A 2016-os téli szezon legszebb, de egyúttal legunalmasabb fantasy animéje

Gyönyörű animációval, antigravitációs mellekkel megpimpelve indult 2016 januárjában a Hai to Gensou no Grimgar című fantasy anime. Ám hiába a kígyósuttogást kölcsönző, Harry Potteres nyitány, vagy a Hercegnő és a kobold csúf szörnyeinek modernizált grafikája, a történet erőtlen, mint a Kryptonittal falhoz vert Superman. Vagy talán az volt a készítők szándéka, hogy megteremtsék a világ (leg)slice-of-life-osabb fantasy animéjét? Hát, akkor sikerrel jártak.

► A SZTORI

Az anime egy 7 kötetes light novel adaptációja, de indult már belőle manga is. A sorozat az A-1 Pictures munkája. A stúdió előtt le a kalappal, hogy ilyen szép sorozatokat tud kiadni, főleg egyszerre kettőt! Hiszen a Boku dake ga inai machit is őt viszik ebből a szezonból, és az az anime is csodaszép. Megéri követni a stúdió műveit!

Immár a hatodik részénél tartó Grimgar még nem produkált áttörést. Pedig a fantasy klisékből mindent bevetettek a készítők a siker érdekében. Kapásból az Utawarerumono (2015 októberében indult) amnéziás expozícióját vették kölcsön azzal, hogy klisés karaktereiket bedobták egy középkori környezetbe. A fiataloknak nincs múltja, nem tudják honnan jöttek, hogy kik is ők. Ám eme Útvesztősen frappáns fordulat után kiderül, hogy hőseinknek hat fős guildekbe kell állniuk, és mint bármely más RPG játékban, egyre erősebb ellenfeleket kell legyőzniük, új skilleket kell tanulniuk és jelvények gyűjtésével kell a helyi katonai légióban előre jutniuk. Az ellenség a kardforgatás gyakorlására is alkalmas koboldhorda, kiknek megölésével tudnak hőseink pénzt, és így megélhetést biztosítani maguknak. De hogy ki hozza a szabályokat, és miért kell főszereplőinknek beállnia a „játékba”? Miért nem fognak össze és adják önellátó gazdálkodásra a fejüket a helyett, hogy nap, mint nap életveszélyes portyákra indulnak a pénzszerzés reményében? Miért lesz minden meghalt fiatal zombi, és ezt mégis miért nem fejtik ki jobban? Rejtély. Az anime világában semmit sem magyaráztak meg eddig. És az a legfurcsább, hogy a csodaszép animációja miatt ezt (nehezen ugyan), de mégis meg lehet neki bocsájtani.

► A KARAKTEREK ÉS AZ ANIMÁCIÓ

Bár nem akartam az egész cikket a Grimgar animációjára felhúzni – főleg, hogy annak járt volna külön bekezdés is – de egyszerűen ez az, ami eladja az egész sorozatot. És hihetetlen, de tényleg ezerrel hozzátesz a karakterek szerethetőségéhez és bájához az, ahogy kinéznek és mozognak. Egyszerűen az animét csak úgy lehet nézni, hogy csillogó szemmel csüngünk minden egyes jeleneten, és teljesen mindegy mi történik – lényegében semmi – egyszerűen beszippant a csodásan megrajzolt világ hangulata. Pedig rettentően klisés – már írtam, tudom – a karakter felhozatal:

A történet mesélője és főhőse Haruhiro (Hosoya Yoshimasa), akinek helyén van a szíve, elég ügyes, de inkább másra hárítja a komoly döntések terhét. Ő az ellenséget hátulról ledöfő tolvaj kaszt tagja. Guildjének vezetője a karizmatikus, kedves és rettentően intelligens Manato (Shimazaki Nobunaga), aki gyógyító mesterként erősíti csapatukat a nyilvánvaló stratégiai vezetői tisztje mellett. Az állandó galibát a folyton hencegő Ranta (Yoshino Hiroyuki) generálja, aki a fekete lovagok feketelovagja, míg a nyugalmat és a masszív erőt Mogzo (Ochiai Fukushi) képviseli. De a fiúk után ott vannak még a csapat női tagjai is: az íjásznak pocsék, de alapvetően mindig vigyorgó és csintalan Yume (Komatsu Mikako), és a varázslóként háttérbe húzódó és szégyenlősen halkszavú Shihoru (Terui Haruka).

És ha már a lányoknál tartunk. Ennyire klisés és egyúttal szép fanservice-t ritkán látni ilyen minőségben testet ölteni. A két lány a tipikus kis mell-nagy mell kontraszt mentén született, mini ruhájukból szinte minden kivillan olykor a fiúk nagy örömére. Ám most jön a fordulat! A készítők gondoltak az uniszex jegyében a nőkre is, mert hihetetlenül izmos és bishi szépfiúkat rajzoltak. És a legmegdöbbentőbb, hogy a srácok vastag (és izmos) nyaka az, ami a leginkább megfogott. Komolyan.

► A RENDEZÉS

Ambivalens. Röviden. Kicsit hosszabban? Nem jó, tényleg. Nem találták el a ritmust. Egy mozgalmasabb rész után jön egy teljesen hétköznapi, csak evéssel, vásárlással és beszélgetéssel foglalkozó pihenőnap, aztán olyan is megesett, hogy az epizód kellős közepén megálltunk öt percre. Öt percig szólt az anime egyik betétdala, és nem láttunk mást, csak hogy egy helyben állnak a hőseink és egy loopolt jelenetben lengeti a szél a hajukat, köpenyüket. Ennnyi. Ami a legrosszabb: hiába a sok dráma és szenvedés – ó, ez egy slice-of-life agónia történet a javából – nincs súlya a drámának. (Az eddigi hat rész alatt talán a bekezdéshez mellékelt könnyes – és kissé erotikus – jelenet volt a legközelebb ahhoz, hogy érzelmet csikarjon ki a nézőből.)

► AJÁNLÓ

Aki egy benyugtatózott SAO hasonmásra kíváncsi, amiben digitális kijelzők és online jelvények helyett egy realisztikusabb fantasy-középkori világ uralkodik, és nem bánja, ha lassú mederben folyik a cselekmény, annak még talán szerezhet kellemes perceket ez az anime. Ám aki az igényesebb történetek híve, vagy több izgalmat vár egy animétől az inkább messze kerülje el ezt a sorozatot. Bár a Grimgar abból a szempontól jó, hogy naturalisztikus a koboldirtás benne. Itt tényleg folyik a vér, röppenek a testrészek, és nagyon groteszk az, ahogy ártatlan hőseink gyilkosok lesznek – kihagyott ziccer, hogy ezt a angstet rejtő meghasonulásra nem csaptak le a készítők! Összegezve, lenne benne potenciál, de nem éltek vele eddig a készítők. Nem valószínű, hogy a hátralevő hat részben dobbantanának nagyot, de reménykedjünk. A látvány mindenesetre meghálálja a ráfordított időt.