Olvastad kisgyerekként a Snoopyt? Vagy ha Peanutsot írok, az többet mond? Ha esetleg nem tudod mi fán terem ez a klasszikus képregény, ami 50 évig futott – ezzel pedig a leghosszabb folytatásos történetként tartják számon a világon, akkor irány a mozi! A Jégkorszak alkotói a lehető legaranyosabb családi filmet animálták belőle, ami egyszerre édes ízelítő és kedv meghozó az eredeti képregényhez.
A világ egyik legolvasottabb képregénye animációs filmként tért vissza
Hogyan termelhetett 1 milliárdot a 2000-ben véget ért Peanuts annak egykori kitalálójának és rajzolójának, Charles Monroe Schulz-nak (1922-2000)? Ez a kérdés a film megtekintése után kirobbant kutatási vágyam közben villant fel, amikor is átnyálaztam az internetet minden apró, Peanuts körüli részletért. Jó, 21 nyelvre fordították le az eredetileg amerikai napilapokban futó, 17,897 fejezetes képregényt. Így 355 millió ember olvashatta 75 országban – köztük mi, magyarok is. Ezek a nagy számok csak még jobban beindították gondolataimat: vajon mit tudhat a Peanuts az aranyosságon túl, amivel ennyire közkedveltté vált? A mozifilm erre egyértelműen választ ad – a fejemben kavargó kérdések nyomán pontokba szedtem a gondolataimat, de még mielőtt erre rátérnék…
Látod magad előtt a napilapok végén futó Garfieldet vagy a Kázmér és Hubát? Ha igen, akkor tudod, hogy mi az a comic strip. Ennek alapjait többek közt a Peanuts formálta Amerikában, a maga karikatúraszerű, mérhetetlenül egyszerű, mégis komikus és az olvasók jelenére kegyetlenül jól reflektáló stílusával. A népszerűség titka (a lényeg még azért később jön): Schulz figurái egyszerre voltak frappánsan humorosak, elevenítettek meg mély érzelmeket és vetettek fel filozófikus kérdéseket.
Tehát ez:
Ilyet is inspirált:
Ilyen animációs adaptációt kapott (itthon december 24-től adják a mozik):
A 2015-ös animációs filmet a 20th Century Fox és a Blue Sky Studios készítette. Ám nem ez az első animációs munka a képregényből. 1959-ben a Ford automobil gyár TV reklámjaiban szerepeltek Peanuts karakterek, 1965-ben a Coca-Cola szponzorációjával adták ki az első tv specialt, a Snoopy és a karácsonyt, ami Emmy-díjat is kapott.
Schulz titkos összetevői a mozifilmben
Minden sikersztori alapja a történet. A Peanuts, 2015-ös mozifilm esetében ez a következő:
Van egy két bal kezes hősünk, Charlie Brown, aki félénk, maga a két lábon járó szerencsétlenség-mágnes. Egyik nap új szomszéd költözik mellé, a gyönyörű „Vöröske”, akibe első látásra belezúg. Ezzel indul esésektől és romboló mozdulatoktól kísért udvarlása, amit a kiszemelt lány észre sem vesz! Közben kedvenc kutyusa, Snoopy, képzelete szárnyain repülve veszi fel a harcot a Vörös Báróval egy második világháborús settingben, hogy megmentse szíve hölgyét.
Oké, tehát a szerethetőséget biztosító elemek között van:
1. Egy aranyos szerelmi történet.
2. Imádnivaló kisfiú, akinek ügyetlensége ellenére mindig helyén a szíve (Charlie Brown).
3. Cuki állatok (Snoopy, a csíntalan kiskutyus és Woodstock, a miniatűr kanári).
4. További őrült karakterek pl.: Charlie kishúga, Sally, aki hiperszonikus gyorsasággal percenként ordít egyet a bátyja felé, és nem rest hasznot húzni annak hirtelen jött népszerűségéből sem.
5. A felnőtt szereplőktől mentes filmben felnőttes gondolatok, amiket a gyerek karakterek komolyan adnak elő szerelemről, barátságról és a sztárkultuszról. Így olyan komikus, és egyúttal mélyebb kérdések ötlenek fel egy házi dolgozat kapcsán, hogy milyen félelmek tartják gúzsban a komoly kapcsolatokra vágyókat? Mitől lesz sikeres ma egy férfi a nők körében?
A filozofálgatós kérdésekből lehetett volna több is. Az első ilyen szellemességet és mélységet sugalló utalásnál arra gondoltam: „Nocsak, nem hittem volna, hogy ebben a cuki mesében még ez is van!” A hab a tortán pedig az, hogy tényleg a mai gyerekek szólalnak meg a filmben. Nemcsak a magyar fordítás – pl. Charlie minden baklövésénél azt mondta, hogy „Bakker” -, hanem a gyerekek személyisége is zseniális volt.
Érdekesség: Schulz szinte az elsők között rajzolt udvariatlan és kegyetlenül őszinte gyerekeket, akik azt is a másik szemébe mondták, hogy utálják. Ő előtte a sztenderd szerint egy gyerek csak aranyos és kedves lehetett.
Tényleg messzemenően hiteles gyerekek voltak a szereplők – nem bírom ennek dicséretét itt abbahagyni! Ha valakinek az életében, a családjában jelen vannak gyerekek, akkor tudni fogja, mire gondolok itt. A karakterek huncutok, csíntalanok, fergeteges gyorsasággal pörögnek. Nem tipikus hősök, akiket csak a jópofaság és a giccs tölt ki. Néha lopva a hétéves unokahúgomra sandítottam, hogy magára ismer-e egy-egy jellegzetes hiszti rohamnál, vagy reggeli viháncolós ébresztőnél. A dicséretáradatot tódítanám még egy dologgal: a zenével. Annyira üdítő volt, hogy egy gyerekmese nemcsak klasszikus zenei művekkel, hanem akár Gipsy Kings „Bamboleo” (1987) című dallal is aláfestheti jeleneteit, ami fergeteges hangulatot teremtetett.
Schulz 50 évnyi munkája végül méltó adaptációt kapott?
Vérbeli Peanuts-rajongók, itt a Ti véleményetekre vagyok kíváncsi. Én, mint kezdő Peanuts-fogyasztó, nagyon élveztem ezt az első találkozást. Meg is hozta a kedvem a képregények és a korábbi animációs munkák megismeréséhez.
A Peanuts képregény egyébként a 60-as években élte fénykorát, amikor Schulz a vietnámi háborúra is reflektált a sorozatában. A mindennapok mellett azonban saját élete adta a legnagyobb inspirációt a sorozathoz. Gyerekkorában volt egy Spike nevű kutyája, ő Snoopy huncut elődje, ráadásul az iskolában Schulz volt a legfiatalabb, így félénk és szerény kisfiúként mindig a háttérbe szorult – éppen úgy, mint Charlie Brown. A mozifilmben is feltűnő Vöröske pedig Schulz egyik nagy szerelméről, Donna Mae Johnsonról lett mintázva.
Még több Peanuts érdekességet a Huffpost cikkében, a chicagói múzeum oldalán, és a Wikipédián találsz. Ha olvasnál Peanutsot, akkor a Kutya egy élet ez, Snoopy című nyomtatott-keményfedeles kiadványt ajánlom – hozzám is útban van. Ha az eredeti angol nyelvű verzióra is lecsapnál, akkor a GoComics (iOS, Android, Windows phone) ingyenes mobil alkalmazással olvashatod a fejezeteit már most.
