Sok mindent gondolhattok róla. Van, aki szerint megdöbbentő amit csinál, más jót nevet rajta, valaki imádja. De egy biztos: mosoly nélkül nem lehet mellette elmenni! Ő Momiji, az „enigmatikus alakváltó”, aki mint kiderült, nemcsak cuki moe lányok bőrébe bújik szívesen, hanem az erősebbik nemmel is kacérkodik. Az alábbi interjúban mégis lány cosplayeiről fagattam, de megpróbáltam lerántani a leplet a „kislányról”, hogy meglássuk milyen ezermester fiúval állunk valójában szemben. [Az interjút eredetileg a Cosplay.hu oldal, Cosplayográfia rovatába készítettem.]
Aisaka Taigaként a Toradora című animéből (2011. december 10.)
GT: Mikor kezdtél el cosplayelni? Momiji: Első cp-m 2006 nyarán volt, a miskolci conon, de én is, mint mindenki a petőfiben kezdtem igazán. Az első cp-mkor Holdfény lovag voltam a Sailor Moonból. [GT: Meglepődtél? Én igen! De imádtam ezt a karaktert! Meg is kérdeztem, hogy miért pont őt választotta.]Ez volt a legelső animém, és Mamorunak ő volt a számomra a legelfogadhatóbb formája. Jobban szerettem ezt a megvalósulását, mint az Álarcos férfit.
GT: Miért kezdtél el cosplayelni? Momiji: Elsősorban amiatt, mert az a gondolat, hogy a kedvenc karakterem bőrébe bújhatok, nagyon megtetszett.
GT: Hogy váltottál lányokra? Momiji: Hát az még 2010-ben történt. Akkor furcsa mód a gender bender cosplayt vettem célba, konkrétan a 2010-es pécsi conon Kyonnak voltam a női verziója, azaz Kyonko, ráadásul perfoban léptem fel. [GT: Kyon a The Melancholy of Haruhi Suzumiya című anime férfi főszereplője.]Ez a pécsi con egyébként azért is kedves nekem, mert Pécs egyrészt a szülővárosom, és a PAF-fal [GT: Pécsi Anime Fanclub.] is jóban vagyok. […] Nem egyszer volt később arra precedens például, hogy lánynak is néztek, amikor mondjuk még hosszú volt a hajam, de amikor lányt cosplayelek, a megtévesztésnél és a viccnél azért többről van szó.
GT: Milyen fogdtatása volt a Kyon cosplayednek? Momiji: Összvissz akkor perfoban csak hárman indultak, a többi az ilyen helyben nevezős volt, de legalább egy bronz érmem van! 😀 De egyébként imádták.
GT: Nekem különösen tetszett a Haruhis cosplayed. Momiji: Igen, az is volt egyszer.
GT: Ehhez kapcsolódóan, tudom, hogy moe cuki lányokat cosplayelsz és kíváncsi lennék mi fog meg bennük jobban. A kinézetük, vagy a személyiségük? Momiji: Igazából 50-50%, de nem is tudom. Nem egyszer vállaltam be tsundere karaktereket, így például Louise-t [GT: A Zero no Tsukaima című anime hősnője.], illetve volt egy tomboy karakter is, Kisaragi Yuffi a Final Fantasy-ből.
GT: Sokszor hallom azt másoktól, hogy nekik kellettek az ismerősök ahhoz, hogy rávegyék magukat a cosplayre. Nálad ez hogy volt? Momiji: Nos, igen, igen. Nálam pont az ellenkezője, hogy sokszor próbáltam partnert keresni magamhoz, de sosem találtam. És jön az örök mondás, hogy egyetlen ember is tehet csodákat. Ehhez tartom magam. […] Nyitott lennék egy csoportos cp-re is, ahol vegyes a társaság. Erre volt már példa, csak közbe jött sajnos valami.
Momiji személyes kedvence: Uzuki Amu (2010. április) – „Ez e legkedvencebb visual novel karakterem. Ezt a kabátkát is én magam varrtam össze, meg a kendőt is.”
GT: Mi a legkedvesebb cosplayes emléked? Momiji: A 2010-es zsűri kedvence jelölés, ami az említett Louise (Zero no Tsukaima) cp-mhez fűződik.
GT: A kezdetektől fogva érdekelt az, hogy versenyen is megmérettesd magad? Momiji: Természetesen, másfelől, bár eddig még nem nyertem, de jelölésem volt, és ez némileg növelte az önbizalmam, bár az a jelölés elsősorban Licorne-on múlt. Valószínűleg nagyon beleszeretett a Louise cp-mbe, hogy jelölte. 😀
GT: A verseny azért az egy nagyobb ugródeszka, megmérettetés. Te ezt hogy élted meg? Momiji: Hát nálam az a helyzet, hogy ugyan a legelső conoktól kezdve kezdtem el cp-zni, tehát a legelső 2005-ösön még nem voltam, de a 2006-osoktól folyamatosan ott voltam, és ez részben abba is beleszól, hogy az előzsűrizésen is gyorsan túlmegyek már.
