Itó Projekt a második animefilm: Total Cool!

A 2015-ben premierre került Harmónia zseniálisan idézi olyan művek hangulatát, mint a Ghost in the Shell, az Ergo Proxy vagy a Psyhco Pass. És ami a legjobb, az anime alapjául szolgáló regényt az Ad Astra kiadó jóvoltából már magyarul is olvashattuk! És a regény ismeretében garantáltan állíthatom, hogy remek munkát végeztek az anime készítői! Teljes egészében visszaadták az eredeti történetet, sőt, a Studio 4°C-nak és redjuice finom karakterdizájnjának hála, a film szervesen hozzáad az eredeti mű értékéhez. De mielőtt továbbfejtegetném ezeket a szálakat, nézzük meg, hogy miről is szól az anime?

Amikor a tested nem a Te tulajdonod többé

Kirie Tuan (Sawashiro Miyuki) a World Health Organization (WHO) alkalmazásában álló ügynök, aki békefenntartóként tevékenykedik az egyik hadifronton. Ám túlontúl független akciói miatt visszarendelik Japánba, ahol egy váratlanul lecsapó terrorista támadás kinyomozására szólítják fel felettesei. A bökkenő csak az, hogy Tuan személyesen is érintett az ügyben. Helyzetét bonyolítja az, hogy egy olyan rendszert szolgál, amit szíve szerint gyűlöl. Ugyanis a WHO a nanotechnológia segítségével minden polgárba beépített egy WatchMe nevezetű rendszert.

A WatchMe ügyel arra, hogy egészségesen élj, érzelmileg kiegyensúlyozott légy, és figyelmeztet a veszélyforrásokra. Ez a ráktól, haláltól és fájdalomtól megszabadító rendszer azonban valójában egyetlen célt szolgál: megszüntetni az emberi brutalitást azzal, hogy minden egyes embert a rendszer irányítása alá von. A WatchMe minden 18. életévét betöltött ember testébe bekerül, ami az egyébként is labilis tinédzser korosztályt teljes rettegéssel tölt el, hiszen 18 évig élhetnek csak „szabadon, saját akaratuk jogán”. Hogy elkerüljék a beavatkozást, egyre több fiatal menekül öngyilkosságba – köztük egykor Kirie is így tett két barátnőjével, akik közül Mihie Miach (Ueda Reina) járt egyedül sikerrel. Ám most úgy tűnik, hogy Miach szelleme visszatért, és a terrorista támadások nyomán Kiriét továbbra sem hagyja nyugodni.

A kiemelkedően jó sci-fi animék ismérvei

A Harmónia több olyan elemet is felvonultat, amik más, korábbi sci-fi animékben már remekül beváltak, és pedig: 1) kiválóan reflektál világirodalmi művekre, és okosan használja fel azokat történetében egy adott karakter motivációinak magyarázataként, 2) két eszmét ütköztet két zseniális karakter ellentétével, akik normál körülmények között a legjobb barátok lehetnének, 3) elkalauzolja a nézőt a filozófia bugyraiba, és gondolkodásra inspirálja őt.

Nézzük az első pontot! A Harmónia egyik legfontosabb referencia műve Goethe, Az ifjú Werther szenvedései (1774) című levélregénye. A formabontó mű nemcsak témája miatt hozta ki sodrából a kor kritikusait (a főhős a történet végén megöli magát), hanem egyfajta öngyilkossági hullámot indított el olvasói körében – kutatások szerint egy tucat, fél-tucat áldozatról beszélhetünk. David Phillips, amerikai szociológus, ezt Werther-effektusnak keresztelte, ami egyúttal a média hatására elkövetett, utánzásos öngyilkosságok elnevezése lett. A Harmóniában ez egy visszatérő motívum, és egyúttal a fő terrorista módszere arra, hogy megdöntse a WatchMe rendszerét. Hasonló módon épül be George Orwell, 1984 (1949) című regénye a Psycho Pass című sorozat történetébe, ahol a kegyetlen Makishima egyik kedvenc olvasmányaként szerepel. Vagy ott van még J.D. Salinger Zabhegyezője (1951), ami a GITS SAC sorozatban a Kacagó ember egyik kedvenc idézet forrása, és egyúttal tetteinek mozgatórugója.

Az irodalmi kitekintő után, szemezzünk kicsit a karakterekkel. Kirie morális ellenfele Miach lesz. Képességeik alapján egyenlők – némi homoszexuális vonzalom is fennáll közöttük – a céljuk közös, de másképpen érnék el azt, ami végzetes törést okoz kapcsolatukban. Az utóbbi évekből a Psycho Pass sorozat Kōgami és Makishima párosa jelenítette meg ugyanezt a küzdelmet, amit a kölcsönös gyűlölet és tisztelet árnyalt tovább. (Nem is beszélve a májusi megjelenésű Amerika Kapitány: Polgárháború című hollywoodi produkcióról, amiben ez a drámai játék még ütősebben éledt újjá.)

