Miért jó nézni, ahogy másokat kínoznak? Miért lesz letehetetlen egy regény attól, ha például élve boncolás, vagy természetellenes szexuális perverzió van benne? Az a gyomorforgató fajta, amit a Walking dead zombijai képesek az emberi belsőségek tocsogós kihalászásával produkálni mennyei gyönyörtől ragyogó arccal, vagy amikor Christian Bale az Amerikai pszichóban fejszével vág bele egy koponyába majd élvez benne egy hatalmasat. A másik Murakamiként is emlegetett Murakami Ryū újonnan megjelent regénye talán közelebb jutatt minket a válaszokhoz, vagy legalábbis elgondolkodtat a miértekről. Ha egyáltalán bemerjük magunknak vallani azt, hogy mindez bejön nekünk.
A japán amerikai pszichó
Itthon kevesen ismerik Murakami Ryūt, vagy általában összekeverik a másik, elismertebb és szépirodalmi értelemben is kiemelkedőbb íróval, Murakami Harukival. De nem is véletlen, hogy a romantikus és mágikus realizmus írójának árnyékában él a külföldön egyébként majdnem ugyanolyan ismertséget magának tudó Murakami Ryū. Pályatársak ők ketten, közös novellás kötetet is adtak már ki, sőt, még jó barátságban is állnak. Csak amíg Murakami Haruki az élet szebb és költőibb oldalával foglalkozik – ezért is jelölték irodalmi Nobel-díjra -; addig Murakami Ryū egy végletekig beteg, perverzióktól hemzsegő szórakoztató irodalmat képvisel. Nem véletlen, hogy horror filmekben is utazott már, például Miike Takashi az Audition (magyarul Casting cím alatt jelent meg) című regénye alapján készített filmet, de Ryū önmaga is ült már a rendezői székben. Az emlegetett két Murakamiban van azért közös is: mindketten az emberi lélek torzulásairól írnak.
Murakami Ryū legutóbbi regénye, a Piercing is erre mutat jó példát. A könyv magyarul idén novemberben jelent meg, a története pedig röviden a következő:
Férfi főszereplőnk teljesen átlagos családapának tűnik. Ráadásul minden megadatott neki a boldogsághoz. Egy kedves feleség, egy egészséges és gyönyörű kisbaba, jól fizető és rugalmas állás. Ám hősünk furcsa rohamokkal küzd éjjelente. Míg álmatlanul járkál fel-alá a lakásukban, egyszer csak bevillan neki egy ötlet: megszúrja újszülött csemetéjét egy jégvágóval. A legbizarabb az egészben, hogy maga sem tudja miért vágyik erre. Hogy gyermekét megvédje önmagától, úgy dönt, hogy egy prostituálton vezeti le ezt a késztetést. És így jut el a tökéletes gyilkosság kiterveléséhez.
Akiben nem szólalt meg a „ne, ez nekem túl sok” vészjelző a fenti előzetes után, annak bátran merem ajánlani a regényt. A történet maga nagyon rövid, hirtelen befejezése lezáratlanná teszi, de az írás magával ragadó. Ráadásul amellett, hogy más művekre is utal az író – például az Elemi ösztön, vagy az emlegetett Amerikai pszichó -; egyszerre két nézőpontot is bevon a sztoriba: a gyilkosét és az áldozatét. Ez változatossá teszi a cselekményt, plusz, hihetetlenül jó betekintést enged abba, hogy a férfi és a nő, illetve a gyilkos és az áldozat mit gondol a másikról. Például amikor a gyilkos csak azért tesz valamit, hogy csillapítsa a nő gyanakvását, a nő azt hiszi, hogy a férfi fülig szerelmes belé! Amikor a nő a vonzalmát fejezné ki a férfi felé, akkor a férfi azt érzi, hogy lebukott és mindjárt jön érte a rendőrség. Mindemellett persze brutális mennyiségű vér folyik és a leggroteszkebb testi kínzásokat részletezi az író olyan pontossággal, hogy úgy érzzük, velünk csinálják mindezt a kegyetlenséget. Úgyhogy magyar nyelven ez a harmadik Murakami Ryū könyv a Nyakig a miszóban és a Casting után, ami egy elborult japán elméjét mutatja be.
