A 2015-ös nyári anime kerekasztalra az alábbi animék közül kerültek ki beszélgetésünk tárgyai – a kerekasztalról készült videófelvételt itt nézheted meg. A programon a Gangsta., az Akagami no Shirayuki-hime, a Non Non Biyori Repeat, a Dragon Ball Chō, a Charlotte és a Kangoku Gakuen sorozatokat veséztük ki. Ezt a listát kiegészítettem pár (szerintem) érdekesebb ajánlóval, plusz, a közönségszavazáson top helyekre került új animékkel, hogy mindenki találhasson kedvére valót. Jó olvasgatást!
Az anime-vérfissítés, amire már régóta vártam
Műfaj: seinen, akció, dráma, maffiózók; Stúdió: Manglobe; Linkek: Hivatalos weboldal, MangaUpdates, AniDB, ANN Encyclopedia, MyAnimeList, syoboi, Wikipedia, MAL
Black Lagoonba öntött Berserkes Guts idézés a Manglobe eme legújabb produkciója. A Gangsta. eredetileg egy 2010-ben indult seinen manga, meglepő módon egy nő tollából. A pályakezdő Kohske írja és rajzolja, 6 kötet jelent meg eddig belőle, de kapott már egy spin-off mangát és egy hangjátékot is. Most meg itt az animeadaptáció.
Az anime az 1990-es évek, 2000-es évek eleji sorozatok hangulatát idézi. Nincs cuki moés trendkövetés, csak kőkemény macsóság egy jó adag akcióval, gengszterekkel és piros festéket nem kímélő jelenetekkel. Erotika is van itt dögivel, és még a zenei aláfestések is leszámolnak korunk édes nyivákolásával.
A történet helyszíne egyébként Ergastulum, a törvényen kívüliek uralta város, ahol két főhősünk – Nicolas Brown és Worwick Arcangelo – zsoldosként keresi kenyerét. (Ó, helló európai miliő és személynevek! Már hiányoztatok nagyon!) Faragatlan hőseink pénzért bármire hajlandók, bár kegyetlenségük ellenére meg van a maguk becsületkódexe. Az anime különlegessége, hogy Nicolas siketnéma, így kézjelekkel kommunikál társával, de inkább tűnik egy féken alig tartható vérebnek, mint fogyatékkal élő embernek. (Külön érdemes figyelni a készítők ama precizitására, hogy teljesen valósan reprezentálják a süketnéma karaktert. Még Nicolas seiyuuja is kitesz magáért, amikor artikulátlanul ejti a szavakat.) A duó első nagy munkája egy fiatal banda likvidálása, ám egy nőt megkímélnek a mészárlás közben, aki több galibát fog okozni nekik később, mint azt előre gondolnák.
Kik csinálják? A Manglobe-ot nem nagyon kell bemutatni, referenciáik magukért beszélnek. Ígéretes a sorozat azért is, mert Shukō Murasa rendezésében készül, aki az Ergo Proxy, a Michiko to Hatchin és a Witch Hunter Robin szériákat vitte korábban. Ezekben meg volt dögivel az a felnőttes és érett hangulat, amit a tinédzser drámák ritkán nyújtanak. Az opening (a Renegade című dal a Stereo Dive Foundationtől) az animéhez méltón egy dögös remix, elektronikus vad zúzás, ami a sokadik hallásra sem megunhatatlan. Az ending Annabeltől csendül fel, ami egy szintén minőségi muzsika.
Egy japán amazon tündérmesékben garázdálkodik
Műfaj: romantikus, fantasy, dráma, shōjo; Stúdió: BONES; Linkek: Hivatalos weboldal, MangaUpdates, AniDB, ANN Encyclopedia, MyAnimeList, syoboi, Wikipedia
Az anime, amit Junchi ajánlása nélkül sosem kezdtem volna el. Egyelőre nem is bántam meg.
