7 dolog, amiért látnod kell az Éhezők viadalát filmben

Miként találkozhatnak a középiskolai történelem órán tanultak a sci-fivel, a kritikára neveléssel, a kalanddal és a szerelemmel? Az éhezők viadala 2008-tól küzdötte fel magát az ifjúsági irodalom krémjei közé, pontosan a Harry Potter és a Twilight Saga mellé. A könyv-trilógiából  elindult a filmadaptáció is, ami 4 részes lesz (eddig az első két film jött ki). Ez a poszt pedig egy olyan rajongó ujjaiból bontakozott ki, aki a filmadaptációkat látta először, de pont ma elkezdte bújni a könyveket is! Miért lehet ennyire additív ez a sztori filmben? Az alábbi 7 pontban összefoglalom, hogy nekem miért tetszett.

#1. Egy tragikus hősnő önfeláldozásból rendszer ellenes gyűlöletbe torkolló kalandtörténete. 

Mindenki kiválasztottként jelenik meg a saját élete filmjében, és tinédzserként könnyű érezni azt, hogy a világ, a rendszer (család, tanárok, osztálytársak stb.) minket meg nem értő „ellenségek”. A kiválasztottság érzése ezután összekapcsolódik a kitaszítottsággal is (lásd. Harry Potter esetét a muglikkal), ami mindenki számára ismerős életérzés. Az éhezők viadalának vonzereje pont ezekre a fogalmakra épül, pontosabban a tragikus hősnő önfeláldozásból rendszer ellenes gyűlöletbe torkolló kalandtörténetére.

Katniss Everdeen (Jennifer Lawrence) a fentiek nyomán olyan folyamatokat él át, amiket más formában a néző is megtapasztalhatott, így könnyű azonosulni vele korosztálytól függetlenül. Az idegösszeomlás szélén táncoló édesanyja, a rémálmoktól sikongató, törékeny kishúga mellett erősnek kell lennie egy olyan világban, ahol az éhezés, a nélkülözés és a megbélyegzés mindennapi jelenség. Szinte a családfő szerepét veszi magára hősnőnk, így 16 éves kora ellenére egy felelősségteljes és kemény fiatal nőként kell, hogy megállja a helyét. Ez a látens „apa szerepe” akkor kerül megmérettetésre, amikor húgát választják ki az évente megrendezett éhezők viadala egyik játékosának. Mi is ez? Egy véres élethalál harc, amit a jómódú elit szórakoztatására szerveznek. A 12 körzetre osztott szegénynegyedekből egy fiút és egy lányt sorsolnak ki a kegyetlen szervezők, a kapitólium lakói minden évben. Katniss azonban húgát védve önként jelentkezik erre a megmérettetésre.

Ezután pedig egyenes út vezet minket a fiatal lány bizalmatlan harcossá válásáig. A kiképzés, a rivalizálás és az igazságtalan világ mélyebb megismerése után már Lara Croft keménységével születik ujjá.

#2. Idealizált, mégis a romantikus elvakultságtól távol álló karakterek.

Az előző pontban emlegetett konfliktusok (kiválasztottság és kitaszítottság) ismert életérzése mellett, a szereplők kinézete is ad lehetőséget az azonosulásra. A főhősnőt alakító Jennifer Lawrence kellően  „sablonos” megjelenésével (barna haj, szeplős arc, barna szem, átlagos külső) nem érezzük túl idealizáltnak, de egyúttal taszítónak sem. Nem egy Nicole Kidman, de nem is egy Eva Green ő, éppen ezért tökéletes volt a szerepére. Annak ellenére, hogy Oscar- és Golden Globe-díjra is jelölték a Winter’s Bone (2010)-ban látott alakításáért, a képernyőn ő „csak” Katniss Everdeen, a hősnő, akit meg akarunk érteni, tudni akarjuk mi lesz vele és egyúttal minden érzelmi kirohanását átéljük.

