Ha szegedi vagy és még nem váltottál ingyen jegyet a november 12-ig tartó Kínai Filmhétre, akkor most spuri a Belvárosi Moziba, amíg van hely! Ilyen jó alkotásokat a magyar közönség maximum a minőségi ázsiai filmeknek helyt adó torrent paradicsomból szerezhetett be eddig, se az itthoni televízió, sem a hollywoodi blockbusterekre szakosodott mozik nem bővelkednek távol-keleti, nem hogy modern kínai filmkínálatban. (Jó, a Tigris és sárkány, A repülő tőrök klánja és hasonszőrű rokonaik azért beszivárogtak eddig is ügyesen, azzal a pár kiváló Jackie Chan és Jet Li főszereplésében, és hangsúlyozom nem amerikai gyártásban készült filmmel egyetemben). Na de, térjünk vissza pillanatnyi fellángolásom tárgyához! A szegedi Kínai Filmhét november 9-i estéjén, 18:15-ös kezdettel indult el a humortól egyszerűen kicsattanó Nagyi újra fiatal (Once again 20 / 重返20岁) című 2015-ös film.
Mire számítottam?
Egy családi drámára, ami miatt lesírjuk arcunkról a nap végére egyébként is szétkenődött szempillaspirált – a közönség 70%-a nő volt, egyetemistákkal és nyugdíjasokkal, no meg a párjukat elrángató leányzókkal együtt, ezért megtartom ezt a felettébb feminim hasonlatot. Mi adta volna a sírásra az okot? Hát a halálra készülő, jól szituált kínai nagymama története, aki egy csoda folytán újra húszéves lesz.
Mit kaptam?
Megvolt a családi dráma, de igazán változatos műfaji egyveleg kíséretében! Ugyanis adott a minden lében kanál nagymama figura, aki fia családjával él, rendszeresen az idegösszeomlás szélére hajszolja menyét kéretlen kritikáival. Egyszer a nagyi annyira kiborítja menyét, hogy a férj végül kiadja útját: Mama, idősek otthonába kell menned! A természetében tényleg pimasz nagyi – mi nézők csak nevetünk frappáns beszólásain – itt összetörik, ezért bánatában elmegy halotti portrét készítetni. Ám a fényképezés után nagy meglepetés éri! Miután könnybe lábadt szemmel követi a fotós utasításait, miszerint legszebb fiatalkori énje mosolyával üljön a kamera elé – hát csodák-csodájára a nagyi megint húszéves lesz! És így születik meg a talpraesett, felvágott nyelvű, görnyedt tartásban csoszogó fiatal lány, aki lélekben továbbra is a hetvenévesek mindentudásával forgatja fel mindenki életét.
https://youtu.be/YK9gJLWz4Ys
Kalandjai során rivalizál más nagyikkal egy hetvenéves bácsi figyelméért, de rockbandát is alapít a fiúunokájával, miközben nagy érzelmi drámák közben a családja tűzön-vízen át keresi őt. És mi mit élünk át? Mosolygunk, amikor a nagyit egykori plátói szerelme egy rozoga motorral viszi randizni, vagy amikor a saját unokája vall szerelmet neki. Sírunk, amikor hősnőnk azt látja a fián, hogy megszakad a szíve, annyira bántja, hogy az anyja nyomtalanul eltűnt, vagy amikor rájövünk, hogy egyedülálló anyaként miként adta fel álmait a nagyi. Ez egy rettentően bájos, bohókás, ártatlan és megható történet a családról és a nagyszülők szeretetéről a javából.
