Ez az eddigi legjobb darab az Amerika kapitány szériában! Steve Rogers eredettörténete nem volt rossz, de nem hagyott eget rengető nyomot a nézőkben (no jó, az azért emlékezetes volt, amikor piszkafa nebáncsvirágból egy szexi izomhegy lett). A második film, A tél katonája siralmasan alulteljesítette a Bosszúállók bármelyik csoportos vagy egyéni mozi ütlegét – talán a Thor volt ennyire felejthető mélyrepülés a cuki Loki szerepeltetése ellenére is. De amit a Polgárháborúban rittyentett a Marvel az minden volt, amire egy fan vágyhat!
Egy kis spoileres merengés az elvek ütköztetéséről
Emlékszem, amikor a szuperhős filmuniverzum beszippantott magával Vasember nagymenő és sivatagi robbantásoktól terhes eposzába, majd elaléltam. Imádtam a laza és szoknyapecér Tony Starkot, aki a cinizmus fájóan igaz beszólalásaival osztotta környezetét és mondta meg a tutit – nem számolva azzal, hogy tettei nyomán városok váltak rommá. No már most, az azóta eltelt filmek bebizonyították, hogy a rettenthetetlennek tűnő piros konzervdobozunk esendő, labilis és ami a legrosszabb, felemészti a félelem – végül is hagyjuk meg inkább Deadpoolnak a poéncsokrokat, ideje Vasembernek megtörnie.
Szuperhősnek lenni nem könnyű feladat, nem is értem miből gondolta Tony, hogyha rakétaként száguld az égen, és ha egy tank erejével megspékelt fegyverarzenáljával robbant fel dolgokat, nem lesznek ártatlan áldozatok – elszabadított mesterséges intelligenciájának zúzásáról nem is beszélve. Nyílván, hárítván a felelősséget most az egyesült nemzetek irányítása alá vonná magát és csapatát. Ám nem mindenki tart vele.
A 100 éves Amerika kapitány tudja azt, amit ez a gyerekes érzelmi intelligenciával bíró zseni nem: tetteinkért felelősséget kell vállalni, és hiába a független ellenőrző osztag. Az atombomba se akart magától Hirosimára pottyanni. Azzal, hogy hétköznapi emberek, mi több, politikusok kezébe adják a szuperhősök irányítását, tulajdonképpen tömegpusztító fegyvereket adnak egy csapat gyerek kezébe, akik kényük-kedvük szerint bevethetik őket, akár ártatlanok megölésére is. Steve tudja ezt nagyon jól, és kenyeret tör Vasemberrel. Nem is tudom ennél tovább hangsúlyozni azt, hogy mennyire nagyot nőtt Amerika kapitány a szememben! Hol a buta tekintet, és a naivitástól hiszékeny hazaszeretet! Steve tudja, mit kell tenni, miért, ha meg is inog, kiáll az elveiért és nem tágít! Ő lett az a példakép, akire mindig vártam (remélem Ti is)!
Új szuperhősök az óvodában, ahol Amerika kapitány az óvóbácsi
Mondanom sem kell, hogy Amerika kapitány jelleme mellett a film másik nagy wow-faktora a régóta várt szuperhős vs szuperhős ütközet volt! Vasember felképeli Amerika kapitányt? Vanda húszemeletnyi mélyre zúzza le Víziót? A siheder Pókember körbehálózza Hangyát? Hell yeah! Felejthetetlen és giga fangörcs kiváltó volt látni, hogy új szuperhősök (Pókember, Hangya és Cicafiú) is betársultak a reptérromboló civakodásba! Tudja a Marvel nagyon jól, hogy mitől döglik a légy! Az amerikai képregények követői biztos régóta tudják ezt, de mi moziba járók, végre mi is átélhetjük a tutit. És tudjátok mit? A Bosszúállok végeredményben éppen annyira szól a felnőtté válásról, a másság elfogadásáról, a barátságról, mint bármely más tinédzser és fiatal felnőtt célközönségnek szánt alkotás. És ezt az örökkén ismételgetett mondanivalót rettentően szórakoztató formában tálalja újra.
