Tonari no Kaibutsu-kun (TV; 2012) ~ 01-05. epizód utáni benyomások
Mi születik a Toradora! és a His and Her Circumstances (Kareshi Kanojo no Jijō) remixeléséből? Robico, egy kevésbé ismert mangaka tollából született meg erre a válasz a Tonari no Kaibutsu-kun személyében, amely 2008-as startolása óta 10 kötettel ette be magát a szórakoztató shōjok berkeibe. A Kodansha kiadó Dessert magazinjában futó sorozat népszerűségének már csak egy anime adaptáció hiányzott, ami idén októberben meg is érkezett.
Mainstreamen vad bishōnen +stréber komédia a köbön
A magányos Mizutani Shizuku (Tomatsu Haruka) élete másból sem áll, mint mindennapos tanulásból, valamint a környezetében mozgolódó, lusta diáktársak ignorálásából. Csendesen komoly éltanulónk napjait azonban egy váratlan kérés zavarja meg. A látens pánikbetegséggel és kényszeres megfelelési vággyal fertőzött osztályfőnöke rábízza, hogy az osztály rémét, Yoshida Harut (Suzuki Tatsuhisa), csalogassa vissza az iskolába a házi feladat fizikai megosztásával karöltve. Shizuku kedvetlenül vág neki a tanulás rovására menő küldetésnek, de még maga sem tudja milyen jelenséggel hozza össze a sors. Haru ugyanis minden képzeletet felülmúlóan olyan, mint egy maffiafőnök állandóan mérges és kiabálós fia, harsány, mindig verekedik, ráadásul a legkisebb megerőltetés nélkül képes hibátlan dolgozatokat írni, csak éppen iskolába nem hajlandó járni. Ami a legfurcsább, hogy egy közös dolog akad a két fiatalban: mindketten vágynak a barátokra, csak nem tudnak kapcsolatot teremteni kortársaikkal. Haru a maga ügyetlenül kétbalkezes módján, Shizuku egy jégkirálynő őszinteségével űzi el maga mellől a többieket. A barátszerzési vágy mellett pedig mást is talál e két fiatal: szerelmet. De nem is akármilyent! Kapcsolatuk igazi se veled-se nélküled irányba fordul az első pillanattól kezdve, tanulmányi rivalizálással, néha verekedős hangnemű összetűzésekkel a pirulós jelenetek mellett. Ha az egyikük szerelmet vall, a másik biztos kitalál valami elborult elméletet arra, hogy miért nem lehetnek együtt. A néhol gyerekes, de minden szempontból ennivaló komédia csúcspontjait további lüke karakterek színesítik bájos huncutkodásaikkal a háttérben.
A mókás felhozatalt egészíti ki így a kissé szürke karakter Sasayan (Ohsaka Ryota), a butuska, de cuki pofikat mutogató Natsume-chan (Tanezaki Atsumi). A későbbiekben pedig Haru családi galibái miatt előkerül annak bátyja is, a szívtipró Yuuzan (Nakamura Yuuichi), de nem maradhat ki a képből a két főhősünket szerelmi sokszögbe rángató Kenji és Ooshima-szan sem. Kenji-kun (Terashima Takuma) Haru érdekbarátja volt a kezdetekben, majd a maga csíntalan módján próbál huncutkodni, főleg Shizuku szoknyája körül. Ooshima-szan (Hanazawa Kana) a félénk osztályelnök, akit Haru féktelen természete babonáz meg, ezért a lány a maga módján próbálja meghódítani főhősünket, de egyelőre nem jár sok sikerrel. Persze nem szabad kihagyni a Harunak ideiglenesen otthont adó, szemfüles beszólásairól ismert unokatestvért, Misawa Mitsuyoshit (Higuchi Tomoyuki) sem.
Vélemény és egyebek
Nem egy kimagaslóan egyedi setting, de szórakoztató, és szép a grafika. A Brains Base stúdiójából a Mawaru Penguindrum óta mindent kíváncsian várok, egyelőre ez kiváló kikapcsolódásnak tűnik a hideg estéken. A mangáját is elolvastam a harmadik kötetéig, de miután láttam, hogy egy az egyben ugyanazt kapom vissza a sorozat epizódjaiban is, így felhagytam a spoilerezéssel, bár ha hinni lehet az előrejelzéseknek, akkor csak 12 részes lesz az anime. (Az első öt rész körülbelül az első két kötetet öleli fel, így ha azt nézem, hogy már 10 kötet van kinn, és csak 7 epizód van hátra, akkor vagy lesz második évad, vagy mangában folytatom majd a történetet. Habár, animében egyelőre szórakoztatóbb a sztori.)
A történet egyértelműen a karakterek belső érzelemvilágára fókuszál erősen, (szeretem, nem szeretem, miért érzem magam ilyen furcsán, ha ránézek, stb), de van benne szó egymás elfogadásáról, a beilleszkedésről (+ annak gondjairól) és a szociális kapcsolatok kiépítésének fontosságáról. Kivetnivalót még nem találtam benne, az alkotók közül a rendezőt – Kaburaki Hirót (Kimi ni Todoke – hasonló is ehhez az animéhez picit, főleg a lassan fejlődő szerelmi szál miatt, bár Haruék hamarabb lépnek ecchi szintet) -; valamint a forgatókönyvírót – Takagi Noborut (Durarara!!, Koi Kaze) – emelném ki. Az endingben egy ismertebb j-pop banda dalol, a 9nine. Az opening színes és előhangolja a nézőt a várható humorra, bár a zenéje nem igazán fogott meg, ugyanez igaz az endingre is. Mindkettő a műfaj jellegzetes stílusjegyeiben készült lásd. pasztell, illetve aquarelle hatású rajzok az endingben. A szinkronok is kellemesek, tipikusak – Hanazawa Kana már kihagyhatatlan egy ilyen animéből is, annak ellenére, hogy nem ő szólaltatja meg a főszereplőt. Nézni biztos fogom, a műfaj kedvelőinek is tetszeni fog szerintem, hiszen aranyos anime sok-sok humoros pillanattal megfűszerezve.
Pillanatképek / Screenshots [nggallery id=307]
Anime adatok
- Japán cím: となりの怪物くん / Tonari no Kaibutsukun
- Angol cím: The Monster Next Door, My Neighbor Monster-kun
- Forgatókönyv: Takagi Noboru
- Rendezte: Kaburaki Hiro
- Eredeti alkotó: Robico
- Eredeti karakterdizájn: Robico
- Karakterdizájn: Kishi Tomohiro
- Zene: Nakayama Masato
- Megjelenés: 2012
- Típus: tv-sorozat
- Terjedelem: 12 epizód?
- Műfaj: dráma, iskolai élet, romantikus, vígjáték, shōjo
- Stúdió: Brains Base
- Hivatkozások: ANN (eng); AniDB.net (eng); MyAnimelist (eng); Hivatalos honlap (jp); Wikipedia (eng); Anime Addicts (hun)