Két színésznő, kiknek játéka magával ragadó és elbűvölő
Az egész filmet a hősnő idős és fiatalkori énjét alakító két színésznő viszi el a hátán. A sziporkázó és parancsolgató madame figuráját a 71 éves Ya-Lei Kuei formálja meg, míg fiatal énjét, az ártatlanul naiv, ósdi szokásokat követő lányt, aki Liza, a rókatündér Balsai Mónijának bájával csavarja ujjai köré a férfiakat – Zishan Yang játssza. Nem csoda, hogy a filmben a hetvenéves bácsitól, a tojáshéjat a fenekén viselő sihederig mindenki oda van érte. A két színésznő egyébként zseniális! Csak úgy áradtak a mély érzelmek a tekintetükből. Na és a zeneiség! A táncdalfesztivál Fenyő Mikijét idéző szerelmes és lírai dalok csak úgy röpködtek a levegőben, mert a nagyi elkezdte megvalósítani a nagy énekesnői álmát.
Minden tehát kiváló, a hangulatot messzemenően visszaadó zeneiségben csúcsosodott ki, a kamera felvételek is gyönyörűek voltak, sőt olykor határozottan kreatív képkivágásokkal érzékeltették az idő múlását.
Pár falat ínyencség az érdekességre vágyóknak
1) A film elején arcunkba tolt márka elhelyezés történik, amikor nagyink egyetemi tanárként dolgozó fia bevonul szemináriumot tartani, és minden diák előtt kinyitott MacBook hever. Helló Apple!
2) A kínai fiatalok – és egyúttal a mi – okostelefon függősségét teljesen hitelesen adja vissza a film. A nagyi lányunokája folyton azon csüng és gépeli titkosüzeneteit a világhálóra. (Elcsíptem egy manga olvasót is a diákok között!)
3) Bár csak pár pillanat erejéig, de felbukkan a kínai városok ellentmondásossága a filmben, főleg amikor a SZIN-t idéző, pogózástól élénk rock fesztivál képe ütközik a kecskékkel és birkákkal torlaszolt földes utcaképekkel, ahol riksa szerű járgányon hordják a takarmányt a földművesek.
4) A kínai filmművészet egy bizonyos szegletére jellemző melodráma teljesen átitatja a filmet – ázsiai filmekben nem szokatlan, hogy mindegyik tízedik percben könnyezik valaki, legyen az férfi, nő vagy gyerek, egyre megy. Bár ha még ennél is sírósabb élményre vágyunk, nézzünk dél-koreai drámákat, ott garantált, hogy a főszereplő, vagy akit szeret az halálos beteg – ergo, mindenki megállás nélkül agonizál és bőg.
5) Azok a felejthetetlen kínai dalok, amiket Fenyő Miki is megirigyelhetne. A kínai nyelv lágy finomságai és annak ellenére, hogy a mai napig nem tudom, hol különülnek el a szavak és mondatok, a filmben hallott dalok mind egytől egyig elvarázsoltak.
+1) Öngól, avagy fricska a kínai kultúrának. Amikor a nagyinak ikerunokái születnek, az újdonsült anya csak a kisfiút dédelgeti a kezében, a kislányt csak úgy mellékesen nézi meg az apa, éppen csak felbillenti a pólyát arcocskájáról. (Mennyire finom önreflexió ez a „fiúgyermek az első”-ideológiára!)
Hogyan tovább?
Ha hasonló élményre vágysz, akkor a belvárosi mozi 18:15 órai kezdettel vár szeretettel még három filmmel az elkövetkezendő napokban. Mégpedig:
- Amerikai álmok Kínában (nov.10.): kínai fiatalok önkeresése és önmegvalósítása az amerikai álom nyomán. 2013-as romantikus-dráma.
- A csalogány (nov.11.): egy nagyapa és kislány unokájának különös utazása, ami drámával és megható egymásra találással teli. 2014-es film.
- Balett a háború lángjai között (nov.12.): második világháborús romantikus-dráma egy tiltott szerelemről.
A filmek eredeti nyelven, magyar felirattal tekinthetők meg.
Azt mondom, gyertek, nézzünk kínai filmeket és millió köszönet a Szegedi Tudományegyetem Konfúciusz Intézetének és a Kínai Médiahatóságnak, amiért mindezt megrendezte!
(Eddig a 2015-ös Farkastotem és a Sárkánykard című filmek kerültek vetítésre a moziban.)
