Illik-e beöltözni egy halálos vírusnak? A cosplay és az ebola találkozása.

Azt mondják, hogy a cosplay a szabadságról szól. Annak öltözöl aminek akarsz, a lényeg, hogy jól érezd magad. Ám bármilyen optimistán is cseng ez a mondat, sajnos az „érezd jól magad” rész nem mindig teljesül.

Hiszen ha beöltözöl valakinek, akkor akarva-akaratlanul is érhet kritika. Meg akarják mondani hogyan csináld, vagy éppen hogyan ne csináld. Ismerős?

Ezek a kritikák a temperamentumodtól függően vagy érzékenyen érinthetnek, vagy erősebbé tehetnek. Lereagálhatod őket haraggal, szellemességgel, humorral, vagy egyszerűen úgy teszel, mintha nem is léteznének. Egyébként is, miért baj, ha egy sötét bőrű cosplayel egy fehér karaktert? Miért baj, ha nem japán a cosplayes, hanem pont amerikai, vagy éppen magyar? Miért baj, ha molettebb testalkattal öltözik be valaki? Legtöbbször ezeken a témákon szoktak összecsapni a pro-kontra érv-generátorok.

Nézőként ennyit tudok mondani: ha olyan cosplayt látok, amire kellemetlen ránéznem, – igen, elő szokott fordulni; – akkor nem nézem tovább. Ha valakit mégis érdekel, hogy tetszik-e ő nekem – bár még egyetlen cosplayes se kérdezett rá; – akkor megmondom neki, hogy bocsi, de nem jön be a jelmezed.

Mégis adódhatnak olyan helyzetek, amikor a cosplayesnek tényleg érdemes újragondolnia a jelmezválasztása miértjeit.

Erre a gondolatra a következő eset vezetett rá: A mi nap barátnőm mutatott egy Facebook bejegyzést. Ebben egy cosplayes fejtette ki véleményét egy eléggé visszás jelenségről. Ez a jelenség pedig a médiában is folyton napirenden lévő ebolával köthető össze.

Amerikában ugyanis egy új trend bontakozott ki. A fiatalok elkezdték az ebolát cosplayelni.

Igen, jól olvasod.

Az egész Ebola-chan születésével kezdődött.

Augusztus 4-én, egy pixiv felhasználó – itt fedezték fel a Guilty Crown karakterdizájnerét is, igen professzionális oldal, grafikusként megéri regisztrálni rá;- posztolt egy ebolát megszemélyesítő, rózsaszín hajú kislányt. Nővérke ruha, véres koponya és a halálos kor járványszerű terjedését szimbolizáló denevérszárnyak egészítették ki a megjelenését. (Feltűnt másnak is, hogy a gyilkos animelányok általában rózsaszín hajúak? Ott van a Mirai Nikki Yunoja, az Elfen Lied Lucy-ja és a Guilty Crown Inorija példának.)

Ebola-chan mindenesetre meghódította a 4chan-t. Kapott még egy saját weboldalt is, ahol hátborzongató módon arra biztatják a netezők, hogy minél több embert öljön meg. Sőt, még számolják is az eddigi halálos áldozatokat. Bizarr.

Persze ez a tendencia nem állt meg a cuki képek generálásánál és a hírek megosztásánál. A poénosnak szánt karaktert elkezdték cosplayelni. És ez az a pont, ahol megszólalt többekben a kritikus ellenző.

Az Ebola-chant cosplayelőknek ez rosszul esett. Ők a poén, a cukiság kedvéért öltöztek be ennek a karakternek, vagy éppen azért, mert egy sokak által kedvelt karaktert akartak megszemélyesíteni. Ám más cosplayesek és a közönség egy része felháborodott ezen. A tettüket sértőnek érezték a halálos áldozatok emlékére nézve.

Miért ítélhette el a többség az Ebola-chant cosplayelőket?

Ehhez vissza kell menni a gyökerekhez, azaz ahhoz, hogy egy világjárvány veszélyével fenyegető vírust miként reprezentálnak a különféle médiumok.

A hagyományos médiumok (pl.: napilapok, televíziós műsorok, rádiós műsorok) gyakran pánikkeltő hangnembe siklanak át az objektív tárgyilagosságból. Ezzel szemben az internetes felületen egy trollkodásba hajló viccet csináltak a járványból.

Általában negatívan reagálunk mindkét folyamatra, mert elvárásainkba ütköző mindkét kommunikációs mód.

Tradicionálisan a média alapfunkciója az objektív tájékoztatás. Ezzel szemben a netes mémek éppúgy, mint régen a nyomtatott sajtó karikatúrái egy távolító funkciót látnak el, nagyjából így: „Igen, tudjuk hogy van ez az ebola, de a csapból is ez folyik, és mivel messze van, minket úgysem fertőzhet meg. Minek akkor ez a nagy majré miatta? Én nem félek tőle.” – Mi történik itt? Amiből viccet csinálok, azt én nem veszem komolyan, így nem is félek tőle. Jó  védekezőmechanizmus ez. – mondaná a pszichológus.

Ebola-chan így lehet egy kortárs, karikatúraszerű válasz a félelmeinkre, vagy akár kritika az ebola tipikus médiareprezentációjával szemben. Persze, ez nem zárja ki azt sem, hogy ízléstelen tréfa az egész. És ez az utolsó lehetőség az, amiért átlalában elítélő véleményt fogalmaznak meg az Ebola-chant cosplayelőkről.

De a cosplay más miatt is érzékeny terep!

Hiszen a cosplay során a cosplayelő teste lesz az a felület, ami az ebolát övező véleményeket tükrözi, jelenesetben az Ebola-chant létrehozó indítékok egyikét.

Ha a coplayes azt mondja, hogy azért választotta ezt a cosplayt mert cuki, vicces és sokan szeretik, az azt mutathatja, hogy a cosplayes nincs tisztában Ebola-chan vélt és valós üzenetével. Egyúttal nincs annak a tudásnak a birtokában, ami alapján meg tudná ítélni azt, hogy milyen érzéseket válthat ki a jelmeze másokból.

A jelmezét pedig valószínűleg a jóízlés mércéjével fogják mérni, ami már az Ebola-chan cosplay gondolatának megszületésekor sejthető, hogy több negatív féleményt fog generálni, mint pozitívat.

Végül jöjjön a válasz a címben feltett kérdésre: mennyire etikus beöltözni Ebola-channak?

Ezt mindenkinek magának kell eldöntenie. Ebola-chan, mint cosplay választás a járvány aktualitása miatt elsősorban egy ebolához fűződő attitűdöt fejez ki. Ez az attitűd mások szemében lehet sértő, felelőtlenséget hangsúlyozó, vagy éppen humoros.

A lényeg, hogy a cosplay felvételével az arcodat adod ennek a ‘mozgalomnak’, így érdemes megfontolni, hogy pár év múlva is felvállalnád-e azt. Mert amíg az interneten névtelenül és arctalanul mondasz véleményt bármilyen témában, addig a cosplayjel nyíltan felvállalod azt. Ezért érdemes tudni, hogy mit cosplayelsz, ha végül nem akarsz kellemetlen vitákba bonyolódni. És legyenek bármilyen ártatlanok is a szándékaid, a többség ítélete elől nem tudsz menekülni.