Miért szerethetjük a Murakami Ryūéhoz hasonló történeteket?
Ez a gondolat foglalkoztatott végig, amíg olvastam a regényt. Egyrészt, az az abszurd kegyetlenség, amit a karakterek átélnek annyira taszító és gusztustalan, hogy sokszor nem mertem nyilvános helyen olvasni a könyvet, félve attól, hogy mások is látják a reakcióimat. Annyira borzasztó jelenetekkel van tele, hogy egyszerűen lehetetlen nem odafigyelni rá. De mégis miért érezhetjük ezt szórakoztatónak? A tippjeim a következők:
1. Olyan feszültséget generál a történet, amit a hétköznapokban nem élhetünk át, ez pedig egy egyedi és ritka élményt nyújt, pont úgy, mint amikor horrorfilmet nézünk.
2. A gladiátor harcokat is annál jobban élvezte a nép, minnél durvábbak voltak. De a gladiátor harcokkal szemben még mindig ártatlanabb ez a fajta szórakozás, mert nem kell megkérdőjelezni az emberségünket közben. Végülis kemény moráliskérdés lehet az, hogy miért hagyom, hogy az orrom előtt két ember csonkítsa vagy éppen ölje egymást, nem?
3. Mivel mindaz, amit látunk/olvasunk valójában fikció, így nincs is súlya. Nem kell felelősséget vállalnunk a történtekért, nem is akadályozhatjuk meg őket. Egyszerűen a képzeletben megy végbe az erőszak, ami saját feszültségeink levezetésére is jól jöhet.
4. A média bulvár híreinek hála már annyira immunisak vagyunk a „sima”, „hétköznapi” erőszakra, hogy valami durvább képes csak megragadni a figyelmünket, legyen az bármennyire is gyomorforgató.
5. Az ilyen sztorik tipikusan a kontroll vesztésről szólnak. A mindennapokban akkor vagyunk biztonságban, ha az adott helyzet urai vagyunk. Mi irányítunk, mi mondjuk meg hogy mi történjen, nincs helye a meglepetéseknek. Azok úgyis csak stresszelnének. A Piercinghez hasonló sztorikban ki vagyunk szolgáltatva az írónak. Próbára teszi a tűrőképességünket, játszik a félelmeinkkel. Ez persze a befogadótól függően vagy próbatételként csapódik le, amitől erősebbnek érzi majd magát, vagy éppen az az elborzasztó élmény teszi emlekezetessé a történetet, amivel soha többet nem akar újratalálkozni – de persze a delikvens legközelebb is próbát tesz vele.
És még a fentieken kívül még ragozhatnánk tovább a jelenséget. De talán pont ott lehet a lényeg, hogy nagyon is emberi mivoltunkból eredeztethető a groteszk iránti vonzalmunk. Abból, hogy a Földön egyedül a mi fajunk képes arra, hogy élvezetét lelje – kicsit drasztikusan fogalmazva – az ölésben. A többi élőlény faji és bilógiai önfenntartása érdekében teszi mindezt, ösztönből, míg minket sokkal fejlettebb vagy éppen alantassabb okok – ez nézőpont kérdése – vezényelnek; például a politika, vagy a szórakoztatás. Továbbá a kíváncsiság, a valóságban meg nem tapasztalható extrém élmények iránti áhítózás is ott lehet a háttérben. Murakami Ryū regénye pedig ezért jó. Mert arra inspirált, hogy erről a témáról gondolkozzak. Szórakoztató, de egyúttal tartalmas kikapcsolódást nyújtott azzal, hogy olyan torz és lelki sérülésektől meggyötört embereket mutatott be a regényében, akik a mai világunkban előforduló tipikus családi és társadalmi problémákat reprezentálnak (pl.: családon belüli erőszak, elfolytások, beteges megfelelési kényszer stb.). Az pedig, hogy ezekhez a témákhoz a groteszkséget hívja eszközül az író, elég izgalmas módja a figyelemfelkeltésnek.
Cím: Piercing
Eredeti megjelenés Japánban: 1994
Magyar kiadás: 2014
Terjedelem: 196 oldal
Megrendelhető: Libri.hu
