Mi az? Olykor félelmetes, mint a Coraline és a titkos ajtó (2009), olyan intelligens mondanivalóval bír, mint a ParaNorman (2012), vagy a Doboztrollok (2014). Igen, ez a LAIKA új stop motion technikával készült filmje, a Kubo és a varázshúrok. A kritikusok hasra estek tőle, még Szirmai Gergő is az egekig magasztalta, és ez talán az első olyan amerikai produktum, ami a japán kultúrát ennyire nagy tisztelettel mutatta be. De tényleg ennyire jól sikerült? És mennyi esélye van, hogy Oscart kapjon? Nézzük!
Ilyen melankolikusan szomorú művet még nem láthattunk a LAIKA-tól!
A LAIKA-ról tudni lehet, hogy mindig is egy különc művész stúdió volt 2005-ös születése óta. Ám a Kubo, elképesztően más lett ahhoz képest, mint amit korábban alkottak. Az előző LAIKA filmek groteszk morbidsággal meséltek tündérmesés, majdhogynem horrorba illő kalandokról. Gondoljunk csak Coraline-ra, akit egy gombszemű boszorka akart megölni, vagy a Doboztrollokra, ahol gyerekgyilkosságtól és belsőséges felrobbanástól kezdve van minden, vagy a ParaNormanra, amiben egy boszorkány „gyilkos” zombikat küld egy városra. Továbbá, a Doboztrollok és a ParaNorman esetében zseniális volt, hogy a klasszikusan rémségesnek gondolt lényeket (trollok és zombik) szerethetően mutatták be a készítők. SZERETHETŐEN! Vagy, hogy a Doboztrollokban reflektorfénybe tették a világ legütősebb transzvesztita főgonoszát! A Coraline-t leszámítva – elég rémisztő -, ez a másik két film egyszerűen könnyed és humoros. A Kuboban is vannak ilyen pillanatok, de míg az összes korábbi LAIKA film relatíve happy enddel végződik, addig a Kubo egy keserűen szomorkás érzést hagy maga után.
Sőt! Már ahogy indul az animációs film, ránk tőr a sírhatnék! A kezdő jelenetek alatt ugyanis egy anyát láthatunk a vihartól tomboló tengeren evezni, aki hátán egy batyut cipel. Ám mielőtt partot érne, a tengerfenekére süllyed, ahol egy sziklába veri fejét. Nemsokára a parton tér magához, ahol utolsó erejével mászik oda batyujához, amiből egy félszemű kisbaba tűnik elő. Majd eszméletét veszti a nő. Mi ez, ha nem szívszorítóan kemény kezdés? Már ekkor megnyíltak a könnycsatornáim. És ezután jött a szívfacsaró folytatás! A kisbaba már nagyobb kölyök, aki maga gondoskodik szellemileg nem éppen ép édesanyjáról. Egy barlangban élnek, közben a kölyök a közeli faluban tart varázslatos samiszen előadásokat. Zenés történeteket mesél, amik során különleges erejével origami papírokból állnak össze meséjének hősei. Ám édesanyja intése ellenére, egy nap sötétedés után is kinn marad a szabadban. Ekkor olyan sötét erők találják meg a kisfiút, amik másik szemét akarják tőle elvenni. Kubo kénytelen elhagyni biztonságos otthonát, hogy felkutassa halott szamuráj apja hagyatékát és legyőzze az őt üldöző gonoszt.
A gyerek-szülő kapcsolat legmeghittebb ábrázolása
Ez egy kulcsfontosságú elem a Kuboban. A LAIKA korábbi műveiben mindig lázadó kölyköket kaptunk, akik pörlekedve élték mindennapjaikat a szüleikkel, duzzogva a felnőttek nemtörődöm viselkedésén, olyan tipikusan amerikai család-modellben. Erre a Kubo pont az ellenkezőjét csinálta. Még pedig így: Kubo gyengéden eteti sérült anyját. Felülteti. Betakarja. Egyszerűen érződik a kisfiú minden tettén, az a szülő iránti mély tisztelet és szeretet, ami annyira japános. Persze a film nem időzik sokat ezeknek a mély érzelmeknek a prezentálásán. Története egy sinkanszen gyorsaságával száguld, egy fantasy kalandtúrába torkollik, amiben egy elképesztő amazon majom és egy bogár szamuráj lesz fiú hősünk társa.
