghatározó figurák lennének. Sok következetlenség, váratlan dolog zavarja meg a felépített történetet, amit talán a film közepétől kezdünk el érteni. De a film vége is hagy nyitott kérdéseket maga után, sőt maga Darkside hősünk kiléte se tisztázódik teljesen. (Elvileg egy gyermekkorában bebörtönzött csodagyerek, aki egy másik dimenzióban nevelkedett, és tett szert mágikus képességekre.)
Az anime a korához képest nagyon szép, ugyanakkor elég erőszakos, véres képekkel teli. Az animációt a J. C. Staff készítette, és a történet sötét hangulatát tekintve hasonlít a Clamp X című művéből készült tv-sorozatra és moviera. A filmben a karakter dizájnt Hiroshi Hamasaki (Ninja Scroll (movie) és a Perfect Blue (movie) kulcsanimátora volt korábban) készítette, míg a retro hangulatot keltő zenét Kazz Toyama (New Cutey Honey (OAV), Tekken: The Motion Picture) kreálta. A rendezők Yoriyasu Kogawa (Patlabor WXIII (movie 3)) és Yoshimichi Furukawa voltak. A film végén egy kellemes záródal csendül fel Natsuki Sakantól a „Paradise Lost”. A filmet kiadták több országban is, például az USA-ban, Franciaországban, Olaszországban, Oroszországban, Németországban. Sőt, e klasszikusnak számító alkotást 2007-ben is újra megjelentették DVD-én a kiadók.
Hideyuki Kikuchi a sci-fi-horror mester
Hideyuki Kikuchi történeteinek különlegessége abban rejlik, hogy korának egyik legjobb, és legegyedibb stílus ötvözete lelhető fel műveiben. Ha a Vampire Hunter D-ét nézzük, vagy a Darkside Bluest, mindkettőben egyszerre van benne egy világvégi hangulat, gótikus romantikával övezve, jellegzetesen európai ízvilággal fűszerezve, kiegészítve egy kis amerikai westernes harci felállással és tipikus karakterekkel (tragikus múltú lány, nagy mamlasz támogató, csoda képességekkel bíró fiú, néma antihős, stb). Egy tipikus multikulturális keverék minden egyes műve, ami mégis megőriz valamit a japán gyökereiből, de egyúttal történeteinek üzenete miatt bármely nemzet számára egyértelműen befogadhatóvá válnak véres, olykor emberi pszichével játszó sztorijai. Az leszögezhető, hogy műveiben emberi mivoltunkat vizsgálja elsősorban, az emberi érzelmek szélsőségeit a terrorizmus, egy diktatórikusan elnyomó rezsim, vagy éppen egy high-tech, számítógépek által szabályozott világ súlya alatt. Emellett az akció mellett, mindig fontos szerepet szentel a humornak, és a romantikus szálnak is, amely keserédes érzéseket hagy bennünk drámaisága miatt. Nem véletlenül vonnak párhuzamot közte és az amerikai pszicho-horror/fantasy-sci-fi gurukkal: Stephen Kinggel, valamint a H. P. Lovecrafttal (1890-1937).
Eleve regényeit anime, manga adaptációk sorába szánja, így a Vampire Hunter D két feldolgozása mellett további művei is mozi, illetve Ova adaptációra kerültek (a Vampire Hunter D első mozifilmje 1985-ben jelent meg, míg a Vampire Hunter D – Bloodlust című változat 2001-ben.) A Vampire Hunter D egyébként a leghosszabb, és lerégebb óta futó novella sorozata, amely ma már a 18. köteténél tart (1983-ban indult). Ráadásul olyan nagy nevű manga író mellett érlelődött, mint Kazuo Koike, aki a híres Lone Wolf and Club írója, amelyből manga, live-action adaptációk sora született meg, és az egyik legnagyobb kultusznak örvendett a ’80-90-es években az USA-ban.
Kikuchi első regényét pedig 1982-ben írta, ez a Demon City Shinjuku, amelyből szintén készült anime adaptáció, de a D, a vámpírvadász mellett külföldön másik ismertebb műve még a Wicked City. Egyik különleges alkotása még a Kaze no Na wa Amnesia (The wind named amnesia) – erről egy későbbi cikket írok, mivel ezt a művét is sikerült megnéznem végre. Az alkotó pedig még mindig nem pihen manga téren, mivel 2006-ban jelent meg a Taimashin: Akamushi Masatsukou című újabb története, amit a Rappa (SASAKURA Kou) 2007-ben követett. Emellett szerencsére a magyar manga piacra is bejutott a szintén 2007-ben indult D, a vámpírvadász képregény kiadása Saiko Takaki rajzaival, aki Yoshitaka Amano eredeti karakter terveit felhasználva veti papírra D történetét. A hölgy szép, kifejezetten shoujo stílusú rajzai teszik újjá, és élvezhetővé a képregényt, ami a hazai piac egyik legszebb kiadványa a Fumax kiadónak köszönhetően. (Ami kár, hogy egyenlőre csak három kötete jelent meg magyarul.)
Úgyhogy Hideyuki Kikuchi műveinek felfedezésénél kezdetnek a Vampire Hunter D-t illetve a The wind named amnesiat ajánlom azok számára, akik nem ismerik a stílusát, ami egyszerre különleges, mégis megszokott, véres és valahol még mély üzeneteket is hordoz magában.
Hasonló animék: Twilight of the Dark Master, Bounty Dog, X: The Movie
Pillanatképek / Sreenshots [nggallery id=147]
Anime adatok
- Japán cím: ダークサイド・ブルース
- Angol cím: Darkside Blues
- Rendezte: Yoriyasu Kogawa; Yoshimichi Furukawa
- Forgatókönyv: Mayori Sekijima
- Karakter dizájn: Hiroshi Hamasaki
- Zene: Kazz Toyama
- Megjelenés éve: 1994
- Típus: mozifilm
- Terjedelem: 84 perc
- Műfaj: dark fantasy, akció, dráma, horror, sci-fi
- Stúdió: J.C.Staff
- Hivatkozások: ANN (eng); AniDB.net (eng); My Animelist (eng); Anime-planet (eng); Wikipedia (eng); Imdb (eng); Baka-Updates Manga (eng); Allcinema (jp); AnimeNfo (eng)