A történet hősnője Shirayuki (Hayami Saori), aki gyógyfüvek és főzetek árulásából él meg. A gyönyörű lány messze földön híres szokatlanul vörös hajzuhatagáról, ám szépsége végül szabadságát fenyegeti, amikor Tanbarun hercege kinézi magának őt. A pimasz ifjú ellentmondást nem tűrően kéri fel a lányt szeretőjének, de öntudatos Shirayukink levágja haját, majd egy másik királyságba szökik. Útja során összeakad a titokzatos Zennel, és annak mókás kísérőivel. A véletlen úgy hozza, hogy Zen (Osaka Ryota) egy mérgezett alma miatt majdnem örök álomba zuhan, és csak Shirayuki mentheti meg az életét. A két fiatal közös kalandjai, kik között a vonzalom is felüti a fejét, ezzel veszi kezdetét.
Az anime 12 részes lesz, és az inkább shōnen és mecha-vonalon nagyobbat alkotó BONES stúdió készíti. A második évadot már bejelentették egyébként 2016-ra, amihez a 14 kötettel bíró manga ad kellő mennyiségű alapanyagot. A mangát Akizuki Sorata készíti 2007 óta, és jelenleg a prominens LALA magazinban fut a történet. Mindezek után mégis mi fogott meg benne? A történet jól mixeli a Grimm-mesék elemeit, kapásból egy Hófehérke és Piroska fúziót sugall a cím, de a sztoriban is számtalan utalás van. Például Tanbarun hercege, Rajin, a „Tükröm, tükröm, mond meg nékem, ki a legszebb lány e vidéken?” ismert kérdéssel indít az anime eslő epizódjában. A herceg egyébként egy nagy pozőr, mókásan nagyképű és megalomániás, de ami még imádnivalóbb, hogy talpraesett hősnőnk jól helyben hagyja végül!
Shirayuki karaktere a jellegzetes Miyazaki amazon-képpel cseng össze. Ő egy céltudatos és független lány, aki a maga ura. Zennel éppen ezért folyton civakodnak, de érezhetően kölcsönös tiszteletnek is megvan a helye kapcsolatukban. Ami különösen megfogott még, az Shiroyuki szinkronhanga. Hayami Saori jellegzetes és felejthetetlen hangszínét az AnoHanában hallottam korábban, Chiroko szerepében, de ő volt a szócsöve a Glasslip főszereplőjének, de a legmaradandóbbat a Higasni no Eden Sakijaként alakította. Ó, és Shiba Miyuki is ő volt a számomra katasztrofálisan gyenge Mahōkából. (Az anime nézése közben végig azon törtem a fejem, hogy melyik sorozatban hallottam őt utoljára. Hát megvan a válasz!)
Vidéki hétköznapok azoknak, akik egy mosolyra vágynak
Műfaj: hétköznapi történet, slice-of-life, vígjáték; Stúdió: Silver Link; Linkek: Hivatalos weboldal, AniDB, ANN Encyclopedia, MyAnimeList, syoboi, Wikipedia
Egy kedvelt, 2009-es manga adaptációja a Non Non Biyori, ami 2007-ben indult, és eddig 7 kötettel bír. Az első animeadaptáció 2013 őszén futott belőle, amit egy OVA követett, majd a mostani 12 részesre tervezett második széria. Sokak a top 10 slice-of-life sorozatok között tartják számon, olyan szériákkal emlegetik együtt, mint a tavalyi év nagy sikere, a Barakamon – szó mi szó, ugyanarról is szólnak.
A Non Non Biyori a Tokióból vidékre költöző Ichijō Hotaru és barátai életét követi nyomon, felvillantva ezzel a város és egy mindentől elzárt kis falu közötti különbségeket. Míg az ötödikes Hotaru alkalmazkodik új és a városi forgataggal szemben merően nyugodtabb vidéki élethez, megismerjük az őt körülvevő lányokat, így a csöpp megmondó leányzót, Miyauchi Rengét; a lázadó természetű, de egyúttal vidáman nemtörődöm Koshigaya Natsumit; és annak testvérét, a kissé visszahúzódó Koshigaya Komarit. A legtöbb poén főleg Renge-chan örökkön ravaszkás mosolyra húzódó szájából pottyan ki, aki legfiatalabb létére a legérettebb észrevételeket képes tenni barátnői felé.