Így az ő elérhetetlen dívától és a taszító fruskától elhatárolódó semlegességében olyan elementáris érzelmek jelennek meg, mint a bizonytalanság, a félelem, a feltétlen szeretet, a bátorság, az önzés, a tanácstalanság, és ami a legfontosabb: az erős élni akarás. Ez a jellemvonás a mai hiénákkal és az unott magatehetetlenekkel teli világban különösen pozitív példamutatás, így a tini célközönségnek kiváltképp jó ideáltípust nyújt a lány.

Mellette természetesen a tinilány célközönségre is figyelve (és talán főleg miattuk) szívdöglesztő fiúk hadakoznak hősnőnk kegyeiért, ami sajnos már sztereotip lányregény klisé, de megbocsájtható, mert ezek a fiúk tényleg sármosak (egy csöpp nyálasság ellenére is).

#3. Keserű színjáték a lélekölő drámák előterében.

Visszatérve a főhősnőnk körülményeire. Az, hogy egy dzsungelszerű túlélő táborba küldik az Éhezők viadalának szervezői, ahol 23 ismeretlen fiatalt kell a Battle Royale-ból ismert módon megölnie – kellően kiborulásra alapot adó tényező.  Így a Legyek ura hangulata is ott figyel e tini kegyetlenkedés mezsgyéjén, plusz, mint mindig, a végén itt is csak egy maradhat. A küzdelem során megkérdőjeleződnek az alapvető emberi morálok, hiszen az életben maradásért a legaljasabb dologra is hajlandóak a karakterek.

A kiontott életek feletti bűnbánat mellett ugyanakkora hangsúlyt kap a kiválasztottak színjátéka, amit ráadásul két szintéren kell produkálniuk: az elit és a körzeteik lakói előtt. Az Éhezők viadalának játékosai új celebekként törnek fel a nyomorból és el kell adniuk magukat a médiának, a szórakoztatóiparnak. Megjátsszák az örömöt, a kiválasztottságot kitüntetésként prezentálják, miközben lélekben a pokolra kívánnak mindenkit. Ez is lehet a felnőttek világának allegóriája, ahol a siker érdekében álarcok sokaságát öltik magukra a fiatalok. A filmben erre a legjobb példákat, az Éhezők viadalához készült reality show felvételei adják, amikor a játékon résztvevők sztárokként vonulnak fel, hogy interjút adjanak az őket imádó nagyközönségnek.

#4. Remixelt látványvilág az egyediség oltárán. 

Amit rögtön tátott szájjal bámultam, az az extravagáns látványvilág, a puritán díszletek, amik hol apokaliptikus, hol sci-fis, hol túlélős survivor játék hangulatát keltették.

A egész film egy alternatív, 1900-as évekbeli alapdizájnnal indul, ami a karakterek öltözékén érhető tetten, majd jönnek a majdhogynem szkafanderbe bújt csillagharcos utánzatok, akik fegyverekkel tartják fenn a rendet. Aztán ott vannak a high-tech kütyük: az égen cirkáló járgányoktól, egészen a 400 km/órás sebességgel száguldó szuperexpresszig.

A kapitóliumban lakók pedig a velencei karnevál legvadabb sminkjeit és színeit vonultatják fel az extravagancia jegyében. Még a rokokó és a reneszánsz stílus is visszaköszön a furcsa parókákon és ruhakölteményeken! Az ókori hangulatú, Isteneket és hősöket idéző szerelésekről nem is beszélve, amiket tini gladiátoraink a felvonulásokon viselnek. Ezek mind-mind együtt egy bizarr mégis egyedi élményt adnak a filmben! A látszat fontosságát hangsúlyozzák, a színes jólét alatt megbújó kegyetlenséget erősítik még inkább.

#5. Futurizált történelemóra.

A filmek mind történeti elemeikben, mind látványvilágukban merítenek ötleteket a letűnt idők nagy eseményeiből. A 12 körzet harcosai gladiátori fenséggel vonulnak fel a nagyérdemű előtt (itt az Olimpia játékokból ismert babérkoszorú, a görög mitológia isteneinek hacukája sem ritka jelenség), ehhez mérten az ókort idéző jelmezekben parádéznak lovas kocsikon! Ami teljesen abszurdnak tűnik egy sci-fi történetben.