Végső soron pedig barangoljunk a filozófia vizeire. A Harmónia már az Ergo Proxyben is kibontott filozófiai elmélethez nyúl vissza: az abszurditáshoz. Ennek lényege, hogy az univerzum értelmetlensége és az ember önön létének igazolása (pl. mi a létezésem értelme a világon?) közötti ellentmondást háromféleképpen lehet feloldani: 1) öngyilkossággal, 2) a vallási fanatizmussal és a 3) beletörődéssel, avagy megalkuvással. Mindkét mű bemutatja a különböző választásokat és azok következményeit az egyén életére nézve. A harmadik lehetőség tűnik a legkevésbé gyümölcsözőnek, mindkét műben a folyammal úszó karakterek végzete a korai és kínokkal teli halál lesz.

Akik az animefilm mögött álltak

Az animét a Tekkon Kinkreet rendezésével debütáló Michael Arias rendezte, aki az első amerikai művész, aki ilyen sokra vitte a japán anime iparban. Rendezőtársa Nakamura Takashi volt, aki a Fantastic Children sorozattal lophatta be magát a veterán otakuk szívébe. A szinkronhangok is zseniálisan teljesítettek a sztoriban, Sawashiro Miyukit nem igen kell bemutatni, a Lupin sorozatok Minne Fujikójaként már többeket elkápráztatott korábban. Ám a Psycho Passos életérzést erősítette az, hogy Sakakibara Yoshiko – a Psycho Pass ikonikus „gonoszának”, Kasei Jōshūnak volt a hangja – megint egy titkolódzó női karaktert formált meg. És jöjjön a nagy kérdés: Érdemes megnézni az animét? Mindenképpen! Ám célszerű a könyv elolvasása után lecsapni rá. Ugyan bőre eresztett két órában mesélik el a Harmónia történetét, de annyira sok zsargont használnak benne, hogy nehezen követhető lehet azoknak, akik nem ismerik az eredeti regényt. A történetben nagyon fontos szerepet kap egy yuri szál is, amit értelmezhetünk fanservice-ként is, de olyan erős a film nyomasztó hangulata, hogy ez egyáltalán nem hat zavarólag. A sok monológ miatt olykor tűnhet monotonnak a film, az akció viszonylag kevés benne, ám a vér annál több, ezért erős idegzetű fanoknak ajánlott megtekinteni azt.

Itó Projekt a regényíró

2008-ban jelent meg magyar nyelven egyik legismertebb munkája, amiért Philip K. Dick-díjra is jelölték. Ez volt a Harmónia. Az író sajnos 34 éves korában, rákkal való hosszú szenvedés után hunyt el 2009-ben. Ám 2014-ben robbant a hír, hogy Itó előtt tisztelegve az animeipar három legrangosabb stúdiója – Wit Studio, Manglobe és Studio 4°C – egész estés mozifilmeket adaptál a regényeiből a rangos noitaminA programblokk támogatásával. Pontosan a Harmónia, a Shisha no teikoku és a Gyakusatsu kikan lesz meganimálva. A mozifilmeket 2015 végén kezdték el vetíteni kisebb-nagyobb csúszásokkal, és idén a Blu-ray megjelenések is beindultak. Sajnos a Manglobe stúdió tavaly szeptemberi csődbemenetele miatt a harmadik film megjelenését eltolták határozatlan időre, az eddigi források 2016-ra ígérik a bemutatóját.

Az első film: Shisha no teikoku (Empire of Corpses)
– Részletes kritikámat a filmről itt olvashatod

Ez a film hatalmas csalódást okozhatott sokaknak. Hiába állt mögötte a Wit Studio, hiába volt a betétdalok felelőse ugyanúgy az EGOIST, hiába volt lehengerlően gyönyörű az animációja, nyomába se ér a Harmóniának. Pedig a steampunk és zombi apokalipszis elemeit ötvöző sztori tökéletes alapot adott volna egy menő akciófilmhez. Úgy tűnik, hogy a Wit Studio inkább saját eredeti történetébe, a telejesen azonos műfajú, Kōtetsujō no Kabanerire fektette kreatív energiáit, ami a tavaszi szezon egyik legfelkapottabb sorozata lett.

Anime adatok

</Harmónia> /  ハーモニー (regény)
Szerző: Itó Projekt
Fordította: Oroszlány Balázs
Kiadó: Ad Astra Kiadó
Magyar kiadás éve: 2012
Eredeti japán kiadás éve: 2008
Terjedelem: 306 oldal

</Harmomy> /  ハーモニー  (mozifilm)
Rendező: Michael Arias, Nakamura Takashi
Forgatókönyv: Yamamoto Kōji
Stúdió: Studio 4°C
Megjelenés éve: 2015
Terjedelem: 120 perc