Vélemény: Szeretem a slice-of-life-t műfajt. A Barakamon különösen tetszett, de a Non Non Biyori egyáltalán nem fogott meg. Realisztikusabb karakterdizájnnal talán jobban működne nekem. Tény, hogy Renge-chan a legerősebb és a legmókásabb cukifaktor az animében, nem csodálom, hogy felkapott mém alapanyag az animések között, de a kék copfjaival inkább illik egy fantasy animébe, semmint egy vidéki „farm, ahol élekbe”. Ez a történet egy tömény moe overdóz. Az általános iskolás főszereplőivel nem igazán tudtam azonosulni. A Barakamonnál legalább ott volt a felnőtt világ munkaszelleme, szerencsétlen kalligráfusunk önkeresése és korlátainak leküzdése révén. Egy szó, mint száz, 14 éven aluli kislányok helyett, inkább felnőtt főszereplőkre vágyom egy ilyen témában.
Egy klasszikus a régmúltból, nem is akármilyen formában
Műfaj: akció, kaland, természetfeletti; Stúdió: Toei Animation; Linkek: Hivatalos weboldal, AniDB, ANN Encyclopedia, MyAnimeList, Wikipedia
18 év után, állítólag 100 részesre tervezett folytatással indul újra az egyik legmeghatározóbb anime, a Dragon Ball Z (1989-1996). A közvetlen folytatás címe Dragon Ball Chō, avagy angolul Dragon Ball Super. Toriyama Akira – az eredeti széria rajongóinak nagy örömére – most maga ült a készítői székbe, ugyanis íróként és a karakterdizájn megformálójaként vesz részt aktívan a munkálatokban (új mangát is indított a folytatáshoz). Ez pedig azért jó, mert a ’96-97 között futott Dragon Ball GT gyengeségeit küszöbölheti ki. Az egykori sorozat a Z-nek nem a folytatása volt, csak egy alternatív kiruccanás a főszereplők életében, és nem is Toriyama-sensei eredeti mangáján (1984-1995) alapult. Emiatt sokak szerint nem is lett annyira jó, mint az előd.
Így többnyire pozitív véleményekkel várt a Dragon Ball Chō, ami a Toei Animationnál robog gőzerővel. Cselekménye Majin Buu legyőzése után veszi fel a fonalat. A kellően békésen induló, mondhatni slice-of-life kezdésben, Son Goku (Nozawa Masako) házsártos felesége, Chi-Chi parancsait követve indul el pénzt keresni. Megpróbálkozik a mezőgazdálkodással, de inkább nagy krátereket hagy maga után, mintsem vetésre alkalmas földeket. Mindeközben fia, Son Goten, különféle kalandokba keveredik. A klasszikus kedvenc teljes történetéről még mindig nem tudni sokat, de annyi biztos, hogy a 2013-ban és 2015-ben kijött Dragon Ball Z mozifilmek eseményeit köti majd össze.
Sosem néztem igazán Dragon Ballt. Nekem a Sailor Moon volt AZ ANIME. A Dragon Ballt maximum időhúzásként kapcsoltam be. Így amikor a kerekasztal miatt úgy döntöttem, hogy belenézek, teljesen megdöbbentem. Nem erre számítottam. Az első epizódban csak úgy röpködtek a gegek pl.: „Ez a farönk olyan makacs, mint Vegeta!”; és a komikus helyzetek pl.: Son Goku egy traktoron ül. Ő a világ legerősebb embere, és TRAKTORON ül! Az egész annyira morbid! Főleg a jéggé fagyott, mindig kaján vigyort mutató arcok, amik egy fogkrém reklámban is megállnák helyüket! Akkor ott van még Son Goku szinkronja, Nozawa Masako, aki mint olvasom, a kezdetektől fogva szólaltatta meg csupa izom emberünket, és egyúttal Son Gotent, és Son Gohant is. Én életemben csak magyar és német szinkronnal hallottam Son Gokut, így most az első benyomásom a japán hangja után: „Ez egy vénasszony!” És, úgy tűnik nem is hibáztam nagyot. A szinkronszínésznő 78 éves. Vicces, de szokatlan. Mindemellet a Sailor Moon Crystal-lal szemben, ami a 20. évfordulója miatt kapott újra animét tavaly nyáron – a Dragon Ball Chō egyenesen remekel. A grafikát kellően modernizálták, de nem vitték túlzásba. Pont ugyanazt a stílust adja vissza, amit a klasszikus verzióban láthattunk. A Sailor Moonnál mit csináltak? Telenyomták borzasztó minőségű 3D-vel, és még a története is harmat gyenge lett. A Dragon Ball Chō éppen ezért mindenképpen megérdemel egy esélyt! Az a benyomásom, hogy az egyik legjobb klasszikus anime folytatás lesz. Legyen igazam.
