Dante’s Inferno (OVA, 2010)
Különlegesség dögivel! Aki szerette a Berserket, a Claymort, és a Hellsinget, annak kötelező ez a videógame adaptáció. A Dante Pokla 6 rendező, 4 különböző anime stúdió (Manglobe, Dong Woo, JM Animation, és Production I.G) munkájának jóvoltából készült el, Dante’s Interno: An Animated Epic címmel.
A koprodukciós animék nem idegenek mostanában, kezdetnek ott volt a Batman: Gotham Knight (2008), illetve a Halo: Legends (OVA) 2009-ből. Idén is megérkezett egy 2010-es playstation játék, melyet a Visceral Games, az Artificial Mind and Movement készített, Will Rokos írta a történetet, Garry Schyman komponálta. A játék Xbox 360-on és PS3-on jött ki 2010 februárjában először, és ekkor már Blue-ray lemezen a játékhoz készült anime adaptáció is világot látott. A játék története az itáliai költő, filozófus Dante Alighieri (1265?-1321) Isteni szníjátékát (melyet 1307-1321-ig írt) meséli újra egy rendkívül izgalmas és különleges módon. Az eredeti elbeszélő költeményt egy fantasy világgal ötvözött középkorban kapjuk vissza, teljesen kifordítva önmagából, ahol egy Dante nevű keresztes lovag utazását követhetjük végig a Pokol 9 bugyrán át, mely során elrabolt szerelmének, Beatricének a lelkét akarja visszaszerezni.
Az animáció látványosan változik a 4 anime stúdió jóvoltából, így pl.: Dante és Beatrice kinézete gyakran gyökeresen átalakul, de éppen emiatt is nagyon tetszetős darab ez. A látvány igényes, színes, kellően sötét hangulatot sugalló, a szörnyek pedig nagyon egyediek.
A 9 rövid történetből álló anime (melyet talán egy egész estés mozifilm hosszának tekinthetünk), a Manglobe (Samurai Champloo, Ergo Proxy) stúdió nyitányával indul, és ezt az első részt Shuko Murase rendezte, az Ergo Proxy és a Witch Hunter Robin alkotója.
A nyitás után a Dong Woo produkciójában jön a folytatás, melyet a JM Animation és végül a Production IG (Ghost in the Shell) követ. A különböző stúdióknak hála, jó kis vizuális orgiának lehetünk szemtanúi. Bár a történetben angol szinkron szól, kicsit idegölő egy óra után ugyanazokat a sikolyokat végig hallgatni, és a sztoriban is sokszor össze-vissza ugrálunk a jelen és a múlt eseményei között, ami nem rossz, sőt, nagyon jó élményt nyújt az a másfél óra, mely a képernyő elé szegezi a nézőt.
Amit látunk: bűn bűn hátán, szenvedés, megváltás, szerelem, ígéretek megszegése, és töménytelen mennyiségű vér. Ha alapjáraton kedveljük ezeket, és megelégszünk egy egyszeri látvány orgiával, kiválónak tarthatjuk e művet. De ha mélyebb, sokkal összetettebb történetre vágyunk, nem éppen ezzel kell kezdeni a darálást.
Egy kis spoiler: Daliás főhősünk, Dante, éppen visszatér a szentföldi keresztes hadjáratról, mikor is családját és szív szerelmét, Beatricét holtan találja otthonában. Ráadásul Beatrice lelkét a Sátán elrabolja, megfosztva így a mennybe menetel lehetőségétől, Dante bűneire hivatkozva. Így Dante bűntudattal súlytva követi kedvesének lelkét a Pokolba. A Sátán ördögi tervében Beatricét feleségül szándékozik venni, de ez csupán a látszat, valójában a nemes Dante lelkét akarja magának. Ám Dante útja során olyan szörnyűségekre, és titkokra derít fényt nemcsak saját életéből (öngyilkos lett az édeanyja, édesapja kapzsisága, Beatrice és Dante meg nem született gyermeke). Danténak mátírrá kell válnia, és meg kell bűnhődnie mindazokért a bűnökért, melyeket a háború alatt tett: megszegte szerelmének tett hűség esküjét, ártatlanokat is kegyetlenül lemészárolt Jeruzsálemben, és Beatrice öccsét saját gyávasága miatt áldozta fel a gyilkosság oltárán. Az út hosszú, és szenvedéssel teli, mire Dante elnyeri egykori tisztaságát, és emelt fővel tud szembe nézni a Sátánnal.
Linkek: Wikipédia (eng); Anime News Network (eng)