GT: Mi a legkellemetlenebb cosplayes emléked? Momiji: Az első expos animekarin esett, hogy a Nia (DearS) cpmben, amihez nem volt komolyabb lábbelim, véletlenül beleléptem a törött cső melletti vízbe. […] Ez részben nem az én hibám volt. Ez a cosplay amúgy is csak részben volt egy sikertörténet, mert részben az anyagválasztásba, részben a kivitelezésbe csúszott hiba.
GT: Nem is szereted, nem is vagy büszke rá? Momiji: Van személyes cp-s toplistám, de hát nem is áll a legalján ez, hanem inkább az utolsó előtti konkrétan.
GT: Biztos sokan kérdezték már, de miért pont lányok és a crossplay? Momiji: Mivel megvan az alkatom hozzá, illetve engem elsősorban a, mondhatjuk így, a romantikus mangák, animék érdekelnek, azokban meg a fiú karakterek kevésbé jellegzetesek.
GT: Magassarkú volt már rajtad? Momoji: Nem, mert iskoláslányoknak általában nincs, és én sem próbáltam még felvenni. Bár egy bordó bokacsizma volt rajtam egyszer, de az viszonylag kellemes viselet is volt.
GT: Szerepjátékokba bele szoktál menni? Momiji: Régen igen, volt hogy performance-oztam, de mostmár nem fér bele az időkeretembe, mert üti a zenekvízt, amin nekem kutya kötelességem részt vennem egyes barátok miatt, akik számítanak rám ez ügyben. Szóval próbálni, próbálgattam szerepezni, csak hát megint ez az, hogy nincsenek hozzá megfelelő partnerek.
Momijit a fiú karakterek is megfogták, az említettek mellett beöltözött például Kuramának is a YuYu Hakushoból.
GT: Milyen visszajelzéseket szoktál kapni, amikor cosplayelsz? Momiji: A legtöbben elismerően szólnak a cp-imről. Bár vannak ellenlábasok, de ők is elsősorban konstruktív ellenzékiség. Rosszindulatból piszkálódokkal én sem foglalkozom.
GT: Te honnan szerzed be az alapanyagokat egy cosplayhez?
Momiji: Korábban előnyben voltam azzal, hogy egykor a családom rövidárúboltot vezetett, és mikor azt kénytelenek voltunk a válság miatt felszámolni, én megkaptam a nem eladott árukészletet. Ma már viszont egy körúti textilüzletbe járok alapanyagokért (nem reklámoznám pontosan hová, de megéri mert az ár/érték arány számomra igencsak kedvező). […] Egyszer például megjegyezték, hogy a paróka választásom nem volt a legjobb, de az nehezebb is nekem, mert konkrétan az ebay rendelésekhez nem értek. Tehát a külföldi rendelések nekem nem nagyon mennek. Úgyhogy beszerzem ott, ahol tudom. […] De azért a party boltokba is eljárogatok, hogy hátha látok valami jót [GT: parókát].
GT: Mennyi idő alatt készülsz el egy jelmezzel? Momiji: Ez nehézség függő. Van, amikor pár hétvége alatt elkészül, van amikor nagyobb figyelmet igényel. Erre nagyon jó példa a Dita Liebely cp-m, amit az egyik Animekarin mutattam be, ez egy fanmade karakter volt, szinte rohamtempóban csináltam két teljes héten át.
GT: De akkor várj, te is varrod a ruhákat? Momiji: Szinte mindig 100%-ban kézzel varrom őket, nagyon ritkán kapok segítséget, csak kivételes esetekben, ha kérek segítséget, de akkor is csak tanácsot. Anyukám megtanított varrni teljesen, mert hasonló végzettségű. Iskolában is tanultam varrni, így háztartástan meg technika órán. […] Szoknyakérdésnél például egyedi technikám van, mégpedig az, hogy legtöbbször esernyővásznakból vágom ki az abroncsot. Így nem kell azzal vesződni, hogy kifelé bővüléssel szegni-szegni, hanem rá lehet csatolni. (Nekem is van cp-s szekrényem, de konkrétan már két szekrénysort kellett nekik elkülöníteni, egyet az állóknak, egyet a fekvőknek. Néha jönnek hozzám vendégek, és ők is kipróbálhatják őket.) […] A Claymore cp-m szoknyáját meg már például teflonvászonból csináltam, amivel a vasalódeszkákat szokták beburkolni (ez több hónapos munka volt, eleve rossz irányba is indultam el).