Polgárpukkasztó antiszexiség erős idegzetűeknek
Műfaj: vígjáték, iskolai élet, seinen, romantikus, ecchi, hárem; Stúdió: J.C. Staff; Linkek: Hivatalos weboldal, MangaUpdates, AniDB, ANN Encyclopedia, MyAnimeList, syoboi, Wikipedia
Igen. Megint felmászott a listámra egy ecchi-hárem anime, pedig bevallottan nem szívlelem ezt a műfajt. Mégis. Félévente akad egy-egy olyan anime, mint tavaly ősszel a Grisaia no Kajitsu, vagy most nyáron a Kangoku Gakuen, ami valamilyen morbid eleme miatt megfog.
Még ezer éve olvastam bele a Kangoku no Gakuen mangájába – 2011-ben indult, és jelenleg a 14. kötetnél jár – és már akkor megfogott a szó szerint elborultan beteg világa. Sokan egyébként az ecchi-hárem műfaj paródiájaként tekintenek rá, míg mások egy rakás szemétnek titulálják. Az biztos, vagy utálni fogja az olvasó/néző, vagy pedig imádni. Az ígéretes, hogy a kiváló animesorozatokat vivő Mizushima Tsutomu fogja rendezni. Eddigi munkái: Girls und Panzer, BLOOD-C, SHIROBAKO. Az animáció pedig már az előzetesek és az első részek alapján pöpecnek tűnik. A karakterdizájner egyébként Taniguchi Junichiro, aki korábban a shōjo paródiaként futó Gekkan Shōjo Nozaki-kunon hagyott maradandóan élvezetes nyomot.
A történet röviden: A Hachimitsu Magán Akadémia sokáig csak lányiskola volt, ám a vezetőség váratlanul úgy döntött, hogy a sok hormontól túltengő domina mellé, elférnének a fiúk is. Miután megnyitják a kapukat a srácok előtt, mindössze csak öt fő mer ide jelentkezni, köztük főszereplőnk, Fujino Kiyoshi (Kamiya Hiroshi). Neki négy bajtársával kell felvenni a harcot az iskolát uraló lányokkal szemben, akik szó szerint nőuralmat tartanak, és bármilyen perverz gyanú miatt nemcsak fájdalmas, de egyúttal kegyetlen büntetést szabnak ki a fiúknak. Ráadásul a legtöbb elképzelhető módon alázzák a srácokat, hol korbácsolják őket, hol pedig meztelenül kötözik ki a testüket az udvar közepére. Erre mi a srácok reakciója? „Ó, ne hagyjátok abba lányok! Mi annyira bénák vagyunk, hogy ilyen szépségek korábban a kisujukkal sem értek volna hozzánk!” Ja, és mindehhez Junchit idézve ZS-kategóriás mellcsodák járnak. Ez lenne hát a feminista diktatúra ötven szürke árnyalata, teljesen abszurd szexualitással megsózva. Nézős. De csak az próbálkozzon vele, aki bírja a mocskosan szexista helyzeteket és poénokat.
Cool látvány a világvége határán
Műfaj: akció, démonok, sci-fi, fantasy, természetfeletti, Stúdió: Ufotable, Linkek: Hivatalos weboldal, AniDB, ANN Encyclopedia, MyAnimeList, syoboi, Wikipedia
Tipikus világvége sztori, nagymenő látványvilággal. Ez lenne a God Eater anime. Se több, se kevesebb. A wow-faktort körülötte mégis mi indította be?