Katniss emellett ifjú Spartacusként jelenik meg a nincstelenek élén, aki egy közelgő lázadás szimbóluma lesz. A 12 körzet lakóinak öltözködési stílusa az 1950-60-as évek amerikai kultúráját idézik, míg a negyedek lakóinak felsorakoztatása számtalan auswitchzi film ismert jeleneteit juttathatja eszünkbe, mint a tipikus orvosi vizsgálatokat és a férfiak-nők szétválasztását. Az „oszd meg és uralkodj” római politikai módszerrel ugrasztják egymásnak a 12 körzetet a vezetők, miközben a kenyér híján  (ugye mindenki éhezik) a cirkuszt a népnek fogás marad hátra, így a survivor típusú játékokból kapunk hátborzongató ízelítőt, amik vad erdőkben és dzsungelekben játszódnak.

#6. Videojáték feelinggel aktualizált világkép.

Az éhezők viadala maga olyan, mint egy videojáték. Van egy Piton attitűddel bíró játékmester, aki egy menő szobából, milliónyi kamera mögül irányítja a játékot csapatával, akik percenként új kódokkal generálnak szörnyeket, természeti csapásokat vagy éppen digitális kijelzőkön mutatják be az elesetteket.  Nincs is jobb módszer a mai videojátékokon is szocializálódott fiatal megnyerésére ennél.

#7. Egy izgalmas történet a felnőtté válásról.

Az eddigi pontok közül több is a felnőtté válásról szóltak (apa szerepébe kényszerülés, maszkulin viselkedés felöltése, felelősségteljes döntések meghozatala, színjáték a siker érdekében stb.). Ezt továbberősíti a kívülről bizarrnak tűnő felkészítés is, ami mintegy rítusként lépteti át a főszereplőket korábbi szerencsétlen életükből a gladiátorok szintjére. És itt, a teljes testi megtisztulás jelenik meg, ami a bennszülött beavatási szertartásokra emlékeztethet sokakat pl.: a filmben a kozmetikai megszépítés, a szőrtelenítés, a mocsok lesikálása és így tovább utalhatnak mindenre.

A főhősnő szerelmi életére vonatkozó bizonytalanság is erre játszik rá, hiszen a szerelem és a szeretet érzéseit nagyon könnyen össze lehet keverni, főleg tinédzserként, amikor még csak tapogatózik az ember, de itt legalább nem viszik annyira túlzásba ezt a vonalat, mint mondjuk a Vámpír Naplók esetében. (Bár, falra másztam attól, amikor Katiness egyszer hol ezzel, majd hol azzal a fiúval kavart.)

Ezzel a történetmesélési formával ma kevesen tudnak jól dolgozni (felnőtté válás témája még mindig), az animéknél/mangáknál sokszor emlegetik, hogy milyen jól működik ez (és tényleg), így tényleg ritka gyöngyszem, hogy mindezt sikerült egy hollywoodi produkcióban is megvalósítani. Mindenképpen ajánlom a filmeket, a letehetetlen könyveket azoknak, akik kedvelik ezt a témát. (Már elkezdtem az első könyvet és tényleg additív!)

Ennyi volt a mai regém az Éhezők viadaláról. Jó filmezést/olvasást, ha kedvet kaptál hozzá, ha meg már láttad, jöhet kommentben a véleményed!

Ui.: Általában én is egyetértek azzal, hogy előbb a könyvet olvasd el, utána nézd meg a filmet, de az Éhezők viadalától a körülötte csapott Alkonyatos hasonlatok miatt, nem vártam sokat, sőt. Éppen ezért gondoltam, hogy előbb nézzük, milyen a film, aztán majd meglátjuk.

Ui2.: A filmek cselekménye nem volt tökéletes, tele voltak plot hole-lal, de ennek ellenére is nagyon szórakoztatottak. Erről például Szirmai Gergely is regélt egy sort itt.