Az említett Claymore cosplay fakarddal.
GT: Szoktál ruhaterveket is rajzolni? Momiji: Részben, de legtöbbször a tervezésnél a számításokra figyelek. Nagyon precíz vagyok, tehát semmit nem számítottam eddig félre szerintem, nehogy balul süljön ki valami.
GT: Szerettél volna ruhatervező, vagy divattervező lenni? Momiji: Nem erre indult el az érdeklődésem, inkább a számítógéppel szerettem jobban bánni, így a végzettségem mozgóképgyártó. Ezt arra építettem, hogy egy időben, most is azért, az amv-ékben nagyon ott vagyok. [Itt van Momiji YouTube csatornája, ahol saját készítésű amv-sorozatát tudjátok megnézni.]
GT: Mi alapján választod ki, hogy miket cosplayelsz? Momiji: Részben az aktuális animék/mangák/játékok is beleszólnak, de 70%-ban a spontaneitás dönt nálam.
GT: Milyen tulajdonságokat érzel magadénak a cosplayelt karakterekével? Momiji: Hát legtöbbször a sztoikusságot, ez az, amit értékelek, és úgymond a nyugalmat.
GT: Legközelebb is láthatunk tőled lány cosplayt? Mik a terveid? Momiji: A Tavaszi MONDOconon biztosan, hiszen Idoun leszek, a Fire Emblem nevű RPG játék sárkány főgonosza. Utána viszont megint egy kicsit megszakítom a nők kontinouitását, mivel Johnny Greenteeth, a Remember Me nevű játék karaktere lenne nálam tervben.
Az emlegetett Louise (2010. október) cosplay, amivel zsűri kedvence jelölést szerzett Momiji.
GT: És hogy volt nálad? Először jött az anime, és utána a gamerség? Hogy alakult ki? Momiji: Teljesen igazad van. Az animékből alakult ki, és általában teljesen az anime érez nálam prioritást. Csak most azért esett a választásom Johnny-ra, mert idén akit cosplayelek, szintén csuklyás karakter, és Johnny is csuklyás, most ezt a karaktervonalat próbálom megfogni. Olyan titokzatos, meg tulajdonképpen a csuklya jobban titokzatosabbá tesz, mint egy kalap.
GT: Animék mellett más japán popkulturális cuccot is fogyasztasz? Mik azok? Momiji: Igen, mangagyűjteményem van szép számmal, illetve japán regények is (pl. Banana Yoshimototól). J-pop/rock nálam is mindig jöhet persze, és a Japán filmeket is nagyon szeretem (több DVD-m is van belőlük).
GT: Melyik vagy inkább most? Animés vagy gamer? Momiji: Hát, inkább animésnek mondanám magam. Minthogy eddig kifejtettem, az egyéb otaku szférákban is benne vagyok. De játékokból is érdekel mindegyik, csak az én ízlésemnek megfeleljen. Régebben az autós játékokért voltam oda, ma már elsősorban a kalandjátékok felé vagyok nyitva, illetve a túlélő-horrort is kedvelem.
GT: Mit jelent számodra a cosplay? Momiji: Mint azt már az előbbiekben kifejtettem, kedvenc karaktered bőrébe bújni igencsak kellemes dolog. Melyik cp-s ne élvezné ezt? Másfelől, egyfajta kitörés is számomra a hétköznapokból. Ahogy Zackary barátom mondta az egyik cp-s talkshowban (bocsánat ha rosszul idéznék, Zacky): „Alapból a szoknya/nadrág különbözteti meg a fiúkat és a lányokat a hétköznapokban, de ha azt mondjuk kiegészítjük egy hosszú kabáttal már több az átlagosnál”. […] Nekem ez egy hobbi, amit szeretek csinálni, és szerintem a cp-imen is látszik, hogy elég pénzt és munkát fektetek bele.
GT: A fanságod kifejezésének az elsődleges eszköze a cosplay? Momiji: Nem feltétlenül. Van, hogy posztolgatok a kedvenceimről, de külsőségeket is beszerzek. Most is például Angliában biztos megnéztem, hogy van kettő animés bolt is, onnan biztosan szerzek valamit [GT: Momiji kiutazik az elkövetkező hetekben Angliába.]. Másfelől a szobámat is próbáltam otaku dizájnra átvinni, és ott a vitrin a nagyszerű szoborgyűjteményemmel, amit conon biztosan fogok majd bővíteni.
Az interjút Garai Timi aka Fullmoon készítette Momijivel.
Momijivel a kapcsolatot a Facebook profilján vehetitek fel, a honlapját már „lelőtte”.