Először is, a prominens Ufotable stúdió áll mögötte, és már az első epizód bizonyítja, hogy sem a 3D-től, sem a szánkat tátva hagyó effektektől nem kímélték a sorozatot. (Korábban a Kara no kyōkai című mozifilmsorozatokkal és a Fate/Zero anime-adaptációval maradandóan beírta magát a stúdió a tuti minőséget hozók listájára.) A God Eaterben azonban szemmel láthatóan ráfeküdtek a készítők a CSI: Miami Helyszínelőkből már jól ismert effekt-palettára. Itt a gyorsított jelenetváltásokra, villogó átmenetekre és a szaggatott visszapörgetésekre gondolok, amik igazán cool feelinggel gazdagítják a látottakat. Valljuk be azért, az effekt el is kél, mert a „tipikus” szörnytámadásokon és izgalmas harcokon kívül nem igen számíthatunk változatos sztorira.
Másodszor, egy neves videojáték az anime alapja, ami 2010-ben jött kis Playstationre. Elolvasva a több részt is megért játék storyline-ját (hatalmas spoiler volt ez számomra, tudom), eléggé klisés cselekményt kapunk, ami a szép tálalás mellett kiemelkedőt nem fog nyújtani. De ez teljesen jól áll neki, a műfaj kedvelőinek – igen, nekem is, egyelőre megteszi. Az animében pedig úgy tűnik, szóról-szóra követik a játék cselekményét. Azzal a különbséggel, hogy míg a játékban mi vagyunk névtelen főhősünk szerepében, addig az animébe kreáltak egy teljesen új figurát a helyére. Ő Utsugi Renka (Kijima Ryuuichi), aki egy Fenrir nevű katonai szervezet tagja lesz. A 2071-ben játszódó sci-fi-ben úgy nevezett Aragami lények szállták meg a Földet – magyarán dínóvérrel beoltott kínai sárkányok – akikkel Chris Patt híján a God Eater nevű különleges katonák vehetik fel a harcot. Mégis hogy tudnak a normál emberek kettészelni ilyen gigászi lényeket? Egyszerűen. Vették a tudósok az Aragamik sejtjeit és csináltak belőle egy God Arcs nevű fegyvert. Ez lényegében karkötőként pattan a harcos kezére, majd a kardtól kezdve bármilyen formát képes felölteni. Nos, főhősünk, Renka-kun is egy ilyen katona lesz, azzal a különbséggel, hogy valamilyen okból kifolyólag, ő nála új szintre tud ez a fegyver fejlődni. Így kerül be a srác az egyik elit szörny-likvidátor alakulathoz is, és így lesz képes elpatkolás nélkül túlélni az ütközeteket. Társai pedig egy kész fanservice-ládából lépnek majd ki, van itt a traumától szenvedő dögös bige, füstgomolyagokat eregető tuti kapitány, és csuklyás néma gyerek.
A Holnap határa és a Pacific Rim után márcsak úgy tud egy ilyen zsánerű történet nagyot dobbantani, ha pörög a cselekménye és állati a látvány. A God Eaterben mindkettő potenciál megvan. AMV-sek, bishi-fanok is lecsaphatnak rá nyugodtan.
Creepy kisfiú True Detective-est játszik
Műfaj: bűnügyi, rejtély, pszichológiai, horror, Stúdió: Lerche, Linkek: Hivatalos weboldal, MAL, AnimeDB, AnimeNewsNetwork, Wikipedia
Nice! A Noitamina programblokk Edogawa Ranpo (1894-1965), japán író regényét adaptálja animére. Az elvárások magasak, hiszen az író munkásságát nagyban befolyásolta Edgar Allan Poe és a Sherlock Holmes-t megálmodó Sir Arthur Conan Doyle. Edogawát a japán detektívregények úttörőjeként tartják számon, és legismertebb figurája a fiatal Akechi nyomozó, aki az író több történetében is feltűnik. Az anime valószínűleg a Shōnen tantei dan (Boy Detectives Club) sorozat történeteit adaptálja majd, amiben Akechi egy csapat 13-14 éves kisfiú segítségével old meg bűnügyeket. Az anime az író halálának 50. évfordulójára készült.