És tényleg. Azt lehet mondani, hogy a Kuboban megvan minden, ami egy mély történethez kell. Főhőse kalandjai során belelátunk még abba a ma nagyon is aktuális japán problémába, ami a hagyománykövető idősebb generáció és a lazább fiatalok közötti ellentétekre vezethető vissza. De nemcsak az intelligens tartalom üt, hanem a látványvilág is. A LAIKA kitett magáért. Az animációs filmet a stúdió CEO-ja, Travis Knight rendezte – ez elképesztően nagydolog! Ő a Nike márka alapítójának fia. Nyolcévesen elkísérte apját egyik Japánba tett üzleti útjára, és ekkor szeretett bele a kultúrába. A rendező édesanyja révén pedig, a fantasy történetek iránti rajongását ültette a filmbe. Ráadásul olyan klasszikusokból merített inspirációt, mint Kurosava Akira filmjei, vagy konkrétan a Kozure Ōkami / Lone Wolf and Cub (1970-76) mangasorozat. A vizualitáshoz pedig a hagyományos japán fametszetek (ukiyo-ek), az origami, a noh színház elemei, a késő Edo-korabeli babakészítés, Hokuszai és Hiroshige japán festők művei és Sato Koichi, 20. századi grafikus művész alkotásai adták az ihletet. Elképesztő, hogy mennyi művészeti elemre, látványra vonatkozó kutatás és utalás van e film mögött! És meg is látszik rajta, mert csodás vizuális élményt nyújt!
Ha ennyire jó a Kubo, miért szerepelt hazájában annyira rosszul?
Tény. A Kubo éppen hogy visszatermelte azt a 60 millió dollárt, amiből készült. Hiába imádták a kritikusok, az amerikai nézők nem igazán rajongtak érte. A LAIKA azonban nem csüggedt el. A Kubótól azt várják, hogy majd külföldön tarol nagyot. (A Warcraft kínai sikerére hivatkoznak ennél a pontnál sokan.) Megrögzött moziba járóként egyébként engem is sokkolt, hogy a Kubot már a premierje utáni héten is szinte alig adták a szegedi mozik! Csak egy-két időpontra lehetett foglalni helyet, abból is az egyik mindig délelőtti volt… Ennyire nem fűztek volna nagy reményeket hozzá? Igaz, van pár szépséghibája a történetnek, ami például a tökéletes dramaturgiájú Zootropolis – Állati nagy balhéval szemben gyengíti esélyeit az Oscarra. Mire is gondolok itt? A történet már-már túlságosan rohan. Nem volt idő arra, hogy a mélyebb érzelmeket átéljük a hőssel, mint mondjuk a veszteség érzését, vagy a megbocsátás kegyét. Ráadásul a főgonosz a történet végén egy elég közönségmegosztó „büntetést” kap. Lényegében hősünk rákényszeríti a saját akaratát, és olyan dolgokért is megbocsát neki, ami elképzelhetetlen lenne a valóságban!
És ha már tömeges rajongás nem övezte a Kubót, hát kapott annál inkább több támadást. Igen, már megint a whitewashingról van szó, ami a készülő Ghost in the Shell amerikai film kapcsán is rendszeresen felcsap. Sokan sérelmezték, hogy a Kuboban nem ázsiai színészek adják a főszereplők hangját! Pedig a kölyök Kubót Art Parkinson (Game of Thrones Rickonja), az édesanyját Charlize Theron (Mad Max: A harag útja Furiosája), a bogár szamurájt az Oscar-díjas Matthew McConaughey alakítja, míg a világ leghátborzongatóbb hangján Rooney Mara rémisztgetett minket, a főgonoszt pedig a Ralph Fiennes (Harry Potter Voldemortja) szólaltatta meg. A szinkron leosztás zseniális volt. Akadt mellettük két japán színész is a stábban, de komolyan. Miért kellene egy amerikai produkcióhoz full japán színésztársulatot szerezni? Hány olyan animét láttunk már, amiben az amerikai karakterek hangját amerikaiak adták? Hát én még nem hallottam ilyenről, de írjátok meg, ha Ti igen. A fehérítéssel kapcsolatos vádaskodások méltánytalanul érték a Kubót. A film nem teljesen tökéletes, de gyönyörű élményt tud adni a mélyebb gondolatokra is nyitott nézőknek. Az Oscar-jelölésre pedig rettentően nagy esélye van. Hogy a díjat is elviszi-e? Azt meglátjuk. Annyi biztos, hogy animefanoknak érdemes legalább egyszer ezt a japános művészi csodát megnézni.
Adatlap
Cím: Kubo és a varázshúrok
Év: 2016
Írta: Marc Haimes, Chris Butler
Rendezte: Travis Knight
Stúdió: LAIKA
Hossza: 102 perc
imádtam ezt a filmet!! <3 persze nem tökéletes, mint ahogy azt írtad, de zseniális a zene benne, egyedi a megvalósítás, jó poénok vannak benne, érdekes történet 🙂
Idei év abszolút kedvence a Zootopia mellett, bár talán azért szurkolok jobban a Kubonak, h nyerjen oscart, mert ha már nem lett annyira népszerű az emberek körében, jó lenne, ha megkapná legalább ezt az elismerést. Amúgy kíváncsi lennék, ha a Disney adta volna ki, ugyanez lenne-e a helyzet…..Szerintem nem,de ez már csak az én véleményem….
:)) Van benne valami. Sajnos a Disney-nek erős a keze. A zene tényleg fenomenális! Nekem a Beatles átdolgozás tetszett a legjobban a végéről. Azt többször is visszahallgattam.