És milyen lett az anime? Pazar. A hangulat bizarr, a karakterek kifordultak – mégis melyik 13 éves fiú élvezi azt, ha egy gyilkosság első számú gyanúsítottja? Hát, a 13 éves Kobayashi oda és vissza van az élvezettől, hogy unalom helyett végre egy igazi élet-halál játék részese lehet! (Az már csak hab a tortán, hogy úgy néz ki, mint egy lány.) Legjobb barátja, Hashiba, a diákelnök, próbálja a józanész hangját megszólaltatni azzal, hogy a nyakában liheg és szajkózza a kétségbeesett intelmeit, de nem sok sikerrel. Persze Akechi is feltűnik, megmutatja a tipikus introvertáltan smart detektív archetípusát, ami felszínre hozza Kobayashiban is a nyomozói vénát. Eléggé őrült verziót. A bűnügyeket tényleg fejtörős játékként kezelik a fiúk, ennek morbidságát pedig fokozza a gyönyörű, olykor groteszk grafika, és az a leleményes húzás, hogy az érdektelen karaktereknek csak a sziluettjét mutatják az animátorok. A zenei aláfestés pedig magasan ver mindent, amit az utóbbi években animékben hallhattunk, nemcsak a horrort idéző hátborzongató dallamok, de a hangulatfestő háttérzenék is varázslatosak.
További karakterek eddig a történetben: a szimpatikus Kagami nyomozó (26), az őrült Nakamura nyomozó (38) és a moe loli tanárnő Hanabishi (32). Kik csinálják? Az animációilag jócskán felturbózott Lerche, aki a Persona 4: The animations-t vitte többek között, illetve a Re:Hamatorát. A rendező Kishi Seiji, aki például az Angel Beats!, a Kamisama Dolls, a Ragnarok, a Hamatora animéken dolgozott eddig.
Íme egy jó választás, ha könnyezni akarunk
Műfaj: dráma, természetfeletti, iskolai élet; Stúdió: P.A. Works; Linkek: Hivatalos weboldal, AniDB, ANN Encyclopedia, MyAnimeList, syoboi, Wikipedia
Annyi anime indul mostanában évfordulók apropójaként. A Sailor Moon remake-et kap a megjelenésének 20. évfordulója miatt. A Dragon Ball Z 18 év után új folytatást ér meg. A Ranpo Kitan (személyes kedvencem) egy regényíró halálának 50. évfordulója miatt adaptál detektívregényt a történetében. És itt van a crying games-ekről ismert, de a moe boomban is jelentős szerepet vállaló Key játékstúdió 15. évfordulója. Erre az alkalomra pedig eredeti animével készült a stúdió, mégpedig a Charlotte személyében. Ráadásul a 2010-es Angel Beats! óta ez Maeda Jun legújabb egyedi története. (Kis háttér: A Key stúdió nevéhez több ismertebb anime is kötődik, mint pl.: a már említett Angel Beats!, vagy az Air, a Kanon, a Clannad stb. 2012-ben ugyan volt még egy animéjük, a Little Busters!, de az érzelmi faktort tekintve kissé gyengébb lett, mint az elődök, plusz, Maeda Jun sem dolgozott rajta.)
Mit tartogathat hát a Charlotte? Tömény drámát és tragédiát. Remélem. A sztori szerint a pubertáskorba lépők különleges képességek birtokába juthatnak. Történetünk főhőse, Otosaka Yū (Uchiyama Kōki) is ilyen fiatal, ugyanis bárki testét képes 5 másodpercig „kölcsönvenni”, csak a látómezejébe kell kerülnie a kiszemelt alanynak. Mindeközben a saját teste nyálcsorgató álomba merül. Ám főszereplőnk nem rest visszaélni a képességével! Erejének hála cserkészi be a suli legjobb nőjét, a legokosabb tanulók válaszait lelesve lesz mindig osztályelső, és a gyengébbik nem testébe bújva fedezi fel azt, amiről minden tini srác csak hálószobája rejtekében ábrándozna. Sikerszériája azonban rövidéletű lesz, amikor leleplezik titkát. Pontosan kik? Szintén különleges erőkkel bíró fiatalok, akik azon nyomban egy új iskolába, a Hoshinōmi Academy-re invitálják Yūt arra az átmeneti időre, míg el nem múlik a képessége. Itt pedig megismerkedik a láthatatlanná váló Tomori Naoval (Sakura Ayane), és a szélsebes meteorként becsapódó Takajō Jōjirōval (Mizushima Takahiro).
Egyszerűen imádom. Biztos tele lesz klisével. De! A P.A.Works-szel nem lehet mellényúlni. Na jó. Csak akkor, ha saját történetet csinál a stúdió, és nem egy Glasslip-szintű animét tesz le az asztalra. Mindenesetre a Shirobako és a Nagi No Asukara óta ők jelentik nekem a kimagasló színvonalú animegyártást, mind minőség, mind történet tekintetében.
Cuki lányok a zombi apokalipszis közepén
Műfaj: dráma, horror, pszichológiai, rejtély, iskolai élet, seinen; Stúdió: Lerche, Linkek: Hivatalos weboldal, MAL, AniDB, ANN Encyclopedia, syoboi, Wikipedia
Az évad legnagyobb meglepetése! De sajnos alig figyelnek szegényre. A Gakkō Gurashi! egy cuki slice-of-life-nak álcázott pszichológiai-horror, amiben semmi sem az, aminek tűnik. Ráadásul az első epizódját annyira zseniálisan építették fel, majd állították fejre egy nem várt fordulattal az utolsó tíz percben, hogy azt tanítani kellene! Azóta is tűkön ülve várom a folytatást.
A történet egyébként a hiperlelkes Takeya Yuki (Minase Inori) egy napjával indít. Reggel felkelve Tarōmaru nevű kiskutyáját hajkurássza egész nap, bár kicsit fura, hogy tanítási időben szabadon szaladgálhat és kiabálhat a folyosókon össze-vissza. Mindeközben megismerjük barátnőit, így a gyilkos tekintetű Wakasa Yūrit (Ichimichi Mao), aki ojō-szama létére egyetlen pillantással képes hősnőnk kiskutyáját helyretenni. Szegény Naoki Mikire (Takahashi Rie) csupán Yuki-senpai pátyolgatása marad – érdekes mód, Yuki idősebb társainál, viselkedésében mégis gyerekesebb náluk. Azonban most maradjunk Miki-channél. A kissé szégyenlős lány legfőbb gondja, hogy Tarōmarut sosem tudja megsimogatni, mert a kiskutya egyszerűen levegőnek nézi. Persze a kislányok felhozatalából nem hiányozhat a tsundere ütleggép sem, akit Ebisuzawa Kurumi (Ozawa Ari) személyesít meg. A lány egy nagy ásóval járja „birodalmát”, és bármilyen probléma megoldásaként csak rásóz egy nagyot a célzott tárgyra, vagy személyre. Futva menekül még a csíntalan Tarōmaru is előle.
Az eddig bemutatott négy lány és kiskutyájuk, miként került egy zombi apokalipszis kellős közepébe? Sőt, eleve hol bújik meg a zombi apokalipszis a rózsaszín játszadozásaik közepette? Ezek az első kérések, amik végigszánkázhatnak fejünkben az első rész alatt. Aztán több furcsa jelenet után, beköszönnek a zombik. Végre! És nem is akárhogyan! Kemény agnst elé nézünk ebben az animében, de komolyan! Sajnos mindezek ellenére a sorozat gyengesége lehet – e tényleg remek indítás dacára -, hogy egy jelenleg is futó mangasorozatot adaptál, ami éppen az 5. köteténél jár. A képregényt egyébként a Steins;Gate-ről elhíresült Nitroplus egyik szerzője írja, és állítólag az utóbbi idők legjobb horror drámája – furcsa ezt a műfajt így látni. Még a Walking deadet se lehet pusztán horror drámának titulálni, hisz mennyi akció van benne! Itt meg várhatólag cuki kislányok fognak lelkileg szétesni a világvége küszöbén. Meglátjuk mennyire fog ez működni. Egyébként a Lerche harmadik sorozata a Gakkō Gurashi nyáron (a másik kettő a Ranpo Kitan és a Monster Musume). Elég jól belehúzott ez a fiatal stúdió, nem de? (2011-ben indult.)
A nyár fantasy animéje
Műfaj: akció, fantasy, kaland, mágia, démonok; Stúdió: Passione, Linkek: Hivatalos weboldal, MAL, AniDB, ANN Encyclopedia, syoboi, Wikipedia
Oké. Ez egy újabb gyönyörű sorozat. És? Hát, ráadásul egy felkapott light novel-adaptáció. Na, ne is folytasd. De várj, a Rokka no Yūshában mégis van valami! Ez egy izgalmas fantasy történet… Áh, olyat már láttunk egy párat. Ne rohanj már annyira! Ebben tényleg van valami! Nem egy világmegváltó sztori, de érdekes a settingje, minőségi a látványvilága, a videojáték fanok tuti oda lesznek a karakterdizájnért, és okos a történetvezetése, humor is van benne bőven, szerencsére az ecchi háremet is száműzték belőle. Jól van, jól van. Figyelek.
Így vitázott bennem a szkeptikus otaku és a lelkes fangirl. De végül a Rokka no Yūsha megnyerte magának még az ódzkodva fanyalgó énemet is. Pontosan ezzel: A 12 részesre tervezett anime története az azték mitológiából kölcsönzi elemeit. A cselekmény alapja pedig egy legenda, miszerint amikor a gonosz felébred és elindul világpusztító körútjára, a Végzet Istene hat hőst választ ki, akik felvehetik vele a harcot. A harcosok testén egy jellegzetes virágmotívum jelzi majd kiválasztott létüket. Igen ám, de amikor kezdetét veszi az apokalipszis, hat helyett hét megmentő jelöltetik ki. A plusz harcos áruló, aki a többiek megölésére tör azért, hogy a sötét démonok világuralma beteljesedhessen. De ki lehet a fekete bárány? Adlet Mayer, aki a világ legerősebb férfijának tartja magát 18 évesen? Ő egyébként egy igen ravasz harcos, mókásan nagymellényű, de azért a szíve a helyén van. Vagy a füllentések nagymestere, és egyúttal gyönyörű Piena Augustra Nashetania Loei hercegnő lenne az áruló? A lány szemrebbenés nélkül képes képtelenségeket állítani, de ugyanakkor elég amatőr még, ha harcra kerül a sor. Vagy a hűvös loli, Fremy Speeddraw lenne az emberünk, aki hatalmas fegyverével bárkit képes szó nélkül kilyukasztani? A találgatás még folytatódhat, hiszen ott van a macska adottságokkal és külsőjegyekkel bíró Hans Humpty, a hegyi szentek vezetője, Mora Chester; a 14 éves kislány, Chamo Rosso, akit tényleg a történelem legerősebbikeként tartanak számon; és Goldof Aurora, aki Nashetania hercegnő hűséges védelmezője, és királyságuk egyik legerősebb harcosa.
Az animét Takahashi Takeo rendezi, aki azért az Ōkami to Koushinryō (Spice and Wolf) és a Maoyū Maō Yūsha sorozatokkal bizonyította azt többször, hogy ő tényleg tudja mitől döglik a légy, legalábbis ha fantasy-ról van szó. Az anime alapjául szolgáló light novel 2011 óta fut, eddig 5 kötete jelent meg, de már kapott manda-adaptációt is 2012-ben. Ami megint csak az gyengeség lehet, mint általában, hogy kevés az alapanyag, így az animekészítők kénytelenek lesznek egy alternatív lezárást találni neki. Érdekesség, hogy az anime mögött egy viszonylag névtelen stúdió áll, mégis, a minőségre nem lehet panasz. A színvilág és a finom rajzok a Katanagatari, vagy az Akatsuki no Yona című animéket juttathatja eszünkbe. Adjunk neki egy esélyt, megérdemli.
Megném őket!
Megnézem őket
BOCSI
Semmi gond. 🙂 Köszi, hogy írtál!
A Rokka no Yūshába-t néztem egy darabig nem rossz, csak az a baj mostanság sokat negyedébe hagynak, vagy lenyomnak 34 részt és a sztori beindulna akkor állnak le a készítéssel